Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-03-27 / 25. szám
követeiknek adnák utasításul országgyűlésen szőnyegre hozni e’ tárgyat ’s törrvényezikket alkotni, miszerint nemzeti erővel diktlassek e’ műegyetem Pestre , jeles tanítók (professores) ’s egy elsőrangú európai művész honosittatnának meg abban és derék Ferenczyn kistanítószéket foglalna benne. Épen zárni akarám tán úgy is hoszszacska hafkámat és számot kezdek vetni magammal, ha elég méltánynyal, tisztelettel’s férfihoz illő komolysággal szólottam-é a’ minden becsülést érdemlő szobrászati egyesület, derék művészünk ’s e’ tárgyban szót emelt tisztelt ügytársaira’ működési felől, midőn egyik barátom az Athenaeum’ 38dik számával előmbeáll: „Jer, olvasd innen e’ művészeti czikket’s lásd, leend-é kedved többé Mátyás’ emlékéről írni ?a monda és szánakozni látszék hálátlan fáradságimon. Mohón átfutám az abban levő ,,Tőlem is egy szóli sok szóra 11 antikritikáját (de mellyben egy betűje sincs megczáfolva a’ gáncsoknak) FERENCZYnek. Alig merek hinni szemeimnek, hogy a’ „legszerényebb emberű (183 9 Társalkodó 99dik szám), a’ magyar birodalom’ legelső szobrásza a’ Mátyás-emlék’ egyetlen művésze illy hangon képes legyen írni. Ő mindel, ez ügyben felszólalóban (szerinte tán 12) ,,személyének méltatlan , alaptalan vélemények , jóslatok, sőt rágalmakkal megtámadóját látja 39 kik epébe mártva tollakat, fog csikorgatva állottak Mátyás’ emléke ellen fel, mint tigris mellynek nyelve alig durva , hogy mikor nyal is vért bocsát; mint tövises kórók, mellyekhez sem lehet alig vigyázattal nyúlni , hogy ne szúrnának ; mint skorpiók, mellyeknek falánkjok mindig döfésre van szegezve; mint pókok, melylyek nemcsak a ' templomi szent edényeket, de magok Jupiter és Herkulesz' dicső arczait is hálóval beszövik“ — — — ,,különben mi művészek“ — „kinek csak holdvilághoz szokott szeme van , nem nézhet mint sas merően fi' napba—— — Várják el ez urak az érettség' idejét , bízzák a’ munkát a hazértékre, ne kárhoztassák a’ még csak néhány hónapos kis gyermeket 40). Ezen 13 egymáshoz mind méltó tudálékos a’ műhez nem ért semmit ’s míg bölcseségjoguk kijő , menjenek külföldre , tanuljanak selyem- , posztó, gőzerőművek, pezsgő ’stb. készítését’s legalább tiz évig — dejöjenek aztán haza ’s gyakorolják azon nemét a’ hazafiságnak, mit ő már 40 éve ’stb. Végül tollát leteszi ’s Orestesként azt mondja királgató, gúnyoló tudálékos uraiméknak: ,bécsapásokkal fogjátok megtudni, ha Alcides fia vagyok-é?“ Mit mondjak ez önhitt ’s minket végkép letipró beszédekre ? Szivem elcsukódik ’s hideg eszem azt súgja , hogy ha kaján rágalmakkal, betyáros sértegetésekkel őrjöngve keltünk volna ki a’ művész’ nagy mestere ellen , attól bizonyosan nem illy hangú választ nyerendénk , sem más a’ szó’ magasb értelmében nagy művésztől; —hát még mikor az ügy’ érdemében factumok ’s adatok után nyilványítók igénytelen véleményinket’s míg köztünk legnagyobb rész határtalan tisztelettel viseltetvén a’ művész’ személye ,’s elismeréssel nagy érdemei iránt? Oh barátim ez még is sok ! Bennem fájdalmas meggyőződést és szomoritó aggodalmát hagyának magok után. Meggyőződést az felöl, hogy ki illy levelet tuda kigondolni, annál inkább annyira megnyugodni rajta , hogy hidegvérrel közrebocsássa, még pedig több utón, a’nélkül hogy csak egyszer is azalatt magához