Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-02-17 / 14. szám

56 vékony lábon áll. Fáncsy midőn e’ sorokat irta a’ „Marseillaise“ czimü czikket olvasta, de feledte hogy: quod licet Jovi ’s a’ t. És mi köze is illy drágalátos czimeknek Ludas Matyi bírálatával ’s mi köze Fáncsy’ „si fractus illabatur orbis“ jelszavainak ? Hoztam én valaha kétségbe rendületlenségit ? Ismerem az illy hetvenkedő embereket: első puskalövésre megszaladnak. Berekesztésül szükségesnek látom kinyilatkoztatni, hogy a’ mit mondottam, okokkal igyekeztem támogatni, de azért koránsem tartom magam’ csalhatlannak, mint egy nagy valaki ; hibázhatunk mindnyájan ; Fáncsy urat pedig kérem, hogy ha tollcsatába ereszkedik, hagyja ki a’ személyt a’ játékból, ’s beszéljen a’dolognál, és ha valaha még találkoznék velem, ne vádoljon azzal, hogy német színházba járok, mert ha akkor megyen bele valaki, mikor én , úgy bizonyosan fű nő küszöbén. Pest télhó 16. 1841. Dobrosy Istv. Búcsú-nyilatkozat. Él szivünkben egy benszülött érzeményt, melly tettvilágunkban felosztja magát,’s mint virágillat hatja át lelkünk’ termékeit; egyetlen ur, mellynek érdekeért a’ művészet kész meghajolni ’s egyetemes világát szűkebb határral írni körül. Kell é mondanom? hogy e’ hatalmas indulat —a’ honszerelem! — Keblemet örömmel engedém én is e’ nemes vonzalom’ birtokául, ’s midőn művészetünk’ támadó angyala tettre hítt fel mindent , ki bármi kis erőt érze magában, szivem’ ösztönét is mélyen ébreszté szent szózata, ’s nemzeti műintézetünk érdekéhez kötelezém le munkásságomat, hogy kötelességem’ az áldozattal , melly tőlem telék , lerójam. És ha volna, ki hinné , hogy hiúság vagy fénykapkodás vezete a’ magyar színpadra, igen csalódnék. Egy bölcsőjéből kelő kezdeményen felülállani nem fény; ’s előtanulmányokkal küzdő személyzetnél keresni kitünést, hiúságnak sem nyujtna éleményt, pedig nem köztudat-e, hogy fellépésem’ korában a’ nemzeti dalművészet’sorsa ez vala? De én felléptem ’s ezt akkor tevém, midőn a’ túlhaladt külföld művészvilágában nevem már némi viszhangra talált; midőn az önismertetés’ nehéz munkáján mármár túl valók, ’s ipardijamul szép jövők’ csillagát mutatá a’ művészet’ nemtője. Fölléptem mondom, ’s az előcsarnok’homályos hideg oszlopai között vevék hont, hogy kulcsot segéljek keresni az avatottság’ templomához, hogy ezélt ’s irányt tűzzek ki, ’s megkísértsem egyengetni gyakorlati pályáját dalművészetünknek, melly ha a’kezdet’ csarnokából ízlés ’s műértelem’ hajlékiba lépendett, díszéül legyen nemzetünknek ’s éleményt nyújtson a’ház’közönségének.—Mennyire felelhetett’s felelt meg erőm és szorgalmam czélomnak ? ezt itélje meg a’ műértő s elfogulatlan közönség — Mi lón jutalmam ? az utóbbi két év’ története ’s bizonyos folyóiratok’lapjai felelnek. A’ harczot sértett érdek ’s önzés kezdé meg ellenim’ részéről, ’s az első megtámadások már személyes bántalmakat hoztak; de én eltűröm azokat feltűröm,mondom; mert egy magasabb, az ügy ’ szerelme , melegítő keblemet; mert tapasztalául, hogy a’ dalszemedzeti szorgalmát haladó siker kiséri; mert meg valok győződve, hogy a’ mindent egyszerre szeretni kenytelen nemzetnél egy ipar- , tan- , vagy miveszet‘ig sem nelkülözhető , ’s kiki miben előviheti a’ kort, azt teljes erebűl tenni szent kötelessége. És türelmem jutalnazi azon ; mert volt idő, mellyben ma gúny és gyanúsító czikkek jelentek meg ellenem , következő napon a’ tisztelt közönség , melly az ügyért, ama’ szive ’s szivem’ választottáért , küzdeni soha