Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-01-13 / 4. szám

15 Ekkor járult el­be Erzsébet. Meghökkenve állapodik meg Zsigmond ’s nem tudja, vájjon a’meggyilkoltnak lelke, vagy ő maga légyen ő. Erzsébet megijed’s a’ véletlen összetalálkozásra el nem készülve, a’király­nak kitérni akart; de ez egyik udvaronczat érte kas­dé , hogy őt fiával ’s kíséretével együtt a’ királyi pa­lotába vezesse. Zsigmond maga is visszatért, paran­csot adván, hogy az ítélet - végrehajtás másnapra halasztassék. Erzsébet sírva borult Zsigmond’ lábaihoz ’s bo­csánatot kért, hogy királyi kegyelmének emlékjele nélkül bátorkodott jőni Budára; ’s itt elbeszélé a’ hol­lóval történt csudálatos esetet! Ezen elbeszélés után a’ király komolyan ’s gondolatokba síllyedve inté ma­gához szolgáji’egyikét, kinek a’ balsorsu gyűrűt elő­hozni parancsolá. Mint bámult Erzsébet, midőn az el­veszettnek gondolt kincset olly véletlenül ismét annak kezében látta, kitől az származott ’s kihez annak jut­­nia kellett volna. „Egyszer — megszólalt Zsigmond — szereteted nagy szomorúságból gyógyíta­ ki ; má­sodszor hűséged halál-veszélyből ragadott­ ki; harmad­szor per­ig megjelenésed lélek-nyomasztó gyilkosság­tól ment­ meg engem, sőt talán polgári belvihartól és vérontástól a’ hont.“ Sietve küldött a’ király egy udvaronczot a’ fogolyért, meghagyván , hogy az ud­varnál jó gondját viselje, mert másnap neki elégtételt szándékozik adni a’ szenvedett méltatlanságért. Er­zsébetet főkamarásának gondviselésére bízta , megpa­rancsolván neki, hogy szobákat készíttessen számára, ’s neki mint valamelly fejdelmi személynek szolgál­tasson fel ’sárról királyi kegyelme tökéletesen ismer­­tessék­ meg. Következő nap Zsigmond, várlakának termébe gyű­jté össze a’ körültelévő egyháznagyokat , tanács­nokokat, régi fegyvertársit, hű vazaljait, ’s udvara’ tisztjeit. Az udvari főkamarástól kisértetve ’s kis tan­­kulját kezén vezetve lépett Erzsébet a’ király’ trónja elé. Most a’ fejdelem elbeszélé a’ nemes gyülekezet­nek, hogy a’ Dán és Bajazet elleni táborozásban Er­zsébet’szépsége meghódítá szívét ’s a’ nyomasztó bu­­songásból kigyógyította; hogy később a’ Nikápoly mellett történt szerencsétlen ütközetbéli visszatérés­kor szinte Erzsébet’ férfiszerű bátorsága menté­ meg az ő és kísérete’ életét ’s hogy tegnapi megjelenése is ártatlan vér’kiontásától függeszté föl karját.— Ek­kor a’ király’ intésére előlépett a’ kanczellár ’s kezé­ből oklevelet von által, mellyet szétbontván , fenhan­­gon olvasa , hogy Zsigmond, a,’magyarok’dicső királya, Jankult, Morszinai Erzsébet’ fiát az ország’ főneme­sei’ sorába emeli ’s neki örök h­ibérül Ilunyad­ várát a’ körülte fekvő hatvan faluval ’s pusztákkal , földesúri kiváltságokkal ’s jogokkal együtt,ajándékozza ’s átadja ; a’ holló által elorzott gyűrűvel történt csudálatos eset’ emlékeűl pedig nemesi czimerét szájában arany gyűrűt tartó hollo ékesítse.—A’ király ismét intett, ’s a’ tokamarás megjeleli­, kinek Zsigmond egy kis szekrény­két nyújtott oda.Ezt a’tokamarás Erzsébet előtt felnyitot­ta. Drága nyaklánczok,karpereczek,függentyük ’s egyéb a’ hölgy-szivnek kedves ékszerek voltak abban. A’ főkamarás fölékesité velők a’ szép Erzsébetet, kisze­rénysége és alázatossága mellett még szebbnek ’s bá­­jolóbbnak látszott a' királyi kegy’ ezen fényes bizo­­nyitványiban. — A’ király még egyszer intett. Ekkor az udvari káplántól kisértetve lépett be azon nemes, kinek vére Erzsébet’ tegnapi szerencsés közbenjötte nélkül bakópallos alatt