Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-03-10 / 20. szám
ban ül itt a’ tábornok a’ hadnagygyal, színésznővel a’ czimes kamarásnő , ’s a’ czári tanácsnokkal az osztrolenkai invalid. Hol is volna nevetségesb a’ rangkülönbség, mint itt, hol a’legnagyobb ur, a’főkormányzó , egy igénytelen paraszt ? — Ki volna botor, elsőbbséget követelni magának mások fölött, itt, hol az emberi köz nyomorhozá egybe,’s tévé egyenlő sors’ osztályossá a’ meszsze hazák’ polgárit ? — Távol van innen a’ pöffeszkedő gőg , ismeretlen a’nyomoré rangkórság ! — mindnyájan egy családnak vagyunk itt tagjai, kiknek egy a’ hitünk, egy a’ reményünk ’s egy a’ vigasztalónk!-------Végső asztalnál, az ajtó mögötti utolsó helyet foglalja el vendégei közt Priesznitz , a’ szerény házigazda, ’s osztogatja tanácsit a’ hozzá evés közben szakadatlan sorral tolongóknak , kik leginkább illyenkor szokták változásikat, betegségöknek egy vagy más jelenségét neki tudtára adni. Gyakran hallható a’ panasz nemcsak a’ távol vidékekben, de az itteni vendégek között is helylyes közzel, a’ graefenbergi tápla (koszt) ellen,— ’s naponként terjedő azon vád , miszerint Priesznitz sokszor, ehetetlen ételekkel látja el vendégei’asztalát. Sőt egy részben ide czéloz ama’ szinte példabeszéddé válni kezdő közmondás is : „három a’szükséges dolog , miknek birtokában kell lennie, ki magát a’ graefenbergi életre szánja, u. m. oroszlán bátorság (izzadt testtel a’jeges vízbe ugrani); sza márbéketürés (az örököslucskolódást kiállani) ’s disznógyomor (a’sok szemét-ételt megemészteni.) Én a’ két elsőt igy módositnám : férfias bátorság és béketürés;—azonban ha némellyek a’ magoké hiányában az állatkirálytól kölcsönöznek merészséget, és fülesdi úrtól hoszszútürést, ám legyen, megengedem, de hogy amaz utolsót is az állatországból, még pedig annak is olly dísztelen fajától kellene kölcsön venni, kereken ’s ünnepélyesen tagadom.— Igaz, hogy szomszédném egy párszor valami idegen szagot követelt a’ marhahúson érezni. Meglehet, hogy az én ’s több férfi-szomszédim’ szaglóműszerei voltak igen durvák , vagy talán az étvágy’ tüzes ingere gyakorolt túlnyomó hatalmat egyéb érzékinken : elég, hogy mi a’tisztelt némberrel nem tudánk rokonilag érezni.Azonban tagadhatlan, hogy a’ kövér sertéspecsenye , mit már vagy kétszer mindnyájan foghegyen ettünk , kivált nyári időben, bízvást elmaradhatna. De még ez mind nem elég arra , hogy kárhoztató ítéletet mondjunk olly életmódról, mellyel az itt megfordult olly számos vendég , általában véve, nagyobb részint, elégülve volt. — Van-e konyha, mellynek készitvényeiben néha, egy kis fogyatkozás ne találtassák ? — ’s csuda-e , ha három-négyszáz különböző ínynek nem találhatja mindig egyiránt kedvét a’ fűszerekről nem rendelkezhető szakácsné? —Ebéd után egy pár óráig sem vizivással sem fürdéssel nem szabad haborítni a’ gyomort kényelmes munkájában ; e’ szünidőt kiki szabad tetszése szerint sétálásra vagy magányos foglalatosságira fordíthatja. Néhányan öszszegyűlnek a’ nagy épület előtti sátor alatt, hol ilylyenkor rendesen , ha t.i.jó idő van, pipázó társaság alakul ; némellyek a’ tekeszobában tekével, domino- vagy sakk-játékkal mulatoznak, — vagy a’ társaság itten tartott kisded könyvtárából (hol már magyar könyv is akad meg) olvasókönyveket váltanak, míg ismét mások’ kezein a’ köz költségen járatott német, magyar (Jelenkor) ’s lengyel hírlapok forognak. Négy óra tájban ismét beáll a’ napirend. A’szerteoszló játék - ’s pipakörökbül kiki saját munkájára tér ; — nyitott ajtón ’s ablakokon szellőzteti Gothvald a’ füstfellegtől néha jóformán bealkonyult tekeszobát ’s komoly udvarisággal kéri távozásra a’ harcztervekbe mélyedt sakkhősöket, kik békétlenkedve hagyják néha félben a’ szenvedéllyel folytatott néma párviadalt; de illyenkor rögtön kész a’ hű tekeőr’ száján a’ nemepen szelíd felelet: „Uraim! nekem Priesznitz úr szoros kötelességemül tette e’ szobát 4 órakor pontban bezárni, ’s hatig föl sem nyitni.