Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-03-06 / 19. szám

szándéka szerint köttetik-e azon házasság, vagy sem ! És illy világosan bizonyára igen üdvös lesz a’ szolga­­birák ’s esküitek által is a’ népnek tudtára adatni, hogy a’ megáldás nem szükséges a’ házasság’ szent­ségéhez, és miért, vagy mirevaló tehát az? Jutnak eszembe megyénk’ azon tanácskozásában hallott más olly állítások is még, mellyekre szinte vol­nának észrevételeim, de azokat, mivel a’ tárgy’ főkér­­désétöl kissé messzebb távoznak, elhallgatom, — eg­yet kivéve, melly előttem különösnek, merésznek ’s a’ papságot egyenesen megbántanak látszik, ’s ez így hangzik: „jobb szeretek egy jó köz keresztyén embert, mint száz theologust.“ — Az ő szeretetéről így nyilatkozó szónok úr állításában megmondta, hogy ő a’ j­ó (hiszem, úgy érti: jólelkű) köz keresztyén embert, szereti jobban, de nem mondta meg, száz jó lelkű theologusnál szereti-e jobban ? Ha száz roszlel­­kü theologusnál szereti jobban , vele kezet fogok , és gondolom , más is úgy érez, — sőt úgy én többet mon­dok­­ , Jobb szeretek én egy jólelkü zsidót, vagy más pogányt is, mint száz , de ezer roszlelkü katolikust. Ha pedig egy jólelkü köz keresztyén embert szeret jobban, mint száz jólelkű theologust, úgy bocsásson meg a’ szónok úr , vele nem tarthatok; én illy tulaj­donú szeretettel igen átallanék dicsekedni.— Ezeknél fogva azon itt is érintett okokat, mellye­­ken megyénk’közgyűlésének , a’ katholikus papok’ kér­déses tetteket törvénysértőnek találó , végzete alapul, ehezi járulásra közel sem találtam elegendőknek. — Az 1647ki büntetést rendelő 14dik t. ez. pedig ez esetre, még ha sérelem volna is, nem alkalmaztatható. Mert ha az áldás-megtagadás sérelem volna is , csak ka­tolikusok’ sérelme lehetne. Csodálkozom is az evang. egyházi gyülekezeteknek e’ miatt sérelemtöli panasz­­kodásikon, ’s Mármarosmegyével azt mondom, hogy inkább örű­lniök kellene elveik’ következtében a’ ka­tolikus papság’ e’rendeletének , melly által hozzá­­jok a’ kától, részről egy nagy lépésseli közelítés tör­tént. Vasmegye’ KK. ’s RRdei azonban csakugyan nem is látták ez áldás-megtagadás által az evangélikusok­nak megsértethetésöket, sőt az elnökség által kimon­dott határozatában a’ KK. ’s RRnek világosan meg volt említve, hogy a’ katholikus papság’ e’ tettében fekvő sérelem a’ katholikusoké.—De én épen azért, mivel az áldásmegtagadás egyenesen csak a’ katoli­kusok’ sérelmének nyilványíttatott, nem látom át: ho­gyan lehessen a’ katholikus papságra az áldás-meg­­tagadásérti büntetést még is az 1647:14. t. sz. által rendeltetni? Ha azon idők’ történetire visszatekintünk, mellyekben ezen törvény hozatott, — ha magát a’tör­vényt figyelemmel megolvassuk, szembetünőleg vilá­gos az, hogy az akkori törvényhozó hatalom csak azon esetre hozta e’ törvényt, midőn a’ katholikusok templo­maik’, iskolaházaik’ ’st­b. elvételével, vagy a’ tör­vényhozó hatalomtól vallásuknak nyert igazaikban egy­mást sértik, nem is gondolkodván akkor a’ katoliku­soknak katholikusok,’s az evangélikusoknak evangéliku­sok által történhető sérelmeikről ,’s ezekre büntetés sza­básról. Ha ez igy nem volna : miért rendelné a’ törvény egyenesen ’s olly gondosan azt? hogy a’sérelmes dolog’ igazságának kitudására, ’s a’ vétkeseknek a’ 600 fo­rintnyi büntetésbeni elmarasztására vegyes biztos­­ság , mindkét felekezetű, t. i. mind a’ kathol, mind az evangel, birtokosabb nemesek közül egyenlő számból álló , neveztessek­ ki. Si vero ne ad elusmodi quidem admonitionem ea restituerint , aut complanaverint, ex tunc in Comitatibus per Vice-Comites, Judices Nobi­­lium, et aequali numero potiores Nobiles, per Universitates Comitatuum, utriusque, Catholicae vi­delicet , et Evangelicae Religionis , deputandos-----­convincantur. 