Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-01-13 / 4. szám

Hogy Kuthy úr a’ Hírnökkel szoros összeköttetésben áll,—noha ennek szerkesztőjét az ellenkezőnek kijelen­tésére szólítja­ föl, — azt önmaga sem tagadhatja,’s m­ig ezt privát­ levelem által tudtára nem adám, magány­köreinkben soha nem is tagadta, saját szavaival gyak­rabban nyilványitván, mikint Orosz’ Századunk-jába tudományos czikkelyeket ir ; — természetes! ez már­most szerinte csak tréfa volt! — és talán nem tudjuk mindnyájan , hogy K. urnak a’ Hírnök’ szerkesztője lapjai’ ingyen példányával kedveskedik! — Kuthy ur’ »Szemletára nem egyedül magam, hanem többek előtt is gyűlöletes és bélyegző vala, mert a’ Sür­gönyben jött­ ki, ’s egy közönségesen utált érdekbeli sympathiát árula­ el. — Midőn én K. úrnak, anyagi jobbléte’ eszközlésire segédkezet kívántam nyújtani, az nem vala egyéb, mint az egyesülés’ elvének en­gesztelő szózata, az ügy- és személylyeli jóakarat’ őszinte kijelentése ; nem térítés , nem pártönzés, mint ő akarja a’ t. közönséggel elhitetni, hanem buzgó vagy egy szép elmét azok’körében megtartani, kik a’ legragyogóbb észt is, csak kebel’tisztaságával páro­sulva, tudják szeretni és böcsülni. ’S kérdem, ha bűn volt-e tőlem illy jószándékú eszközhöz nyúlni, kivált midőn a’ keserű tapasztalás naponként bizonyítja, mi­képen átokverte literaturánk’talentumosabb képviselői is, anyagi jólét’ hiánya miatt, a’ legszörnyebbekre vetemülnek. Azt is iráni levelemben, hogy a’ mondott föltételek alatt, feledni és feledtetni fogok mindent. A’ feledést azon becsületsértő szavakra kell érteni ,mely­­lyekkel engem Kuthy úr Ra­d­n­ay ellen írt válaszom miatt, közhelyen illetni merészelt. A’ feledtetés alatt értém azon gyanú’ tettleges elhárítását, melly szerint némellyek, — bár igen kevesen — a’ Radnay álnév alatt, válaszom’következtében Kuthyt vélték rej­tezni. És ezt szóval vagy írásban nem tehettem volna é egyedül magam is? Szükség-e illyesmit má­sokra bíznom? — Mindezek’ nagy részét nem kell vala elmondanom, ha K. úr levelem’ egész tartalmát, mint az általa idézett ’s összefüggés nélkül könnyen félremagyaráztatható végszavak’ előzvényét, illő be­csülettel betűről betűre közlendő. De ezt tennie tiltó önérdeke. Igen , mert levelem öt híven ’s némi psy­­chologiai tapintattal jellemző , ’s a' vele szándéklott kibékülés, lemondatásom, és szíves ígéreteim’ inditó­­okait kimeritőleg adja­ elő ; mert azzal, ki egyszer ok nélkül megbántott, nem mindjárt egyezkedem, hacsak lelkűidének ismerése , pillantatnyi fölhevülései — hely­zete— ’s több e’ féléinek tekintetbe vétele nem ad rá okot. — A’ mi pedig Kuthy úrnak a’testvérháza’sajtó-és hirlap-tulajdonosaihoz intézett,fölhívó kérelmét illeti, miszerint t.i. ezek, hirdetnék­ ki a’ közönség előtt, ha valaha nekik K. xir adott-é bármilly czikket á­l- névvel vagy névtelenül, — mindez mondom nem egyéb látszatos hősködésnél, ’s üres szószaporitásnál, mellynek minden ereje elvesz, — ha meggondoljuk, hogy az álnevű izó’alattomos állása, mennyi cselfo­gással , hány előre készített ’s kibúvásra alkalmas rejtekajtóval, ’s egyéb ravaszsággal lehet egybeköt­­ve. Azonban én Radnayt soha nem nevezem Ku­­thynak , hanem költött neveit Dulcamárának, ’s több úti­­czímmel tisztelem­ meg, miket megtámadó sza­vainak szellemére legjobban lehetett alkalmazni. Mit tehetek én arról, hogy Kuthy erővel Radnay akar lenni; mit tehetek én arról, hogy e válaszom’ többféle szint mutató tükrében magára ismert és