Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)

1840-10-10 / 82. szám

jobb renddel foghatván fel a’jótéteménynek e’nemét, mennyit nem tehet az anyagi jóllétre ? Hát még a’ népes város’ kebelében hány gazdagabb ház fog kedves növendékei mellé magányos oktatót, vezetőt ’s inast fölvenni? Hány úr, tehetős kereskedő, ügyész használand segédül írnokot ? Hány jó reményű szegény ifjú nyer egy élhetési alkalmat, kik Pápán a’ kiáll­­hatlan szükséggel­ küzdés’ terhe alatt elkényszerülve, iskolai futásukat félbenszakaszták, vagy időközileg falun­ vállalt tanítósággal addig támogatták , mig, ha magok visszatértek is az iskolába, eszék, szivök ’s ked­­vök kün maradt. 2 4) Anyagi tekintetben, hogy töb­bet ne említsek, nem megvetendő végre az, hogy a’ szép telek, ízléssel készült szép épűletével, a’ díszes tornyu szentegyházzal szemközt, készen várja a’ fő­iskolát. Ennél tágabb helyre a’ főiskolának szüksége nincs. Tanítói termeknek czélszerűleg alkalmazva az épület is elég. De ha kellene is építni, legalább meg­marad azon tetemes pénzöszveg, mit a’ pápai drága telekbe kellene fektetni. Azonban minek a’ sok épü­let? mirevaló a’ roppant kőrakás? Korunkban sem tudnánk-e még nevelő intézetet,hanem ha zárda­ alakút, képzelni ? Hasznos-e ez gazdasági tekintetből az is­kola’ anyagi jóllétére ? Nem tehetni­é az épületbe ölendő pénzen más üdvös­ alapítványt? Milly nagy tőke’ kamatját emészti föl a’ nagy épületek’ fentar­­tása ’s koronkinti újítása ? Jó e az ifjúság’ összezáratása az egészségre? miért van olly sok mellkóros a’pápai tanuló ifjak közt ? Czélirányos é, megfelelő é a’ fa­lak­ közti nevelés szellemi ’s erkölcsi kifejlesztésre ? Mit ér az erény, mellynek védangyala záros kőfal ? ’s az is ha szólani tudna!! ? Nem jobb é az ifjút, mint virágzó ereje’ büszkeségében bizakodó vitézt, nyílt, bizodalmas, de okos és gyakori figyelmeztetéssel öve­­zetten,néha néha,őr ’s vezér­ szemekkel kisérve kieresz­teni a’ csatasikra, mintsem évekig rekesztgetni,’s utóbb is tapasztalatlanul—mikép üdvözitőnkmondá tanitványi felől — elbocsátni azokat farkasok közé, a’ nélkül hogy nekik, mint amaz isteni tanító az övéjinek, szent lelket adhatnánk? — B) Szellemi tekintetből. Szel­lemi haladásnak , mig testiek vagyunk, anyagi szol­gálván alapul, ha hallgatnék is, a’ körülmények szó­lanának. A’ Duna mint nagyszerű elem, hempelygő habjaival’s jövő-menő tüneményivel már magában kü­lönös hatással emeli ’s feszíti a’ lelket, mit a’ pápai örökös szegény egyformaság legkevésbbé sem tehet. Hányan voltunk,kiknek 15—16 éves korunkig illy nagy folyamról, ’s tárgyakról, miket az hátán hordoz , he­lyes fogalmunk sem vala? Hányán, kiket sorsunk ad­dig hányt ’s vetett, mig vizmellékiekké ’s majd két­­lakiakká tőn, a’ nélkül hogy csak a’ csolnakkali ü­­gyes bánást tehettük volna sajátunkká ? Hányán tér­tek meg a’ pápai, valamint más, főiskolából is vagy ősi telek­ művelésére, vagy szívható együgyűségben folytatandó jegyzői, mesteri ’s papi hivatalra hon­­tokba kevéssé több ismerettel az erőművek, czölöp­­verők, mederkotrók, emelő ’s vizüritő csigák ’s a’ t. felől, mint a’ rátóti pór, ki Pesten tátott szájjal vett hallomás után azt hitte , hogy a’ Dunán gőzbül is van hajó ? Komáromban a’ vár­ körüli szünetlen épitkezé- sek é s látványok mind újabb’s újabb tapasztalati eszmék­kel lepik meg a’ mindenben ismeretséget kutató ifjúi nyugtalan elmét. A’ városi nép’ vidorsága, csinos, da­rabosság­ nélküli társalgása, somogy- ’s bakonyközi némelly