folyt volna. „Rád nézve — monda Zsigmond — nagy igaztalanságot kell jóvá­tennem. Én téged királyi hivatalom, az ország’ tör­vénye ’s a’ magyar nemesség’ joga ellenére is felál­dozni akarálak vak haragomnak. Légy ezután az ország­ főnemeseinek egyike, és miben a’ szerencse’ javaira nézve szükölködöl, azt még ma pótolandja ki kegyel­mem. — íme itt van a’ bal sorsú gyűrű; harmad­szor is vegye által azt Morszinai Erzsébet; de most a’ te kezedből , hogy az téged megm­entettet vele a’ megmentővel egyesítsen. Üdvözlök horvátországiban !“ A’ gyűlés hangos örömzajra fakadt. Az udvari káplán végrehajtá az esketést, mellyet pompás ünne­pély ’s lakoma követett a’ budai királyi palotában. Jan­­kul az udvarnál maradt Zsigmond király’gondviselése alatt. Ez valt később azon vitéz , győzedelmes és vi­lágszerte híres Hunyadi János, atyja a’ szinte nagy hős és tudós Corvin M­á­t­y­á­s , magyarok’ ki­rályának, Slant József főhadnagy. Óvás ,Zsurdy pártismertetése ’s fol­­kpó kérelmei ellen. Nyugott lélekismerettel állok—elő az álnevű Rad­­­nay Tivadar elleni válaszomat magára vett Kuthy La­josnak azon merényét megszégyeníteni, miszerint ő, illetlen szóbeli sértése­ következtében hozzá küldött magány-levelem’ végszavait, a’ többinek lánczso­­rából kikapva,aljas pártérdeket gyanittató , szántszán­dékos értelem-elcsavarással, szóbeli magyarázatom’ ’s óvásom­ ellenére is, világ elé bocsátani nem vona­kodott. ’S noha nyilványos pályán személyességre ’s főleg magány-ügyekbe ereszkedni, egy a’ legkelle­metlenebb foglalkodásom közül , mindazáltal tett dol­gon alapuló igazolásom végett, kénytelen vagyok a’ két kellemetlen ösvényen, — mellyen Kuthy úr olly nemtelenűl járt elő, — az igaz utat illő kímélettel kimutatni. — A’ K. úr által nagy lármával kikürtölt pártmozgalom valódilag ebből áll. — Én ugyanis bi­zonyos literatúrai vállalatot szándékozom létesíteni, egy két fiatal író’ társaságában: — ím’ ez az a’ rettentő párt, ezek azok a’ m­á­sok­ ( kiket megne­vezni nem tartozom), — melly vállalata’ munkatárs­nak nem kegy-, hanem érdem-díjjal adóznék. — Bizo­nyos okoknál fogva , ’s főleg azért, hogy személyes viszály miatt a’jó ügy ne szenvedjen , levelemben haj­ladónak nyilatkoztam Kuthy úrral kibékülni ’s bíz­va tervem’ sükerében, neki azon esetre, ha hoz­zánk csatlakozik , anyagi ’s következőleg szelle­mi kielégítést is ígértem ; de csak olly föltét alatt, ha a’ tiirnökkeli szövetségről lemond , ’s a’ nem ré­giben megszűnt sürgönyi szemleirással fölhagy. (#511) * *) E német beszélyt az olvasó csak regénynek tekintse , mert abban történetirási helytelenség van. Zsigmond király’ látogatása Morszinainál 13­92ben történt Hunyadi meg­halt aug. 11 kén 1456­., élete' Stídik évében, következő­leg 13.9.9 v.­llomban kellett születnie s igy szerelem’ gyermeke nem lehetett , noha őt több külföldi történetíró annak tartja S-t-J. 1.) A’ jelen választ méltányosság' tekintetéből közöljük, azonban illynemü harczok az olv. közönségnek kedvesek nem lehetvén , azok­ további folytatására Társalkodónk mezőt sem egyik sem másik félnek nem­ engedhet. A’ s z­e r k. ***) E szándékomat, miután levelem­ végszavainak Kuthy által tett elmagyarázását megértem­ , szóval is előadom neki. De ő ezzel mit sem gondolt, s levelem­ jól értett végszavait, másra értetni kívánó tisztátalan czélból, hirtelen kínyomata. 'S nehogy K. úr ama', levelem meg­küldése után történt szóbeli nyilatkozásomat, mentegető koholmánynak vegye , bátor vagyok hivatkozni barátom

Next