Társalkodó, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1839-06-01 / 44. szám

l­. szám, Pest, június* A. 1939 Egy két szó a­ „már már ősi oláhokról“ czimü értekezésre, ’s az erre megjelent észrevételekre. (Lásd a’ Társalkodó 35 ’s 38dik számát.) Szükségesnek látom előrebocsátani, hogy én az említett értekezésnek szerzője nem vagyok , következő­leg nem érzem magam’ felszólíttatva T. ur’ ezen sza­vaival „emelje fel tehát tollát“ mintegy értekezést az oláhok’ eredetéről készítendő, annyival inkább nem, mivel én P. urnak az oláhok’ eredetét érdeklő állításival teljesen megegyezem. Ugyanis kétségkivüli, hogy a’ rómaiak az általok elfoglalt tartományokba gyarmatlakókat v. is úgynevezett colouusokat küldöttek, kik az elfoglalt helyeken letelepültek; így történt ez Dácziában is, ’s ezen letelepültek’ utóéinak a’mostani rományokat mél­tán állíthatni.— Egyedül a’ két testvér hazában lako­zó oláh népség’ vallási és erkölcsi tulajdonát van szán­dékom rajzolni, ’s ezt meggyőződésből, nem pedig va­lami szenvedélytől vagy bosszúvágytól indítva teszem. — Igaz, hogy P. ur, észrevételeiben leginkább rész­letesen a’mármarosiakról szól; azonban el nem mulaszt­ja az egész nemzetet is védeni; erre mintegy kihíva bocsátom közre őszinte nyilatkozatomat. — P. úr így ír észrevételei’ elején: „Mindent felüle­tesen tekinteni, egyoldalúlag mindenről szólani, kön­­nyelmüleg tollat ragadni, az igazat a’ nem igazzal, a’ történetet a’ költeménynyel zavarni össze­­vonásai közé tartozik némelly mostani írónak, midőn ezt h­á­l­­ul, nem gondolta­ meg , hogy e szavaival leginkább önma­gát sújtja, mert Ön nem pártatlan védője a’ kérdéses népnek. Nem egyoldalulag ítél ? nem ragadt e könnyel­­m­üleg tollat? a’ többi közt illy kérdésekre fakadva: ,,E’ nép’ haladását kívánta hibái’ megmutatásával elősegélni? Ha igy, illy eszközökkel kell élni ?“ ezeket ’s ezekhez hasonló kérdéseket csak az tehet, ki nemzete’ szere­­tetétül megvakulva önmagát akarja megcsalni; nincs bá­­torabb tett, mint halálhozó sebeinket eltagadni az orvos előtt, ’s mégis azt kívánni, hogy épek ’s tökéletesen egészségesek legyünk; nincs czéljavesztett hasztala­nabb munka, mint az anyagos hibákat felfedezni azon iránynyal, hogy orvosoltassanak ; azok előtt pedig, kik­hez orvoslásuk tartoznék , magunkat gyűlöletesekké ten­ni ; ezen elvből a’rútat is szép szinnel fessük, nehogy mi a magunk előtt gyűlöletesekké váljunk. — Fáj, az igaz, ha hibáinkat valaki őszintén felfedezi, de azért rajtok nem segélni, ’s azokat kiirtani nem akarni, ön—­szeretetben megvakulni, magunknak főleg ártunk , ’s kinek sem használunk. — Midőn az oláh nemzet a’lo­pásról , részegességröl, káromkodásról ’s a’ t. erkölcsi hi­bákról vádoltatik , azzal menteni: „nézzük’s tekintsük a’ magyar, vagy akármelly nemzet’ pórnépét, mennyire sülyedez az is , ez is, amaz is, a’felhozott erkölcsi hibák­ban “Mentség­e ez? ki van e emelve hibáiból? —felel­jen csak P. ur ! — Ki a’ magyart, midőn ezt vallási és er­kölcsi tekintetben feddik, védené , pártolná, az csak ellen­sége , rósz­akarója ’s nem magyar hazafi volna; mert hanyagságát igazolná, ’s őt abból kiemelni nem töre­kednék. Csodálom , hogy Ön az oláh nép’ vallásosságáról annyira meg van győződve, talán soha sem járt közöt­tök ? — Igaz ugyan, hogy templomát buzgón ’s híven gyakorolja, hivebben mint bármelly felekezet, ezt meg­váltja sok derék lelkész. — Böjtöl ’s ezt bármilly— esetben megszegni annyi, mint üdvösségét veszíteni ez nem kárhozatos; de annyival kárhozatost lopni, mit ő csekélységnek, egyszersmind böjtöléssel, vagy egysze­rű adományával temploma’ számára megengesztelhetni vél, hogy ez általányosan állítva igy van, számtalan napi példa, fájdalom­­ erősíti ’s a’ t. ’s a t. Nagy teremtő ! mennyire hátra vagyunk!