Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)

1840-05-23 / 42. szám

Életrajzok. 1) Vulcán Sámuel: A’ nagyváradi egyesült görög szertartásit keresz­­tyéh­ség érz­ékeny fájdalommal jelenté, boldog emléke­­itetei néhai fó lelki-pásztorának Vulcán Sámuel püspök h. t. tanácsosnak múlt­ évi karácsonyava Sokén, öregségének vég-elgyengültébül származott átszenderültet az örök lét­be. — A’ boldogultnak hűlt tetemei szintazon hó’ 27kén, reggeli 9 órától délutáni 2 óráig tartott engesztelő áldo­zat’ bemutatása után , a’ székesegyházi sírboltba nagy számmal összesereglett minden rendű ’s vallása keresz­­tyénség’ kíséretében takarittattak­ el. Árnyéka felett ma­gyarul Erdélyi Vazul kanonok, oláh nyelven pedig Dobra Sándor czimzetes kanonok által ékes szónoklattal mondott beszédek szerint az elhunytnak életrajza és érdemei kö­vetkezőkben pontosainak : Született Balásfalván Erdély­­országban 1759 ki aug. 31kén. A’kisebb iskoláki pályát születéshelyén, a’ bölcselkedés’első évét X. váradon mir­t megyebeli növendék, Adikát pedig a’ hittudományt négy évvel Bécsben, a’sz. Borbála-intézetben 1784-ig végez­vén, 1735­. az akkori felség’rendelték'­l azonkori püspök Drágosy Mózes’ megyéjének, ezen „gyönyörű virágát“ kénytelen volt, mint már felszentelt lelkészt és székes­­egyházi esperest (diaconust) szárnyai alul kibocsátani a’ Bécsbül Egerbe általtett sz. Borbála-intézetbe, a’növen­dékpapi felügyelőségre (studiorum Praefectus) ugyanez évben a’ nevezett intézetnek Lembergbe szállittatásával intézeti alkormányzónak jelöltetvén , kevés idő alatt a’ német, franczia, olasz és lengyel nyelveket annyira ma­gyéivá tette, hogy mindegyiket úgyszólván anyai nyelvé­­nek mondhatók. Ezen hivatalábani marasztalása mellett 1738 ban n. váradig e. kanonoknak leven kitüretve, édes hazájába ’s megyéjébe csak 17­92 ben, minten a’ magyar­­országi püspökök’ kértere a’ lembergi Seminariára meg­szüntetett, szép tudományokban gazdagult eszszel, és szív­vel térhete vissza, mint a’ bölcselkedés ’s egyházi tu­domány’ koszorús tanárja. 1­miben Darabanth püspöknek helytartójává lett, melly hivatalában a’püspöknek 1805­. történt haláláig, szorgalmának, eszének’s tudományának szám­os jeleivel , főleg mint emberbarát magát dicsően kitüntette. iSoeban­ megyéjének főpásztora lón. ’S ez izó ül fogva, minden erejéből vallása’, hazája ’s király­a’ dicső­lésére él. M­it hálás kívánt azok iránt lenni, kik­­től nevének szentelt ezen versezet szerint: „Dei Reaps, populi , cui vota tenerrima C'lin Tantus virtuti conchiatur honos*4' ennyire megkülönböztetett. Fő gyönyörűségét a’ szegény­ség’ ápulgatásában, tudományok’szeretetében, józan vilá­gosi,dús’ terjesztésiben, szentegyházak’, iskolák’, papi lak­­helyek’ épitésiben , ’s tanitók’ fölségélésiben találta. Kü­lönösen pedig a’ Darabanth püspökiül kezdetben maradt székesegyházat tetemes költséggel fölépítette, az 1836-i nagy tűz utáni, másodizbeni helyreállitására’s drága értékű harangjaira 12 ezer forintnál többet költött. A’nagy-bá­­rófii nemesség’ felvilágosodására 7—8 ezernyi költséggel készült kőiskola Vulcán Samu püspököt, mint egyedüli alkotóját örökké fogja magasztalni! 