Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)
1840-05-30 / 44. szám
fája a’ távolabb pusztákról haza siető kecskeméti embernek olly vidámító szemlélet , mint bécsi lakosnak a’ rég nem látott szent István’ tornyának feltűnése. Ott, azon torony körül, így gondolkodik az utazó, pontosul a’ keczkeeméti közel’; oda vonul minden; onnan jó az impulsus, mellynek rezgése a’ legtávolabbi puszták’ széleire is kihat. És melőn az utazó már közeliül látja a terjedelmes várost, midőn északkeleten szemébe ötlik a’ város’ zöld koszorúja, akkor jó kedvvel elmondhatja: Kecskemét és környéke kies telep! Igaz ugyan, hogy belseje nem felel meg egészen külsejének; van még benne sok szalma-és nádfedél; de vannak cserépfedelű csinos házak is nem csekély számmal. Ellenben nem lát az utazó Kecskeméten annyi rongyos népet, mint Parisban, Madridban; nem ostromoltatik minden lépten szemtelen koldusoktól, mint az olaszországi városokban; nem botlik meg az utczákon fetrergő ’s ácsorgó henyélőkben, mint Nápolyban; nem iszonyodik az éhségtől elkinzott emberi vázakon, mint Izlandban, mert Kecskeméten minden ember, ki dolgozni akar, könnyen megélhet; nem vétetik körül vám-és rendőrség’ kémjeitül. Sok hasznos és közérdekű javítás történt már Kecskeméten; idő’ jártával még több javítás jobb kedvvel ’s nagyobb buzgósággal, több erővel ’s tisztább értelemmel fog tétezni. Azok közül legszükségesnek a’ házak’ cserepeztetése, országut-csinálás , a’ folyóhomoknak erdőkáltali elfojtása; a’ magosan növő’s a szelek’ erejét tartóztató fák’ ültetése. Mit várhatni mindent olly nagy községtűl, melly pusztáival együtt mintegy 36.000 lelekből áll? mit olly város’ tiszta magyar lakositól, kik a’polgári jóllétnek nemcsak legelső ’s legszükségesb feltételit létesíték ’s anyagilag bírják, de a’ másod ’s harmad rendüeket is nagyrészint már magokévá tették; úgy hogy hazafi lelkesedés, értelem, ipar, haladás, egyetértés, jobb rend tartás és jó gazdálkodás mellett, boldog jövendőt reméllhetnek. 11a a’ mostani Kecskemét és környéke kiesnek tartathatik, úgy vélem, hogy a’ kérdéses telepet hajdankorban még inkább nevezhették Ecsnek, mivel erdőkkel ’s kies ligetekkel vala körülövezve , mellynek nyomát a’ hely’ szikén nem nehéz feltalálni. Még akkor ott, hol most folyóhomok sárgul, erdők álltak ; az erdőket a’pusztító mongolok, tatárok és törökök kivágatták, ’s mit azok felégetni nem bírtak, azt a’ gondatlan honfiak lecsonltták, kiírták; nem maradván tehát semmi gát, melly a’dühös szeleket tartóztatta volna, úgy váltak az erdők’pusztán hagyott helyet futóhomokká. Én nem képzelem, hogy azon telepen mindjárt eleinte a’mostani Kecskeméthez hasonló helység vagy mezőváros állott volna; még akkor a’ magyarok házakat nem építenek , hanem sátorok alatt és obákban laktak, barmaikat akutban tartották. Óba pedig nem egyéb, mint egy, ujnyi-vastagságú hosszú palozákból öszveszerkesztett ’s szer -daróczczal borított kúp- vagy henger-formájú kerekded szoba; illy óbákban a’ dsambojluki és gede/ani tatárok ma is laknak. Mázakat ’s templomokat a’ magyarok csak szent István király’ idejében kezdenek építeni, sőt sokan még azután is sokáig nyáron a’ sátorok alatt,’s télen a’ putrikban laktak. Az eddig előadottaknál fogvást talán nem alaptalan, ha ezután a’ város’ neve Kecskemét Leijeit Keskeméntinek, vagy ha a’ k hangnak elhagyatását sajnálnék, Kecskemétiének, még pedig nem is, hanem cs betűvel íratnék: mert akár Ecse vezértől, akár Ecs gyökérből származtatjuk a’ város’ nevét, mindkét csetben illőbb ’s a’ valóhoz közelitőbb , mint Kecskésül. Azonban én ezen véleményem’ elfogadására