Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-03-06 / 19. szám

nyeges részének, ellenben a’ conciliumok , a’ pápák’ bullái, sőt maga a’ Primási körlevele is rosszalják az olly házasságokat, mellyek meg nem áldatnak. — De én ezért még nem tudom következetlennek mondani a’ kathol. papságot; mert az áldást csakugyan nem tartja a’ házasság’ lényeges részének, de a’ házasságot, mellyet rosszal , nem azért rosszalja, mivel rá nem mondatott az áldás, hanem inkább az áldást is azért nem mondta rá, mivel más okot talált benne rossza­­lásra , ’s nevezetesen a’ vegyes házasság’fenforgó ese­tében azt, hogy a’ kathol.­na figyermekeit meggyő­ződése elleni hitben szándékozik nevelni. Azon ellenvetésre pedig, hogy „az olly házasság nem lehet szentség, mellyet megáldani nem szabad,“ azt mondom, hogy nem hiszem, hogy a’ kathol. pap­ság a’ megáldatás­ nélküli házasságot is szentségnek ne tartaná; csakhogy egyszersmind azt tartja, hogy ezen szentségben méltatlanul részesül az olly kathol, házasulandó, ki eltökélte születendő gyermekeit tulaj­don hitétől rosszait vallásra oktatni , vagy oktattatni; és a’ házasság-szentségben illy méltatlanul részesü­lőt nem tud megáldani, a milly méltatlan részesülést méltóvá nem tenne ugyanis a’ megáldás , ha reá mon­datnék is. —Továbbá fenakadás történt azon, hogy : minekutána eddig megáldottak katholikus papjaink min­­den vegyes házasságot, mikép tagadhatják most meg azt tülök? — De ezen ne csodálkozzunk. Ugyan­is az idézett 1791. 26. t. ez. 15. §-a,—midőn megpa­rancsolja , hogy a’ vegyes házasságból származott gyermekek, ha az atya katholikus , mind katolika hit­ben neveltessenek, ’s a’ leánygyermekek még akkor is , ha az anya katholika, a’ figyermekeknek pedig csak megengedi, elnézi ez esetben az evangelika vallás­ban neveltetésöket, ‘p o s s i­n­t* mihez nem lehet ezt hoz­zá nem érteni „si nempe red­e v­elint“ — óhaj­tani látszott a’ katholikus papság előtt a’ vegyes házas­ságból eredett gyermekeknek még is, hol csak lehet, mind katholika hitben neveltetésöket. Mivel az alkotott törvény’szelleme még kedvezett a’ katholika anyaszent­­egyház’ óhajtásának, reménytette ez, hogy a’ ve­gyes házasságra lépni szándékozó katholikus nő’ gyer­mekei a’katholika hitben fognak neveltetni mind, csak lelkipásztora terjeszsze ismételve is neki eb­be , minő lélekismeret-elleni dolog , gyermekei közül csak egyet is a’katolika hittől eltérő , vagy vele ellenkező vallás­ban nevelni, a’ miért kötelességének is tartsa evan­gélikus férjét fsgyermekeiknek is katholika hitben ne­veltetésökre , ’s erről­ írásban foglalt kötelezvény­adásra is bírni. ’S ehez tartotta magát eddig a’ katho­likus papság, nem is igen aggódván a’ kötelezvény­­megtagadás’ esetére nézve, minthogy ezt, ’s igy a’ figyermekeknek is más vallásban neveltetésöket ritká­nak hitte.—De más most a’dolgok’ állása.Látja a’magyar katholika egyház eddig táplált reményének meghiúsul­tát , — látja e’ reményének valósításában , ’s czélja’ elérésében a’ világi törvényhozó hatalomtól ezentúl csak magára hagyatását ’s nem segíttetését, — látja (mi még több !) a’ katolika anyaszentegyházról azon véleménynek—még pedig erősen—terjedését, mintha ő a’ gyermekeit más vallásban nevelő katholikusnak tet­tét helybenhagyhatná, holott ez alap-igazságnak hitt elvével homlok-egyenest ellenkezik. És mennél szem­betűnőbben látja mind­ezeket, annál sürgetőbb köte­tességének kell éreznie: elveit világosabban megismer­tetni , hogy félre ne értessék, — ’s reménye’ elesése, látott magára­ hagyatása, ’s a’ soha magáévá nem tett hamis vélemény’ erős terjedése által jött uj körülmé­nyeiben szertartásos