Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-01-13 / 4. szám
15 Ekkor járult elbe Erzsébet. Meghökkenve állapodik meg Zsigmond ’s nem tudja, vájjon a’meggyilkoltnak lelke, vagy ő maga légyen ő. Erzsébet megijed’s a’ véletlen összetalálkozásra el nem készülve, a’királynak kitérni akart; de ez egyik udvaronczat érte kasdé , hogy őt fiával ’s kíséretével együtt a’ királyi palotába vezesse. Zsigmond maga is visszatért, parancsot adván, hogy az ítélet - végrehajtás másnapra halasztassék. Erzsébet sírva borult Zsigmond’ lábaihoz ’s bocsánatot kért, hogy királyi kegyelmének emlékjele nélkül bátorkodott jőni Budára; ’s itt elbeszélé a’ hollóval történt csudálatos esetet! Ezen elbeszélés után a’ király komolyan ’s gondolatokba síllyedve inté magához szolgáji’egyikét, kinek a’ balsorsu gyűrűt előhozni parancsolá. Mint bámult Erzsébet, midőn az elveszettnek gondolt kincset olly véletlenül ismét annak kezében látta, kitől az származott ’s kihez annak jutnia kellett volna. „Egyszer — megszólalt Zsigmond — szereteted nagy szomorúságból gyógyíta ki ; másodszor hűséged halál-veszélyből ragadott ki; harmadszor perig megjelenésed lélek-nyomasztó gyilkosságtól ment meg engem, sőt talán polgári belvihartól és vérontástól a’ hont.“ Sietve küldött a’ király egy udvaronczot a’ fogolyért, meghagyván , hogy az udvarnál jó gondját viselje, mert másnap neki elégtételt szándékozik adni a’ szenvedett méltatlanságért. Erzsébetet főkamarásának gondviselésére bízta , megparancsolván neki, hogy szobákat készíttessen számára, ’s neki mint valamelly fejdelmi személynek szolgáltasson fel ’sárról királyi kegyelme tökéletesen ismertessék meg. Következő nap Zsigmond, várlakának termébe gyűjté össze a’ körültelévő egyháznagyokat , tanácsnokokat, régi fegyvertársit, hű vazaljait, ’s udvara’ tisztjeit. Az udvari főkamarástól kisértetve ’s kis tankulját kezén vezetve lépett Erzsébet a’ király’ trónja elé. Most a’ fejdelem elbeszélé a’ nemes gyülekezetnek, hogy a’ Dán és Bajazet elleni táborozásban Erzsébet’szépsége meghódítá szívét ’s a’ nyomasztó busongásból kigyógyította; hogy később a’ Nikápoly mellett történt szerencsétlen ütközetbéli visszatéréskor szinte Erzsébet’ férfiszerű bátorsága menté meg az ő és kísérete’ életét ’s hogy tegnapi megjelenése is ártatlan vér’kiontásától függeszté föl karját.— Ekkor a’ király’ intésére előlépett a’ kanczellár ’s kezéből oklevelet von által, mellyet szétbontván , fenhangon olvasa , hogy Zsigmond, a,’magyarok’dicső királya, Jankult, Morszinai Erzsébet’ fiát az ország’ főnemesei’ sorába emeli ’s neki örök hibérül Ilunyad várát a’ körülte fekvő hatvan faluval ’s pusztákkal , földesúri kiváltságokkal ’s jogokkal együtt,ajándékozza ’s átadja ; a’ holló által elorzott gyűrűvel történt csudálatos eset’ emlékeűl pedig nemesi czimerét szájában arany gyűrűt tartó hollo ékesítse.—A’ király ismét intett, ’s a’ tokamarás megjeleli, kinek Zsigmond egy kis szekrénykét nyújtott oda.Ezt a’tokamarás Erzsébet előtt felnyitotta. Drága nyaklánczok,karpereczek,függentyük ’s egyéb a’ hölgy-szivnek kedves ékszerek voltak abban. A’ főkamarás fölékesité velők a’ szép Erzsébetet, kiszerénysége és alázatossága mellett még szebbnek ’s bájolóbbnak látszott a' királyi kegy’ ezen fényes bizonyitványiban. — A’ király még egyszer intett. Ekkor az udvari káplántól kisértetve lépett be azon nemes, kinek vére Erzsébet’ tegnapi szerencsés közbenjötte nélkül bakópallos