Társalkodó, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1839-01-16 / 5. szám

VI . V 5. szám. Pest, januar* 10. 1939. Pest vármegye 9 országutairól. (Folytatás.) Ezeknél fogva meg vagyok győződve , hogy ez iszollya zaklattatása ’s haszontalan fárasztása a’ honkereskedésnek meg fog szűnni, ’s az egyenes vonalú ut T. Szentmiklósnak eszközöltetni. Nem kívánván a’ szolnoki hid’ palástul veendő vámjogát emlitni is; mert hisz arra van törvényünk, ha ki akarjuk emelni a’ Corpus Jurisból, hogy a’ czélnak meg nem felelő hídvámok térültessenek el, de arra még nincs, hogy valamelly egyedárus a’ haza’ kárával nyereséget zsarolhasson; következőleg az illyes bajon minden megyei gyűlés könnyen segíthet, mihelyt a’ vámoshid helyébe vámtalanokat emeltet. A’ mit hogy eszközölhetni, arról többé szó sem lehet. Igaz ugyan , hogy a’ fa hid és kőut közt nagy a’ különbség, ’s ha az utóbbi kevés foltozással jár, az előbbi néhány év múlva egészen ujan építendő. De ez épen nem akadály, ’s bebizonyítható , hogy ha az általam tervezett országút állami, a' mostani szolnoki hidvámnak felényire szállításával, a' zagyvai ’s tiszai hidaknak 25—30 évi vámjából lehet olly tőkepénzt kerekítni össze, mellyből a’ hidaknak mind mostani kiállítása , mind jövendőben megújítása örökre kiteljék. De másodszor: miért nem maradhatna helyén a’ mostani szolnoki hid ? mert azt csak föl nem tehetjük egy birtokos hazafiról az országban , hogy azon vámért, mellytől az uj hidak miatt elesik, a’ honkereskedést gátolni ’s nyomorgatni kívánná. Ha valaki Törökszentmiklósról Nagyváradra akar most menni, az előtt el van a’térség ollykor borítva a’ Berettyó’, Hortobágy’ és Körös kiöntéseivel, ’s az út egyenes vonalban Füzesgyarmatnak, ekkor is kanyarodással , ’s csak száraz években járható. Ennélfogvást akár Püspök-Ladánynak, akár délfelé igen fáradságos a’ több mérföldnyi kerülő. Ez okból, mivel ezen nem feneketlen mocsárokat nem lehetlen átgázoltatni, 's ott, hol szükséges , hidaltatni, úgy hiszem , hogy ezen át Törökszentmiklósról Kis- Ujszállásig, innen pedig a' lehetőséghez ’s körülményekhez szabva, Füzesgyarmatnak ’s Nagyváradnak lenne viendő azért is , hogy a’ T.szentmiklósról Kis-ujszállásig vivő anyaországiból a’ debreczeni is ugyan innen kiágaztathassék Kardszagnak ’s onnan tovább. Igaz ugyan, hogy a’ köszállitás a’ mostani bánhalmi postaút’ készítésére a’ fegyvernek tiszarévből könnyebben esnék, ámde örökre szenvedne általa a’ honkereskedés! — Ha már a’ nagyváradi ’s debreczeni út az alább előadatandó módon a’ szükséges gátokkal s hidakkal fel építtetnék, ki tagadhatja, hogy Hevesnek, Szabolcsnak, Békésnek, Biharnak nagy része, szinte mint a’ Nagykunság s hajdú-városok; ezeken kívül Szatmár, Ugocsa, Máramaros, Kraszna, Kővár és Közép-Szolnok megyék, Erdélynek felével együtt, az ország’ pocsolyás, sáros és homokos részén nyernének a’ fővároshoz megköszönhetlen jó utat. — Most tehát hátra van , hogy azon tiszántúli résznek, melly ezen ut’ használatától a távolság miatt elesnék , szinte mint Erdélynek is azon része , melly Szebentöl Aradnak szokott járni, hasonló jó útban miképen részesiltethetnék leggazdaságosabban ? Annál képtelenebb kívánat nem igen lehet, mint kőanyagatlan vidéken egyetlenegy város’kedvéért 11 és 12 mérföldnyi kőutat készíttetni. Ez lenne