Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-02-27 / 17. szám

Jegyzetek a’ mostani ujonczozás’ ügyében­ Hazánk’ megyehatóságit most az ujoncz-állitás foglalkozatja. — Valamint minden dologrul akkor szo­kott az emberi elme leginkább tűnődni, midőn annak végbevitelével bajoskodik, úgy most az ujonczok’ mi­­kép­ szedése ’s szedhetéséről vannak a’ nézetek, javas­latok ’s viták az avatottak ’s avatatlanoknál, hírlapokban, minden kis társulatban, sőt egyes családoknál is napi­renden. Egyik felekezet a’ régi fogdozás­ módot pár­tolja, másik a’most szokásba vett sorshúzást magasz­talja. Vannak, kik e’ kettő közt legczélszerűbbnek a’ kö­zéputat gondolják; ’s ismét ollyanok is, kik egészen más, uj ’s véleményük szerint legigazságosbb módját javasolják az ujoncz-szedésnek. Mielőtt e’ tárgyban saját nézetim’ felhoznám, röviden érinteni fogom min­den felekezet’ okait, a mennyiben azok előttem tudvák, — mellyeknél fogva mindegyik a’ maga elveit véli leg­igazságosb és legczélirányosbaknak. — — A’ fog­­dozás’ baráti a’polgári fenyítő-rendszer’megkönnyeb­­bítése’tekintetéből igen jónak,sőt az egész hazára nézve hasznosnak tartják azt, hogy az úgynevezett mosdat­­lan-száju betyárok , pusztai neveletlen suhanczok, mes­­terség­üzést kerülő csavargók a’ katonai keményebb fenyíték alá adatván, mennyire a’ roszban végkép meg nem rögzöttek, vadságjok, szilajságjok ’s dologtalan­­ságjokbul kivetköztessenek ,’s idővel mint megjobbitott tagjai adassanak a’polgári életnek viszsza. Ha a’kato­nai karnak csak ez volna feladata , akkor kezet fognék e’ felekezet’ nézetivel; de miután tudjuk , hogy a’ka­tonai karnak főkötelessége : a’ kül és bel csendet ’s közbátorságot fentartani , ’s ha ez bármi okoknál fogva veszélyeztetnék , helyrehozni, továbbá a’ status’ ma­gányos és közbirtokát gondosan megőrizni ,akkor mi­kép kívánhatjuk, hogy az a’ mi elfajzott sarjadékunk’ jóra­ idomításával mintegy kizárólag foglalkozzék, de mikép is bízhatnék i­ly, minden erkölcsi fogalom nél­küli sokszor még az állatiságnál is alábbsülyedt, em­bersöpredékre javainkat, éltünket ’s mindenünket?! Igaz ugyan, hogy illy rész véralkatu, többnyire semmi­vel biró egyedek , tudván, hogy haszontalan éltöknél e’ világon egyebet mit sem veszthetnek, gyakran a’ leg­elszántabb harczfiakká válnak, mint ezt a’ legrégibb ’s legújabb háborúk’ viharjai bőven tanúsítják ; de min­dig következetesb okoskodás: olly pásztorra bízni a’ nyáj-őrzést, kinek magának vannak juhai a’ nyáj között, mint ki csak kényszerítve áll a’ mellett. — A’ sorshú­zás-magasztalok abban hiszik eltaláltnak a’ kitűzött, czért, hogy az önkényesség és fondorkodásnak , melly a’ fentebbi módon állíttatni szokott ujonczok’szedésé­ben divatozott, gát vettetik; ’s ez valóban igaz is, fő­­kép hol a’ megyék nem szorítkozván a’ törvénynek e’ részben betű­ szerinti szigorúságához , csak azon adó­zás alatti egyedeket róják fel sorshúzásra, kik a’ 18 ’s 32 év közti időszakban élvén , a’ polgári életre ’s azzal összekapcsolt közszolgálatokra fölöslegesek’s kik hon egészen nélkülözhetők —mi annál inkább lehetsé­ges , mivel a’ most állítandó ujonczok’ száma sem olly fölösleges, hogy az, illy egyedekböl ki nem kerül­hetne. Van azonban a’ sorshúzásnak is több csorbája, mellyek­ minél előbbi javíttatást várnak. Ugyanis: