Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)
1840-06-03 / 45. szám
megbüntetése az illető hatóságokra bizetik ; de alattomos fogásaikat, mellyekkel a’termesztőket zsarolják, még ezen rendelmény sem képes egészen kiirtani. — A’bécsi dohányigazgatástól évenkint kiszállított mennyiség mintegy 100—ISO ezer mázsára terjed. — (3(16d.l.) Miként az előbbi szakaszból kiviláglik, hazánkfiai jól látták ’s értették már az országnak ipari ’s keresdésbeni hátramaradtát ’s annak következéseit; de nemi, kivált a’ mezei gazdaságban megkezdett, javításokat kivéve , 1825 tájáig a’ legjobb akarat mellett sem lelték föl a’ módot, mellyel a’ haza e’ tekintetbeni állapotán , függetlenül a’ körülményektől, mellyeket változtatniok nem lehete, segíthetnének. Kivánataik’ fő tárgya, vitáik’ legohajtottabb czélja a’ kereskedés’ tökéletes szabadsága volt. Ettől várták az ország’ iparának idületét, ettől az óhajtott előhaladást az anyagi jólétben. — Igaz , hogy ez legrövidebb út, legbiztosabb eszköz leendett a’czélra, a’ fennálló vámrendszer’ megváltoztatása, a’magyar és német tartományok’ kereskedési viszonyainak ’stb. ’stb. elintézése , hatalmas, rögtön munkálkodó emeltyűje leendett az ország’ anyagi érdekeinek korunkban, midőn a’ minden oldalú tudásnak Európát földerített sugárai honunkba is elhatának, ’s azok’világánál az ipar saját erejéből is emelkedni, ’s az ország’ részben elkorhadt institutióinak szertelen halmazából hatalmasan fölvergődni kezde.S bizton állíthatni, hogy a’ kereskedési szabadság ’s ennek következményei, párosulva a’törvényhozás’ czélszerű intézkedéseivel, a’ váltótörvény, a’ polgári jogok’ tágulása, némelly szűkkeblű ’s ennélfogva sértő szabaditékok’eltörlesztése ’stb., Magyarország’miveltségi állapotát egészen megváltoztatták , ’s rövid idő alatt olly haladást eszközlöttek volna virágzatában, minőt talán a’ legmerészebb remények sem tápláltak.—e midőn méltányosságot követünk, óvakodnunk kell, nehogy mintagunk sértsük meg azt. Kormányunk— ’s tagadhatjuk-e ezt méltánytalanság nélkül? — atyai indulattal fogta ált a’ viharok’ veszélyiben tanúsított tántoríthatlan hűségű ország’ érdekeit. Századunkban tett, többet mint valaha, mindent, mit csak az összes monarchia viszonyainál fogva tehető, annak boldogitására. Hogy kereskedésünknek korlátlan szabadságot nem engedett, kevesbbé, uiat akármi evel, irathatik indulatának ’s akaratának rovására. Sokkal régibb, mélyebben gyökerező a’Statusorganismus’legkényesebb elemeiben ez a’ századok’ folytában különféle körülmények ’s esetekről föltételezett rendszer és viszony, mintsem azt egyszerre és hirtelen , veszélyes rázkodtatása nélkül a’ többi, szintúgy atyai ápolást követelő tartományoknak, a’ legjobb akarat is megváltoztathatná. Ez volt oka, miért az 182?ki kereskedési választmány is általlátván az e’ tárgyban rögtöni újítások’ lehetlenségét, a körülmények’ kedvezőbbre vallottáig megtartandónak ítélte az osztrák vámegyesületet. — Más módokról kell vala tehát gondoskodni az ország’ anyagi jólétének emelésire. De valljuk meg, ’s miért tagadnék most, miután a’ vad nagy részben már csak a’historic körébe tartozik? századunk’ harmadik tizedéig sokat hasonlók valának az égből ma mint várokhoz. Hiányzott a’cselekvő erő ; az igények , kivánatok, követelések’ zaja mellett vajmi kevés történt, illő egy nemzethez , melly annyi életerőt rejtett keblében! A’ nemesség nagyobb része, melly a penzero birtokában valt, kellőleg nem gondoskodott a’ hon’ ebben érdekeiről, ’s bár egyesek törekvése minden dicséretre méltó, nem egyesült, hogy a’ szétágazó erőket központosítván, fedezné, pótolná a’ miveltebb mezei gazdaság, gyárak’ ’stb. hiányát. Csak panaszok