Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-02-03 / 10. szám
39 úr is a’ gróffál van, egyikét sem eresztette volna be; és ő ezt nem gorombaságból teszi, valóban nem, — mert áldott jó aszszony , ki nekem egy forintot engedett el árjegyzékéből , midőn meghallotta , hogy egész Erdélyt be akarom utazni. ,,Isten ments meg, sopánykodék , mennyit kell még költenie, a’ hitetlen korcsmárosok hogy meg fogják húzni.“ Címe egy jellemvonás népi életünkből, mellyet, némi árnyéklatokkal, több erdélyi magyar fogadósnál találtam. Vájjon a’ bókoló ’s alázatos készséggel szolgáló német, vagy a’ magát vendégével hamar bizodalmas lábra helyező magyar korcsmáros lehet ő inkább ínyére pénzéért az utazónak? — ezt kinek kinek szabad megfejtésül hagyom. Érdemes tárgy lenne egy kis értekezésre e’ kérdések’ megfejtése: „miért olly rosszak Magyar’s Erdélyországban a’ fogadók ? miért német a’ fogadósak’ nagyobb része? miért legroszabbak a’ magyar korcsmárostul vezérlett fogadók ? igaz, hogy a’ magyar nem korcsmárosnak termett? ’s miért? jó vagy rész tulajdonnak kelljen ezt tartani? ’s végre szükséges é a’nagyobb magyar városokban az alsóbb néposztály’ nevelését úgy irányzani, hogy onnét jó korcsmárosok is váljanak ? ’s ha igen , milly eszközök által érhetni e’ ezést el ? — Ki e’ kérdéseket legjobban megfejti, részemrül egyébbel nem jutalmazhatván, értekezését figyelmesen el fogom olvasni, ’s elveit terjeszteni. — Károlyfehérvár,a’ város szegény külsejével , t zsidóktul hemzsegő utczáival nem könnyen ragadja képzeletünket a’ fejdelmek’ udvarába , fejdelmi székes városba, a’ délkeletre, nem magas hegyen fekvő ’s erős karban tartott vár képesebb illy emlékeket éleszteni, ha azokat az ott jelenleg uralkodó általános német szellem el nem oltja. — Károly vár városa egyedüli törvényes lakhelye az erdélyi zsidóságnak, hol két synagógát birnak’s számosan laknak; a’ többi Erdélyben , kivált felső magyarhoni embernek, feltünőleg kevés zsidóság találtatik, hasznára vagy kárára a’ kis hazának? fejtsék meg, kik azt helyzetüknél fogva kiszámolni képesek. Én bár itt helyenkivül, de itt és mindenütt, a’ 19. század’ emberiség-élete szelleme’ megbántásától sem irtózva , a’ zsidók’ rögtöni emancipatióját, honunkban, hol a’ nemzeti egység még csak tervben, ’s a’ nemzet’ élete még mindig kérdés alatt van, hol a’10 millió jobbágy még nincs emancipálva , kikiáltani, ’s a’ nélkül hogy e’ túl érett emberiséghez a’ többi mezőt elegyengettük volna, ezt excerpta gyanánt kiemelni, nemcsak nem helyeslem , de élet-koczkáztatási merénynek lenni rettegem. — Ha a’ 10 millió ott fog állani, hol Anglia’, Francziavagy Poroszország’ népe ; ha mi is nemzet leszünk ’s nem osztály; ha egy nemzet leszünk ’s nem öt ellenséges nép csorda; vagy ha majd csak túlnyomóságunk lesz is e’ hazában , akkor abban új idegen elemet törvényesíteni nem kell rettegnünk, mert az a’ már uralkodó nemzeti elemmel fog öszszeforrni; mig ez nem áll, addig elégedjünk meg a’ lépcsőnkénti haladással, nehogy a’ nagy ugrás nyakunkat törje. — Károlyvárott a' várban van minden nevezetesség , sőt maga a’vár, Károly császár’ emlékét ábrázoló lovagszobros roppant kapujával, legnagyobb nevezetesség ; ’s épen azért mind a’ vár, mind nevezetességei százszor meg százszor leirvák, ’s nekem nincs más elmondanivalóm, mint a’ hatást érinteni, mellyet bennem ébresztének; ’s én szomorúan hallgattam a’ vár’ katona feszes lakosságának német beszédét , ’s olvastam az utczák’ egyedüli német