Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-01-20 / 6. szám

nel megbuktatni, hol az legmakacsabbul szemtelen­­kedett. — ne lássuk most X. Y. Z’. közleményét Szontagh Gusztáv m. akad. tagja. Néretek az ágostai vallástételt kö­vető fötano«lákl»an uralkodó szláv szellemről. A’ „Panslavismus“ czikk’ igazságos írója , egész felekezetünk’ szives méltánylása mellett , lelkesen kezdett tollával, becsületünk’ kivívásához. —Ve­gye szíves küszönetünket , mi becsüljük öt jó ügy melletti éber szemességéért, hogy azon honunk’alkot­­ványos törvényei ellen világosan kikelő , nemzetünket megvető , ’s a’hazában egy másik után epedő Gu­renka sem kerülé—ki figyelmét. Pontig úgy van mind , mit ő azon tüzre kárhoztatandó könyvéül ’s a’ lőcsei tanodá­­rul mond , sőt még több van, mikről értesíteni elfe­lejtett , ’s a’ mi szint­ olly érdekes, mint jónevünk’ gyarapítására szükséges fog ott lenni. —­ E’ szó: tót 's hither­anus olly széles értelmű ’s olly szoros kap­csolatban áll egymással, hogy az Alföld közönségesen bármellyik alatt mindkettőt érti: ritkán szokta az ágost. templomot egyébnek mint tót templomnak ne­vezni, sőt egész hazában is annyira divatba jött , ezen nem mondom egészen alaptalan de sok részben még is helytelen vélekedés , mintha már nekünk , nolle vei­le, bárminek másnak mint magyarnak kellene lennünk. A’ nemzeti gyű­lölség , kivált újabb időkben, annyira kifejlett tanodáinkban ifjaink között, hogy szünteleni vetélkedésnek, vitáknak, nem ritkán csatáknak ad helyet, elvből mit sem tevén, gyönge koruk még szi­lárd jellemet nem fejthet­ ki. Tótjaink érzékileg vesz­­nek mindent, külsejökrül ítélvén a’ tárgyakat, nemzeti nyelvünk’ tanulását is csak az elkerülhető szükségek közé számlálják ; elkeserülve hallgatnak elnökeikre , vezériket vakon követik, elragadtatva beszélnek nem­zetiségükről a­­nélkül, hogy arról legkisebb igaz fo­galmok volna ; elnökeiktől az izgató ’s buzdító szó­kat mohón nyelik mint égből hullott mannát, ideált képzelnek a’ hajdan regényes előkorból, elővarázsol­ják történeteik’ dús mezejéről hónuk’ nagy fijait , rá­­jok dalokat készitnek, azokat elbusúlva dalolják; ’s utá­nozzák azokat, ha nem tettel is, legalább névvel. — Innét van, hogy iskolába járó ifjainknak rendszerint 2—3 nevök szokott lenni a’ rendesen kívül, mellyek’ egyike mindig hanok’ nagy embere , úgy hogy Jagelló, J Vladimir, Kazimir, Jaroszláv, Szvatopluk , Svenfi­­bold ’s az­t,ha feltámadnának, nehéz lenne őket a’ mos­taniak közt föllelni ’s megismerni. Büszkék ők nem­zetükre hisz ők 80 millióból álló 11 néptörzsök’ tagjai *) ’s hatalma most majd félvilágra terjed ; leghatalmasb­br fejedelmük, ki éjszakon ontja határzó parancsit, ’sa’t. De tárgyamra térek. Mi oka, hogy tót ifjaink—’s általjá­ban tót-ajkú ágost. hitvallású egyedeink, olly tó­tok, ’s heves ellenei a’magyarságnak ? — Helyheztetésök is elősegíti már az anyanyelvűk­höz ragaszkodást. Egy tömegben, úgy szólván elkü­­lönözve a’ honnul, a’ Kárpátok rideg ágai közé szo­rítva, Poprád, Sajó, Daran, Vág, Tarcza folyamok’ partjain, Pozsonytul Eperjesig egymásnak élnek. Itt vannak tanodáik; egyfolytában, egymástól nem messze egyenes vonalban váltják­ föl egymást tótok közepeit; ott láthatod Pozsonyt a’ nyitrai­ trencsényi, cseh morva atyafiak közepeit, hozzá tevén még Modort, hol képez­­tetnek fölebbi útjokra; ezt Selmecz követi. Sz. Márton Turócz’ fiait neveli a’ költészeti osztályig , Sz. Miklós Liptóét. Ezekután jőnek a’főtanodák, Kéz­smark , Lő­cse, Eperjes, hova az említettem utolsó két helyről, hozzá tevén Gömört , Borsodot, pezseg a’ sok ifjú. Gömör ’s Borsod 3 nemzeti iskolát tart — de fájda­lom csak a' költészeti osztályig mindenütt; Rozsnyót Gömörben és Miskolczon. Ezek közül is jelenleg az első inkább tót szellemű, mennyiben tiszt. Pelevh rector úr, mindent elkövet, hogy tanitványival a’szlavismusban