Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-01-30 / 9. szám
baját , közös ápoltatás és gyökeres orvoslásért esdeklenek. Innen foly azon egykedvűség , hazájoknak bármelly szerencsés előhaladása vagy javítása iránt , ha csak illy esemény legott önhasznukat nem bővíti, vagy fukar zsebüket közvetlen nem dagasztja. Minderre méltán alkalmazhatni a’ lyres romai bölcs szónok’ felidézett jelmondatát: „Non magis vituperandus etc.“ ill.’ közös volna polgári társaságunk’ mindannyi tagjában azon lelkes és méltányos óhajtás : polgári szövetkezésünk’ jótékony hatását mindenre egyiránt kiterjeszteni; közös azon buzgó törekvés: „Egyesíteni a’ közérdeket az által , hogy jogot’s hazát adunk azoknak, kiktől azt a’smult-kor megtagadó,’s ekép egy családba egyesítve a’ polgári társaságot, módot ’s alkalmat szolgáltatni, hogy minden egyes tagja e’ nagycsaládnak, erejét, mellyet magában érez , boldogságának ’s jólétének előmozdítására akadály nélkül használhassa“); általányos azon férfias ösztön: szendergő ’s a’ nagyság’ csiráját magában rejtő erőnk’ teljes kifejtése által nyoraos politikai helyzetet alapítani ’s ennek kedvező eredményeit élvezendeni , ’s igy túlemelkedettnek hihetnénk mindenkit azon félszeg’s önző-gyarlóságon, mellynélfogva elég kislelkű és gyáva a’ közjót, mellynek jótékony malasztját honfitársival együtt megosztaná , önjavának, többi társai’ zsarnok melleztével alávetni; akkor bizton mondhatom : fölösleg volna minden olly kötelességet kifejező törvény’ alkotása, melly a’ közjót önjava elibe tétetni szigorún parancsolja; fölösleg bárkinek illy ösztönre buzdító értekezése, ’s igy hasztalan volt volna: a’ községeknek úrbéri tartozásaik örök h árom megválthatását megengedő törvénynyel ki nem elégített értekező úr kötelező törvényi javaslata. — De a’mindennapi szomorú tapasztalás és gyarló emberi természetünk nyíltan ’s fennen ellenkezőt hirdetve , sem az idézett értekező úr’kötelező törvényi javaslatát, sem e’ csekély észrevételiet fölöslegeseknek ’s hasztalanoknak nem tarthatom. — A’ „törvénytudományi Füzér’“ szerzője, az 1840ki Társaik.’ 99. számában így nyilatkozik: „Alig „hogy megvan az uj törvény,melly községeknek megengedi úrbéri tartozásaik’ örök árom megválthatását , „már némellyek azt kezdik állítani, hogy a’ czéleltérésre csupán megengedő törvény nem elegendő , hanem kötelező törvény kell, melly szerint „a’földesúr tartozzék a’ megváltást elfogadni, egy „megyei küldöttség által meghatároztatandó becsüár „szerint , különben mondják igen ritka esetben fog a’ „két fél megegyezni.“ Ezután négy véd okkal küzdi meg a’ kötelező törvény’ lehetőségét, melyekhez ezen őszinte kifejezést csatolja: „Mindezek egyébiránt, mint minden el nem fogott olvasó látni fogja , „nem a’ czél ellen intézvék , mert értekező is teljes szivéből óhajtja, hogy mennél több község, sőt „egyes földmivelő is váltsák meg magokat, hanem „csak az eszköz, azaz: a’némellyektől javaslott kényszerítő törvény ellen.“ — A’ lelkes értekező úr is kezet fog tehát a’ Magyarhon’ több lelkes férfiaival , kik legkevésbbé sem kábítva képzelt önérdekektől, e’ czél’ kellő kivívására buzgón törekesznek. De jóllehet magasztalnom kell e’ nagylelkű törekvését, saját csekély ’s őszinte nézetim szerint még is kénytelen vagyok azt nyilványitani, hogy e négy védokaival küzdve a’ kényszerítő törvény ellenében, megrendítette a’ czél’ lehető tökéletes kivihatását, ’s megcsonkította értekezésének azon óhajtott foganatát ’s kívánt önjutalmát, mellyet élvezendene ,“hacsak egy hazai községet is bátorított maga megváltására , mellytől talán különben, sok nehézségtük féltében viszszarettent volna.