Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-03-10 / 20. szám

ban ül itt a’ tábornok a’ hadnagygyal, színésznővel a’ czimes kamarásnő , ’s a’ czári tanácsnokkal az osz­­trolenkai invalid. Hol is volna nevetségesb a’ rangkü­lönbség, mint itt, hol a’legnagyobb ur, a’főkormány­zó , egy igénytelen paraszt ? — Ki volna botor, elsőbb­séget követelni magának mások fölött, itt, hol az em­beri köz nyomorhozá egybe,’s tévé egyenlő sors’ osz­tályossá a’ meszsze hazák’ polgárit ? — Távol van innen a’ pöffeszkedő gőg , ismeretlen a’nyomoré rang­kórság ! — mindnyájan egy családnak vagyunk itt tag­jai, kiknek egy a’ hitünk, egy a’ reményünk ’s egy a’ vigasztalónk!-------Végső asztalnál, az ajtó mögötti utolsó helyet foglalja el vendégei közt Priesznitz , a’ szerény házigazda, ’s osztogatja tanácsit a’ hozzá evés közben szakadatlan sorral tolongóknak , kik leg­inkább illyenkor szokták változásikat, betegségöknek egy vagy más jelenségét neki tudtára adni. Gyakran hallható a’ panasz nemcsak a’ távol vi­dékekben, de az itteni vendégek között is helylyes köz­­zel, a’ graefenbergi tápla (koszt) ellen,­— ’s napon­ként terjedő azon vád , miszerint Priesznitz sokszor, ehetetlen ételekkel látja el vendégei’asztalát. Sőt egy részben ide czéloz ama’ szinte példabeszéddé válni kezdő közmondás is : „három a’szükséges dolog , mik­nek birtokában kell lennie, ki magát a’ graefenbergi életre szánja, u. m. oroszlán bátorság (izzadt testtel a’jeges vízbe ugrani); s­z­a m­ár­b­é­k­e­t­ü­r­é­s (az örököslucskolódást kiállani) ’s diszn­ógyomo­r (a’sok szemét-ételt megemészteni.) Én a’ két elsőt igy módositnám : férfias bátorság és béketürés;—azon­ban ha némellyek a’ magoké hiányában az állatkirály­tól kölcsönöznek merészséget, és fülesdi úrtól hosz­­szútürést, ám legyen, megengedem, de hogy amaz utolsót is az állatországból, még pedig annak is olly dísztelen fajától kellene kölcsön venni, kereken ’s ün­nepélyesen tagadom.— Igaz, hogy szomszédném egy párszor valami idegen szagot követelt a’ marhahúson érezni. Meglehet, hogy az én ’s több férfi-szomszé­dim’ szaglóműszerei voltak igen durvák , vagy talán az étvágy’ tüzes ingere gyakorolt túlnyomó hatalmat egyéb érzékinken : elég, hogy mi a’tisztelt némberrel nem­ tudánk rokonilag érezni.Azonban tagadhatlan, hogy a’ kövér sertéspecsenye , mit már vagy kétszer mind­nyájan foghegyen ettünk , kivált nyári időben, bízvást elmaradhatna. De még ez mind nem elég arra , hogy kárhoztató ítéletet mondjunk olly életmódról, mellyel az itt megfordult olly számos vendég , általában véve, nagyobb részint, elégülve volt. — Van-e konyha, melly­­nek készitvényeiben néha, egy kis fogyatkozás ne ta­láltassák ? — ’s csuda-e , ha három-négyszáz külön­böző ínynek nem találhatja mindig egyiránt kedvét a’ fűszerekről nem rendelkezhető szakácsné? —Ebéd után egy pár óráig sem vizivással sem fürdéssel nem sza­bad haborítni a’ gyomort kényelmes munkájában ; e’ szünidőt kiki szabad tetszése szerint sétálásra vagy magányos foglalatosságira fordíthatja. Néhányan ösz­­szegyűlnek a’ nagy épület előtti sátor alatt, hol ily­­lyenkor rendesen , ha t.i.jó idő van, pipázó társaság ala­kul ; némellyek a’ tekeszobában tekével, domino- vagy sakk-játékkal mulatoznak, — vagy a’ társaság itten tartott kisded könyvtárából (hol már magyar könyv is akad meg) olvasókönyveket váltanak, míg ismét má­sok’ kezein a’ köz költségen járatott német, magyar (Jelenkor) ’s lengyel hírlapok forognak. Négy óra tájban ismét beáll a’ napirend. A’szer­­teoszló játék - ’s pipakörökbül kiki saját munkájára tér ; — nyitott ajtón ’s ablakokon szellőzteti Gothvald a’ füstfellegtől néha jóformán bealkonyult tekeszobát ’s komoly udvarisággal kéri távozásra a’ harcztervek­­be mélyedt sakkhősöket, kik békétlenkedve hagyják néha félben a’ szenvedéllyel folytatott néma párviadalt; de illyenkor rögtön kész a’ hű tekeőr’ száján a’ nem­epen szelíd felelet: „Uraim! nekem Priesznitz úr szo­ros kötelességemül tette e’ szobát 4 órakor pontban bezárni, ’s hatig föl sem nyitni.