Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-02-17 / 14. szám

54 fog kibérleni.—Az intézet’kormánya a’ terv szerint ál­­landó évenkint szavazattal választandó tisztekből, u. m­. elnökbül, pénztárnok és ellenörbül — kik mindig a’ városi polgárok közül választatandók; — orvos és jegy­zőből , végre 10 választott tagból. E’ kormányzó vá­lasztmány’­ kötelességeihez tartozik az intézet’ gaz­daságát vezetni, számadásokat vizsgálni, ’s hogy az intézet’ állapotja mindenkinek tudomásul juthasson, ’s ez által pártfogókat nyerhessen, a’számadás’ kivona­tát évenkint kinyomatni , az intézet’ gyarapodásáról ’s a’ szükséges javításokról gondoskodni, ’s ezekről év’ végével a’ nagy gyűlésnek számolni. Az után , útfélen gyakorlott koldulás’ megszün­tetésire , ’s az idegen koldusok’ kitiltására következő szabályokat foglal a’ terv: a) A’ megyének azon ren­deletei , mik szerint a’ koldulás eltiltatott, ’s azon igaz­ságos elv, hogy minden helység saját koldusait tar­­tani köteles, kimondatott, megnyitandók. b) Várad-Ola­­szi és N. Várad részérül négy , V. Váralja és Velen­­cze’részérül két fizetéses koldusőr fogadtatik, kiknek kötelességük a’ városban egész nap fel ’s alá járni, ’s ha koldust vagy kéregetőt találnak, az illető város­házhoz fölkisérni. A’ teher’ könnyítése végett, nagy vásárok’ alkalmikor, mindenik város’rendőri hatósága segélyül használtatik. c) Ha a’ koldulás miatt bekísért koldus helybeli, következőleg az intézet’jótékonyságai­­ból részesül, elzáratással ’s mérsékleti koplalással tüntettetik, ha pedig idegen, a’ középponti tiszturak ál­tal hazájába kisértetik. d) Hogy az illynemű kikísé­rések fortélyokra ne használtassanak, minden kísérő­levél az utolsó helységtől, vagy ha a’koldus más me­gyéből való , a’ megye’ szélső helységétől, melly sa­ját határjáról a’ koldust kikisérni tartozik, láttamozva az illető megyei tiszthez visszaküldetendők, minek el­mulasztásáért , az illető helység előljáróji a’ koldusok’ számára, 2 po­nttal büntettetnek. e) Annak elkerülé­sére , hogy vándor mesterlegények által a’ koldusok’ száma ne szaporíttassék,a’megyének e’ tárgybani sza­bálya megújítandó. E’ szerint a’ vándorkönyvvel el­látott mesterlegény a’ czéh által munkába állíttatik, vagy munka’ hiányában a’ czéh’ szokásai szerint útnak bocsáttatik; ha pedig nincs vándorkönyve , ak­kor közönséges kóbornak tekintetvén a’ megyéből kiki­­sértetik. f) Az árvákra, tűz által károsultakra ’s czi­­gányokra nézve, a’ megyének ekorig sikertelen sza­bályai foganatosítandók, világosan megjegyezvén, hogy olly árvák, kik minden vagyon nélkül maradtak, ’s nem találkoznék ember , ki őket a’ megyének 811ki határzata szerint fölfogná a’ végre, hogy az árva fiú 12 , a’ leány 10 esztendős korától, jóltevőjét annyi ideig tartozzék ételéért ’s ruházatáért szolgálni, mennyi ideig dologtehetlen állapotában tartatott — ha nagyon gyengék, a’ dologra tehetlen koldusok közé , máskint a’ dologházba vétetnek föl. Ez vázlata a’ tervnek, melly az utczánkinti kol­dulás’ megszüntetése végett dolgoztatott ki. Az ok, mi­nél fogvást a’ mult­ havi megyei gyűlés­ek­be terjesz­tetett az volt, hogy a’ szükséges rendőri felü­gyelés a’ középponti tiszturak’ kötelességéül tétessék. Bihar megye lelkes RR. az üdvös czélt elősegítendők, köz egyezéssel engedlek a’ kérelemnek.