Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)

1840-09-26 / 78. szám

midőn intéző intézvényesnek a’ váltót átadja, azt egy­szersmind felhatalmazza arra, hogy értékét vagy ma­gányos intézőn, vagy a tőle kijelölt személyen — smin­­dig intéző’ kezessége mellett — a kitűzött határidő elforgása után követelhesse. Végül c) Minden idegen váltóban létesül a’ megbízási szerződés is (contractus mandati), intéző és intézvényezett között; midőn a’ kibocsátó ezt váltója’ tartalmánál fogva megbízza , hogy azt fogadja el ’s az abban kitett pénzmennyisé­get fizesse ki. — v­alamint pedig az a. és b. alatti szer­ződések törvényes erőre csak akkor jutnak, midőn írás­ba foglaltatván, a’ váltó intézőtől intézvényesnek átada­­tik, úgy a’ megbízási szerződés törvényes erejű mind a’ két szerződő félre nézve csak akkor leend, minek­utána intézvényezett intéző’ megbízását elvállalván , azt, hogy a’váltót elfogadja, arra kellőleg följegyez­te , vagy értékét kifizette. *) Az ezen külön szerző­désekből alakult váltói szerződés pedig, rendelm­­é­­nyezett váltókat illetőleg, kétféle: magán és ál­­talányos szerződés. Magán­szerződés annyiban, hogy intéző és intézményes közt létesülvén, erre nézve vál­tói hitelezői jogokat, intézőre nézve ellenben váltói tartozási kötelességet alapit meg. — Általányos szer­ződés pedig, a’ mennyiben ezen, intéző ’s intézvé­nyes közt létesült magán szerződés forgatás által folytathatik , ’s mind azokra átszállhat, kikre a’ váltó* birtoka hátirattal átruháztatok; mi oknál fogva e’ második tekintetben a’ forgatott váltó nem egyéb, mint ,határozatlan számú írott szerződések’ összege­, mert a’ váltói első — intéző ’s intézvényes közt léte­sült — szerződés minden forgatmánynál ollyképen újíttatik meg, hogy benne intéző’ minőségét a’ forga­tó , intézvényesét pedig a’ forgatmányos képviseli. — Valamint végre minden kétoldalú szerződés , úgy a’ váltóbeli is, előbb mintsem tökéletes alakba tétetnék, a’ szerződő részek közt előleges egyezkedést (pactum de cambiando) tesz föl. Illy előleges egyezkedések azonban , mellyek magát a’ szerződést igen sokszor csak néhány pillanattal előzik meg, — bár milly tör­vényes erő tulajdoníttassék is azoknak a’ köztörvé­nyek szerint— váltói jogot soha sem tulajdonítanak, váltói tartozást soha sem alapítanak meg. (I. r., 202. §.). Minélfogvást a’ váltói szerződés teljesen végbe­mentnek csak akkor tekintendő, törvényes erővel csak akkor bizand, ha írásba foglaltatván, az illető okle­vél (a’ váltó) intézvényesnek (magának, vagy törvé­nyes képviselőjének) átadatott. (U. ott). N­ AH M. FEJEZET: A’ HÁTIRAT , FORGATMÁNY, MEGHATAL­MAZÁS ÉS ENGEDMÉNY. A’ TOLDAT. 21. §. Üres forgatmány. Ha a’ hátiratban a’ fönebbi (2­)d.) §ban felhozott, magát a’ forgatmány’ tartalmát illető megkivántatóságok közül az a. és b. alattiak hi­báznak, azaz: ha a’ váltó’ hátára sem annak neve, kire a’ váltó átruháztatik, sem a’ hátirat’ keltének helye ’s ideje föl nem jegyeztetik , hanem egyedül a’ for­gató’ neve tétetik ki, az illy hátirat fizes forgatmány­nak (Giro in bianco) neveztetik. — Azon visszaélé­sek’ tekintetéből, mellyek az illy üres forgatmányok­kal történhetnek , azt több külföldi váltótörvények tilalmazzák ; *) minthogy azonban a’ kereskedési mun­kálatok’ sebessége azok’ használatát korunkban — még tilalom’ ellenére is — majdnem egészen általá­­nyossá téve, a’ magyar váltójog az azokkali élést nemcsak megengedi, sőt azoknak némi jogokat is tu­lajdonit, mellyeket itt röviden kifejteni szükséges. — Üres forgatmány a’ váltót, ’s forgató’ váltóbeli jo­gait arra, kinek az üres forgatmány­nyal ellátott