Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)

1840-07-01 / 53. szám

13. szám, 1S40. Pest, Julius’ 1. Újabb figyelmeztetés az angol-magyar intézetre• Az angol-magyar intézet­ meghatalmazott képvi­selője Kirk Henrik úr, Londonból szerencsésen Pest­re érkezvén , a­ már ismeretes nagyszerű kereskedési tervet haladék nélkül valósítani kívánja. Ellátva min­dennemű eszközökkel a’ nagy czél’ kivitelére, ’s a’ biztosság’ legmagasb fokú tanuleveleivel a’köz­bizo­­dalom’ teljes megnyerésére, nincsen egyéb hátra, mint a’ nemzet’ buzgó részvétele. Az intézet mindennemű magyarhoni termékeket kész elfogadni, azon terv’ szel­lemében , melly az ujságlevelekben ’s különösen a’ Gazdasági tudósítások’ multévi második füzetében, kö­­zöltetést. Felszólítatnak hát mind azon érdemes haza­fiak , kik ezen uj ’s honunk’ anyagi jólétét magas­ fokra emelendő intézethez járulni kívánnak, e’beli szándékaik’ nyilványitására ’s termékeik’ m­inél előbbi átadására. Addig is, mig az intézet magát teljesen el­rendezheti ’s megalapíthatja ’s míg a’ terv’ újabb ki­fejtése közzétételnek , bővebb tudósítást nyerhetni a Juliutnál. (Hakpiacz, Rákóház, második emelet.) Almási Balogh Pál: Iliiiaszonskat' jelen állapotja. Hol nagyobbra törekvés, finomabb ízlés, nemesl lelki ösztön jellemzik az erkölcsi testületek’ főbbéit, ott él a’ haladás’ szelleme, ott a’ nemzeti fejlődés’ nem­tője őrködik, ’s körüllengi az igazgatókat, kik mint fénylő napok hatva meleg sugáraikkal a’ sötétebb ’s hidegebb keblek’rejtekébe, azokban bimbókat fejte­nek, nemesb érzés’ bimbajit; lerontják az önzés’ elveit, mellyek’ romjain honszeretet, honvédelem, erkölcsibb állásra törekvés olly üdvösen foganzanak ! üdv azokra, kik’ lelkét a’ századok’ mély álamból a’haladás’ szel­leme fölébreszté; kik olly buzgón munkálkodnak a’ magyar hon’ javán ’s szép napja’ felderítésén ; kik é­­rezve emberi méltóságjokat, a’ születési aristokratia’ még szelidebb, műveltebb századunkban is sokszor olly rémesen fölhangzó szavaira nem ügyelve, lélek­­nyugalommal ’s önhatárzattal lépnek föl a’ tökélyesü­­lés’ nagypályájára; a’ fejlődés, a’ művészet, korlátlanul tár karokat hívének, ’s egy nem fényes családú vagyon­talan , de keblében nemes keblet ’s mennyei lángot tápláló férjfiút, ki erényei után fölmagasodék, a’ bír szárnyaira emelve országok előtt tesz ismeretessé,­­s egy művészt minden műve századokon túl is elevenen tüntet föl az édes emlék előtt. Oh a’ művész’ élete hal­hatatlan ; évezredek után is fenmarad élete, bár eddig sírját több halott kérésé is meg, vég álmokat alulni benne.Fölpolgárok fejlődésreltökélyesülve honért élni, honért víni édes küzdelem! fénytelen születéstek ne ret­tentsen vissza! lelketeket,ez isteni szikrát,bennetek fej­letlenül ne hagyjátok ; éltetek a’ hazának legyen szen­telve ; hisz a’ magyar hon hi íijait szereti, a’ magyar hon hű íijait boldogítja; elvetek legyen:4 erényt külfény maga soha nem szülend, születési puszta külfény él­tünk’ halhatlanságát soha sem biztosítja ; erény nélkül csillogó hó az, melly a’ közvéleménynek egy leheletére könnyen elolvadhat, iszapba vegyülve széllyel folyandó­ nagy tettek, hazafi kebelbül eredők, szülik a’ valódi l­ényt; hatalm­i magas érzelmek’ lángja hevít, az szeny­telen ’s mocsoktalan áll,mint csillag Hunnia szép’ egén. Ország, hon, nemzet a’jólét’pontjára nem víhatja föl addig magát, mig a’ nép’ minden osztályiból összeforrt lelkek, rang-tekintetet mellőzve, egyes erővel a’ szent érdeket, a’ hon’ boldogságát, nem munkálják. Egyező lelkek’ összeforrt ereje dönti romba az előítéleteket káros befolyásival; ezek’ enyésztével kel föl a’ bájos csillag, a’haladás’ csillaga, melly mint phárusz égő szövétnekül szolgál a’ fejlődést tévesztett nemzet’ nagy pályáján, azon pályán, mellyen lelke a’ tökély felé ha­ladni vágyik, mellyen győzelmet, mint más nemzetek, víni szilárd szándéka magasuló szellemének. Míg lelki borulat lövelgeti villámit a’ hon felett, addig kétes szivárványok kelnek felhős egén változó színekben , mellyek mindig a’ különvált akaratok ’s nem- egye­zés’ gyászos tükrei leendnek; addig sok könnyet hullat a’ nemzet, ’s kisírt szemében , eldőlt arczán , csak alig; tünendik egy két öröm-sugár föl! Szeretet ho­nért ’s egyesület, békevirágai a’ nemzeteknek , ezekből erednek a’ gyümölcsök, a’ hazafiság, a’ tisz­ta erény, a’ nemzeti erény’ kedves izű­ gyümölcsei. A’ tiszta erény, mint mennynek földreszállt galambja , kibékíti az ellenkező szíveket ’s szent egyességre forrasztja; ez összeforrt szívekből kelendőek a’ leg­magasb érzelmek; az érzetekben tettek fogantanak, a’ hon’ köz javát czélzó nagy tettek. Int az idő; meg­jelent a’ tettek’ kora. Ki nem ismeri Gömört, Kishonttal, a’ tisztakeblü honfiak’, a’valódi nép barátok’, az erényes magyarok’ megyéjét ? ki nem ismeri a’ nemes lángot, melly kő mellét dagasztja s ki nem ismeri szellemét, melly is­ten’ egéből szállott körébe, ’s mint védangyal őrködik fölötte ? E’ nemes egyesült megye’ keblében áll Rima­szombat városa, csodálhatni­­ tehát, ha lefoszlott nagy részben egéről a’ lelki borulat; csudálhatni­é, ha bo­­rútlan kék egén haladási csillaga rezg , ’s már szeli­debb, nemesb, hazafi­ érzelmekkel rakottabb keblében szebb jövendő’reményének magva sarjad­zik ? tanács­termében valódi férfiak ülnek, kik megértve az idő’ hivását,jelenkorunk’ intését, alkotónak jelszót, legtisz­tább érzetek’ tolmácsát, lelki sugalmakból felbuzgót; ’s jelszavuk­bőa haladjunk, mert nappal van f­elosz­­lék az álom­ éje, százados álmok után lelkünk’ éber­sége örök boldogságunkat teremtheti meg; csatlakoz­zék szív szívhez, akarat akarathoz , hogy a’ belőlük kisugárzó összes lángerő, honunk 's minmagunk’ bol­dogsága eszközlését segélje elő , mi két­ adóbb, mint boldog honban, boldog polgárok lehetni!44 Valóban Rimaszombat kifejtekezett nehéz álmiból, ’s lelke a’ való’ elérésére olly kész, olly elhatárzott; népe egyen­­kint­ kezdi ismerni polgári állását a’ társalgás’ szelíd szellemétől ihletve, a’kor’ lelkével simul, fejük, mint tél után tavasz.’ gyönge virága ; az önzés nem annyira gyöngéje többé, a’ közjó’ előmozdítása lelkének leg­­nemesb feladata. Örömmel járom néhány év óta Rima­szombat’ ezelőtt igen sáros,most kövezett s éjjel lámpa­­fénynyel világított utczáit, — előttem lengvén a’külső csín’ mosolygó képe, mellyen a’ belső lelki emelke­dés olly bizonyosan foganzik; a’ néhány év előtt még úgyszólván kunyhókkal sorzott utczákon , most eme­letes díszes lakházakkal tűnnek föl egyszerű pompák

Next