Társalkodó, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1839-06-01 / 44. szám
l. szám, Pest, június* A. 1939 Egy két szó a „már már ősi oláhokról“ czimü értekezésre, ’s az erre megjelent észrevételekre. (Lásd a’ Társalkodó 35 ’s 38dik számát.) Szükségesnek látom előrebocsátani, hogy én az említett értekezésnek szerzője nem vagyok , következőleg nem érzem magam’ felszólíttatva T. ur’ ezen szavaival „emelje fel tehát tollát“ mintegy értekezést az oláhok’ eredetéről készítendő, annyival inkább nem, mivel én P. urnak az oláhok’ eredetét érdeklő állításival teljesen megegyezem. Ugyanis kétségkivüli, hogy a’ rómaiak az általok elfoglalt tartományokba gyarmatlakókat v. is úgynevezett colouusokat küldöttek, kik az elfoglalt helyeken letelepültek; így történt ez Dácziában is, ’s ezen letelepültek’ utóéinak a’mostani rományokat méltán állíthatni.— Egyedül a’ két testvér hazában lakozó oláh népség’ vallási és erkölcsi tulajdonát van szándékom rajzolni, ’s ezt meggyőződésből, nem pedig valami szenvedélytől vagy bosszúvágytól indítva teszem. — Igaz, hogy P. ur, észrevételeiben leginkább részletesen a’mármarosiakról szól; azonban el nem mulasztja az egész nemzetet is védeni; erre mintegy kihíva bocsátom közre őszinte nyilatkozatomat. — P. úr így ír észrevételei’ elején: „Mindent felületesen tekinteni, egyoldalúlag mindenről szólani, könnyelmüleg tollat ragadni, az igazat a’ nem igazzal, a’ történetet a’ költeménynyel zavarni összevonásai közé tartozik némelly mostani írónak, midőn ezt hálul, nem gondolta meg , hogy e szavaival leginkább önmagát sújtja, mert Ön nem pártatlan védője a’ kérdéses népnek. Nem egyoldalulag ítél ? nem ragadt e könnyelmüleg tollat? a’ többi közt illy kérdésekre fakadva: ,,E’ nép’ haladását kívánta hibái’ megmutatásával elősegélni? Ha igy, illy eszközökkel kell élni ?“ ezeket ’s ezekhez hasonló kérdéseket csak az tehet, ki nemzete’ szeretetétül megvakulva önmagát akarja megcsalni; nincs bátorabb tett, mint halálhozó sebeinket eltagadni az orvos előtt, ’s mégis azt kívánni, hogy épek ’s tökéletesen egészségesek legyünk; nincs czéljavesztett hasztalanabb munka, mint az anyagos hibákat felfedezni azon iránynyal, hogy orvosoltassanak ; azok előtt pedig, kikhez orvoslásuk tartoznék , magunkat gyűlöletesekké tenni ; ezen elvből a’rútat is szép szinnel fessük, nehogy mi a magunk előtt gyűlöletesekké váljunk. — Fáj, az igaz, ha hibáinkat valaki őszintén felfedezi, de azért rajtok nem segélni, ’s azokat kiirtani nem akarni, ön—szeretetben megvakulni, magunknak főleg ártunk , ’s kinek sem használunk. — Midőn az oláh nemzet a’lopásról , részegességröl, káromkodásról ’s a’ t. erkölcsi hibákról vádoltatik , azzal menteni: „nézzük’s tekintsük a’ magyar, vagy akármelly nemzet’ pórnépét, mennyire sülyedez az is , ez is, amaz is, a’felhozott erkölcsi hibákban “Mentsége ez? ki van e emelve hibáiból? —feleljen csak P. ur ! — Ki a’ magyart, midőn ezt vallási és erkölcsi tekintetben feddik, védené , pártolná, az csak ellensége , rószakarója ’s nem magyar hazafi volna; mert hanyagságát igazolná, ’s őt abból kiemelni nem törekednék. Csodálom , hogy Ön az oláh nép’ vallásosságáról annyira meg van győződve, talán soha sem járt közöttök ? — Igaz ugyan, hogy templomát buzgón ’s híven gyakorolja, hivebben mint bármelly felekezet, ezt megváltja sok derék lelkész. — Böjtöl ’s ezt bármilly— esetben megszegni annyi, mint üdvösségét veszíteni ez nem kárhozatos; de annyival kárhozatost lopni, mit ő csekélységnek, egyszersmind böjtöléssel, vagy egyszerű adományával temploma’ számára megengesztelhetni vél, hogy ez általányosan állítva igy van, számtalan napi példa, fájdalom erősíti ’s a’ t. ’s a t. Nagy teremtő ! mennyire hátra vagyunk!