intézkedéseit gondosan elvei’ lel­kéhez módosítni, hogy a’ religionak lelke, ’s szertar­tásai között az öszhangzás’ teljessége tüntessék­ ki. Ezen felhozott uj körülményekben, csak az egyedül magát igaznak tartó religiója lelke által, kénysze­rítve volt a’ katholikus papság az anyaszentegy­­ház’ tetszését kifejező (és mást majd alig is jelentő) megáldást a’ gyermekeiket más hitben nevelő katoli­kus nőtül megtagadni; miérti tetteket véleményem sze­rint kárhoztatni épen nem lehet. —Volt, ki ezen papi rendeletet, rea placetum regium nem léte miatt, fo­ganatba venni, de még csak kihirdetni is tilalmasnak vélte volna. — Valóban fejdelmi jóváhagyás nélkül nem szabad a’ pápának, vagy püspököknek az ország’ la­kosait uj fenystéki szabály alá vetni, uj köteleztetés­­sel őket terhelni; ne hogy országa’ körülményeire al­kalmaztatása azon egyházi szabálynak inkább káros­sá , mint hasznossá váljék, ’s ezért akkor szükséges a’ placetum regium, de nem újat hozni, hanem a’már előbbhozott egyházi szabályt, ’s annál inkább pedig a’ csak csupa szertartást egészben, vagy egy részben megszüntetni, eltörleni magának az egyháznak nem lehet megtiltani; mert szabadságában lett volna azt nem is hozni, ’s mert annak soha semmi esetben el nem törlését soha meg nem ígérte. Az áldás-megta­gadás pedig csak azon szertartásnak bizonyos esetre­ eltörlése; azt tehát placetum regiumtól felfüggeszte­nünk nem lehet.— „Miután magának a’ kath. papságnak vallása szerint a’ megáldás nem szükséges a’ házasság-szentséghez, az tehát csak morális csemege a’ házasságra. Adjuk ezt a’ járásbeli szolgabirák ’s esküitek által tudtára a’ népnek.“ Így szól az egyik indítvány, ’s illetőleg vég­zés is. — Kétség kívül mi sem lehet üdvösebb , mint a’ népet jól oktatni, de — mondom — jól, mert veszé­­lyesb is alig lehet valami, mint a’ népet félszeg okta­tás által tömkelegbe hozni és ott magára hagyni. Ad­ják tehát tudtára a’ népnek — ha tetszik — a’szolga­birák , és esküttek is , hogy a’ megáldás nem szüksé­ges a’ házassághoz , de ezzel ne hagyják el még a’ népet; mert annak fejtegetésiben: miért nem szüksé­ges , vagy mire való tehát ez a’ megáldás ? magára ha­gyatva igen eltévedhet, milly eltévedéseknek sok szo­morú következése volt is , lesz is. Hanem azt sem elég mondani neki, hogy a’ megáldás morális csemege a’ házasságra ; mert ezt nem is értené a’ nép , de nem is volna a’ dolog’ mibenlétét kimerítő felelet. Szóljanak tehát a’ szolga-birák , ’s esküttek a’ néphez — ha szól­nak — világosan , illy formán. A’ katholika anyaszent­­egyház két részből t.i. tanítókból v. is papságból és tanu­­lókból v. is világi hívekből áll. Valamint most akármiféle tanuló,ha tanítójától tanult tudománya szerint valami cse­lekedethez fog, tanítójára néz ’s attól várja cselekedeté­­nek megítélését, és a’ tanító , ha jónak látja tanítványa tettét,helyesli azt, ha pedig nem látja jónak,ha nem rosz­­szalja is, de bizonyosan nem is helyesli: úgy a’ka­tholika anyaszentegyházban is a’ tanuló vagy is világi katholikus a’ tanítóktól vagy is papoktól tanult hitének tudománya szerint akarván házasságot kötni, anya­­szentegyházától rendelt tanítójára — papjára —néz ’s vigyáz , ha az az anyaszentegyház’ nevében helyesli é azon házassági szövetségét vagy sem ? És a’ pap helyesleni ’s jóváhagyni akarván megáldja őt, vagy pe­­dig nem helyeselhetvén, jóvá nem hagyhatván azt, meg­tagadja tőle áldását. Következőleg a’ házasság’ jósá­ga , vagy rosszasága nem függ a’ megáldatástól, és azért ez nem is szükséges elkerülhetlenül a’ házas­sághoz , hanem a’házasság’megáldatása, vagy meg­­nem áldatása csak azt jelenti, ha az anyaszentegyház’

Next