Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-01-20 / 6. szám

33 fiók-társasága Lőcsének ; könyveket is eleinte , sőt most is, annak kapnak; azonban tudjuk, hogy a kis patak szintolly sebesen önti vizét a’ folyamba , mint ez az Oczeánba. Szelleméről, melly mindenben lőcsei, elé°­ legyen egy példát mutatnom felvilágosításul , mellynek" tanúja valók. A’ jogászok által felállított magy. hangász-egyesületbe két tót ifjú is fölvétetett. Történik, hogy épen akkor egy ismeretes dalt „mint a' vadak’ királya mikor szunnyad’s a’t.“ énekelnek; a’ végversnél: „örvendj hazám, nem aludt még ki fé­nyed ; És magyar , áll Buda még benned“ az emlí­tettem 2 ifjú elhallgat ’s midőn az elnök által vitet­nének a­ daliásra, nagy páthoszszal fölkelének ’s elő­adják , mikép ők lélekismeretök ellen nem énekelnek, tótok leven. ,Jól van felel az elnök, de az 1 pengő f. kilépti büntetést megadandják ; ’s képzeljük, a’ két ifjú valóban ki is lépett! Eperjesen a’ magy. társaság ’s magy. ifjak’ igen számos megjelenése ’s túl­nyomóságjok sokáig tilták tettlegi föllépésöket. Azonban a’ közelebb múlt években az ide Pozsonybul ’s Lőcsérül érkezett szláv tagok ’s nagytiszt. Munyay ur’ tüzes pártolása an­nyira vitték azt, hogy néhány év óta 30—évre nőtt számuk ’s mind a’ régi hires lőcsei formára. Innen is kerültek már vakbuzgó propagandisták, ’s csak az 1835k i­s Wlustensky Kalendáru-ra utasítom a’tótul ér­tő olvasókat. Ott találhatni egy undok és silány sa­­tyrát bizonyos Szrenka nevű theol. jelölttül, ki most a­ griffsxvaldi egyetemben leginkább a’ tót nyelv’ ré­giségében búvárkodik , Liptaii czim alatt. Az 1832. országgyűlés’ azon h­atárzatán alapul gúnyverse, melly a’ magy. nyelvet diplomatiai polczra emelé. Felszólí­tás ez a’ liptói tótokhoz; azonban pórilag, minden hason hangú szókat behoz ; p. o. „már nem lesz szabad ezentúl nektek azt mondani : pálinka hanem pályin­­ka , nem fogtok öblökön nézni , hanem ablakon, nem pálinkával fogtok kapni, hanem pálczával ’s a’ t.‘ Ez a’ magyar nemzet’ lealacsonyító carricaturája, azonban a’pórnépnél hathatós, ’s a’ magyar befolyás illyenek által inkább csökken , mint bármi egyéb által. Ez idén, fájdalom, az annyira virágzott ’s nagyreményű magy. társaság, külső befolyás által megszűnt. Selmecz a’ derék Boleman’ kormánya alatt mindeddig szűzen tartá magát a' mindent elnyeléssel fenyegető szlavism­ustól. A’ már rég alapult magy. nyelvmivelő egyesület folyvást gyarapul ’s virágzik. Éljen !­—Most jövök a' tetőpontra,az eddig előszámláltak által értétt gyümölcsre, Szlávia’ fényére — Pozsony­­ra. Legutóbb hagyám ezt, hogy kinek eddig még nem dobogott szive sorsaim­ áttekintésén , befejezé­süknél fájdalmas érzettel teljék­ meg. l­add kesereg­jen minden elnemfogult magyar kebel; talán hamarabb rendelkezendik erről, melly ezen valóban mély és fáj­dalmas vágást meggyógyítsa. Oktalanság volna meg­tiltani a nyelvtanulást, ha jó érdek’s czélszerű tanul­mányává fordittatik az; de a mik itten történnek, azok­nak véget kell szakasztani. — A’ társaság 90,100.120. tagból áll; mind talpraesett ’s iskoláit végzett ’s ott nevelőül maradt papságra törekvők, ’s a’ bölcselkedés és hittan osz­talyiból valók, még pedig egész hazánk­ból a legválogatottabbak, mert ide a’ hittan osztályá­ba minden jobb tanodánkból dandárokban hozódnak a’ szem­esebb tótok. A nevelőket tartó sok privátház, a­ sok s jo tap-intezet s a sok ’s jó öszveg-adó jutal­mak , a totosodás virágzásának olly fényes köre, hogy mind anyagi, mind szellemi kívánataiknak dúsan meg­felelnek. Száz meg száz a’példa, hogy más főbb ta­nodáinkban egészen elvégző a’tót ifjú pályáját csak rigorosumot kellene adnia ,— még egy pár évre el­megyen Pozsonyba, élvezni az elöszámlált jókat. Hla­­vacsek hír legjobb tanitványitól kész megválni ’s őket de küldeni­­ hisz’ ő abban korán sem veszt; itt őszin­te otthonos, ’s az idevalók őt bálványozzák , különben is, míg Lőcsére nem került, itt elnökösködött, ’s érdekében van, hogy Pozsony’jótékony intézetei há­látlan magyarokra ne juthassanak.