Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-01-20 / 6. szám
ff. szánt fi 841 Pest, jamiarius’ £Q. ^eiiiieetise^i'mk' iijsje, ’s a’ panszlavismus’ jelenségei ágost. íntv. felsőbb iskoláinkban (Vége. Legnagyobb tanúságát pedig annak, milly szüksége volt iskoláinknak már rég a’ magyarodásra , az ezen iskoláknál (’s eleinte csak itt) keletkezett magyar társaságok adják. A’ derék ifjak érzék Mányikat , de azokon nem segített sem állodalom sem egyház,’s így magoknak kelle magukon segitniök.Ha így elhagyatva , felsőbb vezetés nélkül, ollykor eszményi ábrándozásokra vetemültek,—ki oka? Oké,vagy inkább azok, kiktől magokra hagyattak? Mihelyt a’tudományok magyarul adatnak elő , e’ bajnak azonnal vége fog szakadni. A’ magyar nyelv’s literatura’ professora természetes elnökük leend; a’ növendékek az alsóbb osztályokban megtanulják a’ magyar grammatikát, a’ rhetorikában ’s poesisben a’nyelvbeli előadás’ elméletét ’s a’ prosodiát, ’s erre következendnek a’ prosai ’s versbeli gyakorlatok a’ szavalással. Elnökük pedig azon leend , hogy növendékei, a’ hazafiéi érzemények’ fölébresztése mellett, felvilágosítás által, eszményi ábrándozásikból, kijózanuljanak, az alkotványos monarchia ’s törvényes haladás’ hívei maradjanak , ’s keblükben hazát és bront, nemzetet és törvényes királyát egyesítsék, ’s annál hívebb alattvalókká képeztessenek, minél inkább magyarosodnak. Illy után számolhatunk alkotványos fejdelmünk’ pártolására is, ki nekünk protestánsoknak nemcsak álladalmi, hanem egyszersmind egyházi fejünk. Végre az ágost. hitvalló iskoláknál fenálló tóttársaságokról kell szólanom. De itt helyemet egy nálam tapasztaltabb szemtanú foglalja el, X. Y. Z. úr, ki az itt alább hozzá mellékelt „Nézeteket az ágost. hitv. felsőbb iskolákban uralkodó szláv szellemről“ hozzám utasítani kegyes volt, miket én , mivel a’ dolog egyenesen a’ közvélemény’ itélő széke elé tartozik , közrebocsátani kötelességemnek tartáni. Az adatok igen is erősek és sötét szikekkel festik oktató intézetinket; a’ rajz’ hűsége iránt pedig nincs ok kétkednem, mert köztiszteletű férfitól ered, ki a’ dolog’mibenlétét annál igazabban ismerheti , mivel maga is e’ tót társaságoknak, a’ körülményektől kényszerített, akaratlan, tagja volt. Egy pár igen keserű ’s terhelőbb sorokat mind a’ mellett is bátorkodóm kihagyni, nehogy az ingerültség szükség fölött növekedjék. Az oktatókat, megvallom, lehetetlen mentegetnem ; az ifjakat azonban, méltatást érdemlő érzemény vezeti félre : anyai nyelvük’ szeretete. A’ mellett nem tudom magammal elhitetni, hogy hitsorsosim, Luther’ követőji, kik mindig az ész’szavára hivatkoznak, vakérzeménytöl annyira elkábítva lehessenek , hogy nálok józan felvilágosítás süket fülekre találhatna. Fontolják meg tehát jól, mit tesznek, ’s hova vezet hon elleni separatismusok. Tudják-e mi volt a’felsőscoti gael nyelvnek ’s clán szerkezetnek következése, ’s napjainkban a’ baszki tartományok’szabadalmi’s nyelvbeli különbségnek ? Ikszik-e, hogy szvatopluki háború időnkben nem anyagilag , de csak erkölcsileg is lehetséges volna ? ’S ha hazánk’ külviszonybra pillantanak, nem rettenti-e vissza egy homályos sejtés nemzetünk’ jövendőjéről ? Hazánk ez előtt védfala volt a’ keresztyénségnek a’ törökök ellen; hát ha sorsa újólag: védfala lenni Európának és a’ polgárisodásnak egy másik ellenség ellen? Főfelügyelőnk a’ szót kimondó, őszintén ’s igazán: „szabadság vagy ostor“! Ez itt a’ kérdés. Mi mindnyájan , magyarul , németül, tótul vagy ráczul beszélek , az egy magyar állodalom’ magyar polgárai vagyunk, egy épen úgy mint a’ másik, ’s az egész együttképezi a’ magyar nemzetet. ’S ezen egy s oszthatlan magyar nemzet’ élete , nem mai naptól való, hanem ezeréves; kábaság gondolni, hogy mi azt most újra elkezdhetnék: századok’ lefolyta alatt, ezer csatában egyesülve , vérzettek ’s haltak egymás mellett annak minden nyelvű’s vallásu fiai. De a’ mint ezen Ikon nyelv ’s jog közt különbséget nem tesz, úgy egyforma hűséget ’,s engedelmességet törvényei iránt is követel minden sorsú ’s nyelvű fiaitól. Eszméljenek föl tehát a’ tót társaságok’ tagjai, mert azon tév-ut,mellyre lábok kicsuszamlott végső pontjaiban, sötét tájra vezet, hol a’ haza’ ellenségei’s árulóji ármánykodnak. Az ember nem kő, nem ásvány, nem oktalan állat, hogy elkerülhetlenűl az legyen , mit belőle történetes helyzet ’s körülmények tesznek. Azért van esze és szabad akarata , hogy az ész’ szavára hallgasson , magát önállólag határozza ’s azzá képezze, a’ minek emberi ’s polgári rendeltetése szerint lennie kell. — Ennyit a’tót társaságok’ növendékeinek.— Oktatóiknak mit mondjak? nekik, kik másokat oktatnak, kiknek tehát a’ haza, nemzet ’s egyházunk’ érdekei iránt fel kell világosíttatva lenniük? A’ haza kezeikre bízó ifjú nemzedékét, jövendő reményét, hogy azt emberi ’s polgári hivatásához képest nemzetileg műveljék; akartok-e ezen nemes megbízásnak megfelelni? vagy eszmélve, szántszándékosan , a’ hűtlenség’ nehéz bűnét magatokra vállalni ? — a’ hűtlenségnek , ti ágost. hitv. oktatók, ’s az emberiség ’s haza’ legszentebb ügyében? Ilissorsosrul illyesmit nem hihetek. Azért végűl ki is kell jelentenem , hogy képzeletim ágost. hitv. tót népességünk’jövendőjéről nem épen mogorvák. Meggyőződésem szerint ők nem lesznek utolsók, kik megmagyarosodnak, hanem alkalmasint a’ XVI. szepesi város ’s az erdélyi szászok. Most ugyan ők hatnak vissza , mert tömegük nagyobb ’s kivált mert az újabb törvények’ súlyát jobban érzik. A’ vármegyékben lakván, bár mire szánják magokat , polgári vagy egyházi hivatalra , magyarul tanulniok kell. Azonkívül művelődésükre sem culmináló irodalmuk nincs , sem a’ műveit társaságban divatos társalgási nyelvük. Mindkét czélra eddig főleg a’ latint használák; miután pedig ez az életből (mint virágzó irodalmi nyelv) ’s divatból eltűnt , elkerülhetlenűl a’ magyarra szorulnak. Máskép áll a’ dolog a’ szepesi németekkel’s erdélyi szászokkal. Ezek elkülönzött testületeket képeznek, saját grófok alatt; hivatalbeli nyelvük a’ német , ’s ezen nyelv kimüvelődésökre teljesen kifejlett irodalommal bir műveit társaságban divatos. Ők tehát a’ magyar nyelvre eddig semmi tekintetben nem szorulnak ’s az eddigi törvények által alig érintettek. Kerüljön csak rájok is a’ sor , kétségkívül fel fognak zajongni olly időben , midőn a’ tótok már elcsendesültek. Ki ez iránt kétkedik , utazza be ezen vidékeket, az ember idegen földön hiszi magát. Maga Szepes vmegye úgy tűnik elő , mintha Magyarországhoz sem tartoznék. Gyűlési terme a’ hazában egyetlen, hol még a’ latin nyelv egyetemileg divatozik. Azonban hiszszük, az idők közelednek, mellyekben a’ megmagyarosult ifjú nemzedék, a’ hazai törvények mellett felszólalva , e’ tolakodó idegen vendéget, épen ott fogja legnagyobb szégyen