önismeretét szóval és írással szíveskedett közleni. Kuthy úrnak, ha csak­ugyan tisztának érzi magát, legjobb lett volna hall­gatnia, mert midőn valaki legáltalányosabb , ’s legtá­volabbról ismertető jelre egyszerre följajdúl, ’s a’ megszorulás’ kisverítéke közt mossa magát, a’ nél­kül hogy mások ráismernének, — az mondom, igen közel jár az önárulás’ kijelölő határához. De ha már ír ’s diadalmi kinézéssel lép­ föl ellenem, miért nem fontolja­ meg beszédét, miért nem vigyáz minden szavá­ra. Minek vallja ki nekünk,hogy Orosz’Századunk‘-jába dolgozik , midőn valódi nevét egy hasábon sem láttuk. ’S vájjon megtámadó harczában mi oknál fogva ve­zérli őt épen azon érdek, melly Radnayt is annyira bélyegző ? Figyelem uraim ! — Kuthy úr szóbeli ér­tekezésem után jól tudja mit akarok magánylevelem’ végszavaival; de ő mire sem ügyel , ő ír, nyi­latkozik, — mert hiszen legfőképen egy literatú­rai pártot kíván megismertetni! Ő a’ nagy közönséggel erővel el akarja hitetni, miként én bizo­nyos pártnak, — mellynek vezérei kétségkívül az Athenaeum’ szerkesztőji, — lélekvásárló térítője , haj­­hászó factora, vagy toborzó káplára vagyok. Hisz Radnay is azért irt ellenem , hogy velem rövid pőrét elvégezvén, a’bizonyos párton annál nagyobbat üt­hessen. — Kuthy úr pártismertetésében a’ többi közt nagy vigyázatlanul ezt mondja: ,­ m­e én nem té­pem ’s a’ rothadó lárva (t. i. a’ bizonyos párté) magától kezd leszakadozni/ Tovább ismét: ,A’ halála (t. i. a’ bizonyos párt’ halála) felett kelt kárörömbül sem kell osztályrész/ Hisz Radnay is épen ezen szellemben írt ;s majd ugyan­ezen szavakkal élt. Sőt Radnay kifogyván minden le­­pordul , haragja’tetőpontján épen azt mondja, mit most legújabban Kuthy mond : ,É­n őt—engem t. i.—a’kö­zönség’ megvetésének adom át. — De én még most is engedek , ’s még most sem kiáltok így: Nézzétek uraim: Kuthy az álorczás Radnay! — ’S igy Kuthy és én tettlegesen megvíttunk; azon­ban ö nem akarja fölvenni szemétre v­e­t­e­tt ker­­tyümet, hanem a’nélkül hogy magát meghagyná za­varni , tovább dolgozik a’ hazáért. Hagyján ! írjon ő ezentúl is korra-ható munkákat, ’s maradjak én az, mi vagyok. Nem lehet mindenki Coriolán , hogy a’ haza’ színe előtt sebeivel kérkedhessék. Vackor Imre Megfejtése a’ múlt számbeli jogtalanyoknak. 1. ) Ha megházasodik, mivel nejét nemesítő. 2. ) A’ fiuváfogadásban. 3. ) Mikor a’ polgári halott feloldoztatik. 4. ) Mikor a’ következő házasságban a’ törvénytelen gyermek törvényesíttetik. 5. ) Mikor széksértésért rögtön fizettetik 25 ft. 6. ) Mikor az ügyvéd silentiarius. 7. ) Úgy, ha általányosan valljuk őt ügyvédünknek, mivel ekkor csak egy esztendeig lesz ügyvédünk. 8. ) Az el­végre meghatalmazott. 9. ) ítélet feletti szavazáskor, mert az utolso biro szavaz lör.­­ 10. ) Mikor a’ megfogott bűnös 3 nap alatt bé nem je­lentetik, azért is 3 markát kell fizetni naponként mint a’ behajtott ’s be nem jelentett marháért. 11. ) Mert a’ ki leteszi perét’s nem perel, fizetnie kell. 12. ) Mikor 8 zsellér vétetik egy telkes jobbágy számba. Pokolay ügyvéd. * es trotársam Adorján B. K­. ügyvédre , — mint ki K. úr­ral is baráti viszonyban áll: — várjon szándéklott ter­vem­ okát, módját és czélját nem még a'levél - átadás előtt nyílvanyitani-e neki. De erre nézve még több ta­núm is lehetne. *­ Tisztelettel szólitok­ fel minden lap­szerkesztő urat, kik „Kuthy’ pártismertetését ’s fölhívó kérelmét“ közrebo­csátok , e­ jelen óvást lapjaikban köztem minél előbb szíveskedjenek. V. I.

Next