Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-03-13 / 21. szám

84 V­i­s­z­ti­a­n­s Zay Károly gróf illy­et­í­mi felszólalására: «Né­hány szó »‘Pesten állítandó ref. főiskola ügyében. Nem hiszünk a’ két magyar hazában gondolkodó honfit, kinek keble ben­ne dobogna Zay Károly grófnak a’ Társalkodó i. é. 160. számában olvasható lelkes fel­szólalására. Egy buzgó hazafit, a’ testvér ev. feleke— két’ főkormányzóját látjuk itt nyilványosan föllépni olly eszme mellett, mellynek valósíthatása az alkotmányos trónnak ’s édes hazánknak rendíthetlen oszlopot, egy nemzetiségünket fenyegető idegen elem’ befolyása el­len erős védfalat, emberiség miatt kitűnő korunknak fényes győzelmet szerzendene. A’ két magyar ev. fe­lekezet’ egybeolvadását értjük itt, mellyet külföldön már a’ reformatio’ kezdetével, mindjárt a’ meghason­­lás után, több európai tartományban , ’s főkép Né­metországban számtalan zsinat, ’s egyes fejdelmek századokon keresztül megkisértettek ugyan, de mind­annyiszor szenvedélyek ’s elfogultság miatt minden em­berbarát’ fájdalmára a’ szent ügy hajótörést szenvede , ’s melly végett magyar hazánkban is, régibb időket mellőzve, mindjárt a’ türelmi parancsolat után 1781- ben a’ bajai gyűlésen a’ tiszamelléki és tiszántúli ref. superintendensek’s néhány ágostai testvér’jelenlété­ben , közösen tartandó zsinat tűzetett ki, ’s ez ugyan­azon évben a’ pilisi conferentia’ alkalmával gróf Be­­leznay Miklós tábornok’elnöksége alatt helyben is ha­gyatott, de életbejövetele mind a’ mai napig jámbor óhajtásban maradt. Azonban mit századokon keresztül az emberiség létesithetlennek tapasztalt, azt az idő’ szelíd lelke Poroszországban 1817 ben megérlelé, ’s a’ dicső példa varázserővel hatvan, már ma a’műveit Németország’ több tartományiban, nem ágostai és hel­­vetziai vallástételt követő , hanem csak evangelicus ke­resztyének találtatnak. ’S miért nem lehetne nekünk magyaroknak is az egybeol­vadást reméllnünk ? Nem ad­tak - e bizonyságit, főkép az utolsó évtizedben egye­sületi szellemünknek ? Egyesületek által keletkezett in­­tézetink nem világos tanujelei­e annak , hogy alacsony önzésből, hiúságból , előítéletekből kibontakozva, szi­veinkben szeretet és hazafiság’ szent tüze lobog ? ’S e’ szent tűz által mozgásba hozott erők egy évtized alatt nem annyi eredményt állítottak-e már elő, meny­nyit a’ múlt századokban eldődinknek remélliiök sem lehete? Vagy tán azon szelíd atyáskodó kormány’ pár­tolásához nem bízunk , mellynek védpaizsa alatt ma­gyar hazánk néhány év óta olly örvendetes haladást tön? Csak tiszta és erős akarat kell tehát mind a’ két részről, mint a’ nemes gróf meg­­jegyzé , ’s a’ siker bizonyos , ’s a’ mit magas állásá­nál fogva a’ czél’ kivitelére nagyobb hatással kezdhet meg, abban mi mindnyájan mint egyesekés még ezrek , szűkebb körökben bár, de buzgó ’s csüggedetlen se­gédei leszünk, mert e’ lelkes felszólításnak: jegye­süljünk!S ez általunk választott jelszó ,n­e v­el­­­ünk, nem rokona-e? melly két fenséges eszmének, mind két résztöli tiszta akarat mellett, pusztában elhangzó szózatkint elenyészni nem lehet, nem szabad. És ha a’ szeretet e’ századának legszebb diadala kivívatha­­tik, akkor azon öntudat, hogy ama’szép eredmények­­kel biztató általán­os egyesüléshez parányi erőnkkel mi egyesek is járulhattunk, végóráinkat is meg fog­ná édesíteni. — Mi már a’ felszólamló ús gróf’ azon javaslatát illeti, melly szerint az általunk munkába