— Scheverlay ’s a’ szótárárul ’s kalendariumárol elhiresült régi literator Palkovics György az elnökük , több mással. Levele­zésben állnak 1) a Magyarországban létező minden társasággal; 2) minden , morva—cseh honban létező literatúrai intézettel; 3) Pétervárott az orosz litera­­tura’ akadémiájával, honnan könyveket kapnak. Innen van az orosz befolyás olly nagy lábon. — A’ lőcseivel ez egy egészet képez ’s amazt ez leányának tartja. A’ lőcsei úgyszólván előcsarnok, ez a’ terem maga ; amaz az elmélet, ez a gyakorlat; az a’ collegium gymna­sium, hol az akadémiákra készíttetnek; ez az akadémia maga. — Jellemüket elég legyen egy példával kitüntet­nem : 1836 ban a’ társaság mindenestül fölkerekedik ’s egyenesen Devény(Thebenj omladékb­a megy, hol mo­­­­dájok szerint nyugszanak Szvatopluk’ tetemei. Tüzet rakván, malaczot (bocsánat!) rá téve áldoznak hamvai­nak; ekkor a’ tüzet körültánczolják, és siránkozó or­dítással ’s elkeserülve dalolják nemzeti dalukat „Xitra mila Xitra, ty Slovenska Maly“ ’sa’t. Ekkor hálául Plody czímű folyóiratot mint literaturájok’ remekét belevetik, lángjainál ismét dalolnak, ’s neki bőszülten , átkok kö­zött Széchenyi és Wesselényi’képeit égeték­ meg.Szva— topluk’ kibéküléséért áldozatul ! — Ezen kaland ak­kori elnöke most modori professor.­ 1838. két cseh ifju­­mindkettő a’prágai egyetem’ tagja, jeles írók , meglá­togatók magyaroszági tótjainkat, különösen a’ társasá­gokat, Pozsonytól, Modor,­­Selmecz, Besztercze, Lip­­tón által, Lőcsére is eljövének’s a’t. A’ lőcseiek őket az iskolában, midőn minden tanuló tanításra ment, fo­gadták, mint tótok, nem mulatván el az egész tanulósá­got mint tótot’s tótul lelkesen tanulót ajánlani.Az üdvöz­letét megköszönök , egyik közülök a’szószékre hágott ’s hatalmas beszédet monda, mellynek tartalma: Buz­dítás a’tót nemzetiségre. Ő úgy beszélt, mint tótokhoz majd félóráig, mindnyáját annak vélve. Vége lévén az ünnepélynek, Illavacsek úr, ki szinte jelen volt, meg­köszönő a’ jelen voltak’ béketűrését; a’ tanulók’ nem tet része mit sem tudott a­ történtekről, Illavacsek úr pedig magában jót mosolyg a diadalmán.Ezzel azt nyerők,hogy Prágában megdicsérének, mint kik nemzetiségöket fen­­tartani,elővarázsolni buzgón segítjük,’s a’ nyelvet mű­vészileg tanuljuk; hogy Magyarorszában minden, —né­met, magyar, rácz —minden, minden de tótul és tótul ta­nul!—De bevégzem soraimat;a'sokkal elég ennyi többet is ha szükség kivánandná, szívesen közlünk. Azonban nem tehetem­ le toltam’ a’nélkül, hogy hazámhoz ezt mondjam. Ha alkotványos törvényink’ értelme szerint a’ nemzet’ nyelvét egészen honosít­ni akarjuk , mindenek előtt alapos rendszabályokhoz fogjon a’ haza , hogy leg­alább a’szlavismus,mellynek eltöröltetését mi nem akar­juk , veszélyes szellemével idegen földön becsületünket ’s a’ magyar nevet fonák hamis tudósításokkal gúny­­tárgygyá ne tegye. Van a’ hazának joga eltiltani min­dent , mi nemes irányával ellenkezik ’s önállását gátolja. Tanulják a’ tótok nyelvüket, ámde annak palástja alá ne rejtsék honunk’becsületét kockáztató lelkületűket. Hall­hatók a' szilárd Zay grófot, ’s ha nem , olvassák­ meg. — Végszámal a' szelíd lelkű de feddhetlen Széniévé Berla­­szavait választom: „Átok reá,ki magyarnak más nyel­ven mondja magát, ki magyarpénzt költ, ki magyar nevet visel, ki magyar joggal el, 's nem tud magyarul 's meg in­kább , ki szegyénél beszélni.“ — X. Y.Z. Szerkeszti H­el­me ez­t. — Nyomtatja angol gyors-sajtón Trattner­ Károlyi úri utcza 453.

Next