Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-03-20 / 23. szám

gy a’ nyilványitott vélemény, abban mindenki meg­csalódott. Időrend szerint a’ már érintett­­»19.3­«­ jegyű névtelenen kívül következők szólaltak­ fel központban természetesen ez osztályba sorozandók: (f) A vedik szám­a Hírnök’ kis futárában egy gúnyoros ’s egy ko­molyabb bíráló ; mindkettő megütközik nemzeti em­léknél az olly szertelen r­o­mai­s­ág­on , hogy csak a’ felirat magyar , hiszen azon időben festészi vala öl­­tözvényünk — a’ lovag félrevonít fejével, mint kéregető zarándok, kezét köpenybe burkolva keservesen lóg az erös­ elejü’s gebe­ hátuljú lovon dideregve’s hideg kebellel, mint a’ szobor’ anyaga. „Legyünk ma­gyarok! — mond az utolsó — ne vakittassuk­ el ma­gunkat roszul értett hazafiság által ’s ne gyakoroltas­sunk egyedárusságot olly költséges nemzeti vállalat­nál , hanem nyissuk­ meg kom­a­k m­in­de­n m­ü­­veszínek nyilványos csődület által az utat e’ dicső pályára. De mindenesetre n­emz­eti tiszta magyar ’s a’ nagy királyhoz minél szorosb hasonlatos­sá­gu legyen e’ nemzeti emlék!“ — (g) A’ Gődik sz. Hírnök’ kis futárában az ismerjük tüzes tisztelő N. N. mind a’ mellett is , hogy az egész tervben lángészt, mély művészi belátást, classicus régiségbuvárkodást ’stb. lát, megütközik Mátyásban. Az nem mutat hó­dítói hatalmas szellemet 21) ; így húsul, kezében sem­mi. Kéri a’ társulatot, tétessen változást, rántasson kardot (?) igy istenért ne maradjon! E’ vállalat meg­érdemli, hogy országossá tétessék. — (h) A’ nemze­ti műve­szel’ érdemében egykor ’s máskor több he­lyes nézetet közlő Yachott Imre fiatal hazafitársunk 22) , előrebocsátván Mátyásról egy szigorúcska élet- ’s korrajzot , megrója, hogy az egyesület Ferenczyért akar neki szobrot emelni. Ferenczy szerinte, mint ed­digi művei ’s különösen a’ Mátyás’ szobrának terve mutatják, még csak reményt sem ad a’ magyar szobrászat’ biztos meg­alapi­tá­s­ár­a , vagy egy sajátos műirány’ létesítésére; azonban bir ő is ta­­gadhatlan érdemekkel önkörében ’s­t.­b. Va­­chott ur e’ különös perspectiva rajzot nem tudja elha­tározni: polgári, hősi vagy tudományos érdemet di­­csőit-e? A’romai talarisba burkolt, kezerejtett szűk­­mellü föalak szégyenlősen lesütött’s félrehajtott fejé­vel , mély komoly tekintetével egy félénk hunyászko­­dó , még soha lovon nem ült tudós talán ; a’ dombor­művek merőben romaiak, ’s az csakugyan furcsa, hol felolvasásra a’ nem igen derék hitű Beatrix elérzéke­­nyülten ájuldoz. Az egész antikszabásu ’s romai szel­lemű szoborral csak e’ felirat hiányzik: D. M. S. (Dis manibus sacrum.) Kifejti továbbá , hogy a’ magyar szobor­beli dóm­aira nézve az egész magyar nem­zet’ legfőbb lelkületét, különösen némi nemes büszke­séggel páros komoly méltóságát, mint valódi megsza­bott typust kell a’művésznek kifejezni; a’ k­ül idő­m­­ban pedig a’ nemzeti öltönyt , a’ magyar nép faj’ ter­metet, arczvonalmit ’s élét, magatartását,mozgását ’st­b. (i) Abonyi István is osztozik a g­o c­s­a­i több barátival az elősorolt gáncsokban 23.) Azon romai, egészen elcsüggedt consul, azon idétlen ülés, azon romai magyarok, ájuldozó nő , augur, magyar pap’stb. Nálunk illyés menthetetlen, mert nemzetünk tisztán eredeti, nincs benne romai legkisebb vegyület is (k) Novák Dániel műtani szempontokat közöl e’ lovag­­szoborral 24); az eddigi véleményeket így mérsékeltek­nek