Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-02-03 / 10. szám

10. 9sav. Pest. február. 3. f§41 Szükséges igazítás­ A’ Társaik.’ 1. évi 6dik számában X.Y. Z. urnak a’ „Panszlavismus“ ügyében közrebocsátott czikkje , melly egyébiránt a’ pánszláv törekvések’ hű rajzával, szemtanúi tapasztalást tanúsít (mert az abban foglal­takat nagyobb részt a’ közlő is bizonyíthatja,­ néhai Schewerlay Mátyás tanító urat a’ hazának, mint a’ pozsonyi tót egyesület’ elnökét mutatja be. — Meg­jegyezvén itt azt, hogy Schewerlay Mátyás ur már körülbelül egy év óta nincs az élők közt, ’s igy ama’ tót szövetkezésnek jelenleg elnöke sem lehet; — el kell ugyan ismernem, hogy fentisztelt Schewerlay úr néhány év előtt az említett tót társaság’ elnöke volt, bár ezen fényes hivatalról (!) csakhamar le is köszönt. Hogy azonban netalán e’ körülményből következtetve, az elhunyt érdemes férfinak hamvai panszlavismus iránti vonzódás’ gyanújával be mocskoltassanak — közlő — mint egykori tanítványa bizonyossá tehet minden­kit, hogy fentisztelt Schewerlay Mátyás ur, — ki 183213dik iskolai évben a’ pozsonyi magyar társa­ságnak is volt — még pedig buzgó elnöke, ki vallás­­történeti tudományát diákból nagy fáradtsággal ma­gyarra fordítgatván, ezen tudománynak iskolábani magyar előadására magát, minden külső ösztönzés nélkül önvonzalmából előkészíté, ki továbbá házi kö­rében nejével ’s kis fijával mindig magyarul beszélt, a mit még hazánk’ egyik nagy fiijánál sem lehete szerencsénk tapasztalni) ’s kis fija mellett, kit nem tót, hanem honi nyelvünk’ megtanulása után csupán német ’s franczia nyelvekre tanított, — nagyobb gya­korlás végett mindig magyar cselédeket tartott; — hogy — mondám — Schewerlay Mátyás úr inkább ma­gyar nemzetiségünk’ buzgó előmozdítója , mint a’pan­szlavismus’ vakoskodó bajnoka volt, és igy honunk halála által jóra törekvő polgárt vesztett el, nem pe­dig büntetésre méltó árulótul menekült. — Ez­úttal még egy pontot kell érintenem , mellyre nézve X. Y. Z. urfelidézett czikkjében — tévedésben látszik lenni. Azon czikk’ vége felé ugyan is azt hozza fel, hogy a’ dévényi várromon tartott, azon pogány ünnepély­nek elnöke, most modori professor. Itt X.Y. Z. ur hihe­tőleg S. K. modori tanító urat érti, ennek öcscse S. L. helyett. Az előbbi, nem tudom , mennyire ba­rátja nemzetiségünknek , de bizonyos , hogy sokkal tu­­dósabb férfiú, mintsem illy túlságos otrombaságokra vetemülhetne; — utóbbi pedig, ki 1836ban Pozsony­ban tartózkodók, elhíresült pánszláv, ki hír szerint életében még csak egyetlenegy ízben vallá magát ma­gyarnak, akkor t. i. midőn a’ hallei egyetemben lé­vén , értésére esett, hogy az ottani magyar segéd­­pénzi-alapitvány a’ segítséget „tantum­ Hungaris , non autem sic dictis Slavis , Moravis aut Bohemis“ rendeli adatni. Ezen úr volt 1836ban a’ fentebbi ünnepélynek egyik főbajnoka. Jelenleg Pozsonyban tartózkodik mint tót-egyesületi elnök,’s követőivel ott énekli Szva­­topluk’ ’s az éjszaki óriás’ dicsőségét. Volt alkalmam tapasztalni, mikép­p’ pozsonyi pánszláv térítők , már a’ syntaxis-tanuló gyenge-korú ifjakat minden módon igyekeznek a’ magyar nemzetiség’ dühös