senkit sem erőtetek, — sőt nyilván kijelentem, hogy, mivel ez csak vélemény, ámbár analógia szerint kifejtett vélemény, azt, ha megtámadtatnám, védeni nem fogom. Értekezésem’legfőbb czélja levén az, hogy az által azon tudós hazafiakat, kik e'tárgyról nálamnál jobbat ’s bizonyosabbat, akár a’ historiábul, akár a’ régi oklevelekből kitapogattak, annak a’ magyar olvasó közönséggel leendő közlésire , tisztelve emlékeztessem, egyszersmind pedig a’ magyar régiségek’ nyomozását javasoljam. Örülni fogok, ha czéloraat csak kicsinyben is elérem, ha akkor az itt előterjesztett véleményemet bizonyosabb adatokért szívesen visszahúzom ’s félrevetem. Költ Pesten május elején 1840. Kelemfy Bálint. Jelikép taníthatni meg földleirás-tudományra, játékközben a’ gyermeket? Tapasztalásom szerint, a’földleirás-tanitásnak jelenleg is legszokottabb módja,— még némelly nagyobb iskolákat sem véve ki, — az, hogy a tanítók szorgalmasan leíratják növendékeikkel a’ földrészek’, vagy egyes tartományok’ határit, tengereit, tavait, folyóvizeit, hegyeit, völgyeit , városit, pusztáit, ’s mindezeket szorul szóra megtanultatják, de úgy, hogy a’ tanulóknak csak ötvenedrésze láthatja a’ megkívántaté földképeket, — a’ többi pedig — kivált a’ szegények, —minthogy ritka oskola bir csak egyetlen egy, közös használatra felfüggesztett, földabroszszal is, csak íráshoz kénytelenek folyamodni , órákig kínozzák magokat a’ leirt számtalan név’ tanulásával , ’s huzamos fáradság után is vajmi kevés a’ várt siker; de annyival több a’káros eredmény— mert így a’ gyermek lassankint az ész- ’s itélőtehetség nélküli tanuláshoz szokik ’s naponkint szítja be a’ lassú mérget, melly elöli a’ tudományok iránti vonzalmat ’s kedvet ’s a’ lelki erőt csirájában fojtja el. —Másik mód, mellyet leginkább házinevelők, ’s néhány kisebb oskolában használnak, a’ földgolyók általi tanítás.— Harmadik mód pedig, mit még csak egy nevelő intézetben látok, az, miszerint a’ tanító irótáblára rajzolván le a’ megismertetendő földképet, azt tanitványival is mindaddig próbálgattatja , mig azt azok is imigy amúgy lerajzolják. Nevelői pályámon az első tanitásra adot, mellynek czélszerűtlenségét ’s káros következményit jókor átlátám, egészen elmellezve, a’ két utóbbival tevék próbát. Az első mód szerint munkámnak csak annyi sikere van, hogy növendékimmel a’ föld’ gömbölyűségét, tengely-körülti forgását, a’ földrészek’határit, ’s azon rendet, miszerint, ezek egymásután következnek, felfogathatom ; ’s így ezen mód által csak általányos ismeretet adhatók; — az egyes tartományok’ apróbb felosztásira pedig, mellyek ritka földgolyón vannak kijelölve, őket meg nem tanithatám. — A’ harmadik mód általi próba sokkal nagyobb sikerű volt. Mert tanitványim, a’mintául elejökbe adott földképet, többszöri próba után , sokszor közelítőleg , néha tökélylyel is utánozák, ’s végre azt csak észből is képesek lőnek lerajzolni. Mondhatlan vala örömöm, ’s e’ módot kész valók minden részben czélhal,vezetőnek tartami — de később világlott ki, hogy bár például: Europa’ földképét hiba nélkül rajzolák le növendékim; bár minden egyes részt név szerint megismertek , raindazáltal ritka volt közöttük , ki fölteszem a’ fekete tengertől Izlandig, vagy Portugáliától az északi tengerig képzelt egyenes vonalon, egymásután következő tartományokat elősorozni, vagy csak egyes részt is, fejtörés nélkül tudott volna minden oldalról szoraszédolni. — Ennek okát csak akkor fejthetem meg, midőn fontolatra vevém, hogy a’ gyermek az elibe tett mintát kénytelen lévén szolgáikig utánozni, csak a’ határvonalok’ görbülésire, hajlásira, sióra!, csak a’