Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-01-16 / 5. szám

mindnyájunk ingó vagy ingatlan javainkból szabad vá­lasztása szerint szóbeli per’ utján nemcsak a’ tőke ’s kamatpénzre , hanem az okozandó költségekre nézve is magoknak teljes elégséget szerezhessenek. Költ Hidjai pusztán nov. hónap­okán 1840 eszt.ben. ifjabb Bezerédy ist. m.k. mint édesatyámnak nemes Tolna vgye előtt e’ szerződés-tételre különösen vallott meghatal­mazottja ,P. H.) (a’ szerződő jobbágyok’ aláírásai, ’s a’ törvényes bizonyság’ hitelesítése.)“ És épen illy értelmű szerződésben egyezett­ meg m. tolnai Festetics Rudolf gróf is, a’ mint legelői már emlitéra, azon részjószágra nézve, mellyet test­vérbátyjától ra­­tolnai Festetics Ernészt gróftul ugyan t. Bezerédy István táblabiró úr megvett, —de a’tör­tént ellenmondás’következtében vérségi jognál fogva birtokába esett. — Most már csak felsőbb helyre ter­­jesztendők, közli Kapocsy József. Nemzetiségü hisz’ ügye, ’s a’ fiasisla­­vismus’ jelenségei Ágost, hitv. fel­sőbb iskoláinkban. Korunk a’ reflexió’ kora. Mint a’ szülei ’s oktatói gyámság alul felszabadult’s lassan lassan esze’ teljes érettségére kifejlett ember , magát idegen befolyástól menten, gondolkodva ’s cselekvőleg , igyekszik hatá­rozni, úgy a’ nagykorúságra felserdült nemzetek is. Allodalmi életük’ változásai nem erednek többé pusz­tán a’ külső gyakorlati munkásságból hanem belsőbül, eszmék által határozva, hogy azt, mit a’ századok’ lefolyta alatt történetes befolyások’s körülmények ala­pjának, öntudatosan az emberi rendeltetés’ örök esz­ményei szerint javíthassák. — Ezen az emberiségre nézve legnevezetesb korszak , a’ külföld’ műveit nem­zeteire , már 3 század előtt derítk­­ fel , mi hátrama­radtak ellenben csak napjainkban léptünk küszöbére. Annál sürgetősb kötelességünk hiányunkat minél előbb pótolni, mi igen is eszközölhető , mivel a’ mű­velt­­világ’ magas polgárisodása ’s kiterjedt irodalma jelen­korunkban, százszorta több eszközt nyújt a’ művelő­désre, mint azon idők, mellyekben Európa szellemi újraszületését ünepleni kezdé.­­• Milly eszmék moz­­gaták a’ külföldet a’ reformatio óta? mutatja a’ törté­netírás. Vallásiak voltak azok , utóbb politikai termé­szetűek , e’ mellett a’ nemzetek műveltségre , — tu­dományra ’s művészetre—törekedtek;napjainkban végre az anyagi érdekeket hajhászszák. Az ember fáradozás után akar élni, éldem­i és jólétre jutni, mert ez is egyik czélja természetének. — Ezt mi sem vesztjük szemeink elől, lehetőleg iparkodunk a’ gazdagság, ipar’ ’s ke­reskedés’ előmozdításán; de nekünk még más fontosb és sürgetősb ügyeink is vannak: művelődnünk, maa­­gyarosodnunk kell. A’ n­e­m­z­e­t­i­s­é­g’eszméje kivált az , amelly különösen sajátunk , mellyben minden más törekvésünk mint góczban öszpontosul ’s melly épen azért a’ nemzet’ öntudatát legélénkebben hatja­­ át. A’ történetírás hatezer éves tanúsága bizonyítja , hogy minden nemzet csak nemzeti nyelv ’s literatura által juthat teljes műveltségre: így pallérozódtak ki a’ régi görögök’s rómaiak;’s az újabb időben: az olaszok, angolok, francziák és németek. Mi is ennélfogva csak ezen utón fejthetjük ki szellemi ’s anyagi erőnket ’s eszközölhetjük hazánk’ virágzását, hatalma’ öregbü­­lését ’s jövendő dicsőségét. A’ magyarosodás’ ügye azonkívül nálunk az egyesülés’ ügye is. Hazánk nyelvtekintetben egész Bábel, ’s ha a’ dolgot tovább is egyked­vűleg, zsebbe dugott kézzel néznek , ’s