Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-03-06 / 19. szám
nyeges részének, ellenben a’ conciliumok , a’ pápák’ bullái, sőt maga a’ Primási körlevele is rosszalják az olly házasságokat, mellyek meg nem áldatnak. — De én ezért még nem tudom következetlennek mondani a’ kathol. papságot; mert az áldást csakugyan nem tartja a’ házasság’ lényeges részének, de a’ házasságot, mellyet rosszal , nem azért rosszalja, mivel rá nem mondatott az áldás, hanem inkább az áldást is azért nem mondta rá, mivel más okot talált benne rosszalásra , ’s nevezetesen a’ vegyes házasság’fenforgó esetében azt, hogy a’ kathol.na figyermekeit meggyőződése elleni hitben szándékozik nevelni. Azon ellenvetésre pedig, hogy „az olly házasság nem lehet szentség, mellyet megáldani nem szabad,“ azt mondom, hogy nem hiszem, hogy a’ kathol. papság a’ megáldatás nélküli házasságot is szentségnek ne tartaná; csakhogy egyszersmind azt tartja, hogy ezen szentségben méltatlanul részesül az olly kathol, házasulandó, ki eltökélte születendő gyermekeit tulajdon hitétől rosszait vallásra oktatni , vagy oktattatni; és a’ házasság-szentségben illy méltatlanul részesülőt nem tud megáldani, a milly méltatlan részesülést méltóvá nem tenne ugyanis a’ megáldás , ha reá mondatnék is. —Továbbá fenakadás történt azon, hogy : minekutána eddig megáldottak katholikus papjaink minden vegyes házasságot, mikép tagadhatják most meg azt tülök? — De ezen ne csodálkozzunk. Ugyanis az idézett 1791. 26. t. ez. 15. §-a,—midőn megparancsolja , hogy a’ vegyes házasságból származott gyermekek, ha az atya katholikus , mind katolika hitben neveltessenek, ’s a’ leánygyermekek még akkor is , ha az anya katholika, a’ figyermekeknek pedig csak megengedi, elnézi ez esetben az evangelika vallásban neveltetésöket, ‘p o s s int* mihez nem lehet ezt hozzá nem érteni „si nempe rede velint“ — óhajtani látszott a’ katholikus papság előtt a’ vegyes házasságból eredett gyermekeknek még is, hol csak lehet, mind katholika hitben neveltetésöket. Mivel az alkotott törvény’szelleme még kedvezett a’ katholika anyaszentegyház’ óhajtásának, reménytette ez, hogy a’ vegyes házasságra lépni szándékozó katholikus nő’ gyermekei a’katholika hitben fognak neveltetni mind, csak lelkipásztora terjeszsze ismételve is neki ebbe , minő lélekismeret-elleni dolog , gyermekei közül csak egyet is a’katolika hittől eltérő , vagy vele ellenkező vallásban nevelni, a’ miért kötelességének is tartsa evangélikus férjét fsgyermekeiknek is katholika hitben neveltetésökre , ’s erről írásban foglalt kötelezvényadásra is bírni. ’S ehez tartotta magát eddig a’ katholikus papság, nem is igen aggódván a’ kötelezvénymegtagadás’ esetére nézve, minthogy ezt, ’s igy a’ figyermekeknek is más vallásban neveltetésöket ritkának hitte.—De más most a’dolgok’ állása.Látja a’magyar katholika egyház eddig táplált reményének meghiúsultát , — látja e’ reményének valósításában , ’s czélja’ elérésében a’ világi törvényhozó hatalomtól ezentúl csak magára hagyatását ’s nem segíttetését, — látja (mi még több !) a’ katolika anyaszentegyházról azon véleménynek—még pedig erősen—terjedését, mintha ő a’ gyermekeit más vallásban nevelő katholikusnak tettét helybenhagyhatná, holott ez alap-igazságnak hitt elvével homlok-egyenest ellenkezik. És mennél szembetűnőbben látja mindezeket, annál sürgetőbb kötetességének kell éreznie: elveit világosabban megismertetni , hogy félre ne értessék, — ’s reménye’ elesése, látott magára hagyatása, ’s a’ soha magáévá nem tett hamis vélemény’ erős terjedése által jött uj körülményeiben szertartásos