hallattak, kivánatok ismételtettek , mi természetesen, a’ haza’ állapotján gyökeresen nema segíthetett. A’ gondos kormány egynémiben szelídítette a’ hirtelen el nem törleszthető rendszernek szellemét, egynémit könnyebbített vámleszállítások ’stb. által. De a’ nemzet akarata, — mert nemzetnek csak akarnia kell! —elszántan fogai a’ javításokhoz , ’s a’ régi munkátlanságból felocsúdva , tetterővel lépni a’ pályára , mellyen állapotát, mennyire egyéb fenálló viszonyai engedik, újjá teremtheti, mind a’ mellett sem jelentkezik határzottabban. — Azonban a’ század’ szelleme nálunk is kivítta jogát. Azon előkelő figyelem, melly Európában, kivált a’ franczia háborúk óta, az anyagi érdekek iránt felébredett; az emberi szellemnek azon rendkívüli találékonysága a’ természeti erők meghódoltatásában ’s elsajátításában, melly korunkban a’ tér és idő, munka és eredmény’ viszonyiban uj arányt teremtett, ’s a’ munka’nagy részét az emberrel a’ természet’ meghódított erejére tolá; a’ politikai szabadsággal táguló korlátai a’ közlekedésnek , növekedése a’ szellemi súrlódásnak, könnyebbülése az eszmecserének ’s általánvéve a’ szellemi közlekedésnek, olly élénkké ’s közönségessé lőnek a’béke’ csöndében, hogy azok honunkba is, az eddig majd ismeretlenbe, elszigeteltbe , eljutának. E’ befolyásoknál az erő ébredése mindinkább több egyes tünemény által kezde nyilatkozni. Még csak egyesülés hiányzott, hogy tetté érjenek a’ felledező eszmék. Az 1325-ki országgyűlés erre is alkalmat nyújtott. Ettől kezdődik az ország’ szebb életének korszaka , mellynek szemlélete már is annyi örömet nyújt a’ hazafi lelkének azon hatalmas, minden oldalú, gyors előhaladtával minden ágaiban a’ népszorgalomnak, ’s azon még szebb jövendő’biztos reményeivel, mellyekre a’naponként újat szülő, a’ virágzatnak uj magvait elvető, vagy bimbóit fejlesztő jelenkor jogosít. A’ fenemlitett befolyások ezen országgyűlésen már meglepőleg nyilatkoztak,’s a’ nemzet anyagi állapotát illető jobb eszmék mindinkább terjedőnek , fejtésükben segíttetve olly férfiak által, kikben a’ felvilágosult Európa legmiveltebb nemzetei közt kifejtett, sok oldalú tapasztalással érlelt ’s gazdagított szellemhez hó hazafiul érzet ’s lángoló buzgalom szövetkezet. Hiszem, hogy a’közvéleményt fejezem ki, midőn e’ nemes hazafius szellem’ képviseljenek, a’ bő keblű Széchenyi István grófot nevezem, ki e’ tekintetben hasonlíthatlanul sokat mivelt, mind lett és példa, mind lángész szülte iratai által, mellyeknek czélja volt: az ón álomba merült nemzetet életre rázni föl, figyelmessé tenni hátramaradásra, vágyat gerjeszteni benne, a’ miveltség és ipar’ áldásiban, mellyeket az birtokosának ad, Európa’ egyéb népeinek példájakint részesülni, ’s e’ végre panaszok’s követelések’ helyébe önbizodalnat állítani,tetterőre, közszellemre ’s egyesülésre birni a’megosztott nemzetet. E’ nemes férfiu’ föllépte óta több világ fejlett ki nemzeti iparunk’mezején, mint előtte egy század alatt. Az eszmék mellyeket elhintő, a’ példák, mellyeket nyujta, az egyesületek, mellyeknek iuditóoka, alkotója, lelke volt, mindinkább eloszlatták az elfogultságot, balitéletet, szükkebelűségét, mik a’ nemzet’ nagy részét fogva tartották. Ő lelke len a’maga indította mozgalmaknak ; — a’ nemzet, tőle rábirulva, lenni akart — ’s akaratának már is, eddig nem ismert haladás eredménye. Iparunk’ jelen állapotát részleteiben előadni, őszintén megvallom, túl van erőm’ korlátain. De ez inkább Statistica tárgya lévén, nem is czélom, ki csak az irányt, mellyel iparunk e’ korban vett, ’s a’ szellemet, melly azt átlengi, fő pontjaiban akarom kiemelni, ’s általjában itt csak annyit mondani, mennyié’ munka’ befejezésire szükséges. (Folytatjuk)