Társalkodó, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1839-07-10 / 55. szám

ban vetni, még pedig rozszsal illy természetes alapoknál fogva: 1) Mivel a’ trágyázott földet szabályosan háromszor megszántani és jól megmunkálni lehet. 2) Ifa időszakonkint háromszor szántatik meg, természetes, hogy ottan többe sem Pippau, sem más burjány nem nőhet , következőleg magva sem hintetik földbe. 3) Azért hasznos, augustus’ elején a’herét rozszsal bevetni, mivel augustus, és September’meleg ideje a’herét rozszsal együtt sz. Mihálynapig egy lábnyira növeszti ’s a’ bekövetkező derek ’s téli hidegek, habár le is kaszáltatik, annak többé nem ártanak ; — miután pedig a’ rozs megérett, azt a’ már megerősödött herével együtt (melly magba nem száll) lekaszálni, kicsépelni, ’s illy vegyítéket jó takarmányul használni lehet. — Méltó továbbá a’ t. uradalmakkal és földészekkel tudatni, a’ melly tágos herésekben darabonkint a’ here bizonyosan kiveszett, annak sikeres helyrehozási tudományával bírván a’ közlő, amaz orvoslással is kész szolgálni a’ t. közönségnek, ha Kereszturra t. Pozsony megyében, Nagyszombaton keresztül, küldendő bérmentes levelek álltai megkerestetik. Május’ fogytául, 1839. Felső- Kereskény* Ernyei Károly. Andorke. (Forrás: Journal of Anvers.) 1812-en , az Oroszország ellen viselt szerencsétlen háborúiban , ezer más véráldozattal együtt én is fogságba esém. Azon kerületekbe , hol legolcsóbban élhetni, osztának el bennünket, ’s a’ sors nekem egy csekély falut , Nischni-Novgorod’ közelében, Moszkvától mintegy 200 órányira, rendelt fogolytanyámul. Csak nagy ügygyesbajjal lehete házat találni, hogy a’ lakosoktól , kik minden közlekedést velünk gondosan kerültek , elkülönítsenek. A’ ház’ lakható része, mellybe mi, mintegy 30 tiszt ’s ugyanannyi közkatona , záratánk, födéllel birt ’s legalább olly karban volt, hogy daczolhatott a’ borzasztó hideggel. Mig szép idő kedvezett, azt a’ vidék’ megtekintésére fordítok, mellyet a’mindig gyanakodó parancsnok—egy férfi, ki orczátlan mint szerencsefi, könyörületlen mint török, ’s a’ ,,gorjolkin nevű édes pálinkának igen nagy kedvelője volt, csak néhány verstnyire szorított. Nem annyira elővigyázatból , mint a bennünket kínzó unalomnak nagyobbitásául sokáig megtagadók tőlünk a’ kártyasték’ örömét ; több tudakozódás ’s kérelem után végre egy becsületes kalmár által, ki megelégedett 000 pdt. nyereménynyel, két játékot csakugyan hozattak. Lak-, táplálék- é s más apróbb kiadásokra fél papir-rubelt, mintegy 50 centimet , kaptunk a’császár’kegyéből. Egy játékkártya tehát körülbelül egy hónapi pénzjáradékunkba kerülvén , ujjal csak ritkán válthattuk azt fel; mondák azt is, hogy ha kezeinkből a’ köz katonákéiba kerültek a’ kártyák, ezek velők főzték káposztájukat meg. Nagy szerencse vagy szerencsétlenségben az ember mitsem tesz félig ; reggel, egész nap ’s este , éjjel , evés közben ’s álom helyett mi folyvást csak játszónk. Képzelhetni , hogy pénzünk nem igen bőven volt ; azok tehát, kiket üldözött a’ szerencse , váltóleveleket adónak a nyerteseknek a’ közbéke’ helyreálltával kifizetendőket. Az ember mindent megun , főleg ha 1200 órányi távolságra hónától , 50 centiméves fogoly. Egy szép napon , vagy inkább szép esten, összetéptük kártyáinkat, mert a’ közbéke’ helyreálltáig kiadott váltólevelek is annyira aggasztók kezdének lenni, hogy a’ legjobbak is elvesztek majd minden értékjöket. Demit valónk teendők? Két évi együttlakás után nem beszélhettük már egymásnak történeteinket; mindenki olly jól ’s, mint mondani szokás, könyv nélkül tudta bajtársai’ eseteit, hogy ha az elbeszélő csak