Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-02-20 / 15. szám
bár mérsékelt megváltással, melly az ő máshonnan nehezebben pótolható hiányát fedezi, magának nem csekélyebb hasznot szerez, mint jobbágyainak. És mit mondjunk azokról, kik talán a’ jámbor földmivelő’ felszabadításának dijával sequestrumot, concursust szüntethetnek meg vagy mellőzhetnek el, sokszor a’hitelezőikre ’ általok hozott nyomorúságnak lélekrázó szemlélésétől óhatják meg magokat’s maradékaikat, és elkerülhetik a’ lélekismeret’ súlyos önbüntetését, melylyet a’ legügyesb arrangement és az e’ mellett bár ismét következő,,purpurarum usus salerna vitis és adaemenium costum“ sem képes engesztelni.—Végre nem hiú hit, hogy van dolog , mellyet az isten’ áldása követ. Ha van pedig egy, illyen a’jobbágyok’ felszabadítása. Ebből emberi jobblét, emelkedés, boldogulás virágzik fel, ’s malasztja elég dús , hogy minden eszközeit, és ezek közt ama’sommát is , melly a’jót létrehozni segítette, szerencséssé’s jól és gazdagon gyümölcsözővé tehesse. Valóban amaz „áldást hoz’ mély jelentőségű a’ jámbor nép’ szavában , és ki. a’ dolgokat terjedtebb körükben és hosszabb folyamatokban vizsgálja , sokra nézve az ellentétben is ama’ hitet igazolva fogja szemlélni. Tekintsük a’pálinkafőzést. Vájjon látjuk e, hogy azt minden feszített törekvés , roppant készületek és erő-ráfordítások mellett különös gyarapodás követné? avagy midőn sok pálinkafőzésnek eredményeit, magára a’gazdára nézve , utolsó következésében tekintjük, a’ „tamen curtae nescio quid semper adest rei“ nem jön e, önkénytelen is nyelvünkre ? — Igen igazságtalan volna azonban , ki a’ pálinkafőzés-üzőket már most azon tekintetek után ítélné meg, mellyek alá a’ pálinka igen méltán esik. Ők még most bizonyosan optima fide követik a’ pálinkafőzést ’s gyártást, és mi ennek kártékonyságáról mondatik, csak hiú ábrándozásnak vélik. Vajha orvosaink és kiknek egyébiránt tudományuk’, ismereteik’ körébe esik a’ dolog , a’ pálinkafőzést nemcsak az azzalfárasztás’ következéseire nézve, hanem a’ pálinkagyártásban is orvosi óvó közfelügyelet alá tartozó körülmények’ tekintetében a’ nagy közönség előtt értekezéseik’ ’s nyilatkozásaik’ tárgyául vennék. Melly állapotban pálinkagyártó hazánkfiait koránsem merném elleneinknek tekinteni, sőt azt hiszem, hogy épen az ő anyagi ’s erkölcsi jól felfogott érdekűknél fogva ők ezen megvitatásban nemcsak mint kazánjaik’ , gyáraik és moslékuk’ védjei, hanem mint őszinte hív tagjaiok fognak munkás részt venni. Ezen óhajtással hagyom el a’ közbevetést, és viszszatérvén saját tárgyamhoz, egy gyakran mély calculusnak ’s a’ maradék’ javát tárgyazó jó ’s bölcs cselekvésnek színét bitorló fallaciát említek, melly sok előtt mind és méginkább késtetheti’s gátolhatja a’majorsági föld’ egy részének kisebb testekben örök haszonbéri, vagy talán más formájú szerződés mellett, melly szerint a’ töke is lefizettethetnék, közvetlen az önmunkás földművesnek hazánkban sok tekintet alatt’s csak azért is igen kívánatos átadását, mivel sok földesur úgysem képes majorsági ’s pusztai birtokát egész terjedésében kellően és hasznosan mivelni. Azon tekintet áll t. i. sokszor illy földesúr előtt, hogy maradékinak azzal kárt tenne, mivel majd 50 v. 100 év múlva, vagy nem tudom mikor, a’ föld’s az úrbéri járandóság többet fog érni, mint azért most kapna. Azon önkint támadó ellenvetést pedig, hogy jelenleg mind az egyik, mind a’ másikféle szerződés után több , könnyebb ’s biztos jövedelmet volna képes szerezni magának a’ földesúr’illető birtokából, mint