alatt folyt volna. „Rád nézve — monda Zsigmond — nagy igaztalanságot kell jóvátennem. Én téged királyi hivatalom, az ország’ törvénye ’s a’ magyar nemesség’ joga ellenére is feláldozni akarálak vak haragomnak. Légy ezután az ország főnemeseinek egyike, és miben a’ szerencse’ javaira nézve szükölködöl, azt még ma pótolandja ki kegyelmem. — íme itt van a’ bal sorsú gyűrű; harmadszor is vegye által azt Morszinai Erzsébet; de most a’ te kezedből , hogy az téged megmentettet vele a’ megmentővel egyesítsen. Üdvözlök horvátországiban !“ A’ gyűlés hangos örömzajra fakadt. Az udvari káplán végrehajtá az esketést, mellyet pompás ünnepély ’s lakoma követett a’ budai királyi palotában. Jankul az udvarnál maradt Zsigmond király’gondviselése alatt. Ez valt később azon vitéz , győzedelmes és világszerte híres Hunyadi János, atyja a’ szinte nagy hős és tudós Corvin Mátyás , magyarok’ királyának, Slant József főhadnagy. Óvás ,Zsurdy pártismertetése ’s folkpó kérelmei ellen. Nyugott lélekismerettel állok—elő az álnevű Radnay Tivadar elleni válaszomat magára vett Kuthy Lajosnak azon merényét megszégyeníteni, miszerint ő, illetlen szóbeli sértése következtében hozzá küldött magány-levelem’ végszavait, a’ többinek lánczsorából kikapva,aljas pártérdeket gyanittató , szántszándékos értelem-elcsavarással, szóbeli magyarázatom’ ’s óvásom ellenére is, világ elé bocsátani nem vonakodott. ’S noha nyilványos pályán személyességre ’s főleg magány-ügyekbe ereszkedni, egy a’ legkellemetlenebb foglalkodásom közül , mindazáltal tett dolgon alapuló igazolásom végett, kénytelen vagyok a’ két kellemetlen ösvényen, — mellyen Kuthy úr olly nemtelenűl járt elő, — az igaz utat illő kímélettel kimutatni. — A’ K. úr által nagy lármával kikürtölt pártmozgalom valódilag ebből áll. — Én ugyanis bizonyos literatúrai vállalatot szándékozom létesíteni, egy két fiatal író’ társaságában: — ím’ ez az a’ rettentő párt, ezek azok a’ mások ( kiket megnevezni nem tartozom), — melly vállalata’ munkatársnak nem kegy-, hanem érdem-díjjal adóznék. — Bizonyos okoknál fogva , ’s főleg azért, hogy személyes viszály miatt a’jó ügy ne szenvedjen , levelemben hajladónak nyilatkoztam Kuthy úrral kibékülni ’s bízva tervem’ sükerében, neki azon esetre, ha hozzánk csatlakozik , anyagi ’s következőleg szellemi kielégítést is ígértem ; de csak olly föltét alatt, ha a’ tiirnökkeli szövetségről lemond , ’s a’ nem régiben megszűnt sürgönyi szemleirással fölhagy. (#511) * *) E német beszélyt az olvasó csak regénynek tekintse , mert abban történetirási helytelenség van. Zsigmond király’ látogatása Morszinainál 1392ben történt Hunyadi meghalt aug. 11 kén 1456., élete' Stídik évében, következőleg 13.9.9 v.llomban kellett születnie s igy szerelem’ gyermeke nem lehetett , noha őt több külföldi történetíró annak tartja S-t-J. 1.) A’ jelen választ méltányosság' tekintetéből közöljük, azonban illynemü harczok az olv. közönségnek kedvesek nem lehetvén , azok további folytatására Társalkodónk mezőt sem egyik sem másik félnek nem engedhet. A’ s ze r k. ***) E szándékomat, miután levelem végszavainak Kuthy által tett elmagyarázását megértem , szóval is előadom neki. De ő ezzel mit sem gondolt, s levelem jól értett végszavait, másra értetni kívánó tisztátalan czélból, hirtelen kínyomata. 'S nehogy K. úr ama', levelem megküldése után történt szóbeli nyilatkozásomat, mentegető koholmánynak vegye , bátor vagyok hivatkozni barátom