Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)
1840-09-16 / 75. szám
bért okossá és jóvá tenni! Az eddig alapított rendszerek leginkább az emlékezőtehetségnek , az elmének műveltetését vették tekintetbe, a’ lélek’, a’ belélet’, az erkölcs’ fejlődése vagy magára hagyatott, vagy a’ félelemre bízatott. Már magukban az iskolákban megismerkedünk ugyan az emberek romlottságával, de nem azzal, mi attóli óvakodásra szükséges; a’ rosszat magunktól is meg tanuljuk, az erényhez oktatóra van szükségünk! — Szükséges, hogy az ifjak alapost tanuljanak; de szükséges, hogy bennük az erkölcsiség’ törvényei iránt mély tisztelet, a’ jó ’s nagy utáni vágyódási érzelem, az ismeretek utáni szomj, a’ tanuláshozi szokás gerjesztessék; — nehogy mivelődésbeni haladásuk csak iskolai pályájukra bizassék ’s azzal be is rekesztessék. — De bizonyos lévén, hogy a’ legbölcsebb elveken alapult rendszerek mit sem eszközölhetnek, az oktatók’ erkölcsi befolyása nélkül, hogy működésök’ sikerteljes eredménye leginkább önkilegességöktől függ, szükséges, mint már más alkalomkor érintem , hogy az oktatók a’ kiképezendő ifjúságnak dicső például szolgáljanak , elöljáróik iránt tisztelettel ’s figyelemmel , egymás iránt pedig szívességgel ’s barátsággal viseltessenek, kaján suttogásokra ’s rágalmakra, ingerlő csevegésekre ne figyeljenek; minthogy csak pályatársaikkal egyetértőleg , minden más tekintetet mellőzve, pontosított erővel törekedhetnek kiszabott szent czéljok felé; — az ifjakkali bánásmódjukban sem polgári helyezet, sem vallás-különbség, sem nemzetiség ne vétessék tekintetbe , hanem egyedül az erkölcsiség , a’ tudomány, ’s a’ szorgalom érdemeljen méltatást. Ne tulajdonítsanak minden botlást gonoszságnak , hanem emberi gyarlóságnak is ; amott a’ büntetés szigorú, itt atyai legyen; de mindig a’ bűnös’ korához és személyéhez szabva.—Az oktatók ezeket szorosan követvén, szigorúbb eszközökhöz nyúlni alig kénytelenittetnek, ’s ha még ezen utolsók is sikeretlenek maradnának, tudják kikhez folyamodjanak. — De hogy az oktatók magas hivatásuknak teljesen megfelelhessenek, nem elég, hogy min magunk, kikre az egyházi és nevelési ügyek fölötti ügyelet bizatott, ezen jeles nagyérdemű kar’ tagjai iránt kellő méltánylattal legyünk, hanem azon kell törekednünk , hogy mások által is tiszteltessenek ’s főleg hogy tekintetűk a’ tanuló ifjúság előtt fentartassék. Becsüljük és becsültessük nemcsak a’ vallást, az erkölcsiséget, a’ tudományokat, az értelmiséget, hanem ezek’ eszközlőjit is, mert valóban senkinek a’ mindenható’ ege alatt nagyobb hálával nem tartozunk , mint hitünk’ hit őrjeinek , az erény’ hathatós terjesztőjinek, t. i.a’ nép’, az ifjúság’ lelkes oktatójinak. — E’ helyen kötelességemnek tartom azokat, kik az egyházi ’s világi oktatók’ választására befolyással bírnak, arra figyelmeztetni: törekedjenek az ezen választásokbani szenvedély okozta ármányok felmellőzésén. Itt rokonságnak, szegénységnek , pártfogásnak , sértett hiúságnak , határozó szava ne legyen, itt csak maga az érdem bírjon eldöntő erővel. — Már , mi magát a’ tanuló ifjúságot illeti , ez fő kötelességivel szorgosan megismerkedtessék, ’s mindenek előtt a’ teremtőhözi hódolatra, valláshozi hű ragaszkodásra,’s ennek parancsolatai’szoros teljesitésére buzdíttassék ; szivárogtassák keblébe a’ valódi vallásosság é s erkölcsiség értelme ; csepegtessék szivébe a’ király, haza, és alkotmány iránti szeretet ’s hűség ; nehogy hiú politikai ábrándokba merüljön, mellyek kiképezésire szánt