-------’s a’ t. Hol tehát itt a’ vallásosság? Hol a’ vallás’ gyakorlata, mellyhez olly híven ragaszkodik? ez a’ practica religio?‘ — ’S ha erre tőlem P. ur kérdezné ,micsoda fogalma van a’ vallásosságról, midőn azt tettekből ítéli ? természetesen azt felelném, valamint a’ gyümölcsfa csak gyümülcséről isméttelhető: úgy tettekből lehet egyedül a’ cselekvő’ jó vagy rész elveit következtetni. — Ha tehát valamelly népnek , az egészrül általánosan szólva, lelkű élete a’ lopás, káromkodás, részegesség ’s a’ t., mégis annak vallásosságát feldicsérni, több mint botor tett, több mint önszeretettől megvakultság. — Vannak,nem tagadhatom, olly lelkészek, kik örömmel megvallják, kitünőleg a’ görög katolikusoknál, híveiknek buzgóságjokat, sőt én magam is tapasztaltam, el sem mulaszthatom kitünőleg említeni ’s magasztalni a’Bihar megyében keblezö pocsaji, és létai érdemes lelkész urakat , kiknek fáradozásaik buzdítsanak másokat is követésükre. Van Szatmár ’s Mármaros megyékben sok illy derék lelkész , de általányosan szólva : nem áll ezen nép még azon tökéletesedési pontján, hogy őt vallásosnak lehessen mondani, — de mindig szem előtt tartsa'Ön, hogy én a’ két testvér haza’ oláhságáról irok. — Anyagos erkölcsi hibának látom e’ népben a’ tűrhetetlen restséget, henye életet; felfogásom szerint ezen anyag, mellyből minden más rész következik: a’ lopás, mert élelmét máskép megszerezni elégtelen ; innen a’részegesség , innen a’káromkodás ’sa’t. — Többre nem igyekszik , csak neki annyi máléja(kukoricza-kenyere) legyen, melyet mindennapi éhségét elnyomja , azt fűszerezve kevés vöröshagymával: ez majd egész életmódja e’ számnál népnek, melly jobbra nem forduland, mig lelkészei’ lő szorgalmok nem lesz, ez elhanyagolt népből azannyra kárhozatos restséget kiirtani, mind tulajdon munkás ’s fáradhatatlan példája által, mind beszédei és tanításai jótékony hatásival. — Nem tudom, mit a’ hiba; az talán , hogy az e’nép’neveltetéséhez szükséges iskolák hiányzanak, — vagy mit én is tapasztaltam, hogy a’ szülők gyermekeiket, ahol iskolák léteznek is , ritkán küldik abba ; csak a’ lelkészeket kárhoztatom , kik midőn lehetne, sőt kötelességük lenne híveikben az ügyekezetet előmozdítani, azt nem teljesítik. — Azonban tekintsünk jobbra is. Midőn írunk , felületesek ne legyünk, vagyis egyoldalúak, ámde védelmezésinkben részrehajlók sem P.ur ! — Van e’ népségben jó szív, melly bár el van hanyagolva, teljesen kifejlődnék mesteri kéz alatt; van jó szándék’s akarat, csak szorgalom s fáradhatlan munkásság legyen a népnevelők’ szeme előtt; de hogyan ’s mi ellen küzdjenek, kik a’ felfedözött sebeket nem mondom orvoslani, sőt még elösmérni sem akarják. — Ne gondolja pedig Ön, hogy valami szenvedélytől főleg bosszúvágytól vezéreltetve, de nem a’ Haza’szeretetéből, meggyőződés-