Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)

1840-06-03 / 45. szám

megbüntetése az illető hatóságokra bizetik ; de alattomos fogásaikat, mellyekkel a’termesztőket zsarolják, még ezen rendelmény sem képes egészen kiirtani. — A’bécsi dohányigazgatástól évenkint kiszállított mennyiség mint­egy 100—ISO ezer mázsára terjed. — (3(16d.l.) Miként az előbbi szakaszból kiviláglik, ha­zánkfiai jól látták ’s értették már az országnak ipari ’s ke­­resdésbeni hátramaradtát ’s annak következéseit; de nemi, kivált a’ mezei gazdaságban megkezdett, javításokat ki­véve , 1825 tájáig­ a’ legjobb akarat mellett sem lelték föl a’ módot, mellyel a’ haza e’ tekintetbeni állapotán , függetlenül a’ körülményektől, mellyeket változtatniok nem lehete, segíthetnének. Kivánataik’ fő tárgya, vitáik’ legohajtottabb czélja a’ kereskedés’ tökéletes szabadsága volt. Ettől várták az ország’ iparának idületét, ettől az óhajtott előhaladást az anyagi jólétben. — Igaz , hogy ez legrövidebb út, legbiztosabb eszköz leendett a’czél­­ra, a’ fennálló vámrendszer’ megváltoztatása, a’magyar és német tartományok’ kereskedési viszonyainak ’s­tb. ’s­tb. elintézése , hatalmas, rögtön munkálkodó emeltyűje leendett az ország’ anyagi érdekeinek korunkban, midőn a’ minden oldalú tudásnak Európát földerített sugárai ho­nunkba is elhatának, ’s azok’világánál az ipar saját ere­jéből is emelkedni, ’s az ország’ részben elkorhadt insti­­tutióinak szertelen halmazából hatalmasan fölvergődni kez­­d­e.­­S bizton állíthatni, hogy a’ kereskedési szabadság ’s ennek következményei, párosulva a’törvényhozás’ czél­­szerű intézkedéseivel, a’ váltótörvény, a’ polgári jogok’ tágulása, némelly szűkkeblű ’s ennélfogva sértő szaba­­ditékok’eltörlesztése ’stb., Magyarország’miveltségi ál­lapotát egészen megváltoztatták , ’s rövid idő alatt olly haladást eszközlöttek volna virágzatában, minőt talán a’ legmerészebb remények sem tápláltak.—­­­e midőn mél­tányosságot követünk, óvakodnunk kell, nehogy mint­a­­gunk sértsük meg azt. Kormányunk— ’s tagadhatjuk-e ezt méltánytalanság nélkül? — atyai indulattal fogta ált a’ viharok’ veszélyiben tanúsított tántoríthatlan hűségű ország’ érdekeit. Századunkban tett, többet mint valaha, mindent, mit csak az összes monarchia viszonyainál fogva tehető, annak boldogitására. Hogy kereskedésünknek kor­látlan szabadságot nem engedett, kevesbbé, uiat akármi ev­­el, irathatik indulatának ’s akaratának rovására. Sok­kal régibb, mélyebben gyökerező a’Statusorganismus’leg­kényesebb elemeiben ez a’ századok’ folytában különféle körülmények­ ’s esetekről föltételezett rendszer és viszony, mintsem azt egyszerre és hirtelen , veszélyes rázkodta­­tása nélkül a’ többi, szintúgy atyai ápolást követelő tar­tományoknak, a’ legjobb akarat is megváltoztathatná. Ez volt oka, miért az 182?ki kereskedési választmány is ál­­tallátván az e’ tárgyban­ rögtöni újítások’ lehetlenségét, a körülmények’ kedvezőbbre vallottáig megtartandónak ítélte az osztrák vám­egyesületet. — Más módokról kell vala tehát gondoskodni az ország’ anyagi jólétének eme­lésire. De valljuk meg, ’s miért tagadnék most, miu­tán a’ vad nagy részben már csak a’historic körébe tar­tozik? századunk’ harmadik tizedéig sokat­ hasonlók valának az égből m­a mint várokhoz. Hiányzott a’cselekvő erő ; az igények , kivánatok, követelések’ zaja mellett vajmi kevés történt, illő egy nemzethez , melly annyi életerőt rejtett keblében! A’ nemesség nagyobb része, melly a penzero birtokában valt, kellőleg nem gondos­kodott a’ hon’ ebben­ érdekeiről, ’s bár egyesek törekvése minden dicséretre méltó, nem egyesült, hogy a’ szét­ágazó erőket központosítván, fedezné, pótolná a’ mivel­­tebb mezei gazdaság, gyárak’ ’s­tb. hiányát. Csak pana­szok