Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-03-24 / 24. szám

. . . Lesz idő tisztelt urak! mikor nem azt kérdik: „legyen-é Mátyásnak szobra”, hanem szomorúan azt: „miért nincs*“ — 2) Noha hő barátja vagyok a’ nyil­ván­ynak , még is, midőn már tetemes lépések történ­tek egy nemzeti emlek’­allitasára , nem hir­dettem voln Dji iírét idt a’ vállalatban resztvenni szándékozókat elidegenítse ’s művészet iránti hidegséget tápláljon. Ennyiből áll szíves Olvasóm e’ nemzeti vállalat kö­rül eddig történtek’ veleje. Igyekeztem mintegy dió­hajba szorítva, úgy terjeszteni éber figyelmed elé ,’s jegyzetkéimmel úgy kisérni, hogy tenmagad észlel­­hesd­ ki az eredményekböl: „mit kell már tennünk ae fő tételemet;—épen ezért nem akarlak szószaporitó kö­vetkeztetések’ sorolásával untatni, hanem az ügy’ ér­deménél , — ’s annak szerfölött ártó felekezetesség­­enyésztő szándékomnál fogva egyenesen szállók igény­telen javaslatimra, előre is megjegyezvén, hogy az eddigi czélszerű észrevételek föl leendnek használtatva. Mindenekelőtt én is legjobbnak látnám a’ II. osz­­tályi (c) tervezővel, hogy egyik megye—’s erre két­­ségkül legalkalmasb Pest— tenné sajátjává az egész ügyet, ’s rendes főtisztei’hivataloskodása mellett csu­pán tiszta művészeti és nemzet­ idomitó szent czéllal ala­kítson egy e­m­l­ék á. Ili tó és m­ü­v­és­z a­ka­dé­m­i­a­­tervező egyesületet. Ez megtalálván az álló szob­rászati, de pénzerővel nem biró társulatot, egygyé­­olvadásra felhíná, ’s ennek (az így megszünendőnek) pénzét ’s ad­áját sajátjává tevén , mint független uj testület kettős nevének megfelelőleg lépne pályára. Mihelyt alakitottnak nyilványítja magát, főgond­ja lenne az ügy’ mikénti állásának felmutatása’ tekin­tetéből egy füzetkében kiadni annak történetét (ezt ten­nék a’ szobrászati társulat’ programmján kezdve min­den erre vonatkozólag hetilapokban ’s a’ társulatnál kéziratban megjelent szózatok, észrevételek; a’szó­­szaporitókból velős kivonat 35) , úgy ezzel kapocsban az egyesület’jelen állását és czéltervét (minek az ed­dig megjelent vagy jelenendő legczélszerűbb javasla­tok tennék egyik alapját.) Azután így kezdene műkö­déséhez: H á d o r. (Vége következik.) Szatócs. Hlavacsek urnák- Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, ’s fiadnak Hagyd örökül ha kihunysz: ,A’ haza minden előtt!* Kölcsey. Ha az olvasó közönség’ érdekeseknek találja a’ panszlavismusi vitákat, ’s ha leszen, ki e’ válaszomat , mellyel Hlavacsekur’humanitásának ’s keresztyén sze­­retetének tartozom , elolvasni akarja, kérem, legyen szíves előkeresni a’ múlt évi Társalkodó’ 92dik számát; olvassa végig, lásson így Hl. ur’ válaszához, (f. évi Társ. 7dik sz.) ’s hiszem , minden további szó nélkül is igazolva leszek , még azok előtt is, kik nem olly nagy logicusok, mint Hl. ur. — De mégis egyes , mint Hl. ur’ válaszában úgy élő szóval is gondosan terjesz­tett gyanúsítások’ eloszlatására, kényszerítve érzem magam­, e’ tárgyban , vaelly III. urra ezentúl kettős szé­gyent v­árasztani, felszólamlani. — Ki kell mutatnom tévedésit ’s ha lehet nezetinket egyeztetni. Mert ha való , a mit mond , hogy ő nem ellensége a’ nemzetiség­nek­­ — annyira , hogy kis gyermekit is taníttatja ma­gyar nyelvre — mi által bizonyosan nem kárukat de javokat eszközlendi; — ha ő nem akar szakadást, de egyetértő munkálkodást; ha kész minden üdvös műhöz barátságos kezet nyújtani, úgy jobbomat nyújthatom neki. Mert mindenek előtt ki kell jelentenem , hog­y soha sem