Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-01-02 / 1. szám

Erdélyi naplómról Midőn fővároshoz , vagy valamelly nevezetes, vagy csak gyakrabban emlegetett, ’s m­ég előttünk isme­retlen helyhez közelítünk , bizonyos kíváncsisága fog el bennünket, megtudni: vájjon megfelel­ő képzelődé­­sünknek’s a’ leírásoknak, ’s milly hatást fog tenni az első megpillantás­t; engem legalább, midőn először Deb­­reczenhez közeledem , noha túl leven a’ collegiumi időn attól, mint tán első ízben oda vándorló tanuló ifjú, vissza nem borzadhattam, —bizonyos neme a’feszül­tebb várakozásnak szállott­ meg; ’s ezt még inkább tapasztalám, midőn Pestre vittek először iskolába , mi­dőn sz. István tornyát megpillantani, ’s a’ t. Illyne­­mű érzelmekkel közeledtem Kolozsvár felé is , ’s kí­váncsiságom’ nevelé az épen elhagyott dobokat itt’ma­gányával ellentétben levő mozgás és élet, — melly a’ kis főváros’ közelében , e’ napokban ’s épen bemen­tünkkor pezsgett; egyik hintó a’másik után haladt mel­­lettünk­ el,az erdélyi urak’ lovas sebesfutók ; egyik kol­dus a’ másik után tartóztata-fel könyörgésivel. Er­délyben tömérdek a’ koldus ; mi rám legalább olly rész hatással volt, hogy e’ miatt gyakran a’vidék’ kiessé­gében sem találtam gyönyört; virító természet, min­den olly szép , olly dicső ; mindenre isten mosolyg , csak az ember, kit észszel áldott meg , és tömege az észszel­ biróknak, nyomorult, ’s a’ többinek alamizs­nája tengeti benne az életet! Ha ez nem társasági szövetkezésünk' hibáiból ered, úgy ti, kik hintókban sebesen haladtok, nyugodtan élvezhetitek szerencséte­ket ; ha igen, — úgy míg e’ hibákon nem segíttek, lassabban hajtassatok, hogy időtök legyen , — mert akaratotoknak kell lenni, — alamizsnát vetni az éhe­zők’ számára!.............Kolozsvárra bemenet, a’kan­tanyázó roppant trágya-rakás és szemét, nem legked­vezőbb fogalmat nyújt a’ városi rendőrség’intézkedé­sei, vagy legalább aesthetikai ízléséről; a’ külváros’ nádfedelű apró házai, ha vissza nem rettentenek is a’ fővárostal, de képzeletünket lentebb hangulatra von­­ták; mi azonban néhány odtávval szökkent, midőn a’ lóvásár­ tért lepve emberrel ’s lóval, az ujonan épült ka­tonai laktanyát,­­ az 1840k i országgyűlés’maradan­dó következményét, a’ belváros’ egy pár utczáját ’s végre Biassini’ fogadóját megpillantok; ’s midőn itt a’ szinte 40 szobát, magyar­ uraktól, lókereskedőktül, oláhherczegtől, bajor érdemjeles küldöttségtől, ’s a’t­ annyira elfoglalva találók, hogy az napon estig, no­ha előre rendeltettünk szállást, a’ fogadós’ cseléd­szobájában kelle magunkat megvonnunk, még többet is képzelek, mint később találtam. — Biassini olasz ember, ő mint viadalmester került Kolozsvárra ,’s mivel az erdélyi mágnásoknak viadalmesterre nagy szükségük van, vagyonra ten szert; első állított városhoz illő fogadót, kávéházat; ő tartja a’gyorskocsizás’intéze­tet Kolozsvártul N. Váradig ; farsangon különbféle czím alatti tánczmulatságival némi élénkséget hoz azon osztály közzé is , mellynek nem egyedüli foglalatos­sága a’ mulatság ; szóval: ügyes ember , ki Kolozs­várott’s Kolozsvárért többet tőn, mint száz magyar korcsmáros’ kollegája, ’s ha hasznát látja, megér­demli. Kolozsvárott néhány napot töltök, a’ várossal né­mileg megismerkedem, sőt megbarátkozom. A’ belvá­ros’ széles utczái, néhány jól­ épült nem magas és nem alacsony házai, a’ boltok’ magyar feliratai, a’keres­kedők’ magyar nevei, olly barátságos hatással valá­­nak rám, hogy, ha néhány lakosával nem­ lettem volna is szerencsés megismerkedni, egyedül ’s idegenen, mint ném­elly ausztriai sőt szász városokban is , nem érzettem