kül ’s bellétét háborítnák; győzessék meg arról, hogy iskolai pályáján, a’korszellem-szülte eszmék’ létesítésére, sem elősegítőleg sem gátlólag nem haland, ’s hogy szivének ’s elméjének fejlődése , szenvedélyinek fékezése, e’ pályán egyedüli feladása. Szoríttassék köteles tisztelet’ megadására elöljárói iránt, kiknek legnagyobb hálával’s engedelmességgel érdemileg tartozik,’s igy atyáskodó feddésöket fiúi alázattal fogadja el, szemei előtt tartván, hogy hivatása neki bármi életpályát tűzzön ki, — minden időben, a’ törvényeknek engedelmeskednie, az elöljárókat tisztelnie, és a’ viszonyokhoz öntagadólag simulnia kell. Általában az iskolai törvények’ tekintete szigorúan tartassék fen. — Szorgos felügyelést kívánnak az egyházaknak, az iskoláknak, ’s más hasonló intézeteknek szánt alapítványok, nem különben pénztáraik is, t. i. azok’ kezelése, számadási ’s osztogatási tekintetében. — Az elsőre nézve, a’számolóknak szoros kötelessége nemcsak a’ számadásokat maguk idejében ’s helyén előterjeszteni, hanem a’ hanyag adósokat, politikai állásukra ’s más viszonyaikra nem figyelvén, nyomban biróilag iitetni, ’s ez sikert nélkülözvén, azokat perbe idéztetni ’s majd elmarasztaltani; — az osztogatásokat pedig érdekelve, kivévén azon eseteket, hol az alapítók által kizárólag bizonyos egyedekre szoríttattak, — más tekintetben ne vétessék, mint az egyesült erkölcsiség, szorgalom ’s szegénység, nem pedig, mit fájdalommal sokszor tapasztalhatni, a’ szülők’ társaságbani állása, hatalmas pártfogók’ ajánlása, rokonság, barátság, hódoló hizelkedés, nemzetiség! — Nemes Gyülekezet! Van még egy közérdekű nagy ügyünk, mellynek ápolgatása nélkül, mindezen üdvös intézvények’ magvai vagy parlagra esendnek , vagy a’ már csirázottak is, bimbajikban jégverve elhervadandnak; mellyen honunk’ törvényes állása, szabadságunk’ fentartása, a’ protestantismus’ léte alapúk mellyben tehát minden hű hazafinak, és soraikban legelői a’ protestánsoknak törekvései pontosuljanak. Ezen közügyünk , nemzetiségünk fejlődése ; — és minthogy nemzeti élet nemzeti nyelv nélkül lehetetlen — Honunk' magyarosítása. — Ismerem ezen szavak’ súlyos erejét, honfitársaim’ szivére majd serkentő, majd nyomasztó hatását; sejdítem a’ felidézett ellenséges elemek’ fellobbanó gerjedelmét; de érzem azt is , — hogy hitemnél, tisztemnél, önmeggyőződésemnél fogva ezen ügy iránti nézetimet minden tartózkodás nélkül e’ helyen előadni szent kötelességem!— Igen tisztelt Gyülekezet! Minden épeszü magyar, a’ rokon szláv nemzet’ régiségét, történeti nagyságát, mivelődési fokát szívesen elismeri, sőt azt is, hogy a’ szlávok honunk’ elsőszülöttei, ’s a’ magyarok’ birtoka csak diadaluk’ jutalma. De e’ helyen a’ hiúság’ igényei, a’ hatalomra hivatkozó elbizottság elnémulnak ; a’ magyarosítás’ eszméje fellengőbb szempontból tekintendő , minthogy győzelme , az értelmiség — az alkotmányos szabadság’ örök jogainak kivívása ;— annak elnyomása pedig az európai miveltségnek, a’ középkor’ tespedő pangásábani elsüllyesztetése. Mert a’ magyar nyelv önállása’ következtében működhetik csak saját, ’s igy a’ magyar elemnek fejlődése’ érdekében, melly elem viszonyaink’, nézeteink’, szellemi ’s anyagi jólétünk’ tekintetében, természetileg és szükségileg csak az értelmiségnek, a’ korszerű haladásnak, az alkotmányos szabadságnak hódolhat; holott a’ szlávság fejlődése által nemcsak ezen közérdekinket biztositó magyar elem’ fejlődése aránylag gátoltatik , hanem még közvetve más idegen elemek’ magvai , honunk-