-------’s a’ t. Hol tehát itt a’ vallásosság? Hol a’ vallás’ gyakorlata, mellyhez olly híven ragaszkodik? ez a’ practica religio?‘ — ’S ha erre tőlem P. ur kérdezné­­ ,micsoda fogalma van a’ vallásosságról, midőn azt tettekből ítéli ?­ természete­sen azt felelném, valamint a’ gyümölcsfa csak gyümül­­cséről ismét­telhető: úgy tettekből lehet egyedül a’ cselek­vő’ jó vagy rész elveit következtetni. — Ha tehát va­­lamelly népnek , az egészrül általán­osan szólva, lelkű é­lete a’ lopás, káromkodás, részegesség ’s a’ t., mégis annak vallásosságát feldicsérni, több mint botor tett, több mint önszeretettől megvakultság. — Vannak,nem tagadhatom, olly lelkészek, kik örömmel megvallják, kitünőleg a’ görög katolikusoknál, híveiknek buzgóság­­jokat, sőt én magam is tapasztaltam, el sem mulaszt­hatom kitünőleg említeni ’s magasztalni a’Bihar megyé­ben keblezö pocsaji, és létai érdemes lelkész urakat , kiknek fáradozásaik buzdítsanak másokat is követésükre. Van Szatmár ’s Mármaros megyékben sok illy derék lelkész , de általányosan szólva : nem áll ezen nép még azon tökéletesedési pontján, hogy őt vallásosnak lehes­sen mondani, — de mindig szem előtt tartsa'Ön, hogy én a’ két testvér haza’ oláhságáról irok. — Anyagos er­kölcsi hibának látom e’ népben a’ tűrhetetlen restséget, henye életet; felfogásom szerint ezen anyag, mellyből minden más rész következik: a’ lopás, mert élelmét máskép megszerezni elégtelen ; innen a’részegesség , in­nen a’káromkodás ’sa’t. — Többre nem igyekszik , csak neki annyi máléja(kukoricza-kenyere) legyen, melyet mindennapi éhségét elnyomja , azt fűszerezve kevés vö­röshagymával: ez majd egész életmódja e’ számnál népnek, melly jobbra nem forduland, m­ig lelkészei’ lő szorgalmok nem lesz, ez elhanyagolt népből azanny­­ra kárhozatos restséget kiirtani, mind tulajdon munkás ’s fáradhatatlan példája által, mind beszédei és tanításai jótékony hatásival. — Nem tudom, mi­­­t a’ hiba; az talán , hogy az e’nép’neveltetéséhez szükséges iskolák h­iányzanak, — vagy mit én is tapasztaltam, hogy a’ szülők gyermekeiket, a­­hol iskolák léteznek is , ritkán küldik abba ; csak a’ lelkészeket kárhoztatom , kik mi­dőn lehetne, sőt kötelességük lenne híveikben az ügye­­kezetet előmozdítani, azt nem teljesítik. — Azonban tekintsünk jobbra is. Midőn írunk , felü­letesek ne legyünk, vagyis egyoldalúak, ámde védel­­mezésinkben részrehajlók sem P.­ur ! — Van e’ nép­ségben jó szív, melly bár el van hanyagolva, teljesen kifejlődnék mesteri kéz alatt; van jó szándék’s akarat, csak szorgalom s fáradhatlan munkásság legyen a nép­nevelők’ szeme előtt; de hogyan ’s mi ellen küzdjenek, kik a’ felfedözött sebeket nem mondom orvoslani, sőt még elösmérni sem akarják. — Ne gondolja pedig Ön, hogy valami szenvedélytől főleg bosszúvágytól vezé­­reltetve, de nem a’ Haza’szeretetéből, meggyőződés-

Next