Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-01-23 / 7. szám

ben m­inden becsületes ember teendő vala, ha egyenlő fegyverrel állandók elő élet-ótalmam végett , hogy el­lenségem’ mélyen­ sebző nyilait elhárítsam magamtol, ’s az egyetlenegy, még pedig legdrágább , bajosan de jó lélekkel szerzett kincsemet, az elegültséget ’s becsületet, mellytöl ama’ szeretetlen ’s lélekism­eret­­len bajnok egészen megfosztani akar, eltökélten vé­delmezzem. — , Vájjon mi is bosszanthatá­ fel annyira Sz. urat szá­mosan látogatott iskolai intézetünk ellen , ’s különö­sen ellenem ? mi izgathatá fel, hogy engem olly szen­vedélyesen rágalmazzon ? Én szláv­ nyel­vet tanítok Lőcsén! Ez bün­tettem, mellyböl Sz. úr olly sok ’s valóban nem csekély vétket, — csak kár, hogy min­den logika nélkül, — következtet. Hallja tehát Sz. úr tőlem is a’ dolog’ miben-állását, ’s a’ szerint Ítéljen helyesebben ’s másokat is ítéltessen. 1832 ben, mi­dőn, mint superintendentialis káplán Pozsonyban , kap­tam vala a’ tisztességes meghívást Lőcsére,­ más ok­tatási tárgyak közt, mi aligha kikerülte Sz. úr’ figyel­mét , a' gyakorlati hittan is a’ homiletikai gyakorlások­kal együtt részemre jutott, annál is inkább , minthogy egyszersmind a’ lelkészi hivatal a’ helybeli szláv köz­ségnél rám ruháztatott. Már pedig önkint következik , ho­gy azoknak, kik szláv tanítok s lelkészekül akarák képezni magokat, azon nyelvvel, mellyen idővel ok­tatni, építeni, vigasztalni,az isten’ igéjét, erkölcsiségét hirdetni fogják, megismerkedniük kelle. Ez annál szük­séges!) vala , mivel azok, kik a’ bölcselkedési ’s hit­tan­ tanulmányok’ gyakorlása végett jövének hozzánk, előbbi éveiket majd kivétel nélkül valamelly magyar gymnasiumban a’ magyar nyelv’ kedvéért töltötték vala, hol is nem találtak alkalmat a’ nekik idővel szükséges tót nyelv’megtanulására. E’ végre a’ szláv­ nyelvben­ gyakorlásokra, csak egyegy óra vala szánva heten­ként, melly órában a’ tanulóknak szabadon választott tárgyak feletti dolgozataik nagyobb részint csak sty­­listikai tekintetben vizsgáltattak és javíttattak meg. A’ dolgozatok’ hiányos volta mellett érték nem sokára ma­guk a’ tanulók a’ szláv grammatika’ pontos­ ismere­­tének szükségét: a’ nyelvtan tehát érettebb tanuló ál­tal adatok elő külön órában a’járatlanabbak’ számára. Itt pedig — hogy Sz. úr’ vádjának alaptalansága anni.s világosabban kitűnjék—meg kell jegyeznem, hogy ezen tót nyelvbeni gyakorlásokra senki sem kényszerítte­­ték, mivel senkiről sem lehete meghatározni, hogy tót tanító vagy lelkész akar ő lenni? Hogy a’ szláv lite­­ratura’ tanulóinak száma 12röl egész 69re növekedett, azon nem igen fog bámulni Sz. úr, ha meggondolja, hogy az oskolai ifjúság’ száma, különösen a’ primanu­­soké, 1832ik év óta 36ról egész 120ra gyarapult , ’s így tehát ugyanazon arányban a’ magyar ’s német litera­­tura-tanulók is megszaporodtak, ’s hogy a’feljebb em­lített számban, mint tudni fogja Sz­­lír, az ifjabb tanu­lók is értetnek, kik csupán a’ szláv grammatikát ta­­nulák. Midőn pedig említi, hogy azok közül, kik a’ szláv literaturát szokták gyakorlani, senki sem veve részt a magyar literatúrai gyakorlásokban, e’ pont­ban Sz. urat vagy valamelly tudatlan ember, vagy va­lamelly elfajult, méltatlan ’s e’ szerint hálátlan tanu­lónk, ki talán nem szívelhető a’jók iránti hajlandóságo­mat , ellenben a henyek iránti szigorúságomat minden nem­zetbeli különbség nélkül, gonoszul szedte rá. Mert a magy­ar literatura tanitója tanúbizonyságot adhat Sz. urnak , hogy b.'ra’ magyar nyelv lyceumunkban a’ közönséges tanulmányok közé