Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-01-23 / 7. szám
ben minden becsületes ember teendő vala, ha egyenlő fegyverrel állandók elő élet-ótalmam végett , hogy ellenségem’ mélyen sebző nyilait elhárítsam magamtol, ’s az egyetlenegy, még pedig legdrágább , bajosan de jó lélekkel szerzett kincsemet, az elegültséget ’s becsületet, mellytöl ama’ szeretetlen ’s lélekismeretlen bajnok egészen megfosztani akar, eltökélten védelmezzem. — , Vájjon mi is bosszanthatá fel annyira Sz. urat számosan látogatott iskolai intézetünk ellen , ’s különösen ellenem ? mi izgathatá fel, hogy engem olly szenvedélyesen rágalmazzon ? Én szláv nyelvet tanítok Lőcsén! Ez büntettem, mellyböl Sz. úr olly sok ’s valóban nem csekély vétket, — csak kár, hogy minden logika nélkül, — következtet. Hallja tehát Sz. úr tőlem is a’ dolog’ miben-állását, ’s a’ szerint Ítéljen helyesebben ’s másokat is ítéltessen. 1832 ben, midőn, mint superintendentialis káplán Pozsonyban , kaptam vala a’ tisztességes meghívást Lőcsére, más oktatási tárgyak közt, mi aligha kikerülte Sz. úr’ figyelmét , a' gyakorlati hittan is a’ homiletikai gyakorlásokkal együtt részemre jutott, annál is inkább , minthogy egyszersmind a’ lelkészi hivatal a’ helybeli szláv községnél rám ruháztatott. Már pedig önkint következik , hogy azoknak, kik szláv tanítok s lelkészekül akarák képezni magokat, azon nyelvvel, mellyen idővel oktatni, építeni, vigasztalni,az isten’ igéjét, erkölcsiségét hirdetni fogják, megismerkedniük kelle. Ez annál szükséges!) vala , mivel azok, kik a’ bölcselkedési ’s hittan tanulmányok’ gyakorlása végett jövének hozzánk, előbbi éveiket majd kivétel nélkül valamelly magyar gymnasiumban a’ magyar nyelv’ kedvéért töltötték vala, hol is nem találtak alkalmat a’ nekik idővel szükséges tót nyelv’megtanulására. E’ végre a’ szláv nyelvben gyakorlásokra, csak egyegy óra vala szánva hetenként, melly órában a’ tanulóknak szabadon választott tárgyak feletti dolgozataik nagyobb részint csak stylistikai tekintetben vizsgáltattak és javíttattak meg. A’ dolgozatok’ hiányos volta mellett érték nem sokára maguk a’ tanulók a’ szláv grammatika’ pontos ismeretének szükségét: a’ nyelvtan tehát érettebb tanuló által adatok elő külön órában a’járatlanabbak’ számára. Itt pedig — hogy Sz. úr’ vádjának alaptalansága anni.s világosabban kitűnjék—meg kell jegyeznem, hogy ezen tót nyelvbeni gyakorlásokra senki sem kényszerítteték, mivel senkiről sem lehete meghatározni, hogy tót tanító vagy lelkész akar ő lenni? Hogy a’ szláv literatura’ tanulóinak száma 12röl egész 69re növekedett, azon nem igen fog bámulni Sz. úr, ha meggondolja, hogy az oskolai ifjúság’ száma, különösen a’ primanusoké, 1832ik év óta 36ról egész 120ra gyarapult , ’s így tehát ugyanazon arányban a’ magyar ’s német literatura-tanulók is megszaporodtak, ’s hogy a’feljebb említett számban, mint tudni fogja Szlír, az ifjabb tanulók is értetnek, kik csupán a’ szláv grammatikát tanulák. Midőn pedig említi, hogy azok közül, kik a’ szláv literaturát szokták gyakorlani, senki sem veve részt a magyar literatúrai gyakorlásokban, e’ pontban Sz. urat vagy valamelly tudatlan ember, vagy valamelly elfajult, méltatlan ’s e’ szerint hálátlan tanulónk, ki talán nem szívelhető a’jók iránti hajlandóságomat , ellenben a henyek iránti szigorúságomat minden nemzetbeli különbség nélkül, gonoszul szedte rá. Mert a magyar literatura tanitója tanúbizonyságot adhat Sz. urnak , hogy b.'ra’ magyar nyelv lyceumunkban a’ közönséges tanulmányok közé tartozik, mellyektöl