jutott eszembe személyének ellensége lenni. Valóban őrültnek kellene lennem, hogy azt, ki engem soha nem sértett, kivel én soha semmi közelebb érint­kezésben nem voltam , ki nekem soha semmiben nem ártott, gyűlöljem­­, szenvedélyesen rágalmazzam. Sza­bad ugyan mindenkinek hinni felőlem a’ mit akar , de én nyugodt leszek, mert tiszta érzéssel kívántam a’ közügyhöz szólani — nemtelen indulat tollamat nem vezérlé. — Ezt higye el Hl. ur , ’s azon se akadjon fel, hogy szorgalmasan olvasott hírlapba küldém soraim’, hogy nézetim ’s aggodalmim’ az olvasó közönség elé terjesztém. Jobb utat annál nem ismertem. Mert ha van értekezésemben korszerű egy két szó (pl. az rága­lomnál’s gúnynál egyebet nem talált benne) miért ne hallja azt Pozsony úgy,mint Lőcse , vagy hazánk’ bár­­melly más helye , annál inkább , minthogy a’ panszla­­vismus’ jelenségei más helyeken is mutatkoznak , nem­csak Lőcsén, nemcsak oskoláinkban, de azokon kívül is. Azért is nem értek egyet a’ lőcsei lyceumnak elöl­járóival, midőn megbotránykoznak azon, hogy aggo­­dalmimat nem egyházuk’ főnöke előtt fedeztem­ föl; ne­kem a’lőcsei oskola’magyar szelleméről igen csekély fogalmam van, bár az egyház’ tagjai közül ismerek egyet kettőt, kik előtt tisztelettel hajlom­ meg. — ’S ha nem is fogok vitatkozni arról, mennyiben compe­­tens bírája a’ hírlap-olvasó közönség a’ vallásunkat’s oskoláinkat érdeklő minden dologban (mert p. o. dog­mák , isteni tisztelet, egyházak ’s papok közti súrló­dások, olly tárgyak, mellyekben illy vegyes közön­ség, miilyen a’ magyar hírlapok’ olvasó - közönsége, competens’ bíró nem lehet) de meg fogja vallani, hogy téved a’ lőcsei lyceum’ elöljárósága, ha a’ nyelvet ’s a’ nemzetiséget is azon dolgok közé számítja, mellyek­ben incompetens biró a’ közönség. Magyar nyelv ’s nemzetiség, nem a’ lőcsei egyháznak vagy oskolának , hanem a’ nemzetnek bajosan kivitt tulajdona , melly­­röl a’ nemzetnek tartozunk számolni ’s felelni. — De különben is, miért lennénk aggodalmas keresőji a’ti­toknak , a’ sötétségnek ? Ki a’ napfényre uraim! jó szem kiáll minden sugárt; a’ nyilványosság olly kincs, mellyet minden országnak mindenben kivánok , melly ha a’ nem­zetnek minden élet­ erébe elhatott, lehetetlen áldást nem hoznia. Nálunk a’ nyilványosság, igaz, még uj do­­log , ’s vakoskodott szemeinkre fájdalmasan hat a’ vi­lágsugár ; de megszokjuk majd azt is , ’s a’ jó ügy min­denütt ’s mindenben nyerni fog, rettegésre csak a’ gonosznak van oka. A’ választottam út tehát helyes volt, még akkor is ha protestáns vagyok. Mert ha drá­ga kincsem is vallásom, nem kevésbbé szent előttem a’ haza, ha annak csak mostoha gyermeke vagyok is, — ’s annál inkább elhiheti a’ lőcsei egyház és Hl. ur, hogy sem pártdüh sem gyülölség, hanem buzgóságom a’ köz­jóért vezérlő tollam’,ha tudja hogy protestáns vagyok. Hogy álnevet választék, min annyi részről felakadtak, az nem lényeges kérdés , ’s megengedi III. ur, hogy tovább is Szatócs maradjak e’ vitában. Eredetileg azért választék álnevet— ’s azt a’ Jelenkor’ szerkesztősé­­gének is megirám — mert személyes haragot ’s gyü­­lölséget kerülök, ’s reménylém, hogy az ismeretlen­­n­ek felszólamlása nagyobb hatású lesz , mint olly kis- 35) Erre m­ulhatlan szükség van, mert igen bajos sőt néha teljes lehetlenség minden adatot megkapni vidéki olvasónak Nálunk p.o. a‘ Sürgöny régi rajzolatosságáért fehér­holló "s így én sem láthatom czikkeit, jelesen Gasparich. Nyílt levelét épen a­ tárgyaljuk szoborról.

Next