Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-03-06 / 19. szám
támalkodó • Pest, martzius’ ?, 19. szánt 1841. A’ kokasdi örök megváltás’ ügyében Bezerédj István országszerte tisztelt hazánkfiától köv. levél érkezett hozzánk. (Hídja, Tolna megyében, február 27-én 1841.) Tekintetes Szerkesztő úr ! A’ Jelenkor’ adik számában Pécsy József név alatt a’ kokasdi úrbéri örök megváltásnak szerzésére nézve ismét igény nyilatkoztaik ; majd azon is túl menő, melly a’ Hírnök’ adik számában támasztatott. Valóban a’ megváltási felszabadulás’ barátinak kedvesen lehet látniok, midőn az iránta’ közvélemény bár kik előtt is — olly alakban tűnik fel, melly szerint az illy megváltás után dicsőséget gondolván reménybetni a’ földesúrra, a’ fölött: ,,kinek legyen az mint igazi, fő, vagy legelső szerződőnek tulajdonítható ?“ szinte versenyzésre indulnak. Ebbül több tekintet alatt jót várhat, mint mondám, a’dolog’barátja ; ’s ennek fejében még azon felfogást is elnézheti, melly, úgy mint Pécsy József a’ „ragyogást“ nem annyira magában a’ felszabadulásban és ennek üdvös következéseiben, mint ,,a’földesúr’ kegyében’ keresné ’* szemlélné. Sőt bár minő erkölcstant tartson valaki, ezt hiszem, bátran némi örömet engedhetne magának, midőn az illyféle kis emberi gyengeségeket is jó czélra , itt föld, birtok és emberi viszonyok’ felszabadulására segítőleg munkálkodni látná. Úgy is az, mit objectivitásnak mondanak, olly sokszor tévedésbe, hibába ejti a’ szegény subjectivitásokat, hogy szinte jól esik, midőn némellykor ezek’ fogyatkozásait amaz által némileg pótolva’s helyrehozva láthatjuk az életben. Mi már Pécsy József’ felszólalását illeti, hoszabb folytonos utbani távollétemnek kérem tulajdonitatni, hogy—maga a’ Jelenkor’ és nagyszámú Olvasóinak tekinteténél fogva is e’ részben teendő —nyilatkozásom későbbre maradt. Most pedig, midőn a’ Társalkodó’ jedik számában egy levelemet, mellyet hasonló állapotra nézve máshol a’ közönség elibe adni bátor valék, köszönetre méltó előzéssel fölvéve látom, ehez Pécsy József’ állításaira nézve az marad csak hozzá adnom való, hogy Kokasdnak mind a’két fél részére nézve, mellyeket édes atyám először Festetics Sándor , azután Festetics Ernészt grófoktól örökben megvett, az úrbéri örök megváltási szerződéseket mind kettőt nem más, mint szintén édesatyám ér. Bezerédj István a’ mint saját nevében , úgy saját szándéka ’s meghatározása szerint kötötte meg. Mit Festetics Sándor grófful vett rész-jószágrul Pécsy József mond , mellyet ő „második félnek“ nevez, a’ történt dolog’ sorával és valóságával épen ellenkezik , miután legelsőben és minden legkisebb feltétel nélkül vette azt meg édesatyám. — Mi pedig gróf Festetics Erneszttül vett félrészt illeti: ezen utóbb nevezett grófnak ama’ cselekedetét, melly szerint a’kokasdiakkal úrbéri megváltási szerződést kezdett, vagy sajátibblag szólva, próbált, és mind azt, mi ebben érdem van és lehet, itt is ismételve elismerem, és igen távol vagyok , hogy abból bármit is a’ nevezett gróftul elvonni akarnék—de különben is ha van az illy állapotban érdem, annak élvezete nem kizáró természetű hanem mint a’ lelki jók, sokra terjedhet, a’ nélkül, hogy megosztás által akármelly egyikre nézve is csonkulna. E’ mellett azonban nem kevésbbé való ’s őszinte édesatyám’ szerződéseinek Kapocsy József Tolna megye’hites írnoka által közlött aláírása, czimje és szerkezete ; — és azon kifejezésen „első megváltás“ melly különben is az egész kokasdi megváltást illeti — szintén ok nélkül akad fel Pécsy József; mert mind a’ két félrészre nézve édesatyám által ’s nevében teljesen egyformán és minden viszonyos feltétel nélkül történt úrbéri szerződések közül akármellyiket köztötte vala Kapocsy úr, azt más névre nem változtathatta , és az elsőséget másra nem ruházhatta volna. Festetics Ernészt gróf olly igen nem kötötte meg a’ kokasdiakkal az úrbéri megváltó szerződést, hogy inkább azokkal bizonyos feltételekre nézve meghasonolván , jónak látta az egész birtokot — úrit és úrbérit— idegennek előbb eladni, hogy sem a’ kokasdiakkal, az általok mulhatlanul kívánt feltételeket elfogadva, váltsági szerződésre lépett volna; mit azután édes atyám tett meg; megtudván mint ujdon földesúr csak hamar a’ kokasdiakkal egyezni. És pedig a’ mint az örök megváltásnak Kokasdon létrehozása volt ezen jószágvételnél édesatyám’ fő czélja , úgy az elemtési határidő közben kötendő váltság-szerződést a’ netalán elsőbbségi jognál fogva közbejöhetőkre nézve is biztositni akarván—azon a’ következés által igazolt feltételt, vagy inkább az e’ feltétel nélkül befejezett adásvevési levélhez azon pótlék egyezést kívánta ő, t. i. édesatyám kapcsolni, hogy az örök megváltási szerződést, mellyet Festetics Erneszt gróf a’ jobbágyokkal siker nélkül próbált, édesatyám az elemtési idő’ eltelte előtt is teljes törvényes erő szerint megköthesse mind azon változásokkal, mellyeket ő, t. i. édesatyám, a’ jobbágyok’könnyebbségekre tenni jónak látna. Ezen változásoktól függött a’ megváltás’ létrehozása, ’s ezen változásokban hogy t. i. a’ jobbágyok által kívánt kedvezőbb foglalattal édesatyám a’ váltság-szerződést az elemtési idő-határ közben is megköthesse , volt érdeme ’s oka az egész feltételnek , melly koránsem a’ vevő’ kényszerítését, hanem csak a’ szerződések’ az elsőbbségi jussal élhetőkre nézve minden esetbeni biztosítását tárgyazta. Nem is lehet átlátni, mikép és miért gondolja Pécsy József, ő kivált, ki ebben ragyogást keres , hogy a’ vevő által és nevében kényszeritve akarta volna megtetetni a’megváltási szerződést az eladó gróf Festetics Erneszt, melylyet hiszen sokkal könnyebben és egyszerűbben ő maga létre hozhatott vala. És ez őszinte előadása a’ dolognak, mellyet elferdítésekkel és összezavarásokkal gyanusitni nem tudom kik, — nem mint— és mi okból magokat mintegy hivatva vélik ; engem mint édesatyámnak a’ dologban eljárt biztosát kényszerítvén , a’ közönség az érdektelen dolog felvilágosításával untatni.) Jelesen a’Jelenkor’ cik számában megjelentczikkelyre nézve , mellyet úgy látszik a’ szerző nemcsak a’tett dolgok, de maga az úrbéri örök megváltás l esz Teljesen meg vagyok győződve , hogy Festetics Erneszt grófnak minden hozzájárulása nélkül történtek ezen — személyességéhez, mint azt régibb barátságos viszonyok közt ismerem , nem is félő — felszólalások, mellyek engem mindennemű gyanusitásnak a’ dologruk távoztatása végett kellemetlen vitatkozásra, mint őszintén elismerni fogja, kényszerítnek.