elvonni magát senkinek sem szabad, még is évenkint több szláv ifjú a’különös magyar stylusbeli gyakorlatokban is , részt vevőn egyszersmind a’ szláv gyakorlatokban , dicséretesen tünteté ki magát. Miben áll tehát azon nagy bűn , mellyröl engem Sz. úr olly dühösen vádol? Hát olly uj ’s hallatlan dolog-é előtte, hogy én Lőcsén, hova többnyire szláv tanulók sereglenek össze, hol egy ág. v. tót község találkozik, hetenkint egyegy óráig a’ szláv nyelvben gyakorlom azokat, kik önként járulnak oda, mivel, mint jövendő tanítók ’s lelkészek, mattok érzik annak szükségét? Vájjon nem tanittatik e a’szláv nyelv majd minden felsőbb rangú ág. vall. iskolában? Nem létezik e a’ pozsonyi lyceumnál a’ szláv nyelvnek egy rendes professora , ’s nem fog e ezen nyelvismeret mindaddig szükséges maradni, míg édes honunknak lakosai között több millió tótul beszélend ? Szabad e azt iskoláinkban egészen elhanyagolni , míg olly sok ágost. vallásu község azon anyanyelvükön viendik végbe az isteni tiszteletet? — Miért czivódik velem Sz. úr, ha én csak azt teszem, mit tenni hivatalom szerint köteles vagyok, mit azonban mások is tesznek, kik megfelelni akarnak olly szükségnek, mellyet eltávoztatni Sz. úr nem képes? — Eddig még egy nyelv’ tanulása sem volt tiltva törvények által, és Sz. úr maga is megismeri, hogy néha a’ tudósnak a’ hottentottak’ nyelvét érteni is hasznos lehet, ’s még sem akarná megengedni, hogy a’ jövendő tanítók ’s lelkészek a’ tót nyelvvel, melly leendő hivatalukhoz szükséges, barátkozzanak meg ? túlságos buzgókodásában az emberiség- és felvilágosodásért, azt kívánja, hogy annyi község ügyes tanítók, alkalmas oktatás és vigasztalás nélkül maradjon ? Miért merészkedik engem olly büntetésre méltónak nyilatkoztatni? Oskolai intézetünk a legfőbb előjáróji , megtisztelvén bennünket a’ nyilványos vizsgálatok’ alkalmakor becses jelenlétükkel , teljes elégültségöket nyilványíták ’s nem találtak semmi kárhozatost, a’szláv literaturábóli classificatio pedig még a’ főmért. kir. Helytartó-tanácshoz is felküldeték, ’s még is a’ nemillető bíró, Sz. úr, olly iszonyú zajt üt a’ csehszlávnyelv-tanulás fölött, melly nyelv—a’ mit Sz. úr nem látszik tudni — bibliai nyelvök az ág. v. szláv községeknek. Én senkit sem akadályoztatok a’ magyar nyelv-tanulásban , sőt nem is mulasztám el alkalmilag,—leginkább az év’ első szláv gyakorlási óráiban— minden ifjút a’ magyar nyelv’ megtanulásának szükségére figyelmeztetni ’s anyai nyelve’ tanulása által a’ magyar nyelv’ alapos ismeretére ösztönözni. Én egy nyelvnek sem vagyok ellensége, mivel magam is — a’ mint Sz. úr is érinti — több nyelvet tanítok. Azt tartom, hogy az ember soha nem sajnálhatja , ha valami derekast, avagy több nyelvet is tanult ifjúságában ; ellenben gyakran megbánhatja, ha nem használta az alkalmat valamelly nyelv’ megtanulására. Azért is már most gondoskodom , hogy kis gyermekeim a’ magyar cselédség által a’ magyar nyelv’ hangjaihoz jó eleve szoktassanak. Mind a’ mellett engem a’ magyar nyelv’ ellenségének nézni nem átall Sz. úr, holott senki nem hallotta , hogy én valaha akármelly nyelvről ’s legkevésbbé diplomatikai nyelvünkről megvetőleg nyilatkoztam volna , mint Sz. úr cselekvő , midőn a’ szláv nyelvvel olly gúnyolólag bánik , ’s még a’ classikai nyelveket sem kíméli meg , mellyek’ tanulásának a’ legműveltebb nemzetek köszönik műveltségjöket, ’s mellyeket lelkes hazánkfiai bizonyára sokkal jobban tudnak becsülni, hogy sem Sz. úrral örök elnémulásukat és örök számkivetéseket kívánhatnak. "