Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-02-24 / 16. szám
64 azok’ lelkészei a’tót nyelvet honunkban édesanyai nyelvünk’ gátlásával még most is virágoztatni akarják.“ X. Y. Z. is kérdi: „mi oka , hogy tojt ifjaink — ’s általjában tótajkukg hitv. egyedeink ollytótok ’s heves ellenei a’ magyarságnak ?“ (Társ.’ 1841. 6. sz.)— Azok, kik P. L.-el az egész evangelicus testületet hitszónokival együtt arról vádolják , hogy az a’ magyar nyelv’ rovására a’ tót nyelvet virágoztatni akarja , a’ legnagyobb méltatlanságot követik el e’ testületen , melly annyi taniíteleit adá kész és szives simulásának a’ nemzet’ törekvésihez. Elemezzük fel ugyanis e’ testületet ’s úgy találjuk , hogy a t rend a tagjai, a’ felvidéki tót vármegyéket is ide értve, a’ magyar nyelv’ terjedésén buzgón munkálkodnak ’s azokat magyaroknak bizton állíthatjuk. Tekintve a’ köznépet, ez magyar, német és tót. A’ magyarról itt szó sent lehet; a’ német és tót, bátran állíthatom, magyarul szívesen taníttatja gyermekeit, mert szüksége van rá, életviszonyai sok érintkezésbe hozván őt a’ magyarokkal ’s hogy ekkor nagy hasznát venné a’magyar nyelvnek , benne szilárd meggyőződés , mellytöl el nem áll. Eddig tehát evangelicusok közti magyar nyelv’ ellenségire nem találunk. De hátra vannak a’ hitszónokok, kiket egyházaik’ nyelve szerint magyarok, németek ’s tótokra osztályozzunk. A’ magyarok itt ismét tiszták; hogy a’ németek zajognának a’ magyarodás ellen, eddig ki sem állítá, mert nem is állitható, latra kell vetnünk tehát a’ tótokat. Hanem itt, hogy méltánytalanok ne legyünk, tegyünk egy kis különbséget. A’ „tót pap“ nevezet a’ történtek után két értelmű : vannak tót papok , kik tót nyelven oktatják híveiket ’s más nyelvnek, főleg a£ magyarnak, elkeserült ellenei ’s ezeket én „pánszláv papoknak“ nevezem; vannak tót papok, kik tót nyelven hirdetik ugyan híveiknek az erkölcsiség’elveit, hanem azért a’ magyarodásnak hő ’s őszinte barátai. Igenis , mi számosan vagyunk, kiknek szent e’szó ,haza£, kik forróan szeretjük azt, mit forróan szeret a’ romlatlan kebel, kik honunk iránt jeles lantosunkkal egyenlően vagyunk lelkesülve és sziveinkbe vésvék szavai: „A' nagy világon e’ kívül ! Nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen sors' keze, Itt élned halnod kell.“ ’S nem volna számtalan olvasóm, kik a’ fentebbi különböztetést csak helyeslendik, mert magok ismernek tót papokat kik sziveikben magyarok, a’ haza’ nyelvét beszélik , szeretik ’s mennyire lehet terjesztik? Állításom’ támogatásául a’ tapasztaláson kivül szabad legyen ezen egy adatot felhoznom:a’ barsi,nógrádi , pesti ’s békési ág. vall. esperességek’ egyházai’ tetemes többsége tót;hitszónokaik köztt mégis anynyira túlnyomó a’ magyar elem, hogy esperességi gyűlésiben magyar nyelv hangzik, jegyzőkönyveik magyar nyelven vitetnek ’s a’ kerületi gyűlés’ jegyzőkönyvet is csupán magyar szerkesztésben járatják (Jelenk. 1840. 74. sz.) Ha tehát az említett különböztetés’ tekintetbevétele ’s méltánylása nélkül általányosan kimondatik tót papokra a’ kárhoztató ítélet, azt érzékeny fájdalommal vehetik azok, kik a’ nemzethez nagyszerű törekvésében őszintén csatlakoznak ’s kik’ száma nem olly csekély, mint egykönnyen hinnék. Patvarkodó tiszttársim s tanítóink, kik ábrándképek után bűnösen kapkodnak, neveztessenek ezentúl pánszláv papoknak vagy tanítóknak,’s ez annyit jelentsen , mint rész, vagy ha jobban tetszik heti e a hazapolgár; ez ellen kifogásom sohasem