Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)
1840-09-19 / 76. szám
A’ pesti színház, mint országos. Elutjasodni több mint a' halál, J Hrismarty. I.) TOIYÉNYES ALAPELV. ÁLTANOK. A’ hazai szinházügy, mint fontosb érdekeink’ egyike, a’ literaturának komolyabb föladatává jon most, mint valaha. Szellemvilág és élet sehol sem érintkeznek olly közvetlenül, olly hatalomteljes viszonyossággal, mint, a’ státusintézkedések’ e’ csodálatos pontjában. — És még is, midőn illy nagy eszme nyer polgárjogot a’ hazában, miért kell annak diadalát illy halálcsendben ünnepelnünk ? szakférfiaink miért nem adják legalább némi jeleit, hogy élnek, épen most? — Azért műtanár! késedelem nélkül síkra kell lépned tanulmányaid’ kincsével, mielőtt az eszme életbe lép ’s bizonyos irány felé mozdulatot tesz; mert ha majd csupán a’ görög karok’ negativ szerepét szavalandod a’ reflexiók’ utóhangján ,s majd a’ balesemények’ borús éjszakáin kisértendesz föl, akkor már minden késő. Nem kell azoknak hinni, kik a’tárgy’ unottságát szeretik károgni; én , ki külön vidékink’ szenvedélyes tudványát központi színészetünk’ állapotjáról , ’s azon élénk benyomásokat, miket az ügy’ jó vagy bal fordulatai ezen honfitársakban okoznak , tapasztalni szerencsés valók , az ellenkezőt bizonyítom. — Országos színházunk’ jövendő pályaterve különösen azon titokteljes tárgy, melly e’ pillanatokban az elméket ’s kebleket a’ féltékenység’ egy nemével foglalkoztatja , ’s mire szakférfiaink’ komoly figyelmét vonni akarom. Én e’ részben hézagot pótolni most nem szándékozom; e’ gondolatok egész igénytelenséggel körülbelöl csak ennyit akarnak mondani. ..jól vesselek, hogy jól arassatok— E’ mondatot sem én találtam ugyan fel, de úgy hiszem, vannak okaink azt annak idején emlegetni. Nyitvák előttünk a’ színházak’ évlapjai, mellyek ovó-tanulságul hirdetik, mikép a’ fenséges eszme szentségtelen kezekben alacsony érdekek’ eszközévé törpülhet, ’s állatiság’ tenyésztőjévé lesz a’ társaságban, a’ helyett hogy magas rendeltetését valósítva az emberiséget erkölcsi czéljai felé emelné, vagy közelebb nemzeti szükségeket igyekeznék pótolni. Azért az eszme’ felfogásától függ minden: annak élete vagy halála, azaz: üdvös vagy átkos, dicső vagy hitvány tétele. Az eszme emancipatiója korunknak dicsőségül marad , de ezzel még nincs elérve minden. Azt életbe léptetni, pályarendszerében az elvet tisztán ’s gyakorlati bölcseséggel valósítani: hoc opus, hic labor. Milly soknak látszó , még is mennyire nincs semmi téve a’ tárgy’ valódi érdemében még egy épülettel, annak meglehetős technicumával, ’s jó részt ügyszerető személyzetével, beszél a’ példa. — Én most közérdekű , nyilványos, és művészeti ügyről szólok, tehát észrevételimet függetlenekké kell tennem minden felekezeti fanyar képektől, ha szorosan az igazság mellett akarok maradni. Mivel pedig az igazság , fejtegetés közben ellentételek ’s hasonlítások által helyeztethetik legkellőbb világba, tehát néha nekem is a’színház’ múltja és jövendője, vagy is a’ részvényes és országos színházak között szükség állást vennem.___ Azért nem késhetem kimondani, hogy: a’ színház’ országos fogalmában csak egy elv és hit lehet igaz és üdvözitő, ’s az: a’ színészet’ elve. Szóljanak bár a’törvényczikkelyek : „A’ jól elrendelt játékszínnek a’ nemzeti kifejlődésre , a nyelv pallérozásnak előmozditás étra , 's az erkölesiség" ez által is bővebb kimivelésére, az országos Rendek által elismert jótékony itatásié tekintetéből Pesten felállíttatni óhajtott nemzeti játékszínre nézve határoztatott“..... (1838. XLI .) s erre vonatkozólag ismét: „A küldöttség megbízatik, hogy a színház’ igazgatásának is jövő országgyűlésig mi módom elrendezésére nézve a színházi művészeti elő haladásának megfelelőleg olly intézkedést tehessen, mellyel belátása szerint legczélszerűbbnek fog találni.“ (1840 XLIV. §.6.) Ezek szerint átlátható , hogy az úgynevezett opera-elvnek még folyvást túlnyomóságot akarni szerezni a’ közleményben, családok ’s egyes téritgetők által, * ’s arról akarni meggyőzni az embereket, hogy a’ színház nem színház, hanem más valami , — sükeretlen erőködés; sőt hitszegésnek, pártütésnek tekinthető az országos színháznak törvényesen kijelentett alapelve ellen. — Én azonban azon pártütést, mellynek doctrinája a’ következő okfőkre van építve, nem tartom veszélyesnek. Ők azt tanítják t. i., hogy ki a’ XIXdik század’ embere akar lenni, az úgynevezett műveit világnak legnevetségesb őrjöngésit is utánoznia kell. Nem zongora és hangszerek teszik é, úgymond, a’ műveitek’ szobájának főbútorzatát ? **), félre tehát az elavult színészettel, zeneházat a’ nemzetnek, az isteni zeneművészet’ mindenféle bútorival! — Minő korlátozott fogalom ’s elfogultság az, — mondják továbbá, — kirekesztőleg színészethez kötni a’ nyelvterjesztés’ ’s nemzetiség-fentartás’ képességét; holott más művészetek szinte ízlést terjesztenek ’s érzést nemesítnek; ’s miután a’ zene gyakorol legnagyobb hatalmat az értékeken, nem czélszerűbb eszközei a’ szellemi művelődésnek a’ hazában ? Éljen azért az országos dalház !—Ezen syllogistica szerint: Az olasz opera művészet; művészetek művelik ié népet; műveltség teszi (é nemzeti értelmességet, tehát az olasz opera előmozdítja (é magyar nemzeti értelmességet. — vagy: „Csodatevő sokat iszik , ital oltja a3 szomjat, tekéit lé sódarevés oltja a3 szomjat. Ezek tehát még mind ártatlan dolgok. — De megvallom , nem kevéssé voltam meglepetve , midőn állítólag szakemberétől ezeket kell a minap olvasnom: „Bajzának azon állítása, hogy nekünk színházunkkal „nevezetesebb czéljainknak kell lenni, mint maga a „művészet, — sophisticai állítás; mert a’ művészet „semminemű magasb ’s nevezetesb czélnak nem eszköz, hanem önmagának czél , mellynek egyedüli „törvénye a’ szép; az érzék pedig, mellyel mi a’szépet felfogjuk, a’ különböző testi és lelki tehetségek’ Egy neme az ügykezelésnek, mit Kuppereynak mond a' német. #*) Bér az erkölcsi bútorok közt a" nemzetiség" bútorát sok helyt hijába keresnéd.