Társalkodó, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1839-08-07 / 63. szám

60. szám Pest, asigaistus’ 7. 1839. Tovtilíki észrevételeidet mimieseiem és maacitttutor téligyébasi. Et saepe est olitor verba opportuna locutus. Horncz után Édes Albert. A’ folyó évi Társalkodós Noik számában a’ nemzet által eddigien kitűnő tiszteletre méltatott gróf Széchenyi István némelly közhasznú inditványit említi, mellyeket mint — Pest-megye’ részéről az országgyűlési utasítás’ készítésére rendelt küldöttség’ tagja azon küldöttségnek előadott, ’s ezek között a’ minimum’ — mint legtöbb figyelmet ébresztett — kérdését főleg kiemeli. E’ czikkelyt én is elolvasom, ’s — megvallom — csak azért, mert Széchenyi név áll alatta; a’ czikk egy kissé hosszú , ’s miután mindennek olvasására nincs időm, a’ sok olvasandó közül csak az engem érdeklőbbeket szoktam kiszemelni; az előadás’ czime „minimum kérdése“ rám nézve, ki különben is a’minimum’ válságában szenvedek , hatással nem lehetett, minélfogva elsőben is az iró’ nevét kerestem ; látván pedig a’ tisztes nevet, kész vala határozatom,, mert egyik legnagyobb gyengeségem, hogy mindent, mi Széchenyi’ tollából ered , ha csak tehetségemben áll, elolvasok, ’s főleg azért, mivel bármelly czikkelykéjében mindenkor találkozik ,valami, mi édes mindnyájunkat — következőleg engem is — érdekelhet. És valóban a’ tárgyat olly figyelemre méltónak találám, hogy ohajrnom kelle: bár mindenki figyelmesen átolvasva , megfontolási tárgyául tenné e’ csakugyan életbe vágó kérdést, melly habár sokat ’s ezek közt engem is közvetlen nem érdekel , de fölötte érdekli a’ közjólétet , törvényes állásunkat ’s igy a’ haza’ életét ; következőleg szükségesnek találtam, hogy e’ tárgyról többenis értekezzenek , és azt körülményesen kifejtsék. Óhajtásomban nem csalatkozom, mert már eddig is négy czikket idéze föl e’ kérdés; az első Italla urnák szerény czikke — a’ Társ. 49ik számában — miután a’ minimum’ üdves létét elismeri, a’ maximumot hozza szőnyegre, ’s ennek is hasonul behozatalát sürgeti; a’ többi három czikk azonban a’ I. Gróf ur’indítványa ellen szól, mindenik ugyanazon nézetből indulván ki, ’s mint látszik —mert az érdemes urakat nem ismerem —mindenik szóló a’ kérdés által szorosan érdekeltetik. Mindazáltal e’ három közül leghathatósban vél fellépni az első — Édes Albert, tiszakeszii ref. pred. — ki midőn végre magát a’ tárgyban nem épen competens szólónakhiszi, Ilovácznak felül kitűzött szavait paizsul használja. Ila mar Édes ur is mint tudós pap,, közbirtokos , táblabiró és hatalmas megyei szónok illypaizs mögé búvik, mennyivel szükséges, nekem, ki sem egyik, sem másik nem vagyok, a’ védeszköz? .Ugyanazért reményiem meg fog engedni J Édes úr , ,ha idézett szavait köpönyegül használom ; ’s valóban , ha a’ tán csak kalendár-tudós, lám— és kaptaftművész is megyei közgyűléseken a’ legfontosabb tárgyakra nézve elkiálthatja a’ hatalmas és határozó „maradjon“*, miért ne hietnék ,én., ki talán 100 ezer szavazó — és egy pár ezer — úgy nevezett törvénytudósnál is többet olvashattam., közérdekű tárgyban néhány sort? — néhány sort mondom., mert nem kívánok azokba bocsátkozni , mik e’ tárgyban tán fölösleg is felhozattak, ámbár azok között igen sok figyelemre méltó találkozik is. Az indítványtevő J. Gróf ur érdeklett czikkében nem bocsátkozik e’ kérdésnek praetikai mélyebbkifejtésébe, úgy látszik, inkább szándéka tisztaságát -a miről