Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-01-23 / 7. szám

Ezen gonosz megtámadásra Sz. úr a’ „Gu­renka“ czímű­ könyvecske által indíttatott, miért is szüksé­gesnek tartom pontosan előadni, mikép keletkezett ’s jött­ ki légyen a’ könyvecske, hogy ismét megmutas­sam Sz. úrnak, mikép túlzó ’s azért is méltánytalan gyanúskodása , midőn engem mindenért, mit csak talál benne , számadásra akar vonni. Tudva van , hogy a’ buzgalommal folytatott nyelvbeli gyakorlatoknál más ösztönökön kivül, azon szokás is divatozik, miszerin a’ nagyobb szorgalommal készített dolgozatok az arra szánt emlékkönyvbe magok a’tanulók által iratnak be; így történt Lőcsén a’ magyar, német’s latin litera­túrai gyakorlatoknál ; így történt a’ szláv literatúrai intézetben is. Ezen emlékkönyvek szokás szerint elő­­mutattattak a’ nyilványos vizsgálatoknál tisztelt párt­fogóinknak’s bírálóinknak , tetszés szerinti betekintés végett. Mindenek előtt pedig világos , hogy e’féle em­lékkönyvekben találtatnak dolgozatok , mellyeket szer­zőik’ különbfélesége szerint majd sikerültebbeknek , majd kevésbbé sikerűlteknek kell mondani. Ez vala sorsa a’ szláv emlékkönyvnek is. Magában foglalt az dolgozatokat, mellyek többnyire csak a’ nyelvbeli elő­adásra, ’s kevésbbé az eszmékre nézve biráltatának’s javíttatának­ meg ; mert a’ nyelvbeli gyakorlatoknak ez czélja. Ila valami botránykoztató találtaték bennük , az ugyan nem maradt dorgálás nélkül , de általányos átdolgozást , ámbár javasoltatnék is az, nem mindig lehete végbe vinni; ’s ez haszontalannak is látszék lenni, mivel eleinte senki sem gondolá, hogy ezen munkák ki fognának nyomatni. Midőn tehát utóbbi évek­ben a’ tanulók’ száma — a’ mint már feljebb megje­gyezve volt — tetemesül megszaporodnék , serkentet­vén a’ pozsonyiak’ példája által, kik szinte ,,Prody“ czímű könyvecskéjüket bocsáták közre,—­azon ártatlan gondolatra vetemedtek, hogy munkáiknak gyűjtemé­nyét adandják ki, ’s a’ rem­éllt nyereségből több ol­vasó könyvet szerzendenek magoknak. Engem szó­­lítottak­ fel , hogy a’ könyv’ kiadatását eszközöljem. De én ellenzém azt, jól tudván, hogy olly könyvet a’ közönségnek nagy része nem igen jól fogadand. Ők azonban szándékukkal felhagyni nem akartak , mint­hogy pedig én méltán mentegettem magam’, nem gon­dolván sokféle foglalkozással mellett nyerhetni annyi időt , hogy minden egyes darabot megvizsgálhassak , ’s a’ hol szükséges , át is dolgozhassak; egyik tanuló, ki oskolánkat elhagyni akará , haza vitte magával az emlékkönyvet, kiválasztá belőle a’ szünnapok alatt a’ darabokat, fölvett ollyanokat is , mellyek nem talál­koztak akkor az emlékkönyvben, ellátta a’ gyűjte­ményt előszóval, ’s így előkészítvén mindeneket , el­­küldötte a’ kéziratot Lőcsén maradt barátihoz , kik azt minden hozzájárulásom nélkül a’ kir. censori hivatal­nak terjesztek elő , és a’ nyomtatás és javításról is gondoskodtak. Innen láthatja Sz. úr, hogy én olly könyvrül, mellyet nem írtam , nem rendeztem , nem censuráltam , épen olly kevéssé tartozom számolni , mint ő maga. Hogy ha fordulnak­ elő kitételek , mely­­lyek kiszakasztatván az összeköttetésbül, valóban bo­tránykoztatok , én azokat annak idejében rosszalmi nem mulasztan­—el. Én minden ellenkezést szigorúan meg­dorgáltam , ’s már azért, mivel a’ keresztyén erkölcs­tudomány’ főelvével, a’ felebaráti szeretettel , ütköz­nek össze , a’ keresztyénhez ’s jövendő tanítóhoz illetleneknek ’s kárhozatosoknak nyilatkoztattam. To­vábbá olly eszmékről,mellyek hivatalom’körén kivül fek­szenek , én soha sem szólottam , ’s kívánom , hogy Sz­­ír is e’féle eszméket meggondoló, ’s