Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-01-13 / 4. szám

1. szám fl§41 Pest, januiarius’ 13. Utolsó észrevétel Az 181 lilik évi Társaik.’ 3. számában adott „utolsó fel­e­l­e t­r­e.“ Az érintett „utolsó felelet“ megvitatásom’ okai­nak megvizsgálása helyett nagyrészint csak puszta ta­gadás. Helyei mellyek valamit látszanak mondani, ezek volnának: 1.) „Szép és kellemetes a’ tudomá­nyos vitatás, de épen azon síkmező, mellyen a’theo­­­reticus , hajói körül nem tekinti magát, könnyen el­téved.“ —Úgy vélem , hazánk’ váltótörvényében más mint theoretikus eddig nem lehet. Ki practikusnak hin­né magát, az ugyan csak csalódnék. — 2.) „A’kér­­­déstevő úr maga megengedi, miszerint a’ saját ren­deletre kibocsátott idegen váltó, mihelyt forgattatik, „azonnal valóságos idegen váltóvá változik.“ — Én forgatás nélkül sem tagadtam, hogy nevére nézve nem idegen váltó volna, tehát saját váltónak névvel soha nem tartottam , hanem csak lényegében ,’s alapos okai­mat felelő úr még csak nem is érinté, kivévén e' kö­vetkezőt : 3.) ,,A’ kérdéstevő úr állítja, hogy sem „saját rendeletre kibocsátott idegen , sem saját váltó­­­ban nem lehet helye a’ viszkeresetnek (talán viszonke­­­resetnek) a’ hitelező ellen. De mivel ő ugyanazon al­kalommal megengedi, hogy az idegen váltó’ elfoga­dójának , ha fizetett , köz törvény szerinti keresete „van a’ kibocsátó ellen , előadásomban én sem mon­dottam mást. Minő joga a’ saját váltókban előforduló „adósnak hogy hitelezője ellen lenne, arról egész vál­­t,tótörvénykönyvünkben rendeletet nem találok. Hogy „pedig saját rendeletre kibocsátott idegen és saját vál­­­tókban a’hitelező ellen váltójogi műszó’értelmében véve „viszkeresetnek helye nem lenne , ha t. i. az Is. r. 138ik „ban felhozott föltételek teljesittettek, azt ismét tagadni „vagyok kénytelen.“ E’rövid előadásban csak köv. téve­dések foglaltatnak : a) a’v­áltójogban köz törvényt keres, mert azt mondja: „Minő joga (t. i. köztör­­.,vényszerinti keresete)a’saját váltóban előforduló adós­­ának hogy hitelezője ellen lenne, arról egész váltó­­„törvénykönyvünkben rendeletet nem találok.“ — Ter­mészetesen, mert ide a’ köztörvény , ha néhol megérin­tetik is egész terjedelmében nem tartozik, b.) a’ vál­tóadóst összezavarja a’ váltó hitelező­vel, mert azt mondja : „Hogy pedig saját rendeletre „kibocsátott idegen és saját váltókban a’ hitelező ellen „váltójogi műszó értelmében véve viszkeretnek helye „nem lenne , ha t. i. ez Is. r. 138ik­osában felhozott „föltételek teljesittettek, azt ismét tagadni vagyok kény­telen.“ — Épen az idézett­­ban forgatók és intéző el­leni viszkeresetről van szó; ezek pedig váltójogi műszó értelmében nem hitelezők , hanem adósok másképen vál­tókötelezettek. — Végül azt mondja még a’felelő úr: 4.) „Mindenkinek majd alkalma leend több olly határ­­ozatot olvasni, mellyekben saját rendeletre kibocsátott „idegen váltóknak elfogadósi marasztaltatni fognak.