szégyent ne valljon , ha majd Lőcsére menendnek. Csak Kengyel 's Kramarcsik urak tartják fen izzadva a’ magyar szellemet. Gömör derék ’s lelkes tanítókat üd­­vözöl tiszt. Mátéjuk és Oi­tanyi urakban—de a’ város mostoha ’s aljas helyzete miatt a’ művelődés és korszel­lemnek csak kevés tápot adhatnak. — Miskolcz egyedül felelne­ meg a’ czélnak. Mind a’város ,mind az evang. gyülekezet ’s polgárjai’jólétük, kereskedésük nagy vá­rosi műveltségűk korunkban nélkülözhetlen adatok fia­tal emberinkre nézve ; e’ mellett királyi várossá leen­­déshez nagy reménye , a’ mikor újabb élvezetek vi­rágzás, ipar’s gazdagság fogják nevelni ’s művelni; mind ezek olly szép nézetek a’jövőre , hogy nem tit­kolhatom azon óhajtásom’. Vajha közös géniusz szállná meg a’ protestáns , de leginkább az ágost. hitvallású feleket, hogy egy főtanodát, vagy legalább hasonlót a’ többi nagyokhoz , közös költségen ezen 3 apró ’s gyen­géből alkotnának; mert most bármilly számosan hú­zódnak is oda a’ lelkes Németsig­ur’ kormánya alá fel­sőbb vidékinkről, az iskola’ szegénysége nem enged több tanítót kettőnél !! ... — Nézzük a’ tanítási rendszert ’s a’tanodákat röviden: Tót ifjaink gyermekségüket megyéikben töltik egész a’ szó köles’ (syntaxis) osztályáig, azután mennek né­­mellyek Miskolczra, mások Gömörbe vagy Rozsnyóra, hogy a’szónoklat-osztálybani tudományok mellett némi­leg a’magyarban is előhaladjanak. Legfölebb 2 évi itt mutatásuk után ismét visszamennek, a’honnét jöttek,— a’ Kárpát alá, nagyobb tanodáink itt nem lévén. Itt a’ sok czéltalan , idegen nyelven előadott , tudomány között, eleget tesznek sokan, ha az ismert ’s tanult magyar nyel­vet el nem felejtik; ’s hogy abban ne tökélyesüljenek, gondoskodnak tanítóink, kik az üres órákat a’ cseh lite­­raturának szentelik.—Hogy tanítóinkat általányosan illy szellemüeknek tartom, lássuk, hibázom-é ? Tudjuk hogy tanodáink az ekklésinét, mert az tartja-fön közvetlen minden segítség nélkül, még pedig a’ főtulajdonosa’ város ’s helység , mellynek keblében létezik; ’s a' nem­zetnek csak annyiban van alávetve, mennyiben az oskolákrai fófelvigyázat fels. királyunkat illeti. — Igazgatásuk ’s kormányuk a’ helybeli presbyteriumtól v. conventtől gyakoroltatik, mellynek társa s tagja a’ Tector ’s nevében világi főgondnokok választatnak. Már most kérdem:Vajjon azon convent,melly mesteremberek­ből ’s kereskedőkből is áll nagy részint , nem követ­kezetesen választ-é tanítót köréből, azt kit ösmer, és így tótok között tótot, németek között németet, rit­ *) E'­ezikket Társalkodónkban csak azért is közlésre méltónak véltük, mert abban 1) mind végig férfias hang , minőt a’ tárgy" fontossága megkíván, uralkodik; benne nem találhatni pórias, bunkós-modorú kifejezésekre, aljas gúnyolódásokra, mellyek az ellenfelet bőszítik in­kább, mint jobb irányra visszavezetnék; 2) mert mind azt e'czikkben öszpontosulva látjuk, mikről e" tárgyban számos, hozzánk érkezett levél töredékesen de keve­sebb mérséklettel , tudósít. — A’ hírlap-irók" első legkomolyabb feladata: őrködni a' Haza mellett, s midőn a köztársaságot veszély fenyegeti, azt felfe­­d­ezni s a vétkes irányt, a'törvényesség s józan embe­­redés korláti közt megróni De a" megtámadtatott ellen­tétnek is adassák lapjainkban hely becsületes ön­véde­lemre, így v­ilaglik­ ki majd az igazság ; az olvasó közön­­tudni fogja , mit és mennyit Ingyen: a" netalán eltév­edt lél pedig - föltévén , hogy a józan ész" sza­­ki a hallgat látni fogja , mit mellőzzön s mit kö­vessen. — Jövő Társalkodónkban megjelenik : a’ lőcsei Lyceum' elö­járóinak a főfelügyelői,ez intézett nyilot­taznia a' keblük/,eu fejlőül­ l’anszlavismus' vállja alóli fölment­etetükre (közli gr.Zay Károly); és Hrivacsek Mi­hálynak válasza a" „Panszlavism­us cseh-szláv hősei Lő­csén“ czimü czikkre. — Ennyit most előleges figyel­meztetésül. A­ s­z­e­r­k.

Next