1647. 14. §. 2. Az ,,utriusque“ szó , ’s ennek utána tett magyarázata ,,catholicae videlicet et evangelicae religionis“ nem mutatják - e világosan , hogy e’ törvény olly sérelemre akar büntetést szabni, mellynek okozója és szenvedője közül egyik katholi­kus, másik pedig evangélikus ? Katholikusoknak katho­likusok által vallott sérelmükre illeszteni pedig e’ tör­vényt semmikép nem tudom. — De végre nem tudtam volna az egész végzetben egyedül csak azért is meg­egyezni, mert nem vagyok meggyőződve arról, hogy egyes megyének joga legyen — bárkinek sujtására is — valamelly törvénynek elhatározóig olly magyarázatot adni, melly magyarázatába a’ törvénynek az ország­gyűlésen egyesült egész törvényhozó hatalom — mint a’ törvénynek a’ törvényesen bevett szokáson kivül egyedül törvényerejű magyarázója — már belebocsát­kozott, de nem tudott iránta megegyezni. Ez esetben pedig igy áll a’dolog, mert a’nagyváradi megyés püs­pök’ körlevele az országgyűlésnek alkalmat adván az 1791. 26. t. ez. 15. -ának magyarázatára , a’ Várme­gye által most neki határoztatott értelmet a’ Fö­lédek nemcsak el nem ismerték, hanem mindvégig azon nyilványitott meggyőződésöknél maradtak, hogy: az áldás , melly egyébkép is a’ kérdéses törvényezikkben megemlítve nincs, kirekesztőleg csak egyházi saját és szertartás; azért a’ polgári törvényhozásnak tár­gya nem is lehet; tehát annak megtagadása által az 1791 : 26. t. sz. rendeletét megsértetve nem is találják. — A’ törvényesen bevett szokás sem adhatta neki azon magyarázatot; mert nincsenek törvényes tettek, tör­vényszéki hozott ítéletek, mellyek e’ törvényt magya­rázták és pedig igy magyarázták volna. — ’S egye­dül ezen az idézett törvénynek törvényerejű magyará­zója előtt, a’kérdéses esettek­ igy állása is képes lett volna engem azon egyes vármegyei végzéshozásbani megegyezéstől visszatartani, tartván attól, ne hogy igy a’ törvényhozó Testület’ tekintete csökkenjen, ’s utálatos fejét az önkény alkotványunk fölé emelje, ’s a’ törvény adta személy- vagy vagyonbeli bátorságot veszélylyel fenyegesse. — De ha még mind e’ mellett is akarnék a’ megnem áldásról is rendelkeztetni az em­lített törvényt, azt csak ugyan még sem tagadhatjuk, annyit legalább csak a’ most mondottak is bizonyitnak, hogy nem egészen világos azon törvénynek a’ meg­­nem áldás’ tiltására is kiterjedése; nem világos tehát szinte csakugyan az is, ha a’ katholikus papság ezen tette által törvénysértővé lett-é, vagy sem? Illy két­ségben pedig mit kell tenni? megfelel ezen általányo­­san elfogadott elv: inkább bűnös maradjon büntetle­nül, mint ártatlan bűnhődjék. ’S a’jelen kétséges eset­ben ellene cselekedjünk-é ez elvnek, mellynek, az emberi méltóság’ védéséért, erősebb pártoltatása ko­runknak mindenkor böcsületére válik ? A’ katholika re­­ligiónak szabad gyakorlati jogától, ’s alkotványunk’ rendszerétől hangosan hallom tehát kívántaim azt, hogy hagyjuk a’ katholikus papságot az áldás-adásban, v. megtagadásban is religioja’ változh­atlan elve ’s tu­lajdon meggyőződése szerint cselekedni. Őszutó 30- dikán 1840. Vasmegyei.

Next