Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-03-24 / 24. szám

96 ismerje és szeresse hazája’ nyelvet, hogy legyen egy nagy közérdek, melly a’ vallásnak , a polgári állás­nak a’ nemzetiségek’ ezer különbségit egyesítse, ’te gondolom, Hl. ur is jól tudja, hogy szegény hazánk, mig a’ megholt latin nyelv classikai bilincsei alatt tartá a’ magyar nemzet’ boldogságának ’s tudományi és mű­vészeti gyarapodásának elohaladását, semmi nem volt kevésbbé mint classikas. — ’S tán kevésbbé classi­­cus Homer és Plat­o’, mint Virgil és Cicero’ nyelve ? C Vege következik.)­ ­ Kijárás a’ külföldi egyete­­ me­kc. r­e­ Bár Luther a’ tudvalevő hely’ magyarázatában engedékenyebb volt volna! úgy mellőzve van az ere­detileg egy protestáns felekezet’ két részre szakadása , mellőzve az e’ szakadásból eredeti egymástól elidege­­nülés, mellőzve az uj tannal járó viszályok’ nagy része. 300 év kivántaték, mig a’ nagy sebet, mellyet e’sza­kadás okozott, Némethonban a’két felekezet’ egygyé­­olvadása behegeszté ! Hazánkban is talán egészen más alakot nyert volna sok, ha e’ boldogtalan szakadás nem gyakorolja vala kártékony hatalmát, ha a’ válaszfalat nem szélesbíti meg a’különböző nemzetiség! Azonban enyhülne bennünk némileg a’ történtek’ keserű emléke­zete, ha vigasztaló kilátásunk volna a’ közel egybeol­vadásra , hogy ez által is kevesebb pártérdek darabol­ná az édes hazát; de végtelen távolságban mutatko­zik még az időpont, midőn csak történetekben lesz nyoma , hogy a’ magyarhoni protestánsok is két fele­­kezetből álltának. ’S egybeolvadásuk valamint azelö­­’s balitéleteken tulszárnyaltaknál nem mai óhajtás , úgy köszönetet érdemel Zay Károly gr., hogy a’Pesten fel­állítandó ref. főiskola’ ügyében az idei Társ.’ 16 szban felszólalva a’ magyarhoni protestánsok’ összeforradá­­sát nyilván megpendité ’s a’ nevezett főiskolának a’ két felekezet’ közereje ’s buzgóságával fölépittetését in­­ditványozá. Milly nagyszerű következmények’ csiráit hordaná magában ezen iskola-egyesités, leírni nem , csak képzelni lehet! Bocsásson meg azonban a’ tisz­telt hókeblü gróf, ha egy pontban vele kezet nem fog­hatva nézetimet szerény tisztelettel én is előterjesztem. A’ gróf t.i. a’ pesti főiskolát, egyesülési esetben is, csak a’külföldi egyetemek’üdvösb sikerrel használha­­tásuk’ előkészítő eszközéül akarja ; ellenben én egé­szen ellenkezőt óhajtok, t.i. hogy a’ pesti főiskola le­gyen a’ külföldi egyetemeket pótló, azok’ látogatását elmellőző intézet, csupán azon egyszerű főoknál fog­va , hogy a’ ki akar tanulni, tanulhat már nálunk is,’s küldjük a’ gyávát bár minden egyetemébe a’ világnak, szakeímü térend vissza mindig, ’s maradjon köztünk az elmetehetségekkel kegyelt, ő szárnyra kel a’ tudomá­nyok’ napja felé ’s haland, ha külföldi egyetemet soha nem látott is. Megvolt tudom , annak idejében, a’kül­földi egyetemeken tanulásnak is tulajdon haszna, de most már azon kell törekednünk, hogy hazánk e’rész­ben is legyen valahára önállásu ’s a’ papságra készülő szegény (hisz vagyonos úgysem lesz protestáns pap­pá) ifjaktol ne követeltessék olly szigorúan a’ külföldi egyetemekre járás. Ha jeles ügyvédeket, orvosokat, gazdatiszteket’s a’t­ nevelhetünk a’ nélkül, hogy ta­nulás végett külföldre küldenők , miért nem lehetne a’ pesti főiskolát is úgy