váltó adatik, nem ruházza át, hanem felhatalmazza azt: a’ váltónak tovább forgathatására, vagy más módon el­­adhatására, a váltóbeli sommának barátságos vagy bírói után teendő beszédhetésére ; ’s ha törvényes lé­pésekre kényszeríttetnék, az üres forgatmány’ erejé­nél fogva, ügyvédet nevezhet, birákat (arbitros) vá­laszthat, hitletételt kívánhat, ajánlhat, elfogadhat, vagy visszautasíthat; mindezt azonban a’ váltó’ törvé­nyes tulajdonosának nevében ’s egyedül annak részé­re cselekedheti. (I. r. 340. §.) Abból, hogy az illy üres forgatmány csupán felhatalmazási erővel bír, ön­ként következik, hogy a’ váltó’ törvényes tulajdono­sának mindazon jogai, mellyek őt egyébként felha­talmazottja ellen illethetnék , az üres forgatmányú váltó’ birtokosa ellen szinte fenmaradnak, ’s annál fogva ha ez, az üres forgatmányban gyökerező fel­hatalmazásánál fogva , nem a’ váltó’ törvényes tulaj­donosának érdekében járt volna el, hanem felhatal­­maztatása’ határait áthágva, azt bármiképen megká­rosította, neki kárpótlással tartozik, ’s rajta kármen­­tesítést követelni a’ váltó’ törvényes tulajdonosának joga is van. — E’ joga azonban csak addig marad erőben, míg az üres forgatmány be nem töltetett; azaz: míg abba a’hátiratos’ neve ’s a’ hátirat’kelte be nem iktattatott, mi ha megtörtént, azon kifogás­sal, hogy a’ forgatmány eredetileg üresen volt kiad­va, élnie többé sükerrel nem lehet. (I. r. 35. §.) Az üres forgatmányt akárki is betöltheti, maga a’ hátiratos, sőt az is, kinek az üres forgatmányu váltó felhatalmazás gyanánt birtokába jutott; mert őt e’be­töltésre, a’ forgató által az üres forgatmánynál fogva ráruházott meghatalmazás jogosítja. HETEDIK FEJEZET: A’ VISZKERESETRŐL ÉS VISZVÁL­TÓKRÓL. 72. §. A* váltói viszkereset* fogalma és felosztása. A’ váltói viszkereset olly jog, mellynél fogva a’ váltó’ törvényes tulajdonosa azon esetre , ha a’ váltó éjjen nem, vagy nem­ kellőleg fogadtatnék el; vagy ha tör­vényes időben teljesen ki nem fizettetnék, az el nem fogadott vagy ki nem fizetett váltóbeli summára és já­rulékaira nézve előzőitől (a’ forgatók és intézőtől) egyenként vagy egyetemesen biztosítást, vagy kész fi­zetést követelhet. (I. 1. 137. §.) E’fogalom szerint a’ viszkereset kétféle : 1.) biztosítási, midőn a’váltóbir­tokos jog szerint csak azt kívánhatja meg előzőitől, hogy váltóbeli követelése, a’mennyiben váltója intéz­­vényezett által el nem fogadtatott, a’ lejáratnapig az a~) Olly váltókban, mellyek az I. r. 17d. §a. szerint úgy adatnak ki, h­ogy bennük ,kibocsátó magát vagy rendel­­ményesét nevezi meg intézvényesnek­, váltói szerző­dés, a váltó kiadásakor csak akkor létezik, ha intéző a’ váltót saját nevében önrendelményére ugyan, de mint a’ váltói fedezet' birtokosának megbízottja adja ki, in­­tézvényezettnek saját adósát jelölvén ki. Ezen eseten kí­vül váltói szerződés csak később , ’s különösen a' váltó’ első forgatásával, létesül, addig csupán a‘ me­ttizánsi szer­ződésnek lévén helye intéző és a* váltót elfogadó intéz­vényezett között. (Lásd: A. Schiebe, Lehrbuch des Handelsrechtes, 317d. lap.) — Egyébiránt (szerző’ véle­ménye szerint) e' szerződés is csak ,pactum de cambian­do, inkább, mint valódi váltói szerződés, mert az e’féle , intéző ’s a’ váltói fedezet’ birtokosa közt létező jogviszonyt, melly szinte megbízáson alapúl,­­s a’ váltólevél’ tartalmán kívül esik legalább magyar váltójog szerint, váltószer­ződésnek nevezni soha sem lehet. *) Az ausztriai 1763 diki Váltórend’ XXXII. czik. •— Azuni id. münk. II. köt. az 1773. I., több tartományok’ törvényeit hozza fel, mellyek az üres forgatmányt ti­lalmazzák.

Next