Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-02-27 / 17. szám

Miilyen húst mérnek ? arra nem a’ tek. vármegyét, ’s pesti­es tanácsot kell felszólítani, sem nem a’ Fleisch­­commissäreket , hanem a’ közönséget. Mert tudjuk, hogy nekünk még is ollykor vágnak jó marhát is , amely­­lyet előbb a’­­ város, ezímerűl kiakasztva az ajtókra, ingyen is megnézhet , ha mindjárt pénzért nem min­denki kaphat is belőle. Egyébiránt én magam , ki meg­mondattam a’ székállónak , hogy csak jót adjon, a’ 32 latot m­a­g­a­m­r­a né­z­v­e soha sem űzöm-füzöm — nem egyszer de hét számra olly csigabuga húst kap­tam , hogy végre magam vágattam kün tanyámon és behozattam, mert az itteni sovány gúzsból készült moldvai riska , nagyhasú vén teheneket 15 kvért meg nem ehettem ,’s hogy ez legtisztább valóság, egy pon­tig bebizonyítom , mert többszöri m­egintés után tör­tént. — Megértvén ezt B. mészáros , tanácsosnak lát­ta , a’ további marhavágatást megelőzni, ’s azóta én bizonyságot tehetek a’ közönség’ részérül, hogy jó húst kapok; meglátjuk azonban, mit mond azon közön­ség , mellynek én ötvenezred része vagyok?—Így írnak 2) ,,Igen jól tudja a’nemes vármegye, hogy már őszszel az általunk vásárlótt marha drága volt ’s hogy midőn annak ára naponkint emelkedik, a’takarmányé nagy árra szökkent ’s a’t.“— Megjegyzem, hogy a’ kövér marha’ ára múlt őszszel csak közép áron volt, majd megbizonyitják ezt nem azok, kik előtt a’ ki­csinált vétel történt, hanem azok, kik eladták, vagy vesztegették a’hízott marhát, ’s ha épen nem veszte­gették , annak okai a’bécsi mészárosok voltak, kikhez a’ felföldiek is számítandók. — De épen itt a’ bökkenő, hogy az árszabás a’ kövér marhához van alkalmaztat­va , a’ hús eladás pedig a’ soványhoz. Tudjuk pedig , hogy a’ hízottmarh­a-hús’ rontja majd másfél annyiba kerül, mint a’ gyeprül hajtott féligmeddig mozogható riskáké ’s egyéb csontre-bentre tehénkéké. — Hogy azonban nem a’ pesti közönség’ számára vették a’ hí­zott falke-akröket, hanem Bécs felé eladóba­n győz­­zék­ meg magokat, mert vagy hivatalosan beadott marha-jegyzékeik nem igazak , vagy állításaik.­­—íme itt kezemnél egy nem honi nyelven készült hivatalos tabellája Pest városának; — ha tetszik a’ többivel is szolgálhatok. Nézzék csak meg: hány hízott ökör van e’ közt ?— December’lső felén 11 ökröt ’s 480 tehén­két vágtak, ’s a’ tartalék-marha közt egyetlen-egy ökör sincs , hanem ha a’ pesti heti vásárból vágatan­­dók.—Midőn én a’ pesti előbbkelő polgároknak azt vé­tem szervökre ,eddig azzal mentették a’ mészároso­kat , hogy nem kívánhatni elpusztulásukat,mivel olcsóra van a’ húsár szabva ime most, midőn magok is drágál­­ják, miért nem szorítják őket, hogy jót mérjenek — ’s miért kell a’ két város’ nagyobb részének moldvai riska-boczikákat rágni?“ azt felelék, hogy a’ mészá­rosok nem okai,— mert a’ vásár’ előhetében a’ régi ár­szabályra vették a’ mészárosok a’ marhát ’s arra nem vásárolhattak egyebet, csak riskákat ; ’s ezt felelték Pest városának is. — Hogyan? hát elfelejtették, hogy a’ régi árszabályokra tették a’ téli provisiót és arra jót nem vehettek—és még is hízott ökrök’árából te­tették az árszabályt, — és még sem székeikben kell keresni a’ sovány teheneket és ott mégis jó és kövér h­ú­s (i­s !) árultatik.