Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)
1840-05-23 / 42. szám
varodásba jutott lovassága’gyalogságot fedözetlenül hagyta, minek az lett következménye, hogy Frimont vezér által elölről megtámadta volt ’s két tűz kézzé szorított elősereg fogságra jutott. Kormányzó vezér János fáhg kinyilatkoztati, hogy e’ nap’ szerencséjét József főhg’ ezredének, mellyet hősünk személyesen vezetett, vitézsége vívta ki. A’ háborúnak dana melletti szerencsétlen fordulata visszavonulásra juttatá az olaszországi sergeket; hősünk Ecs folyam mentiben az ellenség’figyelmét különféle hadi mozgalmi által megoszlatá, a’ hátramaradt gyalogságot ’s árgyukat altalszállitván túlsó partra, az ellenség’ elősergét elő nentében hátratartóztatá; Vicenza mellett a’ hátvédcsapattal feltartóztatván az ellenséges erőt — a’visszavonulást sok veszélyes helyen födözte; — ezután a’ kik haditesthez, mellynek kormányzója Gyulay Ignác. gr. volt, rendeltetvén — ezen haditestnek — mint a’ veszedelmes környülmények kívánták, hol elesergét, hol hátvédet vezetvén , annak visszavonulását szünteleni csatázásuk által védelmezte. — A’ bekövetkezett fegyvernyugvás’ ideje alatt, a’ felkelő sereg’ szerkesztésére, ’s katonai gyakorlatokban kitanittatására, mint kerületi vezér ügyelvén, gondosságát ’s csüggedhetlen munkálkodását az által látta megjutalmazottnak, hogy a’ keze alá bízott nemesi sereg sikeres szolgálatot tan,’s magát többször ki is tünteté. — A’ hirtelen nagyra emelkedett világi hatalom’ tüneményének, Napóleonnak nehéz jármát lerázni kívánó európai háború bekövetkezvén, hősünk 1813 ban altábornokká neveztetve a’ hanaui ütközetben annak bal szárnyán 5 század Lichtenstein ’s 5 század Knesevich vasassal és egy lovas álgyú-teleppel volt felállítva; az egyesült sergektől üldöztetett Napoleon minden oldalról visszavonulásra kénytetett sergéttesak a’ mainzi hídon szabadítható meg; az ütközet’ napján 25 ezerből állott ausztriai, és bajor serget reggel haszontalanul támadá meg, mert azt állásából ki nem nyomhatta; délután egész lovassága tömegével ’s 60 álgyuval támadá meg az egyesülteket, ’s ereje legelsőben is hősünknek a’ Ilanau előtti országúton felállított csapatját érte, ’s több órai küzdelem után meggyengült serge visszavonulásra kényszerült. A’ későbbi események után a’ franczia sereg a’ Rajnán átmenvén, a’ 3 dik haditest Wrede bajor vezér alatt (melly 3 osztály osztrák ’s 3 osztály bajorból állt) Bázelnél a’ folyamon általment, milly elszánással küzdenek a’ Rajnán túl nyomatott francaiak? mint nyomattak léptenkint hátra? mint törtek alkalommal elő? ez időtájban történt kisebb nagyobb, de mindenkor véres ütközetek’történetei tanúsítják. Majd minden nap előfordult csatázások után, az egyesült sergek’ egyik dicső napja—a’ briennei ütközet napja volt, mely a’ jövendö’ssorsát elhatározd!; — balszárnyon fel állított hősünk az ellenségnek egy dombon felállított végszárnyát olly erővel tároadá meg, hogy az széllyel vezetvén, az erdő mellett két gyalog ezreddel, egy álgu-teleppel olly állásba helyezkedék, melly nemcsak az egyesült séigeket védelmezé, de az ellenségnek a’ froncsi után volt fő közlekedése is veszélyezteték ; de hősünk’ fontos állása is vészteljes volt, mert tőle jobbul hátrafelé Corbineau franczia vezér 10 ezernyi férgévé fenyegeti, mellynek szemmel tartására egy gyalog ezredet, és 2 század székely huszárt küldvén s mind osztályát, mind a’ fóserget bátorságositá.llősünk e’ napon gyűjtött érdemei nemcsak a’ fösergi parancsban közhírré tétettek, hanem Sándor czár, sz. Anna-rendje első osztályú, a’ bajor király pedig Miksa József katonai érdemrend’vitézévé is nevezték. Európa’ nagyobb részében győzedeleaimel koszorúzva körülhordozott franczia sasok’ hadi szerencséje hanyatlott, bár annak visszanyerésébeni makacs elszántsággal— szégyen és bosszúvágy közt küzdének a’ nagy erő ellen; számos ütközet történt — ’s ollykor a’ remény kecsegtető is Napóleont, hogy alkonyuló napja újra felkel.