Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-02-24 / 16. szám

62 mellette egy veres bajuszú magas férfi, lesütött fedetlen fejéről azt gondolnád , hogy talán elvesztett sapkáját keresi ; bátran ráfoghatod , hogy feje vértolulásban szenved. Amott az ezüstforráson túl a híres árny alatt egy alacsony, barna, zömök alak vízzel teli pofákkal és düledő szemekkel jár fel ’s alá egy kis raellekuton, kezében fél pohár vizet tartva , egy útjában eső fatuskón néhány apró darab kövecs hever, mikre menetközben gyakran figyelmes tekintetet vet, mintha azok őt érdekelnék, sőt ime! hozzájok most egy darabkát tesz ! Ez , szájában tartott vizével, mit gyakorta megújít, gyomrát tisztítja; a’ kis kövek pedig a’ pohárvizek’ számát jelentik , miket lélekismeretes pontossággal kíván számon tartani.—Ott az útfélen magányosan kummog egy mogorva kép , még meszsziről kitérve a’ szembejövök elöl, nehogy valamellyik tán megszólítsa. Szegény ! szegény hypochondricus! Itt a’ völgyi uton egy deli szőke alak közéig a’ forrás felé , jobbjával kis sétabotjára, baljával mellette menő szobalyánya’ karjára támaszkodva ; megérkeztekor a’ forrás melletti csoportból egy csinosan öltözött férfi megy elibe, ’s kezéből elvett metszett poharát kristályvízzel teli merítve, szolgálatkész udvarisággal nyújtja neki vissza, mit az nyájas köszönettel fogad, ’s apródonkint kiürítve, cselédével tovább halad. ,Hör’n ’s amallm) , mond kis szünet után egy poharát merítő szalmakalapos az épen érkező laktársának, kiben a’ ,Jat’Morjen‘!”) köszöntésről egyszeriben megismered a’ Berlin-vidéki poroszt — sag’n Sie miramal, ki lehet ez az igéző kék szemű némber — ,,nem ismerem— felel a’ kérdeztetett, — de azt tudom, hogy az egy kedves lény ; ugyan reméllhető-e , hogy valaha kiépül?“ — .,,Alkalmasint kiépül —szólal meg a’ háttérből egy veteran vizivó,ki most épen a’ 15d.pohár vizet tartja kezében—én itt voltam, mikor e’ némber megérkezett , akkor még két mankón járt, ’s most már íme sétabottal is könnyeden megy, sőt kevés idő múlva ezt is nélkülözheti.al — Most egy magas szikár termet járul a’ forrási sereglethez. ,Jó reggelt kívánok baráton! szól kezet nyújtva egy nagy-bajuszó és szakáld alacsony kabátosnak, kinek mindkét karján kifejtett kabátusain szeszélyes alakban fehérült ki a’ helyenként zsinórral öszszekötött hasítékon át a’ kifeszülő ing. ,,szen dobni“ — válaszol imez , levéve szájától poharát’s a’nyújtott kezet barátságosan megrázva — hány pohara van már Önnek? (az az : hány pohárral ivott már)“ — , ne is kérdezze! még csak most következik a’ negyedik; abban a’ma reggeli szeles időben olly nehezen jött rám az izzadás,hogy így még vele soha el nem kestem, pedig összedörzsöltem tenyereim’, lábaim’, a’ mint azon átkozott szűk pokróczban csak lehetett, még is csak nyolcz óra felé lehettem kész a fürdéssel. De hát Önnek miért van felfejtve öltönyuja? Bizonyosan krízise van ugyan-e? Ő gratulálok Önnek ! Ön igen szerencsés ember ? — „Azok a’ balga kiütések annyira elleptek már , hogy nyakamtól bokáig érnek a vizesboritékok, mikkel őket majd minden órán borogatnom kell; ezek miatt szűkült le rólam a’ köntös.. .. Bekérem! nekem mozognom kell, különben mindjárt didergek a’ lucsok közt..... ha úgy tetszik jelünk együtt az also csurgóhoz, ott iszom meg tizenkettedik s utolso pohárvizemet, ’s egy negyedóra múlva megyek reggelizni.