intézkedéseit gondosan elvei’ lelkéhez módosítni, hogy a’ religionak lelke, ’s szertartásai között az öszhangzás’ teljessége tüntessék ki. Ezen felhozott uj körülményekben, csak az egyedül magát igaznak tartó religiója lelke által, kényszerítve volt a’ katholikus papság az anyaszentegyház’ tetszését kifejező (és mást majd alig is jelentő) megáldást a’ gyermekeiket más hitben nevelő katolikus nőtül megtagadni; miérti tetteket véleményem szerint kárhoztatni épen nem lehet. —Volt, ki ezen papi rendeletet, rea placetum regium nem léte miatt, foganatba venni, de még csak kihirdetni is tilalmasnak vélte volna. — Valóban fejdelmi jóváhagyás nélkül nem szabad a’ pápának, vagy püspököknek az ország’ lakosait uj fenystéki szabály alá vetni, uj köteleztetéssel őket terhelni; ne hogy országa’ körülményeire alkalmaztatása azon egyházi szabálynak inkább károssá , mint hasznossá váljék, ’s ezért akkor szükséges a’ placetum regium, de nem újat hozni, hanem a’már előbbhozott egyházi szabályt, ’s annál inkább pedig a’ csak csupa szertartást egészben, vagy egy részben megszüntetni, eltörleni magának az egyháznak nem lehet megtiltani; mert szabadságában lett volna azt nem is hozni, ’s mert annak soha semmi esetben el nem törlését soha meg nem ígérte. Az áldás-megtagadás pedig csak azon szertartásnak bizonyos esetre eltörlése; azt tehát placetum regiumtól felfüggesztenünk nem lehet.— „Miután magának a’ kath. papságnak vallása szerint a’ megáldás nem szükséges a’ házasság-szentséghez, az tehát csak morális csemege a’ házasságra. Adjuk ezt a’ járásbeli szolgabirák ’s esküitek által tudtára a’ népnek.“ Így szól az egyik indítvány, ’s illetőleg végzés is. — Kétség kívül mi sem lehet üdvösebb , mint a’ népet jól oktatni, de — mondom — jól, mert veszélyesb is alig lehet valami, mint a’ népet félszeg oktatás által tömkelegbe hozni és ott magára hagyni. Adják tehát tudtára a’ népnek — ha tetszik — a’szolgabirák , és esküttek is , hogy a’ megáldás nem szükséges a’ házassághoz , de ezzel ne hagyják el még a’ népet; mert annak fejtegetésiben: miért nem szükséges , vagy mire való tehát ez a’ megáldás ? magára hagyatva igen eltévedhet, milly eltévedéseknek sok szomorú következése volt is , lesz is. Hanem azt sem elég mondani neki, hogy a’ megáldás morális csemege a’ házasságra ; mert ezt nem is értené a’ nép , de nem is volna a’ dolog’ mibenlétét kimerítő felelet. Szóljanak tehát a’ szolga-birák , ’s esküttek a’ néphez — ha szólnak — világosan , illy formán. A’ katholika anyaszentegyház két részből t.i. tanítókból v. is papságból és tanulókból v. is világi hívekből áll. Valamint most akármiféle tanuló,ha tanítójától tanult tudománya szerint valami cselekedethez fog, tanítójára néz ’s attól várja cselekedetének megítélését, és a’ tanító , ha jónak látja tanítványa tettét,helyesli azt, ha pedig nem látja jónak,ha nem roszszalja is, de bizonyosan nem is helyesli: úgy a’katholika anyaszentegyházban is a’ tanuló vagy is világi katholikus a’ tanítóktól vagy is papoktól tanult hitének tudománya szerint akarván házasságot kötni, anyaszentegyházától rendelt tanítójára — papjára —néz ’s vigyáz , ha az az anyaszentegyház’ nevében helyesli é azon házassági szövetségét vagy sem ? És a’ pap helyesleni ’s jóváhagyni akarván megáldja őt, vagy pedig nem helyeselhetvén, jóvá nem hagyhatván azt, megtagadja tőle áldását. Következőleg a’ házasság’ jósága , vagy rosszasága nem függ a’ megáldatástól, és azért ez nem is szükséges elkerülhetlenül a’ házassághoz , hanem a’házasság’megáldatása, vagy megnem áldatása csak azt jelenti, ha az anyaszentegyház’