“ — E’ rendszabásra az adott okot, mert találkoztak, kik játék közt örö­mest megfeledkeztek gyakran a’ rájok honn­ várakozó vizes szakmányról.—Ez rendesen ismétlés szokott lenni vagy egészben, vagy részben, a’délelőtti foglalatos­ságoknak , azon különbséggel, hogy illyenkor a’ (reg­geli) vizivás - és sétarendszernek sem szüksége sem ideje nem lehet. Ezen három v. négy órai idő alatt némellyek még egyszer zuhanyolnak, ’s utána egy ülő , vagy láb - vagy szem ’s a’ t. fürdőt vesznek ; má­sok pokróczba mennek másodszori izzadás végett,’s még utána hasonlóul ülő vagy más fürdőt vesznek ’s a’t. ’s a’ t. — Hét óra után harangszó ad ismét jelt a’ tejből vajból álló vacsorára, melly tehát a’ reggelinek min­denben hasonmása. Érkezés után egy rész a’ tekeszo­bában veszi ismét elő szokott időtöltésit; mások a’hegy körül gyürüdző sétányon éldelik a’ hüves esti levegőt; a m­ig a’ legnagyobb rész, számos gyertya’ fényinél tolong ’s hullámzik fel ’s alá a’ tompa zajtól zsibongó teremben , hol mind két nemből beszédkörök alakulnak itt ott az asztalok körül, vagy sétálva társalgó párok térengenek ki egymásnak az asztalok közti tereken; vagy a’ felső térközön egybecsomósult tarka tömeg taps- és helyeslő zajt emel jutalmul a’ zongorán mes­­terileg működőnek. Innep ’s vasárnapokon tágas tért hagynak illyenkor a’ terem’ felső feléből kihordott asz­talok ’s a’ hangászkar’ zengésinél vig lejtőre perdül a’ tánczkedvelő ifjúság. A’ több ismert táncznemek közt leggyakoribb az úgynevezett Polka, melly itt a’ vi­déki köznépnek is régtől fogva divatos — mondhatnám nemzeti — táncza. Múlt évben magyart is tánczolt v. kétszer egy magyarhoni­fi, kit most is elragadtatással emlegetnek az akkor is itt volt gyógyvendégek. Illy tánczosunk az idén nem találkozott, bár lett volna zon­goraértő magyar , ki az ő’ részben tehetlen hangász­kar’ hiányát kipótolandó. — Tiz órakor , mellyen túl semmi zajos időzésnek nyúlnia nem szabad, ki kiszál­lására tér, hol némellyik , még egész, vagy fél für­dő után bocsátkozik nyugalomra.-------Elsötétülnek lassanként a’ magas palotának, meszszi völgyekre többszörös fénysorokban letekintő ablakai, ’s velök együtt hunynak el koronkint a’ lenyugvók’ álomra ne­hezült szemei.------A’ lejtős udvar’ homályában ma­gányosan vesztegel egy szegletkövön a’ fel-felkölteny­tő éjtől, mig mellette a’ csurgókét’ kőmedenczéjében zajol­gva űzi játékát a’ keringő vizörvény , ’s a’ fo­lyosók mellékhajlékiból, ollykori éles horkantása az aluvó fürdőszolgáknak , rival-ki a’ hallgatag éjbe ’st­b. Czapfalvi Demse­i I.­ l magyar égteke. Midőn az első magyar földteke , egyik hazánkfia’ szives részvéte által , létre jött, kívánatos lett egy ha­sonló nagyságú égteke is, mint annak párja; meg lé­vén írva, hogy — nem jó magányosan lenni a’földön. — Az égteke is megvan , ’s átmérője szinte 316­5 mil­limetre — körülbelül egy bécsi láb — mint mennyi a’ földtekeé. Az eddig készült égtekéken , kivált az an­golokon, személyezve vannak az égi képek, vagyis

Next