a’ hon’ igaz ja­váról jobban gondoskodó férfiakra bízzon. E’ szót „Panszlavismus“, melly nagyító­ üvegen nézni szerető Sz. úr előtt gyanúsnak látszik , melly azonban másutt is fellelhető ’s nyelvbeli rokonságot jelent , én soha sem ejtém­ ki ajkimon, csupán most, midőn értekezése okot szolgáltatott rá. Ő bizonyosan nem tudja, kiknek tartsa a’ Gu­renkában foglalt dolgozatok’ szerzőjit. Majd iskolás gyermekekkel hasonlítja őket össze, kik­nek előmondogatni kell, mit írjanak, kik semmi gon­dolatra nem képesek , kik hónukért semmi kivánatot nem táplálnak keblükben , ámbár azok 18 — 25 éves ifjak, kik nem igen fogják köszönni e­ gőgös véleményt magok felöl; majd ismét eszmékre akad munkáikban, mellyek neki szörnyüknek lenni látszanak. Annyira meg­­vakítá­tt korlátlan buzgalma , hogy hihetőleg az imád­­ságoskönyvet is gyanúsnak tekinti , mihelyt az előtte gyűlöletes nyelven van írva. Ha Gu­renkában megve­tés fölötti panaszokra talált Sz. úr, azokat leginkább olly buzgalomnak tulajdonítsa, miilyen őt is lelkesítő akkor , midőn rágalmazó értekezése’ számára fárad­sággal kérésé a’ mottót , mellyben ő azon nyelvet , mellyen több millió, magyarországi lakos beszél, ’s mellyet valószínűleg ő maga is, mint olly gyakran tör­ténni szokott, kedvenczmulatozásiban ’s legjobb sze­szélyében használ; azon nyelvet, mellyen sok millió keresztyénnek hirdettetik az isten’ igéje ’s szolgál­­tatnak­ ki a’ szentségek, a’baglyok’ huhogásával ösz­­szehasonlítni merészkedik. Ezen elménczkedését meg­tartható magának, ’s a’ gúnyolódó elmésség’ hiányát bizonyára egyike sem vette volna észre a’ nemes szívű honfiaknak kik ismerik az emberi jogokat’s a’ keresz­tyén kötelességeket, ’s azok szerint ítélnek honfitár­saik felett, bármilly nyelvet beszéljenek ezek. Csu­pán olly emberbarát, mint Sz. úr , nézhetett altéte­leket igazságnak , ’s támadhatott­ meg minden tekintet nélkül mindent, ’s bánthatta­ meg becsületét egy nyil­ványos tanítónak ’s egy iskolai testületnek , melly kö­telességeit ismeri’s teljesíti. Egyedül ő találhatta pél­dámat félrevetendőnek ’s utánzásra nem méltónak ! Valóban ez nem csekélység olly emberre nézve, ki te­kintetről ’s becsületről valamit tart ! Én azonban az­zal vigasztalom magam’, hogy — rágalmai’ daczára — még sokan lesznek , kik rólam ’s cselekvésemről máskép vélekesznek. ’S ennek én ez évben is világos jeleit nyerém. Mert (minden dicsekvés nélkül legyen mondva, a’mire ellenem kényszerít) az év’ lefolyta alatt két­féle becsületteljes meghívás érkezett hozzám , ’s meg nemrég, éljen akkor, a’midőn Sz. úr becstelenítő ér­tekezését koholó, igen tisztes bizonyítvány örvendezte­­tett­ meg a’ lőcsei nemes gyülekezet’ részérül. Milly ellenmondás ! De jól tudom én , kinek becsüljem sza­vát’s vélekedését nagyobbra! (?) Megvigasztal tö­kéletesen a’ mottómban megjegyzett apostoli mondat , mellyet hogy Sz. úr is szivére vegyen, ajánlom. Le­­lekistaéretem fölment engem’ minden gyanúsítástól, mellyre Sz. urat irigysége, gyülölsége és rágalom­kórsága indító. Én igazoltnak tartom magam. Bár Sz. úr is igazolhassa magát lélekösmerete’s a’józanul gon­dolkozó honfiak előtt az iránt, hogy az egyetértés’jó művét, mellyet mások vigyázva ’s kimélve fölépíteni törekszenek , felbujtásai által lerontja , hogy szeretet­len ’s kíméletlen megtámadásai által a’ viszálkodás’ magvát hintegeti; hogy embertelen rágalmai által súr­lódásokat’s ellenkedéseket okoz , mellyek különben ujra lesznek vala érezhetők. Fogja e neki a’ gonoszság’ ezen művét bármelly emberséges, felvilágosult és keresz­tyén módon gondolkozó honfi megköszönni ? ’S miként

Next