Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-01-30 / 9. szám
lem’ színe alatt jelentkezik. De a’ társaság közczélt föltételez, köteléket, amelly egyedeinek minden kivánatit egyesítse az elszórt törekvéseket központosítsa ; ezen közczél, ezen kötelék a’ haza boldogsága. Hogy pedig az emberek valami czél-elérésre egyesülhessenek , legelőször is szükséges, hogy egymást megértsék, hogy gondolatikat, benső lélekmozgalmikat egymással közölhessék , szóval, hogy anyanyelven beszéljenek; anyanyelven mondom, mert a’ megtanult nyelv ültetvény , melly gyökereit soha a’ föld’ mélyébe nem hajtja. Csak az anyanyelv varázshangjában fekszik az erő, melly lelkünk’ mélyére hathat, szivünket megrendítheti ’s lényünket legbensőbb alkatában megrázhatja. Ez eszmék mind olly egyszerűk, olly valóságon alapulók , hogy megmutatásuk szükségtelen; ’s mind a’ mellett mennyi sanyarú tapasztaláson kellettvergődnünk , míg ezen elvek a’ közvéleménybe áthatottak, míg végre cselekedetinket is szerintük kezdettük intézni. De azon pillanattól ,mellyben az emberi társaság valamelly sebét először megérezte,kezdődik gyógyulása. Mert nemzetnek az egészséget csak akarnia kell, hogy egészséges legyen. Azonban sokszor nem minden tagjai a’nemzetnek tudnak ’s nem mindnyájan szabadok akarni; akkor az értelmesbek ’s hatalmasbaknak, kiknek tehetségeikben áll a’ hazai ügyek’folyamát és kifejlődését eligazítani, jut az édes emberi kötelesség a’ társaság’ nem érett korunknak nézett egyedeit atyai gyámság alá venni, értelmi kifejlődésükről gondoskodni, hogy idővel azok is hasznos polgárokká válhassanak. E’ tekintetektől vezettetve bátorkodom a’ következő, magyar-zsidó tanítókat képező intézet’ fölállítását tárgyazó tervet a’ nemes lelkű magyar közönség’ pártfogásába ajánlani. Bármennyit fáradoztak már hitsorsosim’ellenei azok’ jellemében minden árnyék-oldalt kikutatni, bármelly vádak hozattak föl üldöztetésük’ első idejétől fogva ellenük, azt legdühöngőbb üldözőiknek is meg kelle vallaniok , hogy az izraeliták bírnak egyes sajátságos nemzeti erkölcsökkel is , ezek között mindig legelső fokon állottam a’ szép buzgalmok, mellyel gyermekeik’ taníttatása és neveltetése’ ügyét fölfogják és űzik. Életszükségei’ jó részének feláldozásával ’s legnagyobb önmegtagadással a’ legszegényebb zsidó is ,kiarcza’ verítékében keresi mindennapi kenyerét, a’ kevéskét, mit szerzett , örömmel adja oda , hogy gyermekeit jó korán az oktatás’jótéteményiben részesítse. Annál fájdalmasb azért és elcsüggesztőbb a’ tapasztalás , hogy mind e’ nemes áldozatok híjába és sikeretlenül pazéroltatnak el, ’s hogy a’zsidó gyermek rendesen tanulási pályája’ végén szintolly üresen hagyja el minden életrevaló tudomány nélkül tanítóját, mint legelőször jött kezei alá. E’ rendkívüli balsorsnak és sajnos tünemény’ okainak megértésére tudni kell , hogy a’ zsidók — kevés nyilványos iskolával bírván — gyermekeiket többnyire magántanitóknál oktattatják, úgy hogy a’ legkevésbbé tehetős zsidó sokszor életszükségeinek tetemes megszorításával is magántanitót fogad gyermekéhez. Hogy ekez a’ zsidóknak aránylag több tanítóra van szükségük , mint akármelly más hitfelekezetnek, önként világlik ki. De sajnos, hogy épen e’ személyek, kikre a zsidóknál a’ nevelés’ szent foglalatossága eddigelé bízatott, többnyire arra teljesen méltatlanok , minthogy nagyobb részben üresek minden valódi tudománytól , vagy ha valami keveset tudnak is , azt jobbadán csak önszorgalom által , és így minden módszer és szabály nélkül szerzették maguknak, minek következtében mindenre képesbek, mint gyermek tanításra ’s ehez legkevésbbé hajlandók. Ugyanis ezen egyedek’ legnagyobb része a’ tanítás szent foglalatosságát