Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-01-30 / 9. szám

baját , közös ápoltatás és gyökeres orvoslásért es­­deklenek. Innen foly azon egykedvűség , hazájoknak bármelly szerencsés előhaladása vagy javítása iránt , ha csak illy esemény legott önhasznukat nem bővíti, vagy fukar zsebüket közvetlen nem dagasztja. Mind­erre méltán alkalmazhatni a’ lyres romai bölcs szónok’ fel­idézett jelmondatát: „Non magis vituperandus etc.“ i­ll.’ közös volna polgári társaságunk’ mindannyi tagjában azon lelkes és méltányos óhajtás : polgári szövetkezésünk’ jótékony hatását mindenre egyiránt kiterjeszteni; közös azon buzgó törekvés: „Egyesí­teni a’ közérdeket az által , hogy jogot’s hazát adunk azoknak, kiktől azt a’smult-kor megtagadó,’s ekép egy családba egyesítve a’ polgári társaságot, módot ’s al­kalmat szolgáltatni, hogy minden egyes tagja e’ nagy­családnak, erejét, mellyet magában érez , boldogsá­gának ’s jólétének előmozdítására akadály nélkül használhassa“­­); általányos azon férfias ösztön: szen­dergő ’s a’ nagyság’ csiráját magában rejtő erőnk’ tel­jes kifejtése által nyoraos politikai helyzetet alapítani ’s ennek kedvező eredményeit élvezendeni , ’s igy túl­­emelkedettnek hihetnénk mindenkit azon félszeg’s ön­ző-gyarlóságon, mellynélfogva elég kislelkű és gyá­­va a’ közjót, mellynek jótékony malasztját honfitár­­sival együtt megosztaná , önjavának, többi társai’ zsar­nok melleztével alávetni; akkor bizton mondhatom : fölösleg volna minden olly kötelességet kifejező tör­vény’ alkotása, melly a’ közjót önjava elibe tétetni szigorún parancsolja; fölösleg bárkinek illy ösztönre buzdító értekezése, ’s igy hasztalan volt volna: a’ községeknek úrbéri tartozásaik örök h árom­ megváltha­­tását megengedő törvénynyel ki nem elégített ér­tekező úr kötelező törvényi javaslata. — De a’min­­dennapi szomorú tapasztalás és gyarló emberi természe­tünk nyíltan ’s fennen ellenkezőt hirdetve , sem az idézett értekező úr’kötelező­ törvényi javaslatát, sem e’ csekély észrevételi­­et fölöslegeseknek ’s haszta­lanoknak nem tarthatom. — A’ „törvénytudományi Füzér’“ szerzője, az 1840ki Társaik.’ 99­. számában így nyilatkozik: „Alig „hogy megvan az uj törvény,melly községeknek megen­gedi úrbéri tartozásaik’ örök árom­ megválthatását , „már némellyek azt kezdik állítani, hogy a’ czél­el­­t­érésre csupán megengedő törvény nem elegen­­­dő , hanem kötelező törvény kell, melly szerint „a’földesúr tartozzék a’ megváltást elfogadni, egy „megyei küldöttség által meghatároztatandó becsü­ár „szerint , különben mondják igen ritka esetben fog a’ „két fél megegyezni.“ Ezután négy véd­ okkal küzdi meg a’ k­ö­t­e­l­e­z­ő­­ törvény’ lehetőségét, melyek­hez ezen őszinte kifejezést csatolja: „Mindezek egyéb­iránt, mint minden el nem fogott olvasó látni fogja , „nem a’ czél ellen intézvék , mert értekező is tel­­­jes szivéből óhajtja, hogy mennél több község, sőt „egyes földmivelő is váltsák meg magokat, hanem „csak az eszköz, azaz: a’némellyektől javaslott kény­szerítő törvény ellen.“ — A’ lelkes értekező úr is kezet fog tehát a’ Magyarhon’ több lelkes férfiaival , kik legkevésbbé sem kábítva képzelt önérdekektől, e’ czél’ kellő kivívására buzgón törekesznek. De jól­lehet magasztalnom kell e’ nagylelkű törekvését, sa­ját csekély ’s őszinte nézetim szerint még is kény­telen vagyok azt nyilványitani, hogy e négy védokai­­val küzdve a’ kényszerítő törvény ellenében, megrendítette a’ czél’ lehető tökéletes kivihatását, ’s megcsonkította értekezésének azon óhajtott foga­­natát ’s kívánt önjutalmát, mellyet élvezendene ,“ha­csak egy hazai községet is bátorított maga­ megvál­tására , m­ellytől talán különben, sok nehézségtük­ fél­tében viszszarettent volna.