—Én meg vagyok győződve , hogy azon egyedek, kik az eddigi szabá­lyok’ sikertelenségéből okoskodva, titkos belátásuk’ ér­zetében , kívánt foganatot most sem jósolnak, önma­gokat veszik föl mintául. Azt gondolják , hogy a’ lae­ífus boköpenyege alá buva az adakozás alól mások is csak úgy more patrio majd kicsuszamlanak. _ Ho­gy án , uraim ! ne mystifikáljunk. Önöket senki sem kény­szeríti— ha csak szivek nem — az adakozásra. Ne ret­tegjenek . Önöket hatalomkarral— ha csak lélekisme­­retek nem — háborítani senki sem fogja ! Hisz Önök al­kotmányos szabad polgárok. (Úgy ám bizony!) Önök szabad polgárok ? de tudják meg , hogy bár­mi czifra kiváltság-levéllel bírnak is, királyainktól szívtelen­ségre szabadítékot nem kaptak! Önök nagy nemesek ? ,,quis non subt diet , et eredi nunc nobilis ?­­— Turba audax , tibi fama placet, tibi gloria, cur non Et labor et virtus etiam placet, ut merito sis Nobilis“ Paling. Ezt jegyzésűi azoknak, kiket érdekel; félreértés’ elkerülése’ végett világosan kijelentvén , hogy megyei nemességünk’ nagyobb része levetközé már a’ szeny­­nyet, mi nemességén szenny vala , sz­ette oklevelek­kel többé nem kérkedik , ’s nem helyezi abban a’ köz­jó’ rovására szabadságát, hogy mit sem fizet. Neme­seink szívjóságban, léleknagyságban kívánnak lenni nemesek, ’s kezet fogva más polgártársinkkal vetél­kedni fognak abban,hogy aránylag járuljanak a’ kitűzött üdvös czél’ eléréséhez. Illy nemes kedély indítá a’ diák szertartásu káptalant is , midőn főügyésze által a’ ca­­sino-választottsági ülésben tudtul adá, hogy ezt terve kivitelében tehetségéhez képest elősegélendi.­­— így állván a’ köz hangulat, szabad reménylenem, hogy nincs messze az idő, mellyben rongy-foszlányokba ta­kart vagy épen mez nélkül járó eleven csontvázak nem fogják közbotrányul átkóborolni városunk’ utczáit,’s ha ez megtörténendik, dalolja bár ki magasztos érzettel eszményi világában „Adja isten, hogy a’ magyart a’ fel világ aratja 's a’ t.“ én prózai alakkal fogom közbe­kiáltani „egyesüljünk uraim , egyesüljünk“! — L­.G. Felvilágosításul, ’s illetőleg rend­­reigazításul Fáncsyn­ak. ,ludas Alatyi­ ügyében­(F e s e.) Mi czélja volt a’szerzőnek Ludas Matyival , mu­tatja jelszava, mellyet homlokán visel: Quamvis sublimes debent humiles metuore, Vindicta docili quia patet solertiae. A’ szerző azt akarta tehát Ludas Matyi’ személyében megmutatni a’ hatalmasoknak, kik a’ föld’ népét sanyar­gatják, verítékin híznak, leányát állati ösztönüknek fel­áldozzák, hogy akad ember, ki meg meri és me­g bírja torolni az égrekiáltó gazságot’s a’ milly fonttal mér­tek másoknak, nekik ollyannal mérnek viszsza. Azt aka­­rá megmutatni, hogy mint egykor egy libapásztor föl­kelt Döbrögi ellen ’s megverte a’ nagyságoskát , több ember úgy támadhat fel a’ kegyetlen urak ellen ’s úgy boszulhatja meg a’ sanyargatást, mint Ludas Ma­tyi megboszulta Döbrögin az igazságtalan bánást. En­nek látása által a’ hatalmasban azon gondolat kel, hogy nincs ember , ki ütés alá ne essék; a’ szegényben, hogy a’ kölcsönt kölcsönnel adhatja vissza ha szive van. Ki nem emlékezik itt a’ cholerai véres napokra, ’s hogy illyenek többé viszsza ne térjenek, milly szép mezeje nyílt volna átdolgozó urnak illő világositással ’s árnyéklattal előadni, mikép a’ kebelbe fojtott bosszú’ tüze akkor a’mikor, pusztító lángban szokott kitörni, ez által azokat, kik az alsóbb néposztályt nem ember ’s polgártársaik gyanánt akarják tekinteni, szelidebb bá­násra , emberibb gondolkodásra bírta ’s legvégül illy rövid érthető erkölcsi tanulságot állíthatott volna fel: ,ne bánts mást, nem bánt más/ De ezen erkölcsi há­lástul megfosztá magát az által, hogy Ludas Matyit bohózatnak dolgozta fel, mert ez csak annyit látszik mondani: nevessetek egyet és menjetek haza, az

Next