Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-08-04 / 62. szám

résénél fogva meg kell azt is engednünk , hogy a’job­bágy­­felszabaditási törvényekhez simulva jogot köve­telhet , a’ földesúrnak pedig kötelességet mint ellenté­tet a’ jognak kell szükségkép tulajdonítunk , nem pe­dig mint az engedvény mellett önkényes akaratot, mert ellenkezőkép áthághatlan és sértetlenné válnék ezen törvény, ugyanis akár egyezzék­ meg a’földesúr az örök váltságban , akár nem , soha sem szegi­ meg a’ tör­vényt, hanem mindig a’ szerint cselekszik , következés­kép akarva sem véthet e’ törvény ellen, a’ mi önkép­­zeletében ellenkezik , midőn a’ magyar szó ,törvénye is azt fejezi­ ki, pedig nagyon helyesen , a’ mit megtörni, áthágni lehet. Ez értelemben mondtam ’s mondom hogy nincs szentesitvénye. Szerző úr azt mondja, hogy meg­van neki ezen szentesitvénye ,,mindenki a’ törvényt megtartani köteles, ’s ha az ellen cselekednék, a’ bi­­rói hatalomnál segítséget nemcsak nem talál, sőt az ál­tal is a’törvény’ megtartására szorittatik.“ De hogyan alkalmaztathatjuk mi ezen szentesitvényt a’ czimzett engedő törvényre , midőn ezen törvényt a’ felebb mon­dottak szerint bár megegyezzék , bár ne, mindig meg­tartja a’ földesur, ’s igy a­ szegény jobbágy a' bírói hatalmat segítségül soha sem híhatja. — Vagy azt akar­juk mondani ’s igy a’ dolgot szépíteni , hogy magában ugyan nem törvény, hanem akkor alakul át azzá, a’ szerző ur szavai szerint, mikor a’ földesur az örök váltsági szerződést elfogadta , ’s akkor a’ törvény arra kötelezi ,hogy a’ kötött szerződést mind ő maga mind örökösei ezentúl megtartsák’s e’ tekintetből kötele­zőnek vallja e’ törvényt. Én azt tartom, ez esetben a’ szerződés kötelez nem a’ törvény , ’s a’ törvény csak szentesíti ezen szerződést , ’s abból eredő kölcsönös törvényi viszonyokat megtartani sürgeti. Addig pedig míg meg nem egyeznek, mondja a’ szerző ,törvény nem kötelező, hanem megengedő. “ Illy esetben ha ezen közönséges ’s nem pontos szólásmód szerint ,megen­­gedőnek nevezni szokott törvényt valóban annak mon­­danók, meg kellene vallanunk, mint felnevezett czik­­kemben is kifejezem, hogy fölösleges. Mert sem er­kölcsi , sem természetjogi törvények által nincs tiltva , hogy a’ jobbágy a’ földesúrtól magát függetlenné te­hesse,sőt a’ természeti’s mindenkiben közös önállói vágy épen ezt sürgeti. ’S igy elég, ha a’ szerzett törvény is nem tiltja, minthogy más törvények cselekvényin­­ket nem korlátozhatván, mihelyest a’ szerzett törvény ezt nem tiltja , azonnal meg is engedte. És ez érte­lemben mondtam ’s mondom , hogy illy megengedő tör­vény hasztalan és fölösleges, következéskép mást mit sem tehet, ’s más engedvényeket nem szülhet, mint raellyek nála nélkül is történtek volna ; — mert ugyan nem egy­ hatásu leend , ha a’ jobbágy hiszi hogy : az 1840ki törvényhozó-test eltörlötte azon törvényt, raelly minket a’ földesúrral örök váltsági szerződést kötni tiltott, ’s igy már most szerződhetünk a’ földesurral ; vagy ha azt hiszi, hogy az 1840-i törv. test azon megengedő törvényt hozta , hogy ha a’ földesúrnak tet­szik ’s a mint tetszik (ugyan már mi törvény ez !) ma­gunkat kiválthatjuk.