Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-01-06 / 2. szám

6 kebellel osztoznak, — ők nemcsak tudják a’ nemzet’ nyelvét, de az egyedüli társalgási nyelvük, — noha egy pár év óta egy, nemzetiségünket még mindig el­nyeléssel fenyegető métely itt is megtevé öldöklő ha­tását. — Az erdélyi nők a’ nemzetiség mellett nem­csak női bájaikat fen tudják tartani, de az idő’ kivá­­natit tökéletesen kielégitő kúlraüveltséggel is bírnak ; jól beszélnek németül, francziául, sőt néhányan an­golul is; zongorán a’ kedveltebb darabokat ők is szinte lejátszók, a’ szépliteratura’ új termékeit leg­alább czímjeikröl, mint a’ mi méltóságos grófnéink is, ismerik: — az igaz, hogy Jorgnetteikkel olly szemtelenül valakit végtül végig nézni, ’s az úgy nevezett ‘nobel pique-nique‘kben néhányan összeülve az előttük eltánczolókat érthető fenhangon gúnynevekkel illetni, a’ leejtett tűt szívességből feladó , vagy más csekély szolgálatot tevő polgár-lyányt tolakodó szem­telennek tartani ’s kipirongatni, ’s a’méltóságos cot­­teriába nem tartozókat chinesereknek nevezni, ’s e’ chineserek közzül néhány jó tánczos ifjút mulatsá­gaikba csak azért elhíni, hogy, mint mondani szokták de németül, azok robotoljanak — nem szokták, mint tették némellyek nálunk a’ magas neveltetésü rendből, és hogy az illy neveltséget soha el ne is tanulják , at­tól a’kis haza’jó nemtője őrizze meg őket!............. Az erdélyi nők társalgásában mi, — ’s gondolom ve­lünk mindazok, kik elég szerencsétlenek vagy sze­rencsések a’ magyarországi felsőbb körök’ elferdített cosmopolitai magasb szellemébe avatva nem lenni, — valami melegebb ’s nemesb élvezetet találtunk , mint akár a* nekünk nem érdelhető parfume-gőzös saloni at­­mosphaera, — akár az egyedül tánczolni, öltözni,’s legfel­jebb stickelni és stickolni ügyes német polgár­­lyányokkal­. Cáriról, Stollról, ’s más Spectakelekről el nem mozdítható csevegés; akár az örökké politi­záló néhány lelkes magyar hölgynek, hamar gyom­or- és fejterhelő dissertatioik’ akar a falusi kisasszonyok némasága, vagy ügyetlen zongorázása ’s pletykái (mindenütt tisztelet, kiket illet) nyújthatnak.­­ Az erdélyi nők­ társalgásában meg van azon egyedül aris­­tocratiai nevelésből eredhető, könnyed, büszke ne­messég, melly sem ál-, hyper-műveltséggé, sem pol­gárias szű­k­keblőséggé nem fajult; mellyhez midőn nemzetiség járul, lehetlen hogy nekik bódulatunk’ min­denével ne áldozzunk; — itt is értve azokat, kik e bódulatra érdemesek. — Miután Erdélyben a magyar az élet- és társalgási nyelv, szükségkép kelle e’ nyelv­nek a‘ műv­eltség’ emelkedésihez képest bővülni, szé­pülni, 's a’ társas-élet’ ezer szü­kségiben képződnie, könnyű i­m­e , — és Erdélyben szép magyar ny­elvet be­szélnek, csak egy pár évtized előtt is példányul ho­nunknak's ime, miután az öreg urak’ átkai ellenére a’ mindenre kiáradó njitas , nyulas s talán tökeletesbü­­lés szelleme, nyelvünket is. (hala erte a szellem első eszközei­ árnyékinak, nektek Kazinczy s Revay!) ápoló gondjai alá vette , bár keleti eredetiségéből a kontárok függetlensége miatt valamit lenyirbált is , egy pár évtized alatt bámulatosan hajlékonyabbá s bőveb­bé művelte, mellyen a" váltói szabályok olly kimerí­­tőleg "s röviden előadathatnak , mint a" költő magas röptű eszméi, vagy a" szónok" erőteljes gondolatai: nálunk a" nyelv csak hamar férfii inul­á a" kis haza fej­­delmei" udvari százados társalgási nyelv­ét,’s kik előbb kénytelenek valának megvallani, mit el is ismernek, hogy tőlünk tanulni, nehogy igen hátramaradjanak, szükségük van; és igaz is, hogy Erdélyben a" magasb körök is hátrább vannak