ifjúinknak köszörű lenne, mit a’pápai alsóbb rendnél, hol a’ tanulók leginkább szállásoznak, álta­­lán fogva nem találhatni föl. A’megye’széke közgyű­lésivel az érettebb­ korú ifjúságnak tettleges oktató iskolája lenne. A’ királyi városban létező rend a’ tanulósereget észrevétlenül vezetné a’rendszeretetre. Hát még a’ kereskedési élénkség, melly vizen szára­zon egyaránt pezseg ’s melly e’ várost körülnyaldosó dunákon minden oldalon elég látni ’s hallanivalóval foglalkoztatja a’ szanórákat is hasznos gyönyörködés­re fordítni kívánó tanulót, hány ifjúnak nem nyitandja föl szemeit, hogy a’ járatlanságig járt ’s tört utón túl is pillantani bátorkodjék. Ig a’ papja orvosi, mérnöki, ügyészi pályán egymás’ sarkát taposóktól eltérve, más ösvényen is próbálgassa az életszerencse’ czélját meg­­közelítni? *) Végre a’ népes komáromi egyház ’s vi­déke az ide települendő főiskolában már nemzeti is­kolát is nyithat, a’ mi Pápán még eddig — a’ 20—25 helybeli kezdő tanuló számba sem vétetvén — nem is indítványoztatok, vagy tán figyelmet sem érdemelt. Holott e’ nélkül a’ honunkbeli főiskolák örökre egy­oldalúak leendnek. Milly sok, fölséges tehetséggel ’s más más életnemre ritka ügyességgel fölruházott if­júra kell itt visszasohajtva emlékeznem azok közül, kiket az iskolában ismertem, kik czélszerűleg indí­tott tanítás’ hi­ánya miatt az iskolai tömegbe sodratva, a’ többivel együtt szánakozásra méltó szorgalommal ’s fáradsággal magoltak leczkéket, miknek semmi egyéb hasznát nem vehetik, annál, mennyit egy tisz­tes és tehetős mesteremberről hiteles kútfőbül tudok, mikép néha, mikor pinczeborának körültekintéséből hazatér, szónoki szeszélye csucsorodván, a’ scythák’ „Si­dii habitum44 oratióját borzas bajusza alól rette­netes szavával, szelíden mosolygó háznép előtt, még most is dicséretes pathoszszal tudja eldörögni!__ Még háborús ’s földrengési szomorú történhetések­­ről akartam egykét szót ejteni, mivel itt vidékünkön is bizonyos nagytekintetü ’s köztiszteletű férfi azt mon­­dá, hogy Komáromban minden háború’ alkalmakor veszélyben forogna az iskola és könyvtár, egy álgyu ’s néhány bomba halomra zúzhatván az egészet. De soraim’folytában jővén kezembe az ujságlap ’s e’ne­hézségre a’ 72dik számú Társalkodóban kielégítő fe­leletet találván, többel e’ lapot ’s tisztelt olvasóit nem terhelem. , Édes Albert, (Tisza-Kesziből.) Gondolatok életi és társasági viszonyok fölött. 1) A’ valódi életbölcseség’ egyik fő érdeme : ha körülményeit az azzal biró lehetőleg maga határozza ’s igazgatja, nem pedig ő határoztatik azok által. Az életet csak akkor használhatjuk kellőleg, ha mint ügyes építész az építéshez megkivántató tárgyakat, úgy mi is min boldogságunk’ eszközeit helyreillőleg’s gazdálkodva alkalmazzuk. A’ természetben egyedül ember azon teremtett lény, ki önállapotját természeti szabadságánál fogva szerkesztheti. Minden, mi kívü­lünk van, csak eszköz boldogságunk’ megalapítására; bennünk azon mindenható erő, mellyen természeti tárgyak fölötti uraságunk alapszik, melly által éle­tünket rózsapályává vagy szerencsétlen esetek’ szín­helyévé változtathatjuk. —Miért még is olly kevés a’boldog ember? hallom kérdeztetni ezrektől.Miért job­­ b­ Ezeket’s még számtalant, mellyek’ leírására itt sem hely sem idő nincs, összegondolva alig képzelhetek embert, ki­nek a’ köz­művelődés és szellemi haladá is’ terjesztése iránt szivében érzés ’s fejében fölfogás van, hogy a’ Pesten ál­lítandó középponti lef. iskolát ellenezhetné. ..

Next