“ — Magam is tartok tőle , hogy ez meg fog történni, de minek következése csak az lesz , hogy többé nem vi­­tatkozandunk, hanem váltó-és kereskedési jogunkból valamennyi saját váltókról szóló rendeleteket, mely­­lyekre többé mint haszonvehetlenekre senki sem fog ügyelni, kitörlendünk. Fogarasi, Zsigmondi magyar király és Morszi­­nai Erzsébet (V­ég­e.) Az évek múltának. A’ félelmetes Bajazet újólag közelgett a’keresztyén határszélekhez. Pusztító tábo­rának sem had-erő , sem megerősített városok nem áll­hattak ellen. A’ fekete tenger’legvégső szélétől, Kis­­ázsián által, Maczedoniában egészen Albániáig hatal­mának minden meghódult ’s őt urának ismeré­ el ; Si­­listria kaput nyit vala előtte , Nikápoly hatalmába esett; bizonytalan lévén, vájjon Konstantinápoly vagy Ma­gyarország ellen fordítandja - e fegyverét, messze körül minden rettegett. Illy részben országa’ védelm­é­­rül gondoskodik Zsigmond. Romában a’ keresztyén fejdelmek’ szövetségét kereste; Németországban a’bi­rodalmat fegyverre szólitá­ fel; Magyarországban a’ fegyverviselő nemességet összegyűjté; Mirxa vaj­da is segítséget ígért. Illy erők’ egyesítése által re­ménysé a’ kontyosokat megtörni. Ilarczra­ készen in­­dultak­ le a’ frank lovagok és nemes magyarok. Egyp­­tusból sietett ellenük az ég’ villáma, Bajazet; most a’ több-évi győzelmek’ gyümölcse , a’ meghódított tar­tományok , az európábani megfészkelés és azon kér­dés forgott fen : vájjon Maczedonia’ városinak falain még tovább is a’kereszt ékeskedjék-é , vagy a’félhold ragyogjon. Xikopoly’ vidékén találkoztak a’ hadser­­gek. Viszálkodás és féltékenység megfoszták a’ ke­resztyéneket a’ fényes vitézség által nehezen kiküz­dött győzelemtől. Bajazethez hajlott a' had’ szeren­cséje. — Alig szabadult­ meg Zsigmond az ütközetből, hogy talán czudarok’ álnoksága által végezze életét, mellyet dicsőbben áldozhatott volna fel a’ csatatéren. A’ pusz­tító viharként előrenyomuló szultán’ haragjától­ félel­mében eltökélő a’ hűtelen vajda, hogy urának ’s ki­rályának fogolylyátétele vagy halála által csilapitja­ le a’ törökök’ dühét ’s imígy reményit maga’ számára kí­méletet, bocsánatot, sőt talán jutalmat is nyerhetni. Hol Bazarád’ havasain az Olt folyam keskeny völgy­torkolatokban kígyózik és hol magas hegyek’ szegélye és meredek vízpartok közt húzódik el az ösvény, ott állotta útját az arra menő Zsigmondnak, és gyilkos csapatját az út fölött lebegő sziklákra álliták fel. — Zsigmond egy védcsapat’közepett jelent­ meg a’hegy’ tövénél ’s a’ folyam’ meredek partján elvonuló gyalog­­úton. Hirtelen kő-és nyilzápor hull az arra menőkre, szikladarabok gördülnek alá’s nem sokára a’ menekül­­hetés’ minden reménye elenyészik. Bizonyos halálve­­szélynek teszik­ ki magokat a’ hőslelkü magyar daliák királyuk’ megmenthetéseül, erőködvén a’ sziklafalakra felkúszni ’s elűzni az undok hitszegőket. Már a’leg­gyorsabbak bérezre vergődtek , már a' kard kézben villogott, hogy fejdelmök’ útját viadal által ótalmaz­­zák , midőn más oldalról egy lovas csapat ugrat az oláhok ellen ’s a’magyarok’merész tettét előmozdítja. Két oldalról nyomatva futásnak ered a’ vajda, és ba­rátságos kezet nyújt Gara Miklós bán , a’ magyarok’ vezére a’ megmentő csapat’ ismeretlen fiatal vezéré­nek. — Egyesülten jőnek a’ hegyről le , fogadni a’ megmentetett királyt, ki biztosítva ’s köztük minden további felvetés ellen védetve siet az erdélyi határ­

Next