abból szokott gazdálkodással minden arra fordított pénzerő — és mit sokan számba sem vesznek, pedig számba venni igen is kellene, minden a’ gazdaságba ölt ideje, fáradsága , észtehetsége ’s élet-élvezete mellett is — fordítni képes , ezen ellenvetést mondom előítéletnél fogva csak némi gondolkodásra sem méltatva elveti. Ha pedig csak általán gondolkodunk is a’ dologról , önkint feltűnik , hogy azon tekintet, melly az előbbiekhez képest a’ földesurat ollynemű szerződésektől tartóztatja, mind örökké igy fog állani, a’nélkül hogy valaha czélhoz jusson. Mert a’ mint 1841ben nem meri valaki a’ világos hasznú változtatást megtenni , mivel azt hihetőleg az 1900dik évben még nagyobb nyereséggel fogja maradéka tehetni, úgy ez az 1900- dik évben, ha nézetét nem változtatja , a’ SÖ0Odik évre fog várni, ’s igy. E’ szerint a’ nemzedékek egymásután csak a’ valóságos mindenben és mindig előző eszmében élnek, ’s a’ mindenkor távozni fogó jövendőt, nem mint illik, a’jelennek legjobb élésre nézve vezérlő, bátorító ’s óvó nemzéül tekintve , hanem azt, a’jövendőt t. i. tűzvén ki magoknak közvetlen élvezet’ tárgyául, anyagául, az élvezetet soha el nem érhetik. Nem emlékeznek meg, hogy mit jelent a’ „ma pénzért, holnap ingyen.“ A’jelen, melly , meglehet, csak a’ jövendőt bármelly igen elértő ’s méltányló léleknek cselekvő mezeje, elhanyagoltatik , és igy áldoztatván fel a’ jelennek igazán a’ jövendő, nem ugyan amannak szerfölötti élvezése, hanem a’jelen’ ’s jövendő’ eszméinek visszás felfogása, elcserélése ’s összezavarása által a’ gyarapodás, emelkedés mindig csak idea et sperativo marad. Nem illik é ide , a’ „rusticus exspectat dum defluat amnis ’s a’ t.“ versnek tanúsága? Egy kedves ifjú barátomnak, ki ezt olvasván vegye szives köszöntésemet, elmés észrevétele jut eszembe ,hogy minden élő nyelv közt a’ magyarnak legtöbb futuri modusa van.“ Bár ezen észrevételnek nyelven kívüli alkalmazhatása minél előbb megszűnjék ! De számolás alá való a’ dolog. Nem ideális , hanem valóban létező szerződésekből vett számokkal élek pedig, midőn például előhozom, hogy egy vidéken, hol haszonbélül körülbelül két pengő forint fizettetik esztendőnkint egy egy hold pusztai birtoktól , örök ára pedig ugyanilly hold jobb-roszabb földnek 500. forint körül áll, lehet találni földmíveseket, kik örök haszonbérbe egyegy pár holdat felfognak, ’s oda vevén lakásukat, ’s félekés, fél kapás gazdaságot űzvén kis telkeiken, ezek’ holdjától évenkint a’ helyezethez képest 5—6 ft. p. örömest fizetnek ’s okosan fizethetnek ; mert jutalmasb, jobb állapotra jutnak , mint ha bérben kénytelenek lakni más házánál. Némelly igen kedvező helyeken még többet is adnak. Világos erre nézve , hogyha az örök eladással hasonlítjuk is ezen szerződéseket össze , ámbár nagyobb testben nem mindig lehet , és nem olly könnyű szerrel az örök eladásokat megtenni, az allodiaturának csak egy ’s fökép olly részére nézve pedig, mellyet a’ tulajdonos talán amúgy sem hozhatott érdemes jövedelemre, meg nehezebben, világos, mondom , hogy az 50 fr. capitalisnak , melylyet a’ szokott mód ’s folyó ár szerint a’ földesúr egyegy holdért kapna, 1.° 10 kamatját t. i. 3 fcot, az illy szerződő évenkint bátran elköltheti, ’s igy jószágának teljes hasznát kimerítheti, mégis ezen felül még 3ftja marad évenkint minden holdtól, mellytöl, mint említém, 0 ft. örök haszonbér adaték évenkint; vagyis az ezáltal képviselt 50 pengő forint capitalis minden holdtól mintegy ráadásul gyümölcsöz. Ennek jövedelmét már, a’ jelennek feláldozása nélkül, a’ maradék’ szá