kell mondania, ’s hogy a’ külföld legalább nagy műismeretlenségről ne vádoljon, több rajzhiányra fi­gyelmezteti a’művészt(illyenek a’sarcophaghoz hasonló talapzat’ idomtalansága ; a’ perspectivrajznak egy sza­bálya sincs megtartva: hogyan bizándják­ meg a’ vé­kony falak a’ feliratos óriási kőtömeget, a’ trophaeum és érczlovagszobrot, mivel az előbbiekhez hason­lóan nyilatkozik: mikép kormányoz lovat kantárszár nélkül? ’st­b.) Kéri: készítsen vagy készíttessen más rajzot, mellé helyzeti tervet. Ki mintázza a’ szobrot ’s kiöntendi bronszban ? Most is ragaszkodik , mit ez osztály’ e) pontjában mi is kiemelénk a’ csődre nézve ’s nyilványitja, mennyire szükséges egy műakadémia nálunk? Mind ezen észrevétekből, mind a’ rajz’ közvet­len szemléletéből untig meggyőződhetik műértő olva­sóm, hogy Ferenczy’ elfogadott terve senkit, még tü­zes tisztelőjét sem, elégité—ki—’s aztán a’ kivitel­ben ne lenne-e igény, kétkedhetni legnagyobb tisz­teletünk és szép érdemei’ méltánylata mellett is; any­­nyival inkább , hogy baráti’ gáncsait is inkább lesimítni mint elenyésztetni törekszik. 25) Magam is osztozván az itt előadott gáncsok’ nagyobb részében (mert én is nemzetiséget várok az első magyar szobrásztól) , csak azon szerény véleményemet bátorkodom hozzácsatolni, hogy én is Mátyást egy jogvéd, emberiség és reformátor'' magasztos szellemében óhaj­tanám képviseltetni, e­gy f­é­rfiéb­an , ki kor­án éis századokkal tovább látott, álta­­l­á­n az­o­n h­a tá i­snevelő áll­á­sb­an, m­i­n­t m­i­­kor a3 mag­át eg­é­szen kezére bízott haza emelése fölött magas és teremtő tervekbe m­e­r­ül­ten isteniélvét érdeli a3 bel­őlök mesz­­sze jövőben is számtalan n­emz­e­d­é­kr­e ára­dandó boldogság’ el­eérzeténekis mint va­rázsképen látja maga előtt a3 viruló ha­­z­á­t3s annak szívét Budapestet azon f­ény­­ben és üdv­es intézné­ny­ekke­l, mellyek ré­szint korunkban valósult­a­k, rész­i­n­t a3 j­ö­­v­ö iv­a­d­ék okai alt v­alósúlandn­a­k.És e’szem­­pontból a’ hatalmas hóditói szellemet 3s tóvi a3 lovat is harcz hőseinknek hagyám, nem mintha Mátyás hős nem volt volna, hanem mert hazáját boldogitni , nemesítni törekvő ’s tudó szelleme mellett a’ hősi alá­rendeltnek ’s csak mint arra eszközül szolgálónak mu­tatkozik , és — mert van nekünk Hunyady János és Zrinnyi Miklósunk , azt igazán képviselhető................ M­űv­ész­­e’ mondatot eszményítsd ’s csald­ ki az érczből: ,, Meghall Mátyás király, oda az igazság!te ’s jól teended, ha a’ költséges ló által nem fordítód­és népünk’ figyelmét’ hő barátjától! Azon lelkületet le­held a’ szobor’ minden ízébe ’s egész magatartásába, melly a’ holtnak nevezni tetszett éretben életté válva csendes bámulatba ragadott nézőit úgy áthassa ’s be­­léjök ömöljék, hogy a’ műveit mint a’műveletlen, ér­tő és nemértő kettőzött erőt ’s ösztönt érezzen minden honfi köteless­ég­ei­nek hive­n , s te­ljes m­ér­tékben megfelelni ’s ki ne feledje soha az annak látásától vett ihletést’s üdves benyomást. — így lesz a’nemzet’hálaérzete neki százszorta megjutalmazva. 31) Oh ezt ne ,s Ne igyekezzünk a‘ múlt homály’ koraival an­k.halt szelemet felidézni a' magának fölségesb ezélt tuzo­t jelen században ! Általán e’ szellem kép­v­iselteté­séről hátrább.­­ 22) 1840. Athenaeum II. f. 18. szám. 23) — Társalkodó 78­. szám. 24) 1. 1840ki Társalkodó 80. számában. 25) 1840ki Honművész 59. számában.

Next