lesz, hanem hogy tiszttársim ’s tanítóink köztt lehetnek illyenek ’s vannak, lesütöm szemeim’ és s pirulok. Mert ámbár magam is csak helyeselhetem , hogy a’ papságra készülő ifjak ,mint tanulókoromban is , tanulják azon nyelvet, mellyen a’ néphez szólandók, hogy igy nyelvtekintetben is nagyobb miveltség fokon álljanak a’ nép fölött ; hanem azon nyelv, mellyet főbb iskoláink’ tót társaságai magok köztt terjesztenek, mellyért a’panszlavok közttünk buzognak , nem biblia’ nyelve, melylyet népünkért, de egészen uj szavakkal bővített csehszláv nyelvszavakkal, miket népünk soha nem hallott miket mi a’ panszlavismustól oldalgó papok is csak bajjal érthetünk meg , mikkel kathedrálta népoktatásul föllépni több a’ nevetségesnél. Bizonyítják ezt az újabb csehszláv könyvek. Miért ne nevezhetném háta’ gyermeket saját keresztnevén ? miért ne mondhatnám ki, hogy tót társaságunkban nem nyelvtanulás, hanem politikai fondorlatok játszák a’ főszerepet? Különben miért állnának levelezésben nemcsak minden morvacseh literatúrai intézettel , hanem még az orosz literatura’ pétervári akadémiájával is? Ettől azért kapnának orosz könyveket, hogy belőlök tót bibliai nyelvet, mellyen népünkhöz szólandók, tanuljanak? A’ két prágai ifjú’ propaganda-útja Pozsonytól Lőcséig épen mit sem jelent ? Széchenyi’ ’s Wesselényi’ képeik’ átkok közötti megégettetése csupán ártatlan nyelvtanulásra mutat-e? Mondhatná ugyan valaki, hogy ez csak éretlen ifjúi heveskedés , mellyetmeghűtendnek a’ kor’ szaporodó évei; de a’ görbe növésnek indult csemetéből soha nem lesz gyertyaegyenes fa , kivált ha találkozik kéz , melly szántszándékkal ferdíti a’ görbe növést, mint pánszláv ifjainknál pánszláv tanítóink ’s papjaink ! — ’S épen azért, mivel úgynevezett tót társaságinkban’s pánszláv papjaink köztt a’ tót nyelvtanulás ’s terjesztéssel politikai fondorlatok vannak öszszeszőve, szükség, hogy a’ haza határzottan lépjenfel. A’ törvény’ szigorú megtartásán kivül egyébre itt szükség nincs. Részemrül csak helyeselni fogom , ha azon pánszláv papot v.tanítót, kiről hitelesen bebizonyul hogy a’ magyarodásnak ’s igy a’ hazának szóval vagy tettes ellensége , nem a’ kerületi vagy egyetemes egyházi gyűlés , hanem a’ törvényvégrehajtás’ gyorsítása’ tekintetéből azon megye, mellynek keblében illyen pánszláv pap vagy tanító él, mint a’ végrehajtás’közvetlen orgánuma, hivatalából rövid uton kiteszi. Merész a’ gondolat, merész a’ szó , nemde ? A’ fondorlatoknál , mikre panszlavjaink vetemültek, bizonyosan nem merészebb! Mert hivassék bár hivatalunk szelleminek,mi azért a’ polgári társaság’ tagjai lenni meg nem szűnünk , lenni meg nem szűnhetünk; azon polgári társaság pedig, mellynek tagjai vagyunk, azt parancsolja ,hogy magyarodjunk ; azt kívánja, hogy ellene szentségtelenül ne törjünk, lakoljon tehát ki e’ parancs- ’s kívánatnak ellenszegülni mer! Ha édes remények zsibongnak kebleinkben, midőn az országgyűlés olly férfiasan véd bennünket szent legyen részünkről azon kötelességek’ teljesítése is , miket ugyancsak az országgyűlés rótt ránk! Ha helyeseljük a’ porosz kormány’ fenyitő fölléptét a’ kölni ’s poseni érsekek ellen olly törvény megszegéséért, melly egyházi hitágazattal van összeköttetésben, legyen ínyünkre, ha igazság’ büntető karja súlyosodik ránk olly világi törvény’áthágásáért, melly hitágozatunkkal legtávolabb kapcsolatban sem áll! I—t—i. ág. calf, tót pap Szerkeszti Helmeczy. — Nyomtatja angol gyors-sajtón Trattner-Károlyi úri utcza 453.