csak napszámos munka gyanánt űzi és ideigleni keresetnek nézi, mellyben mihelyt egy kis pénzecskét összekaparhatott magának, hajlamihoz ’s ismeretihez illőbb keresetmódra, kereskedésre vagy haszonkereskedésre adja magát. Nem csoda , hogy ha olly tanítónak érdemes tanítványa előtt erkölcsiség és emberiség, nemzetiség és polgárerény szintolly puszta, értelemnélküli szavak , valamint aljas hasonlesés, botor pénzszomjas , alávaló önzés az emberi rendeltetésnek legutolsó czéljai. Tehetős, hitsorsosim eddig is az által hittek ugyan a magokon segíteni, hogy nevelőiket divatáruikkal külföldről — hol zsidó seminariumok állnak fen — hozták. De most e’ forrás is bedugult, mert végre hitsorsosim is át kezdik látni, hogy, ha Magyarországnak valaha polgári akarnak lenni , gyermekeiket magyaroknak és sem németeknek, sem francziáknak vagy angoloknak nem szabad nevelniük. Hogy e’ bajokon és fogyatkozásokon segítsünk , szükséges egy magyar zsidó tanítókat képező intézet. Ezen intézet létrehozására, az általam gondolt terv szerint, két rendbeli aláírások nyittatnak meg. Az első osztályba fognak soroztatni azon lelkes hazafiak , kik a’ jelen szent ügyhöz egyszerre bizonyos summával járulandnak; másikba pedig azok, kik magokat évenkínt legalább 4 pfnyi fizetésre kötelezendik. A’ mintáz aláírások évenként 2000 pftnyi jövedelmet biztositandnak, az aláirt t. ez. urak, kik a’ tanácskozásban részt venni kívánnak, összejövendnek Pesten ’s közülök választmányt nevezvén, ez minden körülményt fontolóra vevén , az intézet’ miképeni létesithetéséről tervet készitend, mellyet a’ t. ez. aláíró urak’ közgyűlésének elfogadás és létesítés végett előterjesztend , mire közvetlen a’ munkálkodást elkezdhetni. — Keresztyén szülők! öntudatra atok’ nyugalmára, saját kisdedeitek’jövendő boldogságára kérlek, nyújtsatok segédkezet mivelődésünkre. Ti, kik egész éltetekben saját gyermekitek’javáért fáradoztok, ne sajnáljátok vagyontok csekély részén más ezerek’boldogságát megalapítani! és ti, kiknek a’ szép föladat jutott, a’ nemzet’ értelmi ’s erkölcsi haladását vezérleni ’s előmozdítani, haladjatok elő szép példával, ’s én , hitsorsosim’ jóratermettségét ösmervén, bizton állítom, hogy az üdválasztó intézet létesülend. Ti pedig zsidószülők, tőletek csak józan eszmélet saját valódi hasznotok’ előmozdítása, és semmi áldozat nem kívántatik. Az ügy karöltve jár saját érdekitekkel, meg költség-tekintetben is. Csak azt, mit évenkint kétszeresen fizettek a’ tudatlan és csak önhasznát kereső közbenjárónak tanitó szerzésért, annak felét szenteljétek a’javatokat igazán előmozdító intézetnek. Tegyétek ezt egyesülve, mit eddigelé egyenkint tevétek, és gyermekeitek’ jövendő, anyagi és szellemi jóléte biztosítva ’s gondjaitok’ legsúlyosbika eloszlatva leend. Azon ügybarátok , kik e’ tárgy iránt részvétet érzenek , ’s kik a’hon’ jövendőjérül őszintén aggódva hátramaradt hitsorsosimnak magasb miveltségi fokára emelkedését ’s a’ polgárisodás’ pályáján haladását óhajtják, méltóztassanak ajánlataikat elolegesen vagy alulirthoz (Pesten, uj piacz, marokkai l. udv. 2 em.) beküldeni. Miilyen sikere lesz e’ fölszólitásnak, azt annak idejében közlendjük. Bloci Alórid: 3 Meg kell jegyeznem , hogy a' zsidó - nevelésben vallásos gondolkozásmód lévén a' főczél, a' zsidók általában , legalább mostani állapotjokban, legkevésbbé hajlanak, sőt vonakosznak gyermekeiket más hitfelekezetü iskolába járatni, és valóban nagyobb részint abban igazuk is van , minthogy a tapasztalás őket megtanította, hogy a más hitfelekezetű iskolából kikerülő zsidó ifjak rendszerint teljesen vallásnélküliek és annak természetes következésében jobbára romlott erkölcsüek is. A szerző.