Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-02-20 / 15. szám

mára megtakaríthatja; a’ hogy 16 év múlva anatocis­mus nélkül is kétszerezvén a’ tőke , 50 ft. helyett már lesz 100 ft., ez pedig másik 16 év múlva már 200 -ra növekszik ; úgy hogy ha az idén tesz valaki illy szer­ződést , soha nem nélkülözett, sőt folyvást teljes mér­tékében használt capitalisa , t. i. egy holdat vévén fel, ennek örök ára vagyis 50 ft. az 1872dik évig már 250 ftra növekedett, ’s azután mindig roppantabb arányban fog növekedni. A’ mikép nagyobb értéket szerez, és , mire ügyeimet kérek, biztos, és mindenfélétől füg­getlenebb mód maradékinak , mint minőre a’jószág csak maga az idomulta’ erejével emelkedhetett volna. Ha e’ helyen nem is figyelmezünk azon lelki jólétre, mellyel szemlélheti az ember, hogy azon helyen, hol csak ür­gék ’s egerek laktak , és néhány birka féligmeddig lakott jól a’ soványka legelőn, embertársunk telepedik és iparkodása után boldogulhat. De azt is ve­gyük tekintetbe , hogy az illy módon cselekvő földesúr az egész magának tartott allodiatura’jövedelmét, be­csét jótékonyan öregbíti’s jószágán ollynemü gazdasági é s művelési módot tesz az egyszerű népszaporitással lehetségessé ’s biztossá, mellyről máskülönben gondol­kozni is alig lehetett volna. — Még csekélyebb szám­különbséggel is a’ folyó örök ár ’s illyforma szerző­dések között elég nyereségesnek látszik a’dolog, hogy egy kis próbát mindenhol érdemeljen. Az úrbéri meg­váltásokra nézve pedig , mellyekkel sokszor nem igen haszonvehető ’s bajjal járó jövedelem’ tőkéje realisál­­tatik és mobilisáltatik , vagy a’nem ideális hanem jelen valódi tiszta jövedelemnél a’ körülmények szerint töb­bel kevesebbel, de mégis mindig nagyobb kamat biz­­tosittatik a’ földesúrnak , a’ számolás szinte alkalmaz­tatható. Miket midőn itt csak felületesen említek , ama’ kívánság gerjed bennem , hogy a’ mathesist tanuló jö­vendő földbirtokosok az érték’ és jövedelem’ illymódu növekedésének terjedtebb ’s több-ágy kiszámolását ven­nék fel gyakorlási tárgyaik közé , mi bizonyosan ama’ legfőbb élethasznu tudományt egy legüdvösb tárgyra fogná alkalmazni. — Szerencsére pedig az efélét még az aviticitas és invalidatiós systemánk, melly olly sok jót öl el, sem igen gátolhat; mert az úrbéri megvál­tást a’ törvény biztosítván a­ másik állapotra nézve is a’ curiának praejudiciuma által a’ népesedés’ gyarapulása ítéltetik. Ezen a’ népgazdaság’ legvalódibb elveivel egyező—’s valóban azoknak,kiktől az még hajdan eredt, becsületökre szolgáló — bölcs határozat a’ nemzetnek figyelmét most kivált igen megérdemli; mert jól felfogva ’s helyesen alkalmazva, a’ nemesi jószágokban , bár kü­lönféle involutiók alatt legyenek is, ama’ köz és egyedi legfőbb érdekben álló dolgot, mellyröl szólok, lehetővé, törvényszerűvé ’s biztossá teszi.—Egy nagy osztályá­ban a’magyar földbirtoknak, a’ közigazgatás alatti, ala­pítványi és egyházi jószágokban, mindez méginkább áll, hol vagy a’ robotnak arányontúli száma miatt kellő hasz­nát nem vehetik, vagy az allodiaturát nagy jövedelme­­zésre hozni— habár a’jó akarat, bölcs intézkedés és fed­­hetlen kezelés a’dicasterialis formákban és egyéb ide­­tartozókban lévő nehézségeket a’lehetőségig szinte le­győzi vagy pótolja is—alig lehet; a’ jövedelmeknek épen a közintézeteknél jótekintetű egyforma biztossága sem eszközölhető, és hol a’ megváltási elvnek bár olcsó , de gyors és terjedt életbe-hozása minden tekintetben a’job­­bágyra s az alapítványi, úgymint a’közigazgatási föl­­desúrra nézve — közczélokról nem is szólva — legki­­vánatosb és, szabad legyen mondani, talán legkönyeb­­ben, legméltóbban ’s legnagyobb haszonnal eszközöl­hető. — Hosszúk is már az eltérések , mellyek mégis