“ — E’ rendszabásra az adott okot, mert találkoztak, kik játék közt örömest megfeledkeztek gyakran a’ rájok honn várakozó vizes szakmányról.—Ez rendesen ismétlés szokott lenni vagy egészben, vagy részben, a’délelőtti foglalatosságoknak , azon különbséggel, hogy illyenkor a’ (reggeli) vizivás - és sétarendszernek sem szüksége sem ideje nem lehet. Ezen három v. négy órai idő alatt némellyek még egyszer zuhanyolnak, ’s utána egy ülő , vagy láb - vagy szem ’s a’ t. fürdőt vesznek ; mások pokróczba mennek másodszori izzadás végett,’s még utána hasonlóul ülő vagy más fürdőt vesznek ’s a’t. ’s a’ t. — Hét óra után harangszó ad ismét jelt a’ tejből vajból álló vacsorára, melly tehát a’ reggelinek mindenben hasonmása. Érkezés után egy rész a’ tekeszobában veszi ismét elő szokott időtöltésit; mások a’hegy körül gyürüdző sétányon éldelik a’ hüves esti levegőt; a mig a’ legnagyobb rész, számos gyertya’ fényinél tolong ’s hullámzik fel ’s alá a’ tompa zajtól zsibongó teremben , hol mind két nemből beszédkörök alakulnak itt ott az asztalok körül, vagy sétálva társalgó párok térengenek ki egymásnak az asztalok közti tereken; vagy a’ felső térközön egybecsomósult tarka tömeg taps- és helyeslő zajt emel jutalmul a’ zongorán mesterileg működőnek. Innep ’s vasárnapokon tágas tért hagynak illyenkor a’ terem’ felső feléből kihordott asztalok ’s a’ hangászkar’ zengésinél vig lejtőre perdül a’ tánczkedvelő ifjúság. A’ több ismert táncznemek közt leggyakoribb az úgynevezett Polka, melly itt a’ vidéki köznépnek is régtől fogva divatos — mondhatnám nemzeti — táncza. Múlt évben magyart is tánczolt v. kétszer egy magyarhonifi, kit most is elragadtatással emlegetnek az akkor is itt volt gyógyvendégek. Illy tánczosunk az idén nem találkozott, bár lett volna zongoraértő magyar , ki az ő’ részben tehetlen hangászkar’ hiányát kipótolandó. — Tiz órakor , mellyen túl semmi zajos időzésnek nyúlnia nem szabad, ki kiszállására tér, hol némellyik , még egész, vagy fél fürdő után bocsátkozik nyugalomra.-------Elsötétülnek lassanként a’ magas palotának, meszszi völgyekre többszörös fénysorokban letekintő ablakai, ’s velök együtt hunynak el koronkint a’ lenyugvók’ álomra nehezült szemei.------A’ lejtős udvar’ homályában magányosan vesztegel egy szegletkövön a’ fel-felköltenytő éjtől, mig mellette a’ csurgókét’ kőmedenczéjében zajolgva űzi játékát a’ keringő vizörvény , ’s a’ folyosók mellékhajlékiból, ollykori éles horkantása az aluvó fürdőszolgáknak , rival-ki a’ hallgatag éjbe ’stb. Czapfalvi Demsei I. l magyar égteke. Midőn az első magyar földteke , egyik hazánkfia’ szives részvéte által , létre jött, kívánatos lett egy hasonló nagyságú égteke is, mint annak párja; meg lévén írva, hogy — nem jó magányosan lenni a’földön. — Az égteke is megvan , ’s átmérője szinte 3165 millimetre — körülbelül egy bécsi láb — mint mennyi a’ földtekeé. Az eddig készült égtekéken , kivált az angolokon, személyezve vannak az égi képek, vagyis