a" magyar nyelvben, mint nálunk a középrend;—azon kis különbséget azonban soha sem kell feledni, hogy ott általán­os haladás vagy hátramaradás van a’ nyelvben, mig nálunk csak egy kis kör, a’ tudósok, ’s a’ műveltebb mind két nembeli közép nemességi ifjúság képezik a’ haladást, mert a’ tömeg’ többi része vagy épen nem, vagy csak ősapái’ módjára beszéli a’magyar nyelvet. — Erdélyben a’vi­lágért sem hallhatni egy,ön-‘t vagy ,kegyed­‘et;ott min­den „maga“ ki nem,ted, vagy kend,—’s e’ sok „ma­gát ,“ nemcsak legszebb női szájakból ’s a’ legművel­tebb főrendüektöl, de a’tudósoktól, Szász Károlytól Brassaytól,’s mindenkitől hallani, feltűnő volt; még inkább bántáfüleimet a’tömérdek,,instálom.“ Nem kép­zelhetik, kik Erdélyben nem jártak,—mennyit „instál­­nak“ ott­; a’ szives házi nő „instál“ asztalhoz-ülésre, — ha valamit egész kellemmel el akar beszélni, be­szédét „instálom“mal kezdi; a’ legszebb lyány, va­lóban Erdély’ legszebb lyánya is , ha tánczra kéred, „instálni fog kevés várakozásért, mert erősen elfáradt, vagy mással ígérkezett; ha után magyar embert kérsz utba-igazitásért, igy fog felelni: „instálom nagyságát, jobbra térjen;“ . . . a’koldus szinte instálja méltósá­godat egy kis alamizsnáért; sőt ez az átkozott „instá­lom", minden ok nélkül, midőn valóban semmi kérés­nek helye nem is lehet, előfordul a’ legműveltebbek’ beszédiben is , még pedig számtalanszor, mit ők észre sem vesznek, mert mintegy vérükbe ment által. — Töb­beket figyelmezteték, mennyire feltűnik idegen em­bernek ezen tömérdek instálom, ’s mindenki igy fe­lelt: „de instálom, hát mi szóval éljünk helyette“? — ’S midőn újra figyelmessé tevém az újra becsúszott in­­stálomra, nevettek , mondván „már arról nem szokhatni­­el.“ Egy igen kedves és becses házzal valók szeren­csés megismerkedni, mellynek körében egyszer bün­tetés alatt el volt tiltva az „instálom“ , de a’ türelem kifogyott, ’s az „instálom“ lelke haza jár. — Egy szép kisasszony megígérte , hogy az instálomot el fogja hagyni; nem elég ok­é ez maga , még egyszer leutazni Erdélybe , ’s meggyőződést szerezni, várjon mint tart­ják meg az erdélyi hölgyek szavukat, igéretüket ? — Valóban ti szép ’s lelkes erdélyi hölgyek, kiknek szájokból ugyan az ,instálom, is varázs-erővel cseng, nem tudnátok udvarias kérésitek’ kifejezésire más szót választani?—oh igen, ti tudnátok, pedig ha ezt ten­nétek , ha ti kezdenétek, — két év alatt tizezered résznyi instálom sem jönne hang-életbe, ’s nyelvünk, mit ti is szerettek, mert beszélitek , ezáltal is nyerne bájos ajkaitokon bájaiban. — Eredeti az erdélyi tár­­salkodási nyelvben a’ sok „parancsol, parancsoljon“­ p. o. „instálom magokat, parancsoljanak oszonnához jön­ni“ (itt a’ „parancsoljon“t méltóztassék helyett hasz­nálják, mi előttünk uj és szokatlan volt,) Így szólított fel egyszer bennünket egy müveit ’s kedves bárónő , kinek gazdagon rakott oszonna-asztalán , a’ mindenfé­le csemege közzé, ízletes diszes-alakú vékony nyers szalonna-szeletkék is voltak sorozva, ’s midőn mi, épen útról érkezve jó étvágygyal, először is ezekhez nyúlánk, ő nem rejthető csodálkozását, mondván „hogy az csupán erdélyi csemege, ’s Magyarországban, ki­vált oszom­ára, föltenni nem szokás, de a’ patriarchá­lis eledelt kár volna azért az erdélyi asztalokról szám­űzni , mert sokszor jöhet olly étvágyú vendég, mint mi valónk. „Erősen“ erdélyiesen „nagyon“ ’s „igen“ he­lyett használva, sajátságos, ’s erőt ad a’ beszédnek. —„Vagy­ igen“ „igen, és sőt inkább“ helyt használa­tik, szinte nem roszul, de örökké provincialismus fog maradni. — Legbájosabban szövik az erdélyi nőkbe-

Next