ma­gyarosodás által egygyé nem forradnánk: a’ német v. szláv elem elébb v. utóbb elnyelné nemzetiségünket ’s még nevünk is elenyésznék a’ világ’ történetében. Nem­­zetisedésünk’ kérdése tehát, ránk nézve, igazán a’ kifej­lődés vagy enyészet’, élet vagy halál’ kérdése. Nem csuda , hogy minden hazafi kebel érte él és buzog. Minden hatást azonban ellenhatás követ, egy sark (pol.) felserkenti a’ másikat, mert e’ világban minden, ellenkező erők’ viszonhatási által létesül. A’ gyarapo­dó magyar nemzetiség azért felébreszté a’ honunkhoz kapcsolt tartományokban az illyr­is­must, ’s hatá­rin belül a’ tó­t­s­á­g­o­t, mindannyi jelenségit a’ pan­­slavistausnak, mellyel ezentúl hazánknak ’s a’ világnak alkalmasint szint annyi baja lesz, mint hajdan a’ félholddal. Legyen sorsa , mint azé : bukás ; mienk pedig dicsőség! Én itt csak a’ tótokról szólok. — Ezek sehol sem egyesülnek nagyobb tömegben össze , mint az ágost. hitv. egyházban, ’s lakosaik’ szomszédsága a’ morva,cseh ’s lengyelekkel, ’s azokon túl a’ mér­­hetlen orosz birodalommal, összeköttetésbe hozza őket a’ nagy szláv népesség’ óczeánjával.A’ mellett az ágost. hitv. egyház körén belül ’s iskoláira nézve, szaba­don rendelkezhetik a’ gondolat’szabadsága, elve,’s így hazári közt minden szellemi mozgás korlátlanabbal fej­lődik ki ’s nyilatkozik: papjaik’ egy része ennélfogva az egyházi gyűlésekben a’ tótság’ heves szószólója, ’s a’ fensőbb iskolákban a’ növendékek közt tót tár­saságok alakulnak, —ellensulyjai a’ m­a­gyar társaságoknak, ’s a’ t. ’s a’ t. Azonban a’ fi­gyelem már az iskolákra is fordul. Szatócs e’ la­pok’ 92dik számában , a’lőcsei tót társaság’ patvarko­­dásit takará fel, szóval: ez ügy nemcsak a’ társaság­ban , hanem irodalomban is kezd tekintetbe vétetni, minél én alig tudok üdvösségeiket. Hiányunk’ megis­merése első lépés a’javításokra ; ’s ha az életben a’ felhevült vak érzemény ’s ábrándos képzelődés’ rémei dühöngnek , használd az ész’ világát ellenük ; a’ nyil­ván­­­o­s­s­á­g itt legsikeresb fegyver ; kivált ha sza­bad tért nyer, ’s mi protestánsok egyházunk ’s isko­láink’ körében szabadon közölhetjük nézetinket. Ki nem használná azt? Meg is kell jegyeznem, hogy az ez ügy­ben eddig felszólalatottak tudtom szerint mind ágost, hit­vallásunk valónak. Miénk a’ hiány,’s a’ kötelesség — orvoslására ; örök szégyen érné a’ protestantismust , ha más hitfelekezetn­ek volnának kénytelenek bea­vatkozni ! Buzgóságunkban azonban legyünk józanok. Ne feledjük, hogy az egyház a’magyarosodásnak, legalább közvetlen , eszköze nem lehet. Az egyház tiszta val­lási intézet, ’s vallásra oktatni, ’s az isten igéjét hir­detni , csak azon nyelven lehet, mellyet a hívek ér­tenek. Mit azonban papjainktól kívánhatunk , az, hogy a’ törvényeknek hóduljanak ’s a’ népnek adjanak pél­dát, tehát necsak magyarul beszéljenek , hanem magyar szelemmel is bírjanak,különösen pedig nagy befolyásuk­nál fogva a’ tót népességre, ezt világosítsák­ fel, osz­lassák a’ raagyarodásnak ellenálló előítéleteket ’s e’nagy hazafias ügyet tehetségük szerint mozditsák­ elő. Más­kép cselekedve , önmagok ’s az ágost. hitv. testület’ tekintetét a’ haza előtt koczkáztatnák, sőt magokat ’s egyházunkat gyűlöletessé tehetnék. Az egyházi fel­ügyelők’ kötelességében áll tehát mindent elkövetni, hogy a’ választó községek a’ nemzet ’s egyházuk’ ér­dekei iránt felvilágosíttassanak, ’s magyar ajkú és szívű férfiakat emeljenek a’ szónokszékekbe, ’s ez

Next