vett pesti ref. főiskola’ felállíthatását gyorsabban vél­né eszközölhetőnek, ha ez a’ két testvér felekezet’ öszpontosított erejével, ez pedig egybeolvadásuk ál­tal történnék. Mi alulírt választmányi tagok kijelent­jük , hogy egyenes kiküldetésünkhöz képest, addig is, míg e’ közkívánat szerinti egybeolvadás sikerül­hetne , a’ czélba vett pesti ref. főiskolára nézve mun­­kálatinkat minden halasztás nélkül tovább folytatand­­juk, mert magának a’ lelkes grófnak nemzetileg is­mert ’s magasztalt jelleme, valamint minden szép , jó és hasznos iránt felekezeti szűkkeblűséget mellőzve, csupán belső beesőknél fogva, lángoló emberszeretete ’s hazafiúi buzgósága megnyugtatólag kezeskedik a’ felől, hogy valamint az alulirt választmányi tagoknak mindegyike, úgy ő is meleg keblében találja azon meggyőződést, miszerint a’ nevelés’ tárgyában, nyel­vünk ’s nemzetiségünk’ meggyökeresítésében mentül többet tennünk , a’ kornak legsürgetősebb szükségei közé tartozván ; miután minden pillanat mulasztása nyil­­ványos veszteség, sőt csak a’ megállapodás és visz­­szalépés volna, a’ tervezett ref. főiskolának, mellyben nem egyedül hitágazatok utáni nevelés, hanem a’ nemzet’ gyermekeinek, imádott Hazánk’ haznos hű polgáraivá , ’s emberbarátokká leendő raiveltetések czéloztatik , életrejötte a’ különben igen óhajtandó, de csak évek’ soráni közeledés által eszközölhető összeolvadás’ si­keréről nem föltételezhető. És így alulírtak biztosan reményük, hogy a’ felszólamló nemes gróf is, mi­g a’ testvér két vallás’ rokon lelkei, külsőleg is egybeol­vadhatnának, ez általunk megindított hasznos intézet’ valósítását, nemcsak tisztelt személyének hozzájárul­­tával, hanem az által is elősegíteni, miszerint hatha­tós közbenjárása, pártfogása és buzdító nemes példája által mentül több honfit, ’s hitsorsosit is részvétre és segédkezek’ nyújtására bírni törekszik , emberi ’s pol­gári dicső hivatásának tekintendi. — Ez őszinte nyi­latkozattal ’s egyszersmind a’ felszólamló lelkes gróf­fal egy értelemben annak világos kijelentésével rekeszt­jük be sorainkat, hogy a’ Pesten állítandó ref. főisko­la , külső egyetemeket pótló ’s azok’ meglátogatását elmellőzö intézet valamint nem lehet, úgy ollyannak soha nem is terveztetett. Költ Pesten, 1841dik évi mart. 5kén tartott ülésünkből. A’ pesti ref. főiskola’ létrehozásában munkálkodó meghatalmazot választmány jelen volt tagjai , névszerinti Gr. Teleki Sámuel, b. Bánffy Pál, Fáy András, Török Pál, Bajkay Endre , Dobos János, Nagy István, Ágoston József, Szekrénye­­sy Endre , Fogarasi János , Kapczy Tamás , Nyáry Pál, Ilkey Sándor, Fáy György, Fényes Elek, Erdélyi Fer. Pótléktár. (Becsületesség és jutalma.) Egy sze­gény varrónő Lyonban (a’ hírlapok Hay Orsolyának ne­vezik) kit a’ tavalyi nagy árvíz minden vagyonától meg­­foszta , legközelebb 17800 frankot talált statuskötelez­vényekben. A’ szegény nő ezen a’ szerencse által ke­zéhez játszatott kincset tüstint a’pontzia­ hivatalba vive. A’ talált pénz egy M.S. nevű gazdag férfi’ tulajdona volt, ki a’szegény némber’ becsületességén megindulván neki a’ talált öszvegből jutalmul 2 (azaz: két) frankot jut­tatott. (Illy kulcs szerinti jutalmat nyert nem rég Pesten egy közkatona is. Méltán kérdezhetjük : váljon a’gaz­dagok’ illy hálája megérdemli-e, hogy a’ szegény egyszersmind becsületes legyen ?!!) —_______ Szerkeszti Helmeczy. — Nyomtatja angol g­rs-sajtón Tr­attner-Károlyi úri utcza 453.

Next