Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)
1840-01-01 / 1. szám
években czélszerüleg gyakoroltatva, rendre, tisztaságra és munkára szoktatva azzá, mivé lennie kell, készítik. Költ Tolnán 1839. decemb. 9-én. Wargin István, a’ kisdedovó-tanitókat képező intézet’ igazgatója. A’ futohomok haszonvehetősége ügyében• Hazánk’ nagy részét bejárván, figyelmem’ egyik fő tárgya jön a’ messze kiterjedő kártékony futohomok, melly a’ széltől hordatva ’ folyvást elborítja a’ haszon vehető jó földeket. Különösen azon jártatám elmém’ ,a mi módon lehetne illy homoktereket haszonhajtókká tenni, vagy legalább meggátolni a’ futóhomok’ tovább-terjedését, úgy hogy a’ jó földeket az többé ne borítsa el. Ezen elembe tűzött czélt hogy annál tökéletesbben elérjem , nem tekinték sem nagyító sem kicsinyítő üvegen; nem is bezárt kocsin, hanem saját lábaimmal jártam meg; sőt mondhatom, nem egyszer úsztam a’ szél hordta nagy homokhullámok közt, de minden akadály mellett sem ingadoztam feltett czélom’ végrehajtásában ; késziték en tapasztalásomon alapult olly tervet, mellynek követése által a’ szélhordta futóhomokot tökéletesen megköthetni. Azonban e’ tervemet egy év’ lefolyta előtt nem fogom a’ t. Közönséggel megismertetni; — várván, t. i. míg több lelkes hazafi föléled e’ fenérintett hasznos vállalat’ létesítésére ). Igen szeretném, ha éntapasztalásimat másokéi meghaladnák, vagy legalább az enyimekkel összevágnának, hogy így a’ javítási mód annál tökéletesb és bizonyosabb legyen. — Jól tudom, sokan jószándéku nyilatkozatomra ezt fogják mondani: ki győzne illy óriási munkát ? Ki tehetné mindazon roppant’s nagy kiterjedésü homokhalmok ’s térségeket haszonvehetőkké, mellyek hazánk’ nagy részét ellepik ? De erre csak imert felelem: a’ nagyratörekvő, fára sitatlan lélek előtt nincs lehetlenség; igyekezetét bármi ellenállás sem lankaszthatja el; ’s én bátran állíthatom, hogy az én, már megpróbált tervem’ kedvező útmutatás* szerint az egész honunkban létező minden nagyobb ’s kisebb terjedelmű futó v. siványhomokú földeket legföljebb tiz év alatt tökéletesen haszonvehetőkké tehetni, még pedig annál bizonyosabban ’s könnyebben, minél nagyobb kiterjedésű van egy tagban ; egy hold sem teend, mellynek hasznát nem vehetnék, de csakúgy, ha azon birtokosak, kik e roppant homokföldeknek urai, velem mindnyájan kezet fognak. A’ munka megtörténik a’ nélkül, hogy legkisebb kárukra legyen , v. legparányibb költségükbe kerüljön. Alsó-Dabas, december hónapban 1839. közli Bulky Károly. Elegytár. (s Szép vonás az életből.) Egy dessaui üreg udvari kertész ifjantan a’ versaillesi nagykertben szolgált.. Ugyanakkor egy ifjú franczia herczeg őt megkedvelte : ő ezen herczegfinak gyakran válogatott szép gyümölcsösei kedveskedék, ’s ez mindig neki az adományért nyájas köszönetet monda , őt egyszersmind „kedves bácsijának“ nevezvén. Azon ifjú herczegfi most francziák’ A’ szerk. királya. Jelenleg az öreg kertésznek egy unokája van, ki hasonlag kertész óhajta lenni. A’ nagyapa, Lajos Fülöppeli fényes „rokonságárul“ megemlékezvén , nemrég ugyanehez levelet irt, mellyben alázatosan kérte, alkalmazná ezen ifjú embert valamellyik királyi kertbe’s tartatná őt szoros felvigyázat alatt, hogy mesterségét kellőleg megtanulhassa. A’ király kegyes volt egy németnyelven szerkesztett ’s önkezével írt levélkében válaszolni, mellyet illy megszólító czímmel kezde : „Kedves bácsikám !