Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-03-24 / 24. szám
. . . Lesz idő tisztelt urak! mikor nem azt kérdik: „legyen-é Mátyásnak szobra”, hanem szomorúan azt: „miért nincs*“ — 2) Noha hő barátja vagyok a’ nyilványnak , még is, midőn már tetemes lépések történtek egy nemzeti emlek’allitasára , nem hirdettem voln Dji iírét idt a’ vállalatban resztvenni szándékozókat elidegenítse ’s művészet iránti hidegséget tápláljon. Ennyiből áll szíves Olvasóm e’ nemzeti vállalat körül eddig történtek’ veleje. Igyekeztem mintegy dióhajba szorítva, úgy terjeszteni éber figyelmed elé ,’s jegyzetkéimmel úgy kisérni, hogy tenmagad észlelhesd ki az eredményekböl: „mit kell már tennünk ae fő tételemet;—épen ezért nem akarlak szószaporitó következtetések’ sorolásával untatni, hanem az ügy’ érdeménél , — ’s annak szerfölött ártó felekezetességenyésztő szándékomnál fogva egyenesen szállók igénytelen javaslatimra, előre is megjegyezvén, hogy az eddigi czélszerű észrevételek föl leendnek használtatva. Mindenekelőtt én is legjobbnak látnám a’ II. osztályi (c) tervezővel, hogy egyik megye—’s erre kétségkül legalkalmasb Pest— tenné sajátjává az egész ügyet, ’s rendes főtisztei’hivataloskodása mellett csupán tiszta művészeti és nemzet idomitó szent czéllal alakítson egy emlék á. Ili tó és müvész akadémiatervező egyesületet. Ez megtalálván az álló szobrászati, de pénzerővel nem biró társulatot, egygyéolvadásra felhíná, ’s ennek (az így megszünendőnek) pénzét ’s adáját sajátjává tevén , mint független uj testület kettős nevének megfelelőleg lépne pályára. Mihelyt alakitottnak nyilványítja magát, főgondja lenne az ügy’ mikénti állásának felmutatása’ tekintetéből egy füzetkében kiadni annak történetét (ezt tennék a’ szobrászati társulat’ programmján kezdve minden erre vonatkozólag hetilapokban ’s a’ társulatnál kéziratban megjelent szózatok, észrevételek; a’szószaporitókból velős kivonat 35) , úgy ezzel kapocsban az egyesület’jelen állását és czéltervét (minek az eddig megjelent vagy jelenendő legczélszerűbb javaslatok tennék egyik alapját.) Azután így kezdene működéséhez: H á d o r. (Vége következik.) Szatócs. Hlavacsek urnák- Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, ’s fiadnak Hagyd örökül ha kihunysz: ,A’ haza minden előtt!* Kölcsey. Ha az olvasó közönség’ érdekeseknek találja a’ panszlavismusi vitákat, ’s ha leszen, ki e’ válaszomat , mellyel Hlavacsekur’humanitásának ’s keresztyén szeretetének tartozom , elolvasni akarja, kérem, legyen szíves előkeresni a’ múlt évi Társalkodó’ 92dik számát; olvassa végig, lásson így Hl. ur’ válaszához, (f. évi Társ. 7dik sz.) ’s hiszem , minden további szó nélkül is igazolva leszek , még azok előtt is, kik nem olly nagy logicusok, mint Hl. ur. — De mégis egyes , mint Hl. ur’ válaszában úgy élő szóval is gondosan terjesztett gyanúsítások’ eloszlatására, kényszerítve érzem magam, e’ tárgyban , vaelly III. urra ezentúl kettős szégyent várasztani, felszólamlani. — Ki kell mutatnom tévedésit ’s ha lehet nezetinket egyeztetni. Mert ha való , a mit mond , hogy ő nem ellensége a’ nemzetiségnek — annyira , hogy kis gyermekit is taníttatja magyar nyelvre — mi által bizonyosan nem kárukat de javokat eszközlendi; — ha ő nem akar szakadást, de egyetértő munkálkodást; ha kész minden üdvös műhöz barátságos kezet nyújtani, úgy jobbomat nyújthatom neki. Mert mindenek előtt ki kell jelentenem , hogy soha sem jutott