akkor teljesítve , ha Pestről Kecskemétig ’s onnan Félegyházáig itt építtetnék, mit mivel ezen században nem reménylhetni, nincs egyéb mód , mint ezen aradi ’s bánsági utat egy v. legfeljebb másfél mérfölddel, — és nem többel — meghosszabbítni, de egyszersmind 14 — 15 mérfölddel megjavítni. Melly munka egyszerű ’s könnyen valósítható, mert leggazdaságosb. Ugyan is: Mi anyagból ? arról alább szólok, a’ nagyváradi útból ki kell ágaztatni ezen szinte országos anyautat Czeglédtől Nagykőrösön, Alpáron , Csongrádon és Szentesen által olly módon, hogy ezen út a’ czeglédi és alpári határokban a’ mostani utaktól más irányt vegyen. Czeglédre ugyan is mit csavarogna olly sok utas? — így tehát a’ Bérezel ’s Czegléd-közti útnak mintegy felén venné ezen út kezdetét, és onnan egyenesen vágna át a’ Czegléd ’s Körös-közti útnak azon részébe, hol ezen út Köröshez mintegy két harmadrésznyi. Ez által nyerne ezen út jó fél mérföldet rövidítésül, ellenben Czegléd mitsem vesztene; mert a’ köztte és Kőrös közt levő útnak homokos 2/3 részén már e’ mellett utat nyerne ; a közlekedési útnak pedig kevés javitással a’ mostani is jó a’ czeglédi határban; holott fél mérföld is sok millió szekérnek évenkint és örökre!!!— Ha azonban Czeglédre vitetnék még is az út, a’ mi csak részrehajlásból történhetnék, ’s legfeljebb tán egykét sorspont végett, — ám legyen úgy. — De hogy káros leend , azt nem tagadhatni. Másik görbülése az útnak Körös és Alpár közt van, a’hol már ellenmondhatlanul szükség volna az Alpárról kijövő utat egyenesen azon tájra vonni, hol a’ Kecskemétre vivő kécskei út a’ kőrös-alpárit metszi. ’S ezáltal is nyerne jó darabot az országút.— Ezen keresztút körül foly a’ körös alpári útba a’ Félegyházáról N.kőrösre menő út is, és ha a félegyháziak ezen uton jövendnének Pestre, akkor kérdésbe teszem : valljon megilti-e a’ kerülés a’ másfél mérföldet? és ez 13 mérföld útnál, mellyek közül a’ rövidebbiken mászkálni is lehet, a’ hosszabbikon pedig sebesen haladni — valóban csekélység; úgy de a’ bánság’ egy része is Félegyházának szokott utazni —a’ hazafiságáról ismeretes Szegeddel együtt. ’S ennélfogva Pest megyében mindenütt köuton utazhatnának. Mi pedig Kecskemétet illeti, ha Nagykőrösig vegyített földü utat készítenek, mi könnyebb, mint egy ínfűldet kerülni ’s ötöt nyerni? — akkor t. i. midőn a’ homok süllyed ? Most már visszatérek Alpárhoz, és innen Csongrádhoz. Az út itt Szentesnek vág a’ Tiszán keresztül, hol ismét elágazik vásárhelyi és orosházi utakra, ’s mindkettő Aradnál egyesül. Szó sem lehet arról, hogy, ha Szentesről egyenesen akarunk menni Aradnak, legrövidebb ut (Orosházát balra hagyva) Tót-Komlóson által leend, a’ mi illy nagy országúinál, miilyen ezen szebeni vagy aradi ut, legfőbb kívánat. Be kivitele az anyaghordás végett tanácsolható-e ? az más kérdés. Én legalább azon esetben, ha a’Maroson lehetséges a kőszállítás , ezen vonaltól most végképen elállok, és Makón és Vásárhelyen kívánom keresztül vinni az utat azon főokból is , mert igy nemcsak az említett városok részesülendnek az útban, hanem Torontál és Temes nyernek az anyavároshoz egyrenesb útvonalt, melly 2 megyére most tekinteni inkább szükséges , mint a távalabbiaknak szerzeni a’ különben kényelmes ut helyett kényelmesbet; — különben pedig , ha a' tótkomlósut epit-