—3) Ajánl­koznak , hogy akárki’kövér­ marháját kivágják minden nyereség nélkű­l —’s vájjon a’ rostán nem lehet keresz­tül látni ? — Elhiszem , hogy most, midőn már 4 hét van hátra a’ jó kalmukos télből, midőn már a’ pesti heti vásárokban csak sovány marhácskákat lehet igen ol­csón kapni (egy pár ökör 60—80 for. p. p.), midőn már észtül fogva zsebben van azon nyereség , mellyből kell pótoltatnia a’ következő veszteségnek, ha ugyan jó húst mérnek; mert ha el nem olvad hamarjában a’ hó , talán hitelben is odaadja a’ szegény ember a’ mar­háját jószóért—most, probaticával (kövér marhával) kínálni bennünket! — ’s olly nyereséggel, miilyennel a’ sovány marha mellett magok nem élnek ’s nem is éltek — váljon nem különös­é ? — 4) A’ székálló legé­nyek’ fizettetése , az árszabálynál tekintetbe vétetett. 5) A’ mérlegek 5000 váltó ftba kerültek, azt mond­ják. — Igenis, ezek jöhettek annyiba ; de megjegyzem , hogy ezen igen számos rézmértéket, mellyek’ bélyeg­zésiért talán jó csomó summát fizettek volna a’ vá­rosnál, — én hitelesítettem meg egyenkint, de azt is fogja tudni a’ ezéd, hogy a’ megyei oroszlánnak rájok üttetésiért ’s hitelesítéséért én egy­ért vagy ajándékot el nem vettem, mit azért nyilványítok , mert olly hír kering az utczaszéleken , mintha ez is százakba került vol­na. ( 6) Mi illeti a’ 8 héti provisiót ’s ennek széná­zását, nem mondom, hogy belőle Pestre is nem jut, de nem élnek é a’ magok által felhozott argument­­ummal ? — ’s midőn a’ hízott marhát 7,1 sí­krral drágáb­ban lehet Bécsben eladni, vájjon nem szokták e ők is ugyanoda falkástul eladni? Vájjon a’ vásárokra szét­­utazásaik nem illyen hizlalni’s eladni, nem pedig mér­­nivaló marhák végett történik e? vájjon néma’pesti heti vásárok tartják e a’ budapestieket nagyobb rész­ben hússal ? Hát a’ fegyverneki puszta hova maradt a’ hivatalos jegyzékből’sa’t. ? Hát azt miféle adatból állít­ják, hogy árvíz óta egy negyed­ részszel kevesebb hús kell ? vagy lehet és szabad a’ közönség előtt memo­riter és szembehúnyva is beszélni ? — így forgatni el a’ valóságot okosság ’s kötelessége a’ mészárosok­nak, de nekünk kötelességünk tudtukra adnunk, mennyire értjük, a’mit érteni kell.—Valóban a’felszólalás el­lenük nem a’ legjobb időben történt volna, ha mold­vai tehenek helyett hízott marhákkal volnánk ellátva; én azonban azt hiszem , hogy a’ vádló az efféléket nem értve is, még is annak idejében szólalt fel. — Egyéb­iránt nem az itt a’ baj , mintha a’ közönség sajnálná a’ mészárosoktul akár most, akár ezután az őket illető nyereséget, hanem az , hogy fájlalja tulságig vitt csa­­latását. — Ennyi ezúttal elég. Lesz idő , midőn véleménye­met közrebocsátandom arról: mikép lehessen a’mészá­rosokat időszakonkint olly árszabálylyal ellátni, mi­szerint ők folytonosan, és fáradozásaik ’s tőkepén­­zeik’ érdemlett betudása mellett mindenkor nyerjenek; de egyszersmind a’ mérték, és törvény ne a’ czege­­rül kitett padot nyomja, hanem azon lélekismereten üljön , melly a’ marha-vételnél, ’s kimérésnél ezt sut­togja : „Woigt nur leben, aber andh­ leben laffen.“ Irám Pesten febr. 21­. 1841. halta hat oly. Con­trolattöreftékek­ II. NEPNEVFXKS. Szivünk’ teljéből üdvözöljük e nagyszerű eszmet; hálát l­ebegünk azon hökeblü emberbarátoknak,kik anya­gi és szellemi tehetségük’ áldozatával járulnak annyi millió egyed’ boldogságának alapját megvetni. Vajha nemes fáradságjok gazdag gyümölcsöt termendene; vajha ne csak boldogító önérzet lenne a’ jutalom! Nyilványitjuk mi is e’ tárgyban töredéknézetinket; mert hisz előttünk sem voltak zárva a’ tapasztalás’ komor tárházának ajtai; mi is sajnálkozva sóhajtunk a’ dol­gok’ viszszás folyamán, ’s van okunk egy pár könycsep­­pet ejteni a’ roszul használt hatás’ szomorú követke­

Next