eszembe személyének ellensége lenni. Valóban őrültnek kellene lennem, hogy azt, ki engem soha nem sértett, kivel én soha semmi közelebb érintkezésben nem voltam , ki nekem soha semmiben nem ártott, gyűlöljem, szenvedélyesen rágalmazzam. Szabad ugyan mindenkinek hinni felőlem a’ mit akar , de én nyugodt leszek, mert tiszta érzéssel kívántam a’ közügyhöz szólani — nemtelen indulat tollamat nem vezérlé. — Ezt higye el Hl. ur , ’s azon se akadjon fel, hogy szorgalmasan olvasott hírlapba küldém soraim’, hogy nézetim ’s aggodalmim’ az olvasó közönség elé terjesztém. Jobb utat annál nem ismertem. Mert ha van értekezésemben korszerű egy két szó (pl. az rágalomnál’s gúnynál egyebet nem talált benne) miért ne hallja azt Pozsony úgy,mint Lőcse , vagy hazánk’ bármelly más helye , annál inkább , minthogy a’ panszlavismus’ jelenségei más helyeken is mutatkoznak , nemcsak Lőcsén, nemcsak oskoláinkban, de azokon kívül is. Azért is nem értek egyet a’ lőcsei lyceumnak elöljáróival, midőn megbotránykoznak azon, hogy aggodalmimat nem egyházuk’ főnöke előtt fedeztem föl; nekem a’lőcsei oskola’magyar szelleméről igen csekély fogalmam van, bár az egyház’ tagjai közül ismerek egyet kettőt, kik előtt tisztelettel hajlom meg. — ’S ha nem is fogok vitatkozni arról, mennyiben competens bírája a’ hírlap-olvasó közönség a’ vallásunkat’s oskoláinkat érdeklő minden dologban (mert p. o. dogmák , isteni tisztelet, egyházak ’s papok közti súrlódások, olly tárgyak, mellyekben illy vegyes közönség, miilyen a’ magyar hírlapok’ olvasó - közönsége, competens’ bíró nem lehet) de meg fogja vallani, hogy téved a’ lőcsei lyceum’ elöljárósága, ha a’ nyelvet ’s a’ nemzetiséget is azon dolgok közé számítja, mellyekben incompetens biró a’ közönség. Magyar nyelv ’s nemzetiség, nem a’ lőcsei egyháznak vagy oskolának , hanem a’ nemzetnek bajosan kivitt tulajdona , mellyröl a’ nemzetnek tartozunk számolni ’s felelni. — De különben is, miért lennénk aggodalmas keresőji a’titoknak , a’ sötétségnek ? Ki a’ napfényre uraim! jó szem kiáll minden sugárt; a’ nyilványosság olly kincs, mellyet minden országnak mindenben kivánok , melly ha a’ nemzetnek minden élet erébe elhatott, lehetetlen áldást nem hoznia. Nálunk a’ nyilványosság, igaz, még uj dolog , ’s vakoskodott szemeinkre fájdalmasan hat a’ világsugár ; de megszokjuk majd azt is , ’s a’ jó ügy mindenütt ’s mindenben nyerni fog, rettegésre csak a’ gonosznak van oka. A’ választottam út tehát helyes volt, még akkor is ha protestáns vagyok. Mert ha drága kincsem is vallásom, nem kevésbbé szent előttem a’ haza, ha annak csak mostoha gyermeke vagyok is, — ’s annál inkább elhiheti a’ lőcsei egyház és Hl. ur, hogy sem pártdüh sem gyülölség, hanem buzgóságom a’ közjóért vezérlő tollam’,ha tudja hogy protestáns vagyok. Hogy álnevet választék, min annyi részről felakadtak, az nem lényeges kérdés , ’s megengedi III. ur, hogy tovább is Szatócs maradjak e’ vitában. Eredetileg azért választék álnevet— ’s azt a’ Jelenkor’ szerkesztőségének is megirám — mert személyes haragot ’s gyülölséget kerülök, ’s reménylém, hogy az ismeretlennek felszólamlása nagyobb hatású lesz , mint olly kis- 35) Erre mulhatlan szükség van, mert igen bajos sőt néha teljes lehetlenség minden adatot megkapni vidéki olvasónak Nálunk p.o. a‘ Sürgöny régi rajzolatosságáért fehérholló "s így én sem láthatom czikkeit, jelesen Gasparich. Nyílt levelét épen a tárgyaljuk szoborról.