felírásait, ’s alig hihetem, hogy az erdélyi fejdelmek’ nyomait tapodom , hogy a’ templom, melly szemeim előtt áll, Hunyadi János, — László, ’s Martinuzi’ porait, v. legalább emlékeit őrzi; de valóban úgy van: Gyulavár !Alba Júlia) ma Karlsburg! — Minden a’nap alatt múlandó! ebben fekszik a’ bánat, öröm, és remény . . . .... Voltam a’ Batthyányi érsek’ alapította intézetben. Az astronomiai intézet szegény, ’s nem nagy fontosságú ; a’ könyvtár scholastica Theologiára tartozó lommal van elárasztva , de incunabulákban ’s becses kéziratokban gazdag, miket bővebben megvizsgálni ’s a’ magyar iratokat lemásoltatni, talán nem lenne hálátlan munka. A’ boldogult érsek’ ez intézetre fordított költségeit , áldozatait , hálátlan rágalom’ bélyege nélkül nem lehet nem méltányolni; — de ennyi áldozatnak egy más helyen , például Kolozsvárott, nem pedig ezen, hadi-tan szerint elzárt dombon ,’s nem egyedül a’ még itt is bezárt néhány növendékpapra, de egy nagyobb ’s több reményt valósítható ifjúságra lehetne’s kellene jótékony hatást árasztani. A’jónak jó helyen lehet jó hatása, ’s a’‘malum bono loco positum non moveas‘ szabálylyal ellentétben , ez esetben a’ malo loco positum bonumot mozdittatni óhajtanám jó helyre. — A’ pénzverő házban a’kezelés’külön ágait vizsgálgatva , különösen feltűnt egy közönséges oláh, ki legnagyobb egykedvűséggel hányta az arany-tekercseket tűzbe ’s onnét vízbe; — gondolám , itt az arany ez oláh’ kezében unott munkatárgy, mellyet azért hány vet ’s czipel egész nap ide ’soda, hogy estvére egy morzsácskáját bérül kapván vele tengethesse nyomorú életét ;’s mivé lesz az arany kiszabadulva a’ világ’ piaczira tesz közzé , melly rabigába tart népeket; melly erényt ’s észt kölcsönt, melly után annyian sóvárgunk , ’s miből olly keveset kapunk! De ez ábrándok hamar kiröpültek fejemből, ’s az aranyról ’s pénzbről szóló számtalan törvényczikkeink , az ezeket alkotó történetek,— 1812 — financzialis és oeconomiai helyzetünk’ száraz eszméji foglalának el, ’s ez elméletekből csak a’ kir. fegyvertár’ csillogó aczélai rántottak ismét más eszmék’ világába; — de ki győzné a’ gondolatok’ futását tollal utolérni!.... A’ király’ atyjának, — kinek emlékét mi késő de hálás maradék Ferenczy művész’ vésője ’s kalapácsa által akarjuk örökíteni (? ! ) — Mátyás’ atyjának márvány koporsóját őrző egyházba sok küzdés után juthatánk. — A’ német sekrestyés, kinél áll a’ templom’ kulcsa, ben dolgozott a’ templomban, mi kívülről kérést , könyörgést , ígéretet, sőt némi fenyegetőzést , szóval: minden eszközt elővettünk , hogy megnyerhessük a sekrestyéssége’ bebocsátó kegyelmét; — mind hiába! — kérésünket nem hallá, könyürge— sink ’s igéretink elől füleit ’s erszényét bedugó, fenyegetőzésinkre gorombasággal válaszolt, de be nem bocsátott, keservesen éreztető velünk az apró aristokratia hajdú-hatalmát ’s a’ rend’ hiányát; hogy nemzeti buzgalom ébresztette vágyunknak eleget tegyünk , kénytelenek valónk, a’várlelkész’ betegsége miatt, Veszprémi kanonok urnál alkalmatlankodni, ki megelőző nyájassággal mutogata meg mindent, mit a’ nevezetes egyházban láthatni ’s azon szerencseért, hogy a’ műveit és szives egyházi férfival megismerkedni alkalmunk lehetett , a’ sekrestyés’ gorombaságát örömmel megbocsátjuk. Ugy hiszem a’ Társalkodó’ olvasói szinte szívesen megbocsátnak, ha a’ nemzeti emlékek’ különben is ösmeretes leírása, —’s naplómba jegyzett akkori ábrándim olvasásától megszabadítom; — abból a’ Bányavárosok, Hátszeg-vidéke, Szász-