“—Mit gondolsz? A’ párbeszelők közül mellyik volt a’ magyar, mellyik a’ lengyel? — bizonyosan az volt a’ magyar ugye , ki ,jó napot kívánt, ’s lengyel a’ másik?.... Forditsdmeg ! — e’ két nemzet itt kölcsönös becsülésből cserenyelven köszönti egymást. — — Kilenczedfelet mutat az új épület’falán a’napóra. A’ nagy étterembe vezetlek, hol pár óra óta áll már az egyszerű reggeli’ vidám ünnepélye. Utunk a’ tág udvaron vezet keresztül, hol a’ korlátokra terítgetett pokróczokat szilaj nyugati szél lengeti ; a’ fő bejárás előtt sorban álló gyerkőczök’kézbentartott tányérin már távalról piroslik élénkbe a’ tetőzve rakott szamócza , mit az apró porfirk „kaufen sie Erdbeeren“ kínárokkal boszszantásig tolnak minden bemenőre. Az alsó tornáczban egy kis marhaólszag csap ugyan bennünket meg , mert a’ vasrostélylyal fedett nyílások a’padlat’ kövezetén a’ föld alatti istállóknak szolgálnak szerelőül, de ez még semmi! — az emeletbeli lépcsők’mellékin gonoszabbal is találkozandunk ; ezt mind az építész’ ügyetlenségének kell tulajdonítanunk. A’ második emelet’ előcsarnokában, az udvarra néző ablaknál két szőke pórhölgy előtt egy fehér asztal, mézes bábokkal, törött czukorral teljes apró papirtüzetekkel, zsemlyével ’s kalácscsal van megrakva, miket vásárló gyógyvendégek állnak egymást váltva körül. A’ falak melletti fogasok köpenyekkel, süvegekkel ’s itt ott zsinóron függő sétabotokkal vannak sűrűen beaggatva , ’s a’ lépcsők megetti falakon nagy földkép alakú papirtáblák függnek , a’múlt évekbeli vendégek’ tömött hasábokba sorzott neveivel. Ezen előcsarnokból egy oldalajtó a’ tekeszobába vezet; jobbról pedig a’ kétfelé nyíló magas szárnyajtó a’ 116 láb hoszszú, 6 öl széles és 3 öl magas terembe nyílik. A’ belépő’tekintete tévedezve pillant végig az előtte hoszszú négyes sorban felnyúló népes asztalsoron , mellyen túl a’ szemközti távol oldalon a’ most uralkodó cs. k. felség’ életnagyságú képén nyugszik meg. A’ terem’ felső részén egyik oldalszegletben áll a’ köz használatra nyitva álló zongora ; — a’ magas menyezetről mezei virág’s falevél-koszorúval köritett karos gyertyatartók ereszkednek alá; ’s az alsó ablakok közti oszlopfalakról termetes tükrök néznek szembe egymással. Ajtó felett nehézkedik az idomtalan tágas hangászkarzat, homloklapján Hygiaeát ábrázolva, ki bozontos pokróczlepelben, gyékénypapucsban, egy sziklából csurgó forrás mellett áll, jobb kezében kehely, — lábainál a’vizgyógy’jelképei: fürdőkád, dézsa stb. hevernek. Az ajtó mögötti falakon állnak rámákba foglalva : a’ Priesznitz’ különböző művészek által rajzolt kőnyomatú arczképeiből egy egy példány, — ’s a’ minden vendég által megolvasandó .Tudni való kb: egyik táblán a’ házi szabályok (ezeket már ismerheted M u n d e’ könyvéből) Priesznitz’ aláírásával; másikon a’ társaság’ könyvtárát illető rendeletek, magyar, német ’s franczia nyelven; — közel hozzájok egy faliszekrény mellett a’ hirdetések’ nagy fekete táblája , mellyen most épen e’ hirdetés áll nagy krétabetűkkel feljegyezve (németül): ,,a’ fenyűforrás mellett tegnap egy kék metszett pohár találtatott: a’ tulajdonos bővebb tudósítást vehet felőle Gottwaldnál.“1«* *) A’ teremből oldalvást szegül be egy szoba alakú tágasság, — mellékszobának neveznék, ha amattól közfal ’s ajtó választaná. Ebből nyílik alá az alattlevő konyhába egy deszkával bélelt négyszegű üreg , mellynek mig egyik osztályában , csigán forgó kötélen süllyed alá az üres tálakkal rakott, asztalformáju deszka-lap , az alatt a’ másikból , telt edényekkel terhelten bukkan fel a’ hasonló alakú társ- hordantyu. E’ titokteljes mélységből árad reánk napjában három *) „Hören Sie einmal« helyett : gyakori szavak" járása a poroszoknak. **) Guten Morgen: ) Gottwald: felvigyázó szolga a’ tekeszobában.