Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-02-17 / 14. szám
54 fog kibérleni.—Az intézet’kormánya a’ terv szerint állandó évenkint szavazattal választandó tisztekből, u. m. elnökbül, pénztárnok és ellenörbül — kik mindig a’ városi polgárok közül választatandók; — orvos és jegyzőből , végre 10 választott tagból. E’ kormányzó választmány’ kötelességeihez tartozik az intézet’ gazdaságát vezetni, számadásokat vizsgálni, ’s hogy az intézet’ állapotja mindenkinek tudomásul juthasson, ’s ez által pártfogókat nyerhessen, a’számadás’ kivonatát évenkint kinyomatni , az intézet’ gyarapodásáról ’s a’ szükséges javításokról gondoskodni, ’s ezekről év’ végével a’ nagy gyűlésnek számolni. Az után , útfélen gyakorlott koldulás’ megszüntetésire , ’s az idegen koldusok’ kitiltására következő szabályokat foglal a’ terv: a) A’ megyének azon rendeletei , mik szerint a’ koldulás eltiltatott, ’s azon igazságos elv, hogy minden helység saját koldusait tartani köteles, kimondatott, megnyitandók. b) Várad-Olaszi és N. Várad részérül négy , V. Váralja és Velencze’részérül két fizetéses koldusőr fogadtatik, kiknek kötelességük a’ városban egész nap fel ’s alá járni, ’s ha koldust vagy kéregetőt találnak, az illető városházhoz fölkisérni. A’ teher’ könnyítése végett, nagy vásárok’ alkalmikor, mindenik város’rendőri hatósága segélyül használtatik. c) Ha a’ koldulás miatt bekísért koldus helybeli, következőleg az intézet’jótékonyságaiból részesül, elzáratással ’s mérsékleti koplalással tüntettetik, ha pedig idegen, a’ középponti tiszturak által hazájába kisértetik. d) Hogy az illynemű kikísérések fortélyokra ne használtassanak, minden kísérőlevél az utolsó helységtől, vagy ha a’koldus más megyéből való , a’ megye’ szélső helységétől, melly saját határjáról a’ koldust kikisérni tartozik, láttamozva az illető megyei tiszthez visszaküldetendők, minek elmulasztásáért , az illető helység előljáróji a’ koldusok’ számára, 2 ponttal büntettetnek. e) Annak elkerülésére , hogy vándor mesterlegények által a’ koldusok’ száma ne szaporíttassék,a’megyének e’ tárgybani szabálya megújítandó. E’ szerint a’ vándorkönyvvel ellátott mesterlegény a’ czéh által munkába állíttatik, vagy munka’ hiányában a’ czéh’ szokásai szerint útnak bocsáttatik; ha pedig nincs vándorkönyve , akkor közönséges kóbornak tekintetvén a’ megyéből kikisértetik. f) Az árvákra, tűz által károsultakra ’s czigányokra nézve, a’ megyének ekorig sikertelen szabályai foganatosítandók, világosan megjegyezvén, hogy olly árvák, kik minden vagyon nélkül maradtak, ’s nem találkoznék ember , ki őket a’ megyének 811ki határzata szerint fölfogná a’ végre, hogy az árva fiú 12 , a’ leány 10 esztendős korától, jóltevőjét annyi ideig tartozzék ételéért ’s ruházatáért szolgálni, mennyi ideig dologtehetlen állapotában tartatott — ha nagyon gyengék, a’ dologra tehetlen koldusok közé , máskint a’ dologházba vétetnek föl. Ez vázlata a’ tervnek, melly az utczánkinti koldulás’ megszüntetése végett dolgoztatott ki. Az ok, minél fogvást a’ mult havi megyei gyűlésekbe terjesztetett az volt, hogy a’ szükséges rendőri felügyelés a’ középponti tiszturak’ kötelességéül tétessék. Bihar megye lelkes RR. az üdvös czélt elősegítendők, köz egyezéssel engedlek a’ kérelemnek.