15—20 árva, ’s ugyan­annyi tanító kesergi a’ Vulcán’ halálával elvesztett éven­kénti élelmet, ’s a’ t. ’s a’ t. Végre szivén viselvén, az ország* többi lakositól mindenben hátramaradt ’s tudatlan­ságban öröm és vigasztalás nélkül szenvedő oláh-ajkú híveinek szomorú sorsát, Bölényesen egy hat osztályú iskolát nemzeti kezdővel hetvenöt ezer pengő forint mag­­pénzzel alapított, melly alapítványi kamatjából 7 tanítóba egy igazgató húzza évenkénti diját. Az iskola­ épületet k­it­ ezer forinton állította fel. — Ezen iskoláját továbbá gazdag, és igen jó könyvekből alakított könyvtárával is megajándékozta. A’ szülei segítségben szűkölködő isko­­lásgyermekek’ ’s árvák’ részire hetenkint sütendő’s ki­osztandó kenyér alapjává Hallod’ folyamán tetemes költ­séggel épített malmát rendelő. — Ezen, ’s több illy ér­demmel díszes püspökünkben, elenyészett egy legjámbo­­rabb ember, legjobb atya, a’szegénység’gyámola, egy igazi emberszerető, a' tudomány-előmozdító ’s pártfogója, az erénynek valódi példánya, a’ királynak tántorulhatlan hive, a’ hazának háladatos u­ja és hasznos polgára, éle­tének 82ik. püspökségének 33-fik évében. Áldassék em­lékezete! nyugodjanak hamvai!! — Gáibory Sándor nyug. főhadnagy. 2) Splenyi Ignácz báró*. Hazánk’ évkönyveiben számos példát találunk, hogy némelly virágzó családok’ tagai a’ hadi-pálya’ követésire nemzedékről nemzedékre szentelvén életüket a’ Haza és király mint a’ nemzetünk’ egén Castor és Pollux gya­nánt ragyogó elválhatlan vezér-csillagok iránti hűségük­től vezéreltetve, a’ veszélynapokban kitüntetett bátorság­­jok ’s hazafi buzgóságjok által az állhatatos vitézség ’s hűség’ hervadalm­n koszorúját fűzve homlokaikra ’s a’ je­­lenkor’tiszteletét megnyerve — az utókornak követendő például szolgállak. 11 ív hős fiukkal ’s tettekkel ragyogó a’ miháldi b. Splényi család, mellynek nemzedéki ma­j­d két század’ lefolyta alatt szakadatlanul a’katonai fé­nyes de nehéz pályán ragyogtanak; közölök elég legyen Istvánt, ki mint altábornok a’ 8 ik huszár-ezrednek 1706— 1731 ig; Gábort, ki szinte mint altábornok az 51 ik számi­ erdélyi magyar ezred ; Ferenczet, ki a’ 3 ük erdélyi ez­rednek mint altábornok 1823—1825ig másod, ettől fogva 1829ik évig első egyedüli; Mihályt, ki előbb Leopold­ Sándor főiig, most pedig József főlig nevű 2 dik huszár­ezrednek 1787ti­l 1809ig 2 ik tulajdonosai voltak,— em­­líteni. Az imént előszámlált jeles hazafiakkal ’s hadve­zérekkel ékeskedő b. Splényi család, miháldi Splényi Ig­nác­, b. arany­kulcsos , bel­tit. tanácsos, Orosz Anna-rendi Tső osztályú , bajor-katonai Miksa József rendi vitézé, lovassági tábornok , a’ 2 dik számú huszár ezred­­ik tu­lajdonosa ’a a’ magyar ns testőr.­ereg’ kapitányának f. évi B’strada hava 20kán Miskolcz városában hosszas beteges­kedés után* történt halála által mély gyászba merült,— kinek bár gyenge-tollú élet-vázolatával a’ magyar kö­zönséget­ megismertetni hazafiai kötelességemnek is­mertem­. — Miháldi b. Splényi Gábor cs. kamarás, b. t. tanácsos, Mária-Therézia-rendi vitéz, altábornagy, egy magyar gyalog ezred’ tulajdonosa ’s Szabolcs megye’ főispánja, hi­tesével báró Orczy Zst­­anna asszon­­nyal minden igye­­kezetjöket arra forditák, hogy Ignácz reményteljes m­ag“­zatjok’ czélszerű neveltetése, gyönge ifjúságában kitün­tetett jeles tulajdonai’kiképezése által, a’király és haza szolgálatára hasznos polgárt formálhassanak; buzgó ki­vánatjokat óhajtott siker koronázás mert a’ 16 éves ifju.

Next