parányit távozott is élte’ történeteitől, mindenfelől legott az eredeti textushoz igazíttaték. Még kevésbbé lehete gondolnunk arra, hogy társas viszonyba lépjünk a’ vad lakosokkal ’s ,pacto pubricati üdvözlő azon vakmerőt, ki valamelly szép benszülöttnek udvarolni bátorkodott; mosolyunkat is elnyomók az ellenséges orrsiatorgatások. Mi a’ férfiakat minden rangból, főleg a’ pórokat illeti, ők minden udvariságunkra csak ,francoase sabatka‘-val (franczia eb) válaszoltak. — Azonban egy faoszlopzatu nagy faház , v. is orosz palota, kirándulásunkkor, amilyeket szelíd évszakban lakhelyünk körül tevénk, magára vonó figyelmünket; e’ ház a’ számunkra kijelölt körnek szélén feküdt. Birtokosa , egy gazdag báró, ámbár igen nagy játékos vala ’s kit nem tudom mi kellemetlen eset több év óta tartóztatott családostul Pétervárott, nyárilakul használó azt. Az orosz katona, ki által a’ törvény hatósággal közlekedőnk, szinleg barátunk, tettleg pedig kémünk s mert meg volt bízatva, hogy legártatlanabb tetteinkről is tudósítsa előjáróját, félig orosz , félig német nyelven — mellybe néhány, fogságában tanult, franczia szót is kevert — beszéde, hogy a’ sarmata nemes nemzetünk’ katonaságát igen tiszteli; hogy Suwarow alatt szolgált; Francziaországban volt ’s francziául beszél. Emberünk hozzá téve, mikép valódi szerencsétlenség reánk nézve , hogy e’ derék embert máshol tartják ügyei, mert ő már eddig törekedett volna bennünket magához vonni, hol udvariasan fogadtattunk, azaz: oroszilag mondva, táplaszerekkel telitömettünk ’s pálinkába fulasztattunk volna. Ámbár mink sem volt, mert csak marhahúst ’s rozskenyeret ettünk ’s ,a’ quassitál, ezen utálatos italnál, egyebet nem ittunk, mégis egyikünk sem óhajtó .Suwarow’ fegyvertársa’ visszaérkezését. Úgy látszik azonban , hogy többé nem várhatván pőre’ bevégeztetését s mert ha Francziaországban az igazság-kiszolgáltatás sántikál, úgy Oroszországban lába sincs , eltökélő magában családostul ’s mindkét nembeli szolgák’, természetesen rabszolgák’, kíséretében birtokiba térni vissza. Ez visszaérkezés reánk nézve, miért ne vallanám meg, nevezetes korszakot szült. A’ báró’ megtölte utáni napon, midőn alig volt még ideje házát elrendezni, az égből, mint manna a’ zsidókra, hullott ránk a’sok liszt, kósvaj, baromfi, pálinka és bor. A’ küldnükök’jelenlétében tanács gyűlt közülünk össze azon fontos kérdés’ meghányásául: elfogadtassék e a’ küldemény ? Volt még bennünk nemes büszkeség; a’ többség azt vélte, hogy legnagyobb köszönettel ’s legudvariasbb megelőzéssel vissza kell azt küldeni; de az igen kiéhezett kisebb szám , mellynek , mint mondják , füle nem volt, egyszerű elfogadás mellett szavazott. ’S győzött! Négyen tehát a’ kisebb számból kisebükökül neveztettek , hogy a’ báróhoz vigyék meg a’ kis katonagyarmat' köszönetét ; a’ küldöttség nyomban indult, ’s legnagyobb hiedelemmel fogadtaték. Este négylovas csétán tértek vissza, olly annyira eltelve a’ báró’ jósága iránti hálával, hogy másnap egyébről beszélni sem tudtak. — De a’ báró’ udvarisága nem csupán ennyiből állott, ő néhány nap múlva ünnepélyesen meghiva bennünket fényes ebédhez, mi ilyenre régóta nem emlékezhetünk , hol mindenkire pohár, tányér, abrosz, szék ’s asztalkendő várt. Derék báró! Más tanács, de csak szertartásul, gyűlt össze, mi már Taruiniusok’ Romája, az elkorcsosult Roma valónk , mert gyomrunk mindnyájunkat megvesztegete, ’s ha ketten vagy hárman vonakodtak, legott kihahotáztuk azokat, így változnak az erkölcsök, igy dőlnek össze birodalmak. A’meghatározott napon mindegyikünk gyomra’ hiú szózatát követé. — A’ báró , udvariságot bizonyítandó.