“ . Tudósítja továbbá az eleműit jó embert, hogy unokájának egy 2000 francnyi fizetés,set ’s szabad szállással járó szolgálatot szánt, ’s hogy védenezére tovább is gondot fog viselni. A' levél illy szavakkal végződik : „Ön’ jó akaró szives rokona (Vetter) Lajos Fülöp.“ (W. Zg.) (Szegény tatár !) Az ujyorki hírlapban illy tartalmú jeles czikkecskét olvashatni: „Férjem, jebel Ábrahám, harisnyaszövő, engem gonosz és elhagyott, hogy másutt újra valamelly asszonyt vagy leányt megcsaljon. Figyelmeztetek tehát különösen minden harisnyaszövő asszonyt ’s hajadon-leányt, óvakodjanak ezen gyalázatos gazembertől. Ő külsejére egy kis köpetös emberke, ’s orrán jókora sebet hordoz, mellyet én kevéssel megszökte előtt saját kezemmel karmoltam rá. Én, az istentől ’s tőlem elrugaszkodottnak felesége, Nebel Judit.“ (A’ világ’ nyolczadik csodája.) Illy csoda most Éjszakamerikában létesül ’s az egy vizvezető-csatorna Ujgork város’ számára. Már 1835dik év óta naponkint 4000 ember dolgozik rajta. Mondják, hogy istiben tökéletesen elkészül ’s az összes költség mintegy 12 millió dollárba kerül. E’ vizvezető csatorna 42 ang. mföhlre, tehát körülbelül 15 jó német órányira terjedendő Ezen épitvény a’ Sludsmi-folyón keresztül egy nagy hidat is teszen szükségessé. Szóval: e’ vizvezető csatorna megszégyeníti a’ régi rómaiak’ legmerészebb műveit; ’s a’ Cloaca Maxima, melly a’ hajdani Romában olly hires volt, még csak árnyéka sem fog lehetni. (A-r) (A’ pénz’ ereje). Dr Radcliffe, nagyhírű orvos, egykor bizonyos barátját igen veszedelmes betegségből gyógyító ki ’s szokatlan nagylelkűséggel kinyilatkoztató, hogy fáradságáért semmi jutalmat el nem fogad. A’ beteg ismét szerencsésen meggyógyult, és Radcliffe mint orvos tőle búcsút von. — *Uram! — szólt hozzá a’ tökéletesen félidőit — ezen erszénybe zártam naponkint az orvos’ fáradságdiját (melly Angliában a’ hiresb orvosoknál minden látogatásért közönségesen egy guineét tesz) és én várom, hogy Ön háladatosságomat nem fogja megszégyeníteni.“ Dr Radclfire az erszényre kacsingatott, azt élénkebb szemügyre vette, legott összeszámitá a’ betegség’ napjait, ’s kezét kinyújtván monda: „Tovább nem állhatok ellen. Én a’ guineéket egyenkint egész esztendeig visszautasítottam volna, de valamennyit igy egy rakáson látni! — már ez leggyőzhetlen ingerrel bir.“ (Polémiái czikkecske). A’ pesti „Tageblatt“ legközelebb kiadott próbalapján imezt olvashatni: «Én igen szelíd ember vagyok; engem kiki újára csavarhat, ha előbb t. i. ajánlólevelekkel ’s t. e’félével pephiggá főztek ; én kedélyes vagyok; de egyszersmind journalista; ’s egy journalista fogait csikorgathatja; ő vágni, szúrni, marni, csípni, gúnyolni ’s több ehez hasonlót művelni képes, ha hiúsága megsértetik. Ennélfogvást illendően megkérek minden tisztelt journalistát, méltóztassanak azon esetre, ha t.i- czikkeimet használják, az az: kiszedegetik, leírják ’s utánnyomtatják , egyszersmind a’forrást megnevezni, mellyből meritenek.“ — ^) A czikk’.. közlője igen sokat láttatik ígérni; a’szándék dicséretes, ’s a’ czél’ közhasznúságáról, úgy hiszszük , mindenki meg van győződve; csupán azt nem látjuk által: miért akar a’ közlő úr még egy egész évig tervének tuti az a savat késni? lesz a’ terv’ nyilványitása még nem vacsitása a’ tervnek , ’s mikép támadjanak a’ vállalatnak igatt, mielőtt a’ tervet legtávolabbrul ismernék? "