tartozik, mellyektöl el­vonni magát senkinek sem szabad, még is évenkint több szláv ifjú a’különös magyar stylusbeli gyakorla­tokban is , részt vevőn egyszersmind a’ szláv gyakorla­tokban , dicséretesen tünteté ki magát. Miben áll tehát azon nagy bűn , mellyröl engem Sz. úr olly dühösen vá­dol? Hát olly uj ’s hallatlan dolog-é előtte, hogy én Lő­csén, hova többnyire szláv tanulók sereglenek össze, hol egy ág. v. tót község találkozik, hetenkint egyegy óráig a’ szláv nyelvben gyakorlom azokat, kik önként járulnak oda, mivel, mint jövendő tanítók ’s lelkészek, mattok érzik annak szükségét? Vájjon nem tanittatik e a’szláv nyelv majd minden felsőbb rangú ág. vall. iskolában? Nem létezik e a’ pozsonyi lyceumnál a’ szláv nyelv­nek egy rendes professora , ’s nem fog e ezen nyelv­­ismeret mindaddig szükséges maradni, míg édes ho­nunknak lakosai között több millió tótul beszélend ? Szabad e azt iskoláinkban egészen elhanyagolni , míg olly sok ágost. vallásu község azon anyanyelvü­kön viendik végbe az isteni tiszteletet? — Miért czi­­vódik velem Sz. úr, ha én csak azt teszem, mit tenni hivatalom szerint köteles vagyok, mit azonban mások is tesznek, kik megfelelni akarnak olly szükségnek, mellyet eltávoztatni Sz. úr nem képes? — Eddig még egy nyelv’ tanulása sem volt tiltva törvények által, és Sz. úr maga is megismeri, hogy néha a’ tudósnak a’ hottentottak’ nyelvét érteni is hasznos lehet, ’s még sem akarná megengedni, hogy a’ jövendő taní­tók ’s lelkészek a’ tót nyelvvel, melly leendő hiva­talukhoz szükséges, barátkozzanak­ meg ? túlságos buzgókodásában az emberiség- és felvilágosodásért, azt kívánja­­, hogy annyi község ügyes tanítók, al­kalmas oktatás és vigasztalás nélkül maradjon ? Miért merészkedik engem olly büntetésre méltónak nyilat­koztatni? Oskolai intézetünk a legfőbb előjáróji , meg­tisztelvén bennünket a’ nyilványos vizsgálatok’ alkal­makor becses jelenlétükkel , teljes elégü­ltségöket nyil­­ványíták ’s nem találtak semmi kárhozatost, a’szláv literaturábóli classificatio pedig még a’ főmért. kir. Helytartó-tanácshoz is felküldeték, ’s még is a’ nem­illető bíró, Sz. úr, olly iszonyú zajt üt a’ csehszláv­­nyelv-tanulás fölött, melly nyelv—a’ mit Sz. úr nem látszik tudni — bibliai nyelvök az ág. v. szláv közsé­geknek. Én senkit sem akadályoztatok a’ magyar nyelv-tanulásban , sőt nem is mulasztám el alkalmi­lag,—leginkább az év’ első szláv­ gyakorlási óráiban— minden ifjút a’ magyar nyelv’ megtanulásának szük­ségére figyelmeztetni ’s anyai nyelve’ tanulása által a’ magyar nyelv’ alapos­ ismeretére ösztönözni. Én egy nyelvnek sem vagyok ellensége, mivel magam is — a’ mint Sz. úr is érinti — több nyelvet tanítok. Azt tartom, hogy az ember soha nem sajnálhatja , ha va­lami derekast, avagy több nyelvet is tanult ifjúsá­gában ; ellenben gyakran megbánhatja, ha nem hasz­nálta az alkalmat valamelly nyelv’ megtanulására. Azért is már most gondoskodom , hogy kis gyermekeim a’ magyar cselédség által a’ magyar nyelv’ hangjaihoz jó eleve szoktassanak. Mind a’ mellett engem a’ ma­gyar nyelv’ ellenségének nézni nem átall Sz. úr, ho­lott senki nem hallotta , hogy én valaha akárm­elly nyelvről ’s legkevésbbé diplomatikai nyelvünkről megvetőleg nyilatkoztam volna , mint Sz. úr cselekvő , midőn a’ szláv nyelvvel olly gúnyolólag bánik , ’s még a’ classikai nyelveket sem kíméli meg , m­ellyek’ ta­nulásának a’ legműveltebb nemzetek köszönik m­űvelt­­ségjöket, ’s mellyeket lelkes hazánkfiai bizonyára sokkal jobban tudnak becsülni, hogy sem Sz. úrral örök elnémulásukat és örök számkivetéseket kíván­hatnak. "

Next