térjen’s átlássa mély botlását, — az már csak ezzel bebizonyította , hogy lelkülete más nemű, mint miilyen egy illyszerü munkára kívántatik ’s csak felsőbb rendű nagy művész’vezetése alatt tehetne valami nagyobbnemű szolgálatot. Szomoritó aggodalmat is hagyott az iránt, nehogy ezen mostani illy kedvetlen színben mutatása magának azon sajnos következtetést okozza, miszerint olyanok előtt— miilyenek másutt is sokan, nálunk még többen találtatnak — kik hajlandók abból, hogy valaki tud valamit, mit ők nem, következtetni, hogy mindent tud ’s viszont abból, hogy nem tud valamit ollyat, mellyről ők kimondták, hogy tudja, azt hozni ki, miszerint épen semmit sem tud— Ferenczy úr’ tekintete méltatlanul ne csökkenjen ’s kétséget nem szenvedő ritka érdemei félre ne ismertessenek.Ok ezen nemzeti gondolatjárásnak sokan lettek már áldozativá, a’ hazának is nem csekély kárára ! Azonban jelen esetre nézve hogy csalódtam legyen aggodalmamban , senki nálam hőbben nem óhajtaná. Nagy-Enyed, őszutó 16- kán 1840.) H á d o r. Javaslat legdrágább birtokunk’, t. i. életünk’ és egészségünk’biztosítására, valahányszor Buda-Pest közt csolnakon »’Dunán által menni akarunk. Azon akadályokat, bajokat ’s veszélyeket, melylyeknek a’ vidéki utazó szintúgy, mint országunk’ minden rendű lakosa őszszel, télen ’s tavaszkor majd annyiszor tétetik ki, mennyiszer Dunánkon Buda-Pest közt általhajózni kénytelen, röviden érinté ugyan a’Jelenkor’ 1. évi 23. száma , de nem egyszersmind az okokat, mellyekbül ezek erednek, ’s nem az eszközöket, mellyek által elháríthatandók, úgy hogy az eddigi rendetlenség ’s hanyagság ellen gyökeres orvoslás eszközöltessék. Azért, mivel a’javítási óhajtások már évek óta pusztában hangzanak el, ideje már , hogy ezen hibákat addig is, míg állóhíd boldogítandja országunkat, gyökeresen irtsuk ki, mihez a’ következők ha nem is kimerítőleg, de értékük szerint segítőleg járuljanak. Első fő oka annyi kár és nyomorúságnak az, hogy a’ status’ legdrágább vagyona’, t. i. lakosi és polgárai’, átszállíttatása, olly ága a’ hidbérlő’ foglalatosságinak, melly neki hasznot épen nem, de aligha elég jövedelmet hoz magasra rugtatott bére’kipótlására. E’ miatt van,hogy azzal nem gondolván, kevés igyekezetet ’s még kevésb költséget fordít e’ legfontosabb czél’ elérésére. Innen foly, hogy 2) elegendő szállítási hajókról nemcsak nem gondoskodik, de még a’ kevés számú csolnakok’ nagy részét is Dunában hagyott horgonyai’ keresésére fordította egész vásárnak ideje alatt. Innen van , hogy 3) kettőztetett számmal az eddigihez is alig elegendő hajósokat (ide értvén a’ szükséges felváltást) nem szerez; ollyanokat fogad, kik ezen legnehezebb munkát vagy fizetés nélkül, várván azt a’ törvény által mentesítettek’adakozásából, vagy igen cse 39) Abonyi Istvánt (L. II. (i) p.) kivéve, kinek csak az hibája, miért nem közle privativ jegyzeteit. Ez nem hibát, mit esz ur . A ért lám, ha a' nemzettől százezret kérnek szoborra, annak is joga van, lenni kell, megkérdezni: a V.4, * k°*6 dol£°zni roppant öszvegre ? 40) Mikor már a franci a' középszerű mű , sokat fognak használni az észrevételek!! *) Ezen itt bevégzett értekezését a'szerző ur még múlt év’ végfelé küldé hozzánk—’s mi közlöttük azt, noha a'korszerű tárgyak’ halmazottsága ’s még egyéb miatt kissé későcskén. Kívánjuk, használjon! A' szerk.