hallattak, kivánatok ismételtettek , mi természe­tesen, a’ haza’ állapotján gyökeresen nema segíthetett. A’ gondos kormány egynémiben szelídítette a’ hirtelen el nem törleszthető rendszernek szellemét, egynémit kön­nyebbített vámleszállítások ’s­tb. által. De a’ nemzet aka­rata, — mert nemzetnek csak akarnia kell! —elszántan fogai a’ javításokhoz , ’s a’ régi munkátlanságból fel­ocsúdva , tetterővel lépni a’ pályára , mellyen állapo­­tát, mennyire egyéb fenálló viszonyai engedik, újjá teremtheti, mind a’ mellett sem jelentkezik határzot­­tabban. — Azonban a’ század’ szelleme nálunk is kivítta jogát. Azon előkelő figyelem, melly Európában, kivált a’ fran­­czia háborúk óta, az anyagi érdekek iránt felébredett; az emberi szellemnek azon rendkívüli találékonysága a’ természeti erők meghódoltatásában ’s elsajátításában, melly korunkban a’ tér és idő, munka és eredmény’ viszonyiban uj arányt teremtett, ’s a’ munka’nagy részét az emberrel a’ természet’ meghódított erejére tolá; a’ politikai szabad­sággal táguló korlátai a’ közlekedésnek , növekedése a’ szellemi súrlódásnak, könnyebbülése az eszmecserének ’s általánvéve a’ szellemi közlekedésnek, olly élénkké ’s közönségessé lőnek a’béke’ csöndében, hogy azok ho­nunkba is, az eddig majd ismeretlenbe, elszigeteltbe , eljutának. E’ befolyásoknál az erő­ ébredése mindinkább több egyes tünemény által kezde nyilatkozni. Még csak egyesülés hiányzott, hogy tetté érjenek a’ felle­­dező eszmék. Az 1325-ki országgyűlés erre is alkalmat nyújtott. Ettől kezdődik az ország’ szebb életének kor­szaka , mellynek szemlélete már is annyi örömet nyújt a’ hazafi lelkének azon hatalmas, minden oldalú, gyors előhaladtával minden ágaiban a’ népszorgalomnak, ’s azon még szebb jövendő’biztos reményeivel, m­ellyekre a’na­ponként újat szülő, a’ virágzatnak uj magvait elvető, vagy bimbóit fejlesztő jelenkor jogosít. A’ fenemlitett be­folyások ezen országgyűlésen már meglepőleg nyilatkoz­tak,’s a’ nemzet anyagi állapotát illető jobb eszmék mind­inkább terjedőnek , fejtésükben segíttetve olly férfiak ál­tal, kikben a’ felvilágosult Európa legmiveltebb nemzetei közt kifejtett, sok oldalú tapasztalással érlelt ’s gazda­gított szellemhez hó hazafiul érzet ’s lángoló buzgalom szövetkeze­t. Hiszem, hogy a’közvéleményt fejezem ki, midőn e’ nemes hazafius szellem’ képvisel­jenek, a’ bő keblű Széchenyi István grófot nevezem, ki e’ tekintetben h­a­­sonlíthatlanul sokat mivelt, mind lett és példa, mind láng­ész szülte iratai által, mellyeknek czélja volt: az ón­ á­lomba merült nemzetet életre rázni föl, figyelmessé tenni hátramaradásra, vágyat gerjeszteni benne, a’ miveltség és ipar’ áldásiban, mellyeket az birtokosának ad, Európa’ e­­gyéb népeinek példájakint részesülni, ’s e’ végre pana­szok’s követelések’ helyébe önbizodalnat állítani,tetterőre, közszellemre ’s egyesülésre birni a’megosztott nemzetet. E’ nemes férfiu’ föllépte óta több világ fejlett ki nemzeti iparunk’mezején, mint előtte egy század alatt. Az eszmék mellyeket elhintő, a’ példák, mellyeket nyujta, az egye­sületek, mellyeknek iuditóoka, alkotója, lelke volt, mind­inkább eloszlatták az elfogultságot, balitéletet, szükkebe­­lűségét, mik a’ nemzet’ nagy részét fogva tartották. Ő lelke len a’maga indította mozgalmaknak ; — a’ nemzet, tőle rábirulva, lenni akart — ’s akaratának már is, eddig nem ismert haladás eredménye. Iparunk’ jelen állapotát részleteiben előadni, őszintén megvallom, túl van erőm’ korlátain. De ez inkább Statistica tárgya lévén, nem is czélom, ki csak az irányt, mellyel iparunk e’ korban vett, ’s a’ szellemet, melly azt átlengi, fő pontjaiban akarom kiemelni, ’s általjában itt csak annyit mondani, mennyié’ munka’ befejezésire szükséges. (Folytatjuk)

Next