—Ezen két kitétel közül ugyan mellyik tulajdonít többet a’ másiknál a’ községek javá­nak ; s mellyik hiedelem gyakorlatid nagyobb hatást, nemde egy eredvénynek leendnének ; pedig ne szapo­rítsuk valódi soknemüségünket, ’s ne tarkítsuk a’nélkű­l is zavar­t gondolatinkat (Entra sine necessitate non sunt multiplicanda.) És midőn én azt hiszem , hogy a’ tör­vényhozó test a’ volt tiltó törvényt felfüggesztette, nem szorulok azon finom kettős megkülönböztetésre, hogy az 1840ki 7. §9. mind megengedő, mind kötelező, a szerző­ szavai szerint „ugyanannyiban, mennyiben a’ felek’ akaratjára hagyja szerződést kötni vagy nem kötni; kötelező annyiban , mennyiben a’ feleket, miu­tán egyszer szerződést kötöttek, annak megtartására kö­telezi ,“—hanem csak a’ dolog’természete szerint azt mondom: a­ törvény most nem tiltja az örök váltsági szerződést, ’s igy szabadon egyezhetnek , ha akarnak a’ felek, de törvény nincs, melly őket arra kötelezze ; — ha pedig szerződést kötöttek, akkor a’ szerződés s azon törvény , a’ szerződés, a’ szerződőknek tör­vényt szab (Contractus contradenti legem ponit Math, 11: 17; Vlad. 1 : 38) kötelezi őket, ’s igy nem kell mondanom: most már az 1840ki 7. $ 9. megengedő tör­vény átbíivölte magát kötelező törvénynyé. (linder 1/ János: A’ sebészet’ átlapolja Ilonunkban Alig van szomorúbb helyzete valamelly osztály­nak , mint a’ sebészinek, akár polgári állapotját tekint­­­jük , akár azon módot, mellyel mnt életét tengeti.— Polgári tekintetben, e’szerencsétlen osztály az , melly a’ tudományos, és kézműves; az úgynevezett honora­­tior és a’ paraszt közt választófalat képezvén, né­­mellyektől amoda soroztaivá , másoktól— gyakran elég kíméletlenül — ismét ezek közé rántatva, végre egyiktől sem fogadtatva­ el, ha elég szerénytelen a’ műveltebb felekezet’ társalgását — melly tőle többnyire megta­­gadtatik — igényelni, kénytelen a’ társas életből szám­űzve élni. — Pedig kérdem: nincs e’ ezen osztály is , szinte mint akármelly más , honunkban jogosítva ma­gának állandó helyet törvényesen követelni? Nera ér­demes é ő is a’ társas’élet’örömeit élvezni azon tár­saságban , m­ellynek ő is egy része lévén az egésznek jólétéért buzgón fáradozik ? A’ többit mellőzve , csak azt említem: hány egyedet tart­ meg ezen rend csak a’ védhimlő-beátás által évenként az országnak ? Hány életműves halakban sínylőt, mint segedelme nélkül a' halál’ bizonyos martalékát , ad vissza naponkint ép ál­lapotban a' társaságnak ? Valóban fájdalmas tapasz­talás, hogy életünket ’s egészségünket—e’ két leg­drágább kincsünket — csak annyira becsüljük , hogy az ezek’ megtartásáért, ’s jólétéért, ’s igy üdvünkért fáradozó osztályt a' közrendnél még csak kissé emel­tebb polgári helyre sem méltatjuk. E'rend’sérelme an­nál sajgóbb, mennél inkább látja , hogy korunk a’ ha­ladás’ kora lévén, naponkint nagyobb gond fordíttatik mind szellemi, mind anyagi jólétünk’ eszközlésére.— Jelenkorunkban az erős már néma’ gyengébb’ elnyo­másában tartja a’ közboldogságot, hanem abban,hogy azt mint természetileg rokonát testvéri keblére karol­va, neki szilárdabb állást biztosíthasson , vele a’köz­jóra vállvetve működendő. — Honunk’ kiváltságosai is, azon józan elvből indulva­ ki, hogy jogaik a’megosz­tás által csak szaporodni, de csorbulni semmikép sem fognának, ezekben más polgártársaikat is részesí­tik, midőn a’ sebészi osztályt, mint érdemetlent, en­gedékenységek’jótékonyságából kizárják. A’ sebészség, mint életmód is igen el van nyomva még pedig részint azért, mert számára a’ sorst­lugy is csak a’ népnek szegényebb része jutott, melly, kivált honunkban, igen gyéren fizethet; de bi­zonyos adatok szerint űzetni nem is tartozik. Pe­dig hol van constitutionális országunkban ember , kit a’ törvény ingyen munkára kötelezne? Az ügy­véd­nek már a’ perlekedő felek’ ügye’ elitélésekor mégha­

Next