hely­telennek találom azon engedvényt, hogy az, kinek módja ’s tehetsége megengedi, magát fogadott katona által váltsa­ ki, mert vájjon kik fognak illyenek helyett katonának állani? nemde többnyire ismét dologkerülő naplopók, polgári hatalomkar által javíthatatlan zse­­belők (Speutelfef)neiber ’s a’ t. ? ’s így bárha szelidebb és csendesb után, mégis csak oda térünk, hova az úgy­nevezett ,kötél-verbung‘ vezetett. — Tekintsük továbbá­ ,kinek van megengedve ezen helyettezést; nemde , a’ kisebb számú’s jobb-állapotú városi polgárokat mellőzve a’ szegény’s életét alig tengető jobbágynak ? A’gyer­mekek iránt viseltető majomszeretet, mellyet legin­kább a’ pórnép’ keblébe oltott a’ természet; más rész­­rül pedig a’ katonai élettől iszonyodás , ’s azon bal­fogalom, mellynélfogva azt földi pokolnak képzeli a’ gyáva köznép , a’ legnagyobb áldozatokra készti a’ szegény jobbágyot; előteremti fia’ megváltására bármi nagy kamattal a’szükséges pénzt, mellyet csak szá­mos év’ lefolytával, többi gyermekeinek nevezetes meg­károsításával , sőt néha soha sem bír lehajtani. Hasz­talan itt az elöljárói ’s a’ megyei őrködés; mert illy esethez mindenki elég gazdag, bárha mindennapi szük­­ségit alig képes fedezni. — A’ nemesi Rend’ törvényes igazait sértetlen épségben hagyván, azt még sem tu­dom a’ józan észtan’ sark-igazságival összebékéltet­ni, hogy az olly furtfejü csalfa suhancz, ki sejditvén a’ közelgő időszakos sorshúzást, elszegődik holmi csekély , néha semmi bérért is valamelly nemes-em­berhez , ’s alig múlik el a’ sorshúzás , honn terem ’s neveti a’ többi igazabb­ gondolkozású embertársait, kik szeretett gyermekeik után epedve sóhajtoznak. Már pedig ki tagadhatja, hogy illy nem-nemes gondolko­­zásu nemesember elég van hazánkban ? Én azonban hi­szem , hogy a’ törvény’ szentségének hóduló lelkes haza-atyák ezen igazságtalan viszszaélésnek a’ leg­közelebb országyűlésen gátat vetni minden módon i­­gyekezni fognak. — A’ fogdozás és sorshúzás közt középutat keresők azt vélik leginkább czélirányosnak ’s legrendesebbnek , ha a’ lelki pásztorok ’s megyei tisztviselők’ előrebocsátott ’s nép’ lelkét megrázó lelkes felszólításuk után valamelly közönséges , de díszes he­lyen,egy csinos­ külsejü toborzó zászló tüzetnék­ ki; itt egy tiszti­ megbizottság fogadná az önkéntesen kato­náskodni kész fiatalságot, a’ magokat beavatokkal illő szelídséggel bánva , az illető község által erejéhez képest megjutalmazva,vagy mi még dicsőbb ’s még von­zóbb lenne , viszszatértök’ esetiben számukra szolgá­landó némi kis tőkepénz’ biztosítása mellett adatnának át a’ katonai karnak, és csak ha illy után nem kerül­ne ki a’ községre ugyanazon egy utasítás szerint őszi szerit, ’s legnagyobb igazsággal kivetett ujonczok száma, vélik a’ sorshuzási rendszert követni. Én részemrül oda nyilatkozom, hogy ezen utóbbi rendszer a’legdiszesb , legemberibb, ’s magam is an­nak pártolásához csatlakozom, de több feltétel alatt, ’s nevezetesen a’ sorshúzást érdeklőleg, megkíván­nám, hogy 18 évtül fogva 32dikig minden magyar­honi születésű ’s hazában vándorló mesterlegények a’ sorshúzásra országosan kirendelendő időre haza­térjenek ; kik pedig ezt nem tennék meg ,’s arról, hogy a’ sorshúzás’ ideje alatt honn voltak, hiteles bizonyít­ványt mutatni nem tudnának, azon hatóság’ katonáji

Next