—A’háboru’ zivatarai’ lecsendesültével hősünk osztályostul Mainzba,onnan Pestre rendeltetett később azzal egy évet Galitziában töltvén, lS17ben Pestre viszszatért; 1S25ben József félig nevű ezrededik tulajdonosává neveztetvén; 1831 ben lovassági tábornok lett későbben magyarországi parancsnok-helyettesnek ’s belső titkos tanácsosnak; érdemei’ jutalmául végre 1833. utolján a’ magyar nemes testőrsereg’ kapitányának ’s ország’ zászlósának neveztetvén ki.— Eleven emlékezetben vannak érdemei, mellyeket a’ testőrségi ifjúság körül tett! — Neje’ testvérének, néhai Fáy Barnabás szabolcsi volt főispán’ özvegyének, látogatására lővén Erődre, súlyos betegség lepte meg, mellynek kínjait békével tűrte, ’s ámbár testi erejét megtűré ’s fölemészté, nyugodt lélekkel nézte mégis eloszlását; ’s keresztyéni kötelességét teljesítve , a’ haldoklók’ szentségeit önkivánata’ folytában fölvevén, jobb életre szenderült! — Özvegye nagyszigeti Szily Mária csillagkeresztes, és cs k. udvari hölgy; leánya Mária gr. Gujon Rikhárd’ hitese, Amália, Karolina; fia Lajos, Jólig József huszár ezredbeli kapitány, Béla bányászati növendék, Gejza gróf Nosztisz könnyü-lovag ezredbeli főhadnagy, kesergik elhunytat! A’ boldogultnak hideg tetemei Miskolczon f. é. Böjtmás hava 23kán egyházi díszszel ’s Ferdinand félig huszárezredi egy osztálynak Korzsubszky János őrnagy’ vezérletek ’s hangászkara’ tisztelkedési mellett, vitettek számos nyugalmazott haditiszt. Miskolcz városa és környéke sok ezer lakosi ’s a’ tanuló ifjúság’ kísérete mellett a’ megye’ tisztviselője táblabiráji , a’ várostanács’ tagai, ’s erre kiválasztott nemes ifjak’ karjain a’ sóházig, hol a’ szokott szertartások’ végbevitele után szekérre tétetvén, a’ temetés megtörtént Szilvás-Újfaluban Böjtmás hava 25 én reggel a’ slohenzollern könnyűlovasok’ zenészkara, ’s a’ Terebesen tanyázó egy század’ kíséretében Keller százados kapitány’ vezérlete alatt, a’kassai osztály vezére János több katonatiszt’s a’ környékről összesereglett nép’gyülekezete mellett. Nyugodjanak békével hamvai! — közli szathmári Király József, Borsod megyének alispánja. B u c s ne to é d. (Pozsony, máj. lőkén). Sok tekintetben nevezetes volt ezen nap városunkra. A’ már majd 7 heti szárazságban elszomjadott földjét vidékünknek csendesen hulló mennyei esővel itatá meg az egek’ ura; Fels. urunk királyunk pedig országgyűlésünkre ez napon bocsátott egyéb áldási kört a’ több mint 7 század óta polgári jusok’ szólójában epedező’s még is el nem száradt Izrael’ népét, a’ polgárosittatásuk iránt küldött felírásra kiadott kegyelmes válaszával töltötte el mint örömérzet’ halzamával. Voltörm, mit ittak a’vidék’ elsülése ’s drágaság felett töprengő lakosink; volt öröm, mi hálára ragadá az emberi jusok’ e’ szép diadalán nemcsak a’ legközelebb érdekletteket, hanem azokat is, kik nemzeti ünnepet üllnek, valahányszor a’ haza és trón erősebbül. Volt még egy szép tünemény ’s ez azon búcsúebéd mellyet városunk’ tánczteremében délutáni 5 óra tájban az országgyűlés’ fő és alsó tablájának több tagjai ősi szokás szerint az elválás’ közeledő napjaiban férfias komolysággal élvedezének. Zene és angoldivatként szépnemmel vegyes nézők’ serge a’ karzatról, — nem hiányzott e’ lakoma’ díszes fényéből. Bucsúebéd vala ez az elválásra, de remek példája ez annak, hogy a’ magyar