elleneivé ne­velni , ’s hogy ezen czéljokat annál biztosabban elér­hessék , ezeket„bratri“ (testvérek) czímmel nevezik, sőt őket korcsmákba vezetvén , ott tót hazafi dalok’­) éneklése mellett velők „barátságot isznak“, minek kö­vetkezése az, hogy midőn illy syntaxista , iskolai rang­jára nézve sokkal előtte levő theologust „te“ czím­mel szólíthat, — mi fiatal hiúságát nem kevéssé éb­reszti — czélszerü izgatások mellett annyival örömes­­tebb lesz tót hazafivá, — hogy ekkor a’ magyar nyelv’ megtanulását elvei elleninek mondhatván, e’ részbeni tunyaságát tót buzgóságával palástolhatja. — Közlő számtalan adatot hozhatna e’ tárgyban elő, mellyekből még a’lőcsei tanító ur is bővebben átláthatná, hogy e’ lapokban nem a’ tót­ nyelv-t­a­n­u­l­á­s­r­ó­l , hanem a’ magyar nemzetiséget elnyomni szándékló, vétkes és polgári hitelenségre vezető törekvésről van szó, minek elejét venni, az illető elöljárók’ szent köteles­sége ; de ezúttal sem kedve, sem ideje a’ dologba bővebben ereszkedni; — legyen elég, mi többek kö­zött X. Y. Z. úr által előhozatott. — Reméllhetni egyébiránt, hogy legalább Pozsonyban a’ lelkes Bo­­lemann múlt év’ folytában választott hittudományi pro­fessor és superintendens f. t. Sztromszky Ferencz ur , kik a’ hittudományi jelöltek’ ordinatiójába befolynak, az 1840ki­adik t. czik. kik szakaszának is tettleg ’s valósággal engedelmeskedve , olly ifjakat, kik magya­rul nem tudnak, vagy a’ magyar nemzetiségnek ta­pasztalt ellenségei, egyházi hivatalokra alkalmaztatni nem fognak, ’s igy hitsorsosinkat legalább ezen egy­házi kerületben haza’ ’s nemzetiség elleni nemtelen törekvésök’ gyanújából raegszabaditandják. ................ez. Erdélyi n­aplóBitbul. (Folytatás.) Tordárul a’ történetileg nevezetes Traján-réten keresztül Enyedre mentünk. — II. Enyed népes mező­város, a’ nemes helyek’ sorába tartozik, tulajdon , úgy­nevezett „doctor nobilium“elnöksége alatt álló taná­csa igazgatja; az országgyűlésen képviselve van , keb­lében a’megye’ háza, melly Széchenyinek arany tol­lat küldött, ’s mellynek tanács­termében , mint egész Erdély elismeri, minden törvényhatóság közt, leg­több ész és szív­ erő munkálkodik a’ közjóra; — bár a’ törvényes haladás’ érdekében emelt szózatok ne halnának el a’ hazára nézve pusztában kiáltó hang­jaiként! ’s bár a’ távol terem’ viszhangja, a’sajtó, mál­naiunk is szabadabb szárnyain hozzánk is elhalna; és viszont, hogy tanulnánk egy’ s más dolgokat nem min­dig provinciális szűk érdekeink’ szempontjából tekin­tem!— Bönigni igen silány erdélyi Statistikájában azt akarja megmutatni, hogy II. Enyed német telepvény­nek köszönheti alapultát, ’s ezt a’ szász városi tem­plomok mintájára épített kerített egyházról, ’s némelly utczák ’s szőlőhegyek’ német eredetű neveiből követ­kezteti, mintsem e’ fölött Benigni úrral tudós vitába *) *) mű ének például következő : „Kdo Slowaka zamiluge at zige at zige , Kdo si Uhra zamiluge at hnige at hnige !; (Ki a' tótot megszereti: éljen, éljen , Ki a' magyart megszereti, rothadjon, rothadjon!) ha ez ének nem „angyaloknak nyelvükön“ szól is, de minden­esetre roppant keresztyén­ szeretetet tanúsít! . . . .­z.

Next