—Én meg vagyok győződve , hogy azon egyedek, kik az eddigi szabályok’ sikertelenségéből okoskodva, titkos belátásuk’ érzetében , kívánt foganatot most sem jósolnak, önmagokat veszik föl mintául. Azt gondolják , hogy a’ laeífus boköpenyege alá buva az adakozás alól mások is csak úgy more patrio majd kicsuszamlanak. _ Hogy án , uraim ! ne mystifikáljunk. Önöket senki sem kényszeríti— ha csak szivek nem — az adakozásra. Ne rettegjenek . Önöket hatalomkarral— ha csak lélekismeretek nem — háborítani senki sem fogja ! Hisz Önök alkotmányos szabad polgárok. (Úgy ám bizony!) Önök szabad polgárok ? de tudják meg , hogy bármi czifra kiváltság-levéllel bírnak is, királyainktól szívtelenségre szabadítékot nem kaptak! Önök nagy nemesek ? ,,quis non subt diet , et eredi nunc nobilis ?— Turba audax , tibi fama placet, tibi gloria, cur non Et labor et virtus etiam placet, ut merito sis Nobilis“ Paling. Ezt jegyzésűi azoknak, kiket érdekel; félreértés’ elkerülése’ végett világosan kijelentvén , hogy megyei nemességünk’ nagyobb része levetközé már a’ szenynyet, mi nemességén szenny vala , szette oklevelekkel többé nem kérkedik , ’s nem helyezi abban a’ közjó’ rovására szabadságát, hogy mit sem fizet. Nemeseink szívjóságban, léleknagyságban kívánnak lenni nemesek, ’s kezet fogva más polgártársinkkal vetélkedni fognak abban,hogy aránylag járuljanak a’ kitűzött üdvös czél’ eléréséhez. Illy nemes kedély indítá a’ diák szertartásu káptalant is , midőn főügyésze által a’ casino-választottsági ülésben tudtul adá, hogy ezt terve kivitelében tehetségéhez képest elősegélendi.— így állván a’ köz hangulat, szabad reménylenem, hogy nincs messze az idő, mellyben rongy-foszlányokba takart vagy épen mez nélkül járó eleven csontvázak nem fogják közbotrányul átkóborolni városunk’ utczáit,’s ha ez megtörténendik, dalolja bár ki magasztos érzettel eszményi világában „Adja isten, hogy a’ magyart a’ fel világ aratja 's a’ t.“ én prózai alakkal fogom közbekiáltani „egyesüljünk uraim , egyesüljünk“! — L.G. Felvilágosításul, ’s illetőleg rendreigazításul Fáncsynak. ,ludas Alatyi ügyében(F e s e.) Mi czélja volt a’szerzőnek Ludas Matyival , mutatja jelszava, mellyet homlokán visel: Quamvis sublimes debent humiles metuore, Vindicta docili quia patet solertiae. A’ szerző azt akarta tehát Ludas Matyi’ személyében megmutatni a’ hatalmasoknak, kik a’ föld’ népét sanyargatják, verítékin híznak, leányát állati ösztönüknek feláldozzák, hogy akad ember, ki meg meri és meg bírja torolni az égrekiáltó gazságot’s a’ milly fonttal mértek másoknak, nekik ollyannal mérnek viszsza. Azt akará megmutatni, hogy mint egykor egy libapásztor fölkelt Döbrögi ellen ’s megverte a’ nagyságoskát , több ember úgy támadhat fel a’ kegyetlen urak ellen ’s úgy boszulhatja meg a’ sanyargatást, mint Ludas Matyi megboszulta Döbrögin az igazságtalan bánást. Ennek látása által a’ hatalmasban azon gondolat kel, hogy nincs ember , ki ütés alá ne essék; a’ szegényben, hogy a’ kölcsönt kölcsönnel adhatja vissza ha szive van. Ki nem emlékezik itt a’ cholerai véres napokra, ’s hogy illyenek többé viszsza ne térjenek, milly szép mezeje nyílt volna átdolgozó urnak illő világositással ’s árnyéklattal előadni, mikép a’ kebelbe fojtott bosszú’ tüze akkor a’mikor, pusztító lángban szokott kitörni, ez által azokat, kik az alsóbb néposztályt nem ember ’s polgártársaik gyanánt akarják tekinteni, szelidebb bánásra , emberibb gondolkodásra bírta ’s legvégül illy rövid érthető erkölcsi tanulságot állíthatott volna fel: ,ne bánts mást, nem bánt más/ De ezen erkölcsi hálástul megfosztá magát az által, hogy Ludas Matyit bohózatnak dolgozta fel, mert ez csak annyit látszik mondani: nevessetek egyet és menjetek haza, az