“ Ugyan­is megrendítő a’ czel’ lehető tökéletes kivivatását, mert még csak esz­ményileg sem vagyok képes felfogni azon időpont’ elkövetkeztét, midőn majd mindannyi földbirtokos meg­hatva az emberiség ’s jogszerűség’ tiszta eszméitől méltányolni fogná földmüvelőji’ igényes esedezéseiket. Ezen emberiség ’s jogszerűség’ eszméit, földmüve­lőji’ esedezésiket tettleg méltánylani tudó , kortársinak példakép méltán ajánlható, ’s nemcsak kegyességé­nek jelenleg örvendő , — de az egész számos földmű­velői osztálytól bizonyára soha nem felejtendő és eléggé soha nem dicsérhetendő Bezerédi Bezerédy Istv. táblabíró úr földművelőivel, minden néven nevezendő úri tartozásokra nézve teljes megváltást tárgyazó első örökös szerződésben­) tisztán kifejti , midőn ezen említett jótékony szerződésében nagylelkű­leg elismer­ve számos iparkodó földművelő családnak jobb ’s ked­vezőbb sorsra érdemességét , igy nyilatkozik: Bi­zonyságát akarván adni annak: mennyire szivemen hordozom jobbágyim’ előmenetelüket, gyarapodásu­kat ’s számos földművelő családnak jobb ’s feljebb­való sorsra ’s karba emeltetését.“ De igen is képze­lem azon időpontok’ gyakoriságát, midőn természe­tünkbe oltott ’s mindenkiben közös önállási vágy , ’s értekező úr által is neki bátorított községeket ’s egyes földmivelőket, kik áttörve a’ feltett nehézsége­ken ’s eljutva földbirtokosuk’óhajtott színéig vissza­rettenti hatalmas hangjának e’szózata: ‘Nem tetszik*. Ne simítsuk a’ dolgot, leplezzük fel inkább őszinte gyarló természetünk’azon gyöngeségét, m­ellynél fog­va nagyon is hajlók vagyunk másokkal büszkén érez­tetni fönségi jogainkat , és sokszor csak azért gya­korolni önhaszon nélkül, de igen is más’ kárával bál­ványozott jogainkat , hogy mutassuk ’s fennen hir­dessük nagy szabaditékonyságunkat,’s magunkat a’ világ’ hiú szine előtt az elévülés ellen biztosítva lát­tassuk. De megcsonkitá óhajtott önjutalmát ; ugyan is egyesülnek értekezésére több földmivelő községek , bizton járulnak földesurukhoz , alázatosan esedezen­­dők úrbéri tartozásaik’örök-árom­ megválthatása egyez­­kedése iránt, de kik fájdalom a’ jelenleg részkedé­­lyü földbirtokostul , kinek kegyes utalm­ára ’s szives hajlandóságára bízva vannak, ’s ki a’ szent irányt, önjavát ’s az emberiség’ harsány szavát ősi kiváltsá­gai’ sérthetlenül­ fentartása’ kedviért föl sem véve , tespedni inkább mind haladni kész , egykedvű­leg visz­­szautasittatvák. Milly okoknál fogva­­ ezt amazoknak kérdeni nem szabad, ennek pedig a’ megtagadás’ okait taglalni nem kötelessége. — Ez ütő perezben milly eredményü lehet Kegyed’ jó szándéka? Nem leendett sokkal biztosabb a’reményben csüggedő földmivelőnek illy engedő törvényt soha sem emlitni; annak, ki most már uj terveket készített, uj gazdasági irányt tüzött­­ki; ki titkon vasszorgalmát ’s türedelm­ét majd si­kerültével kettőztetni fogadta ; milly bőszült zajgás, milly elkeserültség, milly hanyagság következendik ezen benne felébresztett, ’s éber reménynyel felfo­gott édeni terv’ meghiúsultából ? mit teendhetnek ők ezután, hová fordítandják majd panaszo­s jajukat, elutasíttatván attól, ki őket tiszténél fogva képviseli? Nem leendnének azonnal elégületlenebbek álláspont­jukkal , mint azelőtt; nem leendnének renyhébbek, ve­szélyesbek, károsbak mind magok, mind családjok , mind földbirtokosiknak, ’s igy az egész hazának. És *) Jelentése Pest m­egye­ országgyűlési követeinek. — *) Lásd 1 évi Társalkodónk* 5d. számában közlött: „El­ső örökös szerződés Tolna vármegyében.“

Next