Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-01-06 / 2. szám

2. szánt Pest, Januarius’ 6. till. Erdélyi naplójábul. (Folytatás.) Erdély’ néhány házainál megfordulván , figyel­­mezék az aristokratiai élet­ némelly résziedre, ’s azt — az aránylagi szegénység, ’s az újabb időkben szükségkép kifejlődni kellő politikai vélemény-különb­ségnek a’családok’ benső életét is megszaggató hatása ellenére — kellemesnek találám. A’ nemesség’ nagy része a’ telet Kolozsvárott, a’ nyár’ egy részét Élő­patakon ’s Borszéken együtt­ tölti, többnyire atyafisá­­gos távolabb vagy közelebb kötél kapcsolja össze , na­gyon ismerik egymást ’s egymás’ körülményit, ’s ez okokból távol van társalgásaiktól minden fest , ’s vala­mi atyafiságos és erőtetés nélküli, melegebb szin vonul rajtok el, miből a’ megszokottságnál fogva az egészen idegen sem záratik ki. — Erdélyben az ari­­stokratia, ’s ennek leghiúbb csillogó egyik neme: a' rang és czím’ nevetséges vágya, mélyen van gyöke­rezve ; itt minden magnási családdal rokon, minden királyi hivatalt viselő ,’s azok’ egész családja ’s mind­azon család , mellyeknek csak egy tagja is méltóságos családba házasodik, ‘méltóságos­ czímet követel és kap ; ’s azért e’ méltóságos hazában nem kell megüt­közni , ha egy ügyes, de pantalonos urat egyetlen cselédjétől méltóságoztatni hallunk; ő joggal kívánja e’ czimet, ’s mi meg is adjuk neki, mert nagyanyja’ bátyja a’ Gubernium’ egyik akkori méltóságos titoko­nokának kisasszonyát bírta nőül; — egyébiránt én e’ ‘méltóságos” czím- kórságot semmivel sem tartom ne­­vetségesbnek, mint a’ bécsi vagy pesti varga’ ,Herr­­vona lázát. — Az erdélyi urak szegények , — ezt tartja a’ magyarhoni közvélemény, — igen is, mint­hogy a’ világon minden viszonlagos, — a’ mi oligar­cháinkhoz képest szegények, ám de gazdagok oláh job­bágyaikhoz , sőt életszükségikhez képest sem szegé­nyek; gyermekiket jól nevelik, legalább aránylag több értelmes ember kerül közzülök,mint a’ magyarorsz. mágnások közzül ; ők utaznak . Ízlést ’s kényelmet sőt néhol fényt hirdető falusi lakjaik vannak , szép lova­kon járnak ’s jól esznek; ruha, szolga, bútor , ch­am­­­pagni bujálkodás nincs köztök — és igen okosan, — közczélokra keveset , úgy­szólván mit sem áldoz­nak, meglehet hogy erre csakugyan nem jut, noha kevésből keveset, — de sokan , — mégis lehetne va­lamit tenni. — Egy oldalát óhajtanám , ha tollain’ere­je akaratoméval mérkőzhetnék, kiemelni Erdélynek, — a' nőket. Férfiak igazgatják a’ világot fegyverrel, észszel, tollal, iparral; nők’ feladata szűk házi kört árasztani­ el a’ szeretet’ apró de ezer gondjaival, ’s felülegesen tekintve úgy tetszhetik, kivált keleti fo­­galmu embereknek, hogy e’ szűk körre szorított lé­nyek hatása házukon kívül elnémul, ’s hogy a’ nem­zeti életbe semmi befolyással nincsenek; de ki fel tud­ja mérni, milly hatással van az anya a’gyönge gyer­mekre ’s ez által annak egész életére; a’jó nő fér­jére, az ifjúság’ kecseivel tündöklő hölgy mindazokra, kiket bájai lebilincselnek, a’ kaczér asszony az anya­gibb élvezetek után sovárgokra , — az nem fog ellen­mondani állításomnak, hogy a’ nők’ általányos szel­lemét bízvást vehetni a’ nemzeti nagyság’ fokozása egyik hévmérőjeül. — Nézzünk széllyel a’ világban. — A’ romai hölgyek szigoruk voltak erkölcsben , ’s Roma’ nagysága, szabadsága, dicsőségük; a’ fran­czia nők, minden könnyűségjök ’s hiuságjok mellett, a’ nemzet’ nagyságának palládiuma’ — a’ franczia név’ — dicsőségében égve osztoznak ; az angol nő büszkesé­ge , nemzetének világot­ átölelő ipara ; az olasz nőé, nemzetének művészete; a’német nők jó polgár-asszo­nyok, mint férjeik jámbor polgárok; ’s még az orosz­nők is büszkék az igában, melly alatt olly végtelen birodalom nyög; széles e’ világon csak egyedül a’ magyar nő az, (értem a’ főbb rendűeket, mert magyar polgár-aszszonyi nincs; a’ jobbágyság nem nemzet; a’ közép nemességnél volna csupán némi kivétel, de ennek is nagyobb része majomi utánzója a’ főrendnek) ki nem osztozik nemzeti fájdalomban, kit nem ér­dekel nemzeti felvirulás, ki szégyenli nemzetét, ki nem ismeri annak alkotmányát , ’s ő egyedül a’ vilá­gon az , ki nem érti nemzete’ nyelvét! — ’S miután e’ sereg minden inditó-ok’ ellenére, jobbraváltozása’ je­leit még növendék leányiban sem mutatja, szomorú meggyőződéssel mondhatjuk­ el: ,,e’ nemzetnek jöven­dője nincs44 ! — — Magam mosolygok magamon e’ kifakadásomért; ezen eszmék az utolsó évtized alatt gyakran elmondattak , elmondattak ollyanok által, kik­nek hatással kellene bírni a’ rendre, mellynek ők is tagjai; de azon nők’ kezeibe illy iratok nem kerülnek, sőt azok is, kikkel társalgásikat osztják, vagy épen olly elferdült nemzetiség­ elleni cosmopolita­ nullitá­­sok, mint a’ tisztelt nők, vagy elég gyávák mago­kat a’ neveletlenség’azon hamis fogalmú vádjának ki­tenni , mellyel azok, kik eséseket olvasnak, vagy ta­lán épen helyeselnek , illettetni szoktak. Ismerek ma­gyar irót ez osztálybul, ki maga is neveletlenségnek tartja főrendű nők’ társaságában magyarul szólalni meg; ismerek nőt ez osztálybul, ki nyáron falun jól beszél magyarul, ’s télen Pesten a’hant-volé közt azon szép magyar neveket is , mellyeknek köszönhetik ők is min­­denöket, németesen ’s elferdítve mondja­ ki, nehogy elárulja azon neveletlenségét, hogy ő magyarul is tud ! — Nem tartozom azok közzé, kik néktül is azt kíván­nák, hogy tudós társaságot alakítsanak; nem szeretem azon úgynevezett lelkes nőket, kik férjeik’ számára köz­gyűlési beszédeket készítnek; sőt még azt sem kívá­nom , hogy e’ nők magok tanulják­ meg a’ nemzet’ nyelvét, történeteit, alkotmányát, ’s szítják­ be a’ nemzeti életet; ők már jobbíthatlanok­; de igen is a’ nemzet, mellyre vagyonuknál ’s aristokratiai befolyásuk­nál fogva olly nagy hatással vannak, méltán követel­hetné tőlük, hogy lyányaik mellől elűzve a’ jöttment, ’s nemzetiséget nem ismerő gouvernante-okat, adnának azoknak főleg nemzeti irányú, szellemű nevelést, a mi sem a’ német, franczia, olasz nyelvek’ tudását, — bárha ezek nem elmulhatlanul szükségesek, — sem a’külföld’ piperéit nem zárná­ ki. — Ki illy tapaszta­lásokkal menék Erdélybe, lehetlen vala teljes örömmel észre nem vennem a’ különbséget, melly az erdélyi és magyarhoni főrendü nők közt van. Az erdélyi leány­­zók házi nevelést kapnak franczia nevelőnők’ befolyá­sa nélkül , — a’ birodalmi főváros’ csábjaitól távul, nem lévén olly mértékben szükségük a’ csillogó ’s műveltségnek nevezett külsimaságra , inkább a’ kis or­szág’ provinciális szellemében fejlődnek ki, melly szel­lemnek iránya: nemzetiség, nem ál-világpolgárság lé­­vén , belőlük házi’s nemzeti magyar nők lesznek , kik teljes lélekkel családjok’, honjok’boldogságán csügg­­nek, ’s a’ nemzeti élet’ minden fordulatiban részvevő

Next