nem szűnt, ’s miért kedves emlékét síromba viszem, még nagyobb számmal ’s olly szívesen, mint én adám, fogadá el szívteljes működésemet; ’s igy az est’ óráji kiegyenlítők a’ napok’ fájdalmit. Hittem , hogy a’ boszuvágy egy béketürő ’s vállalatának megfelelni kész nő’ ellenében egykor kifáradand. —Nem így lón. A’ művésznővel nem tudattak bírni; mert a’művésznő minden szorgalmát, lelkét, erejét kötelességének áldozá ; mert tanult, tanított, ’s bár küzdve, folyton haladást tön. — Mit tevének hát? A’ nőt sérték meg bennem,’s a’legkeresettebb bántalmak’ erkölcsi kínjait érezteték velem. Ekkor sem vitatkozám : a’ rágalmak ellen pedig mi volt volna künynyebb, mint a’ rágalmazókat visszautasitni ? Nem vitatkozán is mondom,’s az intézet’pártolásával színezett állításokat sem cáfolgatra; pedig én is elmondhattam volna, hogy szerződési kötelességemen kívül mennyit tevek ; elmondhattam volna többek között, hogy kevés kivétellel minden ujdalművet közbenjárásomra szerzett meg az intézet; hogy Dobiért — ki tizenkét ezret gyűjte a’ pénztárnak, ’s másokat egyedül én nyertem ide ; hogy az árvíz’ pusztításai után még nekem is könnyű lehetett volna a’ színházi pénztár’ terhére honi kényelemben lennem, megkímélve az intézetet, a’ hosszú utazás’ kellemetlenségit választani; hogy gyöngélkedésem’harmad fél hava alatt szerződés szerinti illetékemet ( körülbelül 1500 pengő forintot) a’ pénztárnak engedém; hogy havi dijamat több ízben hónapig, hogy jutalomjátékom’jövedelmét majd egy egész évig ben hagyám ’s a’ t. Mind ezt ’s még többet felhozhattam volna. Én, mondom, nem vitatkozom; de lelkem mélyen elkeserült ’s akaratom ellen egy tompa hidegség kezde abban hont venni. Nem tagadom , hogy gyűlölet, megvetés kelt szivemben azok ellen, kik roszul takart önérdekeiket a’dalművészet’ megbuktatásával keresték kivíni, ’s kik szerénytelenül egy nem biit többségi képviselökül erőködtek feltolakodni ’s úgy vélem, az igazság-barát nem látandja természet-elleniesnek,ha egy nő azoktól, kik házi ’s nyilványos életét egyiránt elfeketítni törtek , megvetéssel fordult el. E’ túlidegzett visszásság’következménye bucsúvételem ’s elhagyása a’kertnek, mellybe a’dalművészet’virágit átültetni segitém. De, kik virággyűlöletből a’ kertésznőt üldözék, győződjenek meg, hogy a’ virágkedvelés távozásommal nem lesz kiirtva; mert jelenkorunk’jelleme nemcsak egyoldalúlag az észt, de egyszersmind az érzelmeket is művelni; pedig míg a’ műveltség az emberiség’feladata lesz,a’ dalművészet’csillaga nem hanyatlik le. Nyilatkozatom’ czélja nem az,hogy ellenimet, kik velem minden emberi jog’ megsértésével olly kíméletlenek valának,megbántsam:nekik én már rég megbocsátok; nem az , hogy vágyat ’s fájdalmat idézzek üres helyemre, melly bétölthető leszen; hanem kötelességül tekintém a’ tisztelt közönséggel megismertetni a’ feladást, mellyet megoldani akartam , félre magyaráztatott törekvésemet , az irányt, mellyet a’ dolog nem miattam, de elleneim miatt van, ’s a’ helyzetet, mellyben eleitől fogva a’ színháznál valók. Magyar színpadi életem egy felhőszőnyeg volt, áthimezve a’ művészet’szép jövője’reményvilágival. Feledés egy részrül a’ bántalmakért; más részről hála es köszönet a’ nagy közönségnek , melly küzdésteli pályámon csüggedni nem hagya.Lelkem gyakran fölkeresendi a’ távaiban kedves hazámat,’s hazáméval honosim ! mindiff csilyesítendi képeiteket tisztelő emlékezetem. Scwdel Róza. Szerkeszti Helme ezt. — Nyomtatja angol gyorssajtón Trattner Károlyi úri utcza 453.