rendezni , hogy abból jeles egy­házi személyek kerüljenek? Mert azt, mit papi je­löltek külföldi egyetemeken tanulnak, úgy tartom , nálunk is taníthatni, ’s van e elv vagy nézet a’ tudo­mányok’ széles mezején, melly külföldről hazánkba az tudományos közlekedésnek hajdaniakhoz képest vihar­sebes szárnyain át nem röpülne ’s közttünk tudva nem volna ? És mit nyerünk vele , hogy papi jelölünk szü­leiknek a’ szükséges pénzszerzés körül súlyos gon­dot okozva, sokszor előre itthon, gyakran a’ külföl­dön is (nemzeti becsületünk’nem kis csorbájával) adós­ságokba merülve látogatják a’ külföldi egyetemeket? Sem kevesbet sem többet, mint hogy azt mit tanul­tak, honn aligha használhatják. És hány ezret visznek ki pénzetlen honunkból évenkint a’ papi jelöltek ’s e’ töke milly vegetlen parányi tudományos kamatot hoz a’ hazának! — Virágozzanak tehát a’ külföldi egye­temek ezentúl is dicsően ’s mi magyarok érezzünk irán­­tok hálát a’jólétekért, miket török tudományokban vet­tünk , de e’ részben is törjünk független önállásra ! egyesüljön a’ magyarhoni, vagy ha ez még most le­hetetlen , legalább a’ pesti két protestáns felekezet; a’ pesti főiskola pedig tegye nélkülözhetőbbé a’ külföldi egyetemeket, neveljen férfiakat, magyaro­kat , a’ haza- és vallástestületnek díszére szolgá­­landókat. Mi pedig a’ külföldi magyar alapítványokat illeti, mellyekből papi jelölteink stipendiumokat húz­nak , azokat én atyáskodó kormányunk’ hathatós köz­benjárása által visszakövetelendőknek ’s a’ pesti főis­kolára átruháztatandóknak vélem , külföldre csak azon ifjúnak leginkább utazásul kimenetelét óhajtva, ki­nek azt duzzadtabb erszénye megengedi. Ip­oly táj­­. Pótléktár (A’ villám’ hatalma) Pluvigner franczia vá­ros’ templomában f. évi január l1kén reggeli 9 óra­kor halottas mise tartatott, mellynél körülbelül száz személy volt jelen. Az idő borult és esős vala ’s mi sem gyaníttatá annak hamar változtatását. Azonban 10 óra felé erőszakos forgószél támadt,irtóztató jégeső’ kísére­tében. Hirtelen erős mennydörgés rendíté­ r meg a’ gőz­kört ’s a’ templomban összegyűlt közönséget irtóztató félelemmel tölté­ el. Hanem e’ dörgés csak előjátéka volt egy másik irtózatgerjesztő eseménynek. Mert ugyanazon pillanatban, midőn a’ lelkész a’ sanctust kezdé mondani, egy nagyterjedelmű barna tüztömeg czikázott egy ablaktól a’ másikhoz , ’s összezúzta an­nak üveg­lapjait. Sűrű füst és kénköszag terjedt­ el ’s csak most hallatszék újólag egy, az előbbinél még sokkal hatalmasb mennydörgés. A’ nép , rémültében egyhangúlag felsikoltott. Mindnyájan azt hivék , hogy vég órájok közelget, kiki arczczal földre borult, ’s imígy várták leírhatatlan aggodalom és tompa sóha­jok közt a’ második villámcsapást. Csupán egy némber birt annyi nyugalommal, hogy a’ többit vigasztalá ’s bárom­tá.Ez a’sekrestyébe sietett a’szerencsétlenek’ szá­mára ott segélyt ’s utalmat keresendő. De milly irtóztató látvány mutatkozott visszatértekor szemeinek! Mind­nyájan kik a’földön elterülve feküdtek,kékültarczuak vol­tak , ’s részint egész testökben részint egyes tagjaikban megmerevedve. Mintegy 12 élő személyt sebesített­­meg a’ villám, a’toronyban levő harangozót pedig agyon sújtotta. (Z.U.) Szerkeszti H­el­me ez­t. — Nyomtatja angol gyors-sajtón Tr­attner-Kár­olyi úri utcza 463.

Next