némelly igazoló tekinteteket talán foglalnak magokban, hogy az úrbéri megváltásokra nézve a’ köz- ’s magán­érdekek , jelesen pedig a’ földesúriak , a’ gyorsaság ’s gyakoriságot a' nagy árnak elibe teszik, és ha példa kell, illy arányban az legkivánatosb. — Példárul lévén szó: a’ derék, értelmes és magokat mérsékelni tudó kokasdiaknak azon feltételeket kívánom megemlítni a’ megváltásra igyekező községek előtt, miszerint azok az örök szerződésnél fogva általvett közlegelőt — az istálóbani marhatartásra szándékozván emelni gazda­ságukat ’s igy a’ legelő’ nagyobb részét jövedelmesb mivelés alá venni, — a’ kilenczedet ’s a’ papi dézmát, ugyszinte zálogos birtokukat korán sem készülnek azonnal egyedi közvetlen élvezet’ tárgyául venni, ha­nem mint legalkalm­atosb és biztosb módon tehetik, min­den e’beli jövedelműket közre behajtván , azokat meg­váltási tartozásaik’ lefizetésére akarják fordítni. És csak akkor, midőn már mivel sem fognak tartozni, sőt talán némi köz-tőkére is tesznek szert,’s a’ zálogos idő’ elteltével visszanyerendő sommákat is szabad gyümöl­csöző tőkéül fogták részökre biztosítói, kívánnak helyt adni az egyedi közvetlen igényeknek , élvezetnek ’s a’ körülállások szerinti felosztásnak. Hiszem is, hogy azon egyetértés , kölcsönbizodalom ’s jóindulat, melly őket példásan jellemzi, ’s megváltási dolgukban segí­­tette , annak legjótékonyabb kifejtésében ’s használásá­ban szinte vezérelni ’s boldogítni fogja. Még egy észrevételről kell említést tennem, mely­­lyel a’ kokasdi megváltást többen fogadók , mondván: „Jó, jó ’s kívánatos az illyen, de kevés helyen lehet azt még most létesítni, vagy okosan csak próbálni is a’ hazában; mert a’jobbágy erre még nem érett meg. ’stb.** Előttem ugyan, ki illy jóslatokat Kokasdra nézve is, mielőtt a’ megváltás megtörtént, eleget hallottam , e’ vélemény igen érvényes alig lehet, kivált ha emléke­zem , hogy épen Kokasdra nézve némelly olly külső akadályok forogtak fen, mellyek a’dolgot máshol any­­nyira sem fogják talán nehezítni. És ime már a’ felső­tét, hazánknak egészen más részén történt megváltás és több készülőben lévő ez észrevételnek ,,a’ priori** követelt authoritását a’ közönség előtt is méltán csök­kentheti; annál inkább, hogyha némelly vidékeken egész községekkel nehezebb is volna összes megvál­tási szerződés, nem lesz talán mégis olly igen sok hely, hol egy két okos jobbágy a’méltányos és érdekét elér­tő földesúrral meg nem tudna egyezni, ha a’ tőke-le­fizetésre nem, legalább ennek kamatjára. Csak egy­két példa után is pedig nagy vonzó erő fogna bizonyo­san ez állapotban kifejlődni. Mire nézve sokan lesznek, kik a’ tagosztályt és legelő-elkülönzést elkerülhetlen feltételnek fogják tekinteni ; annak igen kívánatos léte pedig mindenki előtt kétségen kívül leend. De annál jobb , mert illy módon egy jó — mint majd mindenben — itt szinte másjóra is serkenti, vezeti és sokszor­ köenyteti az embert; és bizonyosan nem lesz , ki ne osztozzék ama’ kívánságban , hogy a’ tagosítás’ és elkülöntés’ üdvös állapotának életbehozására ’s ennek utja-mód­­jai’ könnyítésére, gyorsítására — ha ugyancsak kell még indítóok — azt mind a’ birtokosak mind az illető törvényhatóságok az úrbéri megváltásban’s az ezzel ro­kon dologban említék , feltalálják. De általán , mielőtt valaki — ’s nemcsak lágymelegen, de igazi igyekezettel ismételve — ha egy időben’s formában nincs foganat, máskor és máskép próbát nem tesz, alig van joga , a’ meggyőződésnek bármelly fokára felvitt veleményenek fogva is mondani: „Nem lehet*4, melly szó igen hatal­masan hangzik ugyan, igen sokszor azonban­, mint sok más váz és rémkép, az el nemfogult szemléles s ügyes bátor taglalás előtt elenyészik. Ifj. Beszeredj István.

Next