“ Ugyanis megrendítő a’ czel’ lehető tökéletes kivivatását, mert még csak eszményileg sem vagyok képes felfogni azon időpont’ elkövetkeztét, midőn majd mindannyi földbirtokos meghatva az emberiség ’s jogszerűség’ tiszta eszméitől méltányolni fogná földmüvelőji’ igényes esedezéseiket. Ezen emberiség ’s jogszerűség’ eszméit, földmüvelőji’ esedezésiket tettleg méltánylani tudó , kortársinak példakép méltán ajánlható, ’s nemcsak kegyességének jelenleg örvendő , — de az egész számos földművelői osztálytól bizonyára soha nem felejtendő és eléggé soha nem dicsérhetendő Bezerédi Bezerédy Istv. táblabíró úr földművelőivel, minden néven nevezendő úri tartozásokra nézve teljes megváltást tárgyazó első örökös szerződésben) tisztán kifejti , midőn ezen említett jótékony szerződésében nagylelkűleg elismerve számos iparkodó földművelő családnak jobb ’s kedvezőbb sorsra érdemességét , igy nyilatkozik: Bizonyságát akarván adni annak: mennyire szivemen hordozom jobbágyim’ előmenetelüket, gyarapodásukat ’s számos földművelő családnak jobb ’s feljebbvaló sorsra ’s karba emeltetését.“ De igen is képzelem azon időpontok’ gyakoriságát, midőn természetünkbe oltott ’s mindenkiben közös önállási vágy , ’s értekező úr által is neki bátorított községeket ’s egyes földmivelőket, kik áttörve a’ feltett nehézségeken ’s eljutva földbirtokosuk’óhajtott színéig visszarettenti hatalmas hangjának e’szózata: ‘Nem tetszik*. Ne simítsuk a’ dolgot, leplezzük fel inkább őszinte gyarló természetünk’azon gyöngeségét, mellynél fogva nagyon is hajlók vagyunk másokkal büszkén éreztetni fönségi jogainkat , és sokszor csak azért gyakorolni önhaszon nélkül, de igen is más’ kárával bálványozott jogainkat , hogy mutassuk ’s fennen hirdessük nagy szabaditékonyságunkat,’s magunkat a’ világ’ hiú szine előtt az elévülés ellen biztosítva láttassuk. De megcsonkitá óhajtott önjutalmát ; ugyan is egyesülnek értekezésére több földmivelő községek , bizton járulnak földesurukhoz , alázatosan esedezendők úrbéri tartozásaik’örök-árom megválthatása egyezkedése iránt, de kik fájdalom a’ jelenleg részkedélyü földbirtokostul , kinek kegyes utalmára ’s szives hajlandóságára bízva vannak, ’s ki a’ szent irányt, önjavát ’s az emberiség’ harsány szavát ősi kiváltságai’ sérthetlenül fentartása’ kedviért föl sem véve , tespedni inkább mind haladni kész , egykedvűleg viszszautasittatvák. Milly okoknál fogva ezt amazoknak kérdeni nem szabad, ennek pedig a’ megtagadás’ okait taglalni nem kötelessége. — Ez ütő perezben milly eredményü lehet Kegyed’ jó szándéka? Nem leendett sokkal biztosabb a’reményben csüggedő földmivelőnek illy engedő törvényt soha sem emlitni; annak, ki most már uj terveket készített, uj gazdasági irányt tüzöttki; ki titkon vasszorgalmát ’s türedelmét majd sikerültével kettőztetni fogadta ; milly bőszült zajgás, milly elkeserültség, milly hanyagság következendik ezen benne felébresztett, ’s éber reménynyel felfogott édeni terv’ meghiúsultából ? mit teendhetnek ők ezután, hová fordítandják majd panaszos jajukat, elutasíttatván attól, ki őket tiszténél fogva képviseli? Nem leendnének azonnal elégületlenebbek álláspontjukkal , mint azelőtt; nem leendnének renyhébbek, veszélyesbek, károsbak mind magok, mind családjok , mind földbirtokosiknak, ’s igy az egész hazának. És *) Jelentése Pest megye országgyűlési követeinek. — *) Lásd 1 évi Társalkodónk* 5d. számában közlött: „Első örökös szerződés Tolna vármegyében.“