itéletem szerint nem kétkedhetni - kívánja megmutatni; de en hiszem , hogy mielőtt a’ nemes gróf ez indítványt teve , a’ kérdéses tárgyról mélyebben is gondolkozott ’s ézen nem csudálkozom , ha hosszas fontolgatása ’s a mély belátása az indítvány tételre határozá. Azonban indítványa nem talált kedvező fogadtatást, főleg azon osztálynál , melynek jóléte’ megalapítására irányoztatok, indítványa ellen (vagy mélyebben vizsgálva tán mellette) már eddig hárman szólottak, majd egyenlő nézeteket fejtvénki, hosszas és talán unalmas isvolna ezeket külön taglalat alá venni, ehez képest csak némelly általányos nézeteket kívánok itt felhozni, mellyek a’kérdésnek — meglehet — némi bővebb kifejtésire szolgálhatnak. E’ minimum’ kérdése a’ I. Grófnak abban alapul: határoztassék bizonyos mennyiség , például 50 hold nemesi birtok , melly többé osztály alá me kerülhessen, mert,mint tapasztalhatni, a’ birtoknak túlságos eldaraboltatása által a’ nemesség végszegénységre jutván , igen elaljasodik , és soknak roszra vetemülését eszközli. Az ellen szóló osztályozás’ baráti azonban nem akarják elismerni, hogy az elaljasodásnak bírtoki szegénység az oka , hanem azt inkább a’ több oldalú népnevelés’ és mivelődhetés’ hiányából következtetik . Édes ur pedig tagadja is azt, hogy a’ szegényebb nemesség annyira, mint a’ nemes gróf állítani bátor volt, elvetemült legyen, ’s ezt főleg azzal kívánja erősítni, hogy a’ nagyok és gazdagok között is igen sok erkölcstelenség létezik; egyszersmind vigasztalja magát az indítványozó grófnak azon kímélő nyilatkozatával , hogy az érdeklettek minden bűne „legfölebb egy két betört ,fej— és nemi lelopásban központosult; vájjon mi kell tehát még több a’nemesi díszes név’ meggyalázlására, mint tolvajság, verekedés, sőt gyakran nemesi gőgbül származott agyonverés vagy is gyilkosság, hoszúszülte gyújtogatás ’s több efféle ? — Valóban igen csudálkozom, hogy épen a’ tiszakeszii pap és közbirtokosnak kelle a’ köznemesség’ mélyebb süllyedését tagadni , kinektalán igen is rövid utat kellene tenni ollyhelyek’ feltalálásira, hol az áhítottakat napirenden találja. Továbbá kereken tagadja Édes úr még azt is, hogy a’ kisnemességet, mint oktalan állatot befogni ’s megnyergelni lehetne, hogy t. i. szabad választáskor 2-ra ,vagy 15-re adja szavát. Már mi a’ befogást és megnyergelést illeti, azt engedelmével én még kerekebben tagadom; de hogy néhány forintocskával és ,pár hordó borocskával 400 meg 100 nemes’ akaratjának legalább a’ szavazás végeztéig irányt adhatni, azt nem egyszer láttam. Meglehet — olly választásoknál, hol Édes ur jelen vala, illyenek nem történtek, mert— hallomás szerint—mint a’ szónoklat’felkentje talán hathatós szavával az eltévedt nyájat jó útra bírta vezetni; de nem minden megye lehet ám illy szerencsés , és több helyen,elég munkába telik a csábított szavazókat is megőrzeni az ismétt elcsábítástól. Egyébiránt valamint mindenben , úgy itt is vannak kivételi esetek ’s azért kár is e’ tárgygyal bíbelődni, miután józanul úgy sem tagadhatni a’ kisebb nemesség’ elaljasodását; de nem is az itt a’ kérdés: mennyire aljasodott legyen el.? hanem,: mi oka elaljasodásának ? — Ezt — mint fülebb előadtam — a’ köztiszteletügről a’ birtoknak túlságos eldarabaltatásából származott szegénységnek , ez ellenszúló urak pedig egyenesen a többoldalú nevelés hiányának tulajdonítják. Mar mellyik reszeli legyen az igazság? eztszükség elhatározni, me.il