volna magam’. — A’ház, hol Hunyadi Má­tyás a­­polgárkirály született, a’ Jósika’ tollára ér­­demített Lábai-h­áz , a’ régi városház , ’s még inkább a’ város’ nagy veszteségére mármár bontás alatt levő várkapuk , érdekét emelik a’helynek , bárha a’ Bánfffy­­palota , a’ Jósika-ház szemnek kecsegtetőbbek. — Ko­lozsvár, valamint egész Erdély, ezer történeti emlé­ket keltenek­ fel a’ hazafi-kebelben, ’s nem lehet e’ helyeket érdektelenül tapodni, ha a’ jelen és jövőtül mindent megtagadnánk is, egyedül arra emlékezve, mi elmúlt, hatásában is örökre................Kolozsvárott hamar ismerkedénk, ’s ezen ismeretségek bevezettek a’ Casinóba is. Az egyesülés’lelke , honunkban, Szé­chenyiben föléledve , elhata e’ kis hazába is . Casinók keletkeztek mindenfelé az országban, milly hatással a’ kitűzött magasb czélra , milly hatással irodalmunkra, a’ közel jövendő ki fogja fejteni. A’ kolozsvári casi­no legnagyobb , ’s minden tekintetben első társai közt e’ hazában; mondják ugyan, hogy ennek állása sem biztos, hogy sok a’ fizetetlen részvény; ez ha igaz volna is, nem újság; e’ casino bő kényelmet nyújt, mind anyagi mind szellemi oldalát tekintve , részvényesinek; erkélye ’s ablakai a’ város’ fő utczájára néznek, ter­mei számosak, tágasok; olvasó-asztalán minden ma­gyar lap , még a’ deák Szion is; néhány német; az an­gol Athenaeum, sok uj könyv találtathatok; van jó munkákból álló kis könyvtára; termei’ falain függnek az erdélyi fejdelmek’ másokt mellképeik; — Széchenyi, Wesselényi, Kendeffy, Washington , Napoleon , Can­ning, Bolivar’ metszett arczképeik; a’ részvényesek használják is részvényüket, — nem mint a’ pesti nem­zeti casinóés kiknek legnagyobb része csak fizeti vagy adós az 50 pengővel , de az intézetbe sok és min­denféle okból csak ritkán, vagy soha sem megyen , — ’s azért itt gyakran lelkes társaságot élvezhetni, ’s még ezen felül asztalánál, ha igen sokan nincsenek, mert szűk az ebédlő-terem, jól is ehetni. Kolozsvár e’ napokban élénk volt, mint Pest, vásár idején; itt is vásár volt, még pedig az évenkint egyszer mindig augustus 7 én tartatni szokott, úgynevezett uri-lová­­sár. —E’ szerencsés irányú intézet’ első inditáji Ken­deffy és Wesselényi valának; de ez is, mint minden intézetünk, a’ szalmatűz-lobbanásban felkapatva ké­sőbb ’s csakhamar lohadni kezde; mindazáltal úgy is mint most áll, meglátogatását bátran ajánlhatom ló­kedvelő uracsinknak, mert a’ mellett hogy olcsóbban ’s talán kevesebb csalatással vehetnek használható lo­vakat, mint itthon Müllertől vagy Strausstól, meg jól is fogják magokat mulathatni. Eredeti jelenet illy ko­lozsvári lóvásár. A’ vásártér tömve emberrel, lovas, teli­vér nemes állatok ugyan nemigen láthatók, de az erdélyi tüzes faj vagy elegyítve angollal szinte szép ; illyenek nagy száma lepé el a’ tért; ágaskodó mének két embernül tartva féken , csinos hátas, ünnepélyes hintóslovak , mint p.o. Bethlen Ferencz gróf’ apára egy testvér hat fekete, tiszta erdélyi faj , ménél francziásan fogva , ’s több szép fogatnak látványa mulatságul szolgált annak is , ki nem akart vásárolni. Az uraságok’ mu­latságára a’ vásártérből tágas kör van kerítve, keleti oldalán fedezett páholyokkal nők’ számára; a’ kör’ közepét gyalog csinos emberek, többnyire erdélyiek ’s mágnások foglalák el, körül lovagok száguldoztak , tár­gyai a’ páholyból néző nők és udvarlóik , — a’ kö­zépen állók , — ’s kívülről bámuló néptömeg’ meg­jegyzéseinek , társalgásinak. — A’ lovagok szöktet­tek, ugratták lovaikat, ’s ez élénk mulatsági tárgyul 'j^pt^ájt